Nem akarok hosszas vitába bonyolódni veled alapvető közgazdasági fogalmakról, de ahogy részben már Laja is kifejtette, kissé elbagatellizálod a dolgokat.
„Néha emelkedik, néha csökken” – jó, de azért a tendencia csak számít, nem gondolod? Amikor ez a kormány 2/3-ot kapott, a piacok olyan bizalmat előlegeztek meg neki, amit korábban senki másnak. Mindenki azt várta, hogy a kétharmaddal egy stabil és jó kormányzást fognak folytatni (Nem ismerték őket – illetve részben a 10 évvel ezelőtti tapasztalatokból indultak ki).
Amikor átvették a hatalmat, 4,7-4,8% körül is elmentek a kincstárjegyek, igen. A hosszú, 10 éves államkötvény hozama 6,3%-on érte el a mélypontját. Azóta a rövid hozamok felmentek 6%-ra, a hosszúak pedig 8,1% körül járnak.
Ez márpedig a bizalmat méri. Az, hogy a német államkötvény hozama 2% alatt van, a magyar meg 8% felett, az pontosan méri a kockázatot. Másfél éve ez 3%, illetve 6,5% volt, tehát azóta tovább nőtt a kockázati felárunk. Nyilván a hosszú távú finanszírozás a magyar kincstárnál elég marginális, de azért jelzésértékű.
Az pedig, hogy rövid távon 6% körül tudjuk finanszírozni az adósságunkat, az szintén nagyon jó, mármint ahhoz képest, hogy 2008-2009 fordulóján 12%-on sem ment ez. De az egy teljesen más helyzet volt, épp’ majdnem államcsőd után voltunk, azóta azért elég rendes költségvetési kiigazítás zajlott le.
És ahogy Laja is mondta, minden relatív, a 6% körüli finanszírozás még mindig rohadt drága, ahhoz képest, hogy a lengyel hozam 4-5%-on áll, a cseh meg 2-3%-on, azaz az országunknak még mindig óriási a kockázati felára, még a szomszédainkhoz képest is. Sőt, ezen régiós hozamokhoz való konvergenciáról sajnos szó sincs.
A 2009-es stabilizáció után fennállt annak a lehetősége, hogy követekzetesen szigorú, kiszámítható politikával ezt a kockázati marzsot csökkentse a kormány.
Sajnos nem így történt.
Ami pedig a forintot illeti:
Annak ellenére szállt így el, hogy masszívan többletes a fizetési mérlegünk, ami nagyon nem jó jel. Ez is mutatja, hogy az összevissza, piacellenes gazdpol. intézkedések mennyire jól erodálják az országgal szembeni bizalmat.
Továbbá van egy tanulságos tőzsdei ábrám is, ami mutatja, hogy mennyire értékelik a befektetők ezt a gazdpolt:
Ami pedig a kamatokat illeti. Ennek a jelentőségét is lebecsülöd. Nem csak árfolyamfenntartó funkciója van, másrészt pedig kiválóan méri ez is a kockázatot. Egyrészt, igenis van összefüggés a jegybanki alapkamat és az állampapírok hozama között. Másrészt, az alapkamat kihat az egész bankrendszer kamatszintjére, befolyásolja a pénzmennyiséget a gazdaságban, befolyásolja a megtakarításokat, a fogyasztást (így az inflációt), a hitelfelvételt, mindent. Nálunk tradícionálisan magas a kamat, a 90-es években az infláció miatt volt magas, 2001-2002 óta pedig azért, mert a szigorú monetáris politikával próbálta a jegybank egyensúlyozni a laza fiskális politikát (ez hosszú távon persze nagyon káros volt, többek között ezért alakult ki a devizahitelezés). De a helyzet még mindig ez.
[ Szerkesztve ]
Pleased to meet you - hope you guess my name