Még jó, hogy van ez a 20-a, meg ez a nagy felhajtás, meg a hosszú hétvége. Talán ez utóbbi hatott úgy az emberekre, hogy felvásárolták az összes kenyeret, és nekünk este már egy darab sem jutott. Tegnap este az egész városban nem lehetett már kenyeret kapni. Még jó, hogy a kedves vendégek ma kora hajnalban annyit zajoltak, és olyan hangerővel, hogy még a halottakat is felverték volna, így aztán álmosan, de legalább nem a legnagyobb hőségben indultam útra, hogy újra megkíséreljem megszerezni a napi betevő kenyerünket. Ezek után már csak a karnevál miatt teljesen megváltoztatott buszjáratokon kellett kiigazodnom, és kenyérrel a szatyromban visszatérhettem a barátomhoz.
Persze elismerem, hogy nagy nap ez a mai, na nem épp a fentiek miatt, hanem mert tegnap utánaszámoltam, és rájöttem, hogy pont ma vagyunk hat hónaposak, vagyis félévesek. Ezt közöltem a barátommal, aki nem igazán hatódott meg, csak annyit mondott, hogy neki sokkal hosszabb időnek tűnt. Ezért szeretem. Na mindegy. Ezek után még a kávémat is rám borította, szóval az ünnep alkalmából beáztattam a farmeromat, és hamarosan megyek mosni.
Az a szerencséje, hogy olyan aranyos, és, ahogy az ágyon hengergőzik, néha olyan, mint egy kisbaba. Meg is mondtam neki, hogy tök jól fogok majd szórakozni, ha egyszer, a nagyon távoli jövőben, majd lesz egy gyerekünk, és ketten fognak az ágyban dancolni, mert biztos majd a fiunknak is olyan kis golyófeje lesz, és minketten kopaszok lesznek, (és én mindkettőt nagyon fogom szeretni).
Mostanában egyébként kezdem úgy gondolni, hogy az is nagyon szuper dolog lehet, ha az embernek fia van, egy kissrác is tök jó fej lehet, főleg ha a barátom természetét örökli. Sajnos az én rokonságomban alig van fiú, millió lány unokatesóm van, a legtöbben hárman testvérek, mint mi is, és ezért eddig természetesnek tartottam, hogy nekem is csak lányom lehet.De most megváltozott a kép. Na jó, persze ez egyelőre csak elmélet, mert addig még millió idő van.
Tegnap végre kirúgtam a hámból, és egy csomót csatangoltam, bejártam egymillió üzletet, és vettem néhány apróságot, de sajnos pénzhiányban szenvedünk, ezért aztán vissza kellett fogni magamat. Csak az dühítő, hogy mindig akkor vannak a legjobb akciók, amikor nincs pénzem. Tényleg nincs, most épp a barátom pénzéből élünk, csak az az egy dolog nyugtatja a lelkemet, hogy nemrég még pont fordítva volt. Utálom, amikor nincs pénzem! Na de a hétvégén hazamegyek, és hozok be kaját, hogy én is támogassam a háztartásunkat. És már csak kábé egy hónap, és újra vagyonos leszek, csak azt vészeljük át valahogy.
Este újra össznépi összeröffenés lesz az udvaron, pörköltfőzés, meg ilyesmi. Persze a tűzijátékot megint nem nézzük meg, a rengeteg ember miatt. De egyszer majd az is meglesz. Nem adom fel. Azóta tervezem, hogy együtt megnézünk egyet, amikor a Magyar vándort megnéztük a moziban, na és annak a végén is tűzijáték van, és akkor támadt bennem az a gondolat, hogy élőben is meg kell néznünk egyet közösen, mert az halálosan romantikus lehet, de a barátomnak eddig mindig akadt valami más elfoglaltsága.
[Szerkesztve]
Mindig ez van!
