Amikor a kedvesem áldott állapotban mászkált Kicsi Bacsóval, akkor jelent meg az új Depeche Mode album. És szólt értelemszerűen éjjel-nappal. A gyerkőc azóta is szereti a Mode-ot, főleg a fekete rugijában tud nagyokat bulizni, bár sérő tekintetében még igencsak el vagyunk maradva egy igazi rajongótól.

Biztos, ami biztos, ma, amikor először indultunk autós utazásra hármasban, a jól megszokott DM muzsikát nyomattam be az autóba. De fölösleges volt a túlbiztosítás, mivel Bacsó már attól elaludt, hogy fölemeltem a hordozóban.
Megjegyzem: amikor nem megyünk sehova, csak cselezési okokból tesszük a hordozóba, mint ha indulnánk éppen, akkor nagy ívben tesz rá, és ugyanúgy sír tovább. Valamit tudnak ezek a kiskölkök, amit aztán felnőtt korunkra szépen elfelejtünk, és simán belesétálunk embertársaink legócskább csapdáiba.

Szóval szólt a Mode, gyerkőc szundizott, mi meg jól éreztük magunkat autókázás közben. És a vendégség is jól sikerült: a feleségem nővére és családja körülugrálta a kicsit, aki kifejezetten élvezte, hogy ő van a központban, vigyorgott mindenkire, és még gőgicsélni is megpróbált, mérsékelt sikerrel. Komolyan mondom, ha nem tudnám, hogy egy hónapos, akkor legalább negyedévesnek tippelném a kis srácot.

Egyébként ha már egy hónap: tegnap volt az első, amolyan év, pontosabban hóforduló. Ennek örömére vettem egy üveg 2002-es Mayer Kopárt, mivel Bacsó születését is ezzel ünnepeltük. Végre, ezzel a kiváló borral most a feleségemmel is tudtunk koccintani.

Ha igazán jót akartok inni, vegyetek ti is egy üveggel, és hosszú téli estén szopogassátok el a kedvesetekkel. Gyerek nélkül is emlékezetes élmény lesz.

(Én itt szerzem be, klubtagságom okán kartonáron. [link] )