Egy kis történet, arról hogy mennyire nem találjuk a helyünket
Emberünk szabaddá tette a napját. Elígérte magát, pedig tudta hogy nem számíthat sokra. Na de Ő ilyen, jobb dolga így sincs. Így a dolga végeztével kocsiba ült, és elment odáig, ahonnan még haza is tud menni. Félreállt, és telefonált. Kicsöngött végig, majd a sípszó. Rágyújtott, elvégre az Audi 30 év alatt rosszabbakat is megélt már, és megint tárcsázott. Felvette az, akitől arra számított, hogy röhögnek végre egy jót, mert nem látták egymást jó ideje. "Ne haragudj, nem jön össze ma, családi program." Emberünk bólintott, sóhajtott és szokás szerint nem tudta eldönteni a valóságtartalmat. Kiszállt, levegőzött. Nekitámaszkodott a sokak által dohánybarnának titulált kaszninak (ami mellesleg fénykorában még aranyként lett bevezetve a forgalmiba), és megint rágyújtott. Tőle nem volt gyakori, mert a cigaretta és az alkohol csak alkalmi nyugtatónak voltak tartva.
Pár perc friss levegő után beült és hazaindult. Állomást keresett a rádión, amire megint rá kellett csapni, hogy menjen. Az öreg Sony be is nyekkent, szó szerint. És gondolkodott miközben a kormányon szórakozottan verte az ütemet. Republic szólt, amit annak ellenére hogy inkább a modern zajokat pártolta, kifejezetten szeretett. (Zuhog az eső, csak változz csak változz - Ahogy az idő, csak változz csak változz - Simogat az ég, csak változz csak változz csak még - Mert nem volt, még nem volt elég.) "Már megint miért pont én? Pedig én igyekeztem. És vártam, és számítottam az egészre. És 4 alkalommal neki, egy alkalommal nekem jött közbe neki valami. Én tudom igazolni, ő nem." (Jön értünk egy másik hajó - A nap süt és hull rám a hó - A mindenhol Mindenható most változtat rajtam.) "Bezzeg, ha baja van, majd megcsörren a telefon. Még talán rá is ér. Én meg itt vagyok, mert jó hülye vagyok."
"Dolgozom, miközben a többiek élvezik az életet. Ott ülnek a jobbnál jobb kocsikban, és szórják apuci anyuci pénzét." (Keresnek újra mindig keresnek - Jönnek az árnyak szembe jönnek - Magamat látom csak magamat féltem - Fenn a magasban és lenn a mélyben.) Ekkor meglátott valamit, amit nagyon nem kellett volna. A családi gondok helyett haverokkal körülvéve látta azt, akivel az imént beszélt. És ordított... A naptól így is szétrepedezett műszerfal kapta az ütéseket, ahogy a kormány és az ülések is. Valami a kezében is maradt talán, amire később rádöbbent, hogy a tetőablak nyitója volt.
Elege lett. A haverokkal megpakolt Swift felé irányította , a kisebb ebédlőasztalnyi autóelsőrészt, és gázt adott (Kirúgjuk magunk alól a Földet, Kirúgjuk magunk alól a Földet, Kirúgjuk magunk alól a Földet) --- hallatszott közben, szinte már ironikusan a rádióból. Egy csattanás volt az összes emléke. És annyi, hogy megkönnyebbült. Hogy valahogy a maga hülye, aberrált módján sikerült kicsit visszafizetnie azt, amikor neki esett sok minden szarul. És annak ellenére, hogy mindenki megúszta apróbb bajokkal, elégedett volt. Mert neki csak az számított, tudják hogy rájött a hazugságra. És ez bevált neki. És fél óra alatt harmadjára, miközben az Audit és a Suzukit trélerekre pakolták, rágyújtott.. Megint... Aztán, mikor papírozni odament, és meglátta azt az arcot a haverja fején. Felbecsülhetetlen volt neki.
(A részletek a Republic - Kirúgjuk Magunk Alól a Földet c. számából vannak)
[ Szerkesztve ]
Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete
