Utálom a reggeleket... lassan indulnak, az idő meg gyorsan megy. Most is háromnegyed hét van, én meg alvós cuccban szürcsölgetem a tejeskávét. Igazán sosem tudok felébredni, szinte mindig álmos vagyok, kivéve, ha megfelelő mennyiségű (egy vödör) koffeint tolok az arcom mögé.
Tegnap este valamikor fél tizenkettőkor vánszorogtam el aludni, előtte zuhanyzás, fogmosás és még a hajamat is megfésültem, mert már hosszú és muszáj volt. Kb. tíz perccel kerültem el Anyut, ő éjfélig volt tegnap, én meg annyira aludtam, hogy arra se keltem fel, mikor hazajött.
Azt hiszem öregszem... nem nekem való a későn fekvés-korán kelés intézménye... 
Szia, Kata vagyok. Kérsz egy lángost?
