a kísértés óriási. a mellkasra nehezedő nyomás egyre elviselhetetlenebb. a napok markában vergődő jelen nyers őszintesége (maga a foga fehérjét villantgató igazság) zavarba ejt. a blogírás magával hozta a történéseket. zajlanak és lezajlanak dolgok. lendkerekes életünket a sors begyorsítja, majd szabadjára engedi, mi pedig csak lessük az elszaladó fákat, házakat, embereket. magunkat. semmi sem olyan már mint rég: a hol, a mit, a mikor, a kivel és a miért előzmény nélkül való, olyan, akár egy hyperlink (Bővebben: link), ami két életet köt össze, és újabb életek felé mutat.
kedvünket idegen arcok fűtik fel. az izz(ad)ás fényénél kezdődő megismerés nem várt fordulatokat hoz - át és átlinkel másokba-máshová, ám mi magabiztosan feszítünk a szörfdeszkán: a sorsnet hullámai talpunk alatt simulnak ki, míg fehér habkoronával partot nem ér nyújtózkodásuk.. (Bővebben: link)
''blogolok, tehát vagyok.''
/descartes után szabadon/
ennyi.
[evtzsekrezS]
