Eszembe jutott ezen a vonalon ezért megosztom veletek egy élményem. Buszon utaztam, nyár, Balaton felé, tehát adott volt a tömeg. Mögöttem levő ülésen egy család, anyuka+gyerekek, az apjuk állt. És ült is biztosan, félelmetes vágás nyomok tarkították a testét, az arcára pedig látszott, hogy az élet szántotta a barázdákat, élete a tekintetén is visszaköszönt. Erő és keménység egy számomra is megdöbbentő és félelmetes elegye sütött róla. Az asszony foglalkozott a gyerekkel, míg ő mintegy védelmezően állt az ülések mellett. Egyszer csak a kisebbik csemete felbőgött, a nő szívét-lelkét kitette, de nem bírta, csendre bírni, igyekezetébe, mintha félelem is keveredett volna. Aztán a férfi lenyúlt felvette a csöppséget a vállára és egy pillanatra a nyugalom csendje telepedett a buszra. Beleégett a tudatomba, ahogy marcona külsejű férfi, vigyázó mégis határozott mozdulatokkal emelte magához a gyermeket és ahogy az megéreze a közelségét, a biztonságot pillanatok feledte zaklatottságát.
Szinte végigpergett a szemem elött az életük, az apával, aki bár nem kegyetlen mégsem engedékeny, példa és támasz lehet a fiataloknak, míg azok felnőve túlszárnyalhatják és átvehetik tőle a családfői szerepet, annyira természetes és harmónikus volt látni őket, mintha egy tigris vette volna fel retteget állkapcsával a rakoncátlan kölköt.
Ösztönös, vad, nyers s talán éppen ezért igaz volt. Engem megejtett, ahogy a társadalmi máztól mentesen, távol annak minden ferdítő hatásától láttam egy embert és annak utódját 
Köszi annak, aki végigolvasta. Nem, nem tudom hogy jött ide, csak leírtam 
''Ugyanakkor még mindig jobb, ha ilyennel foglalkozik a gyerek, mintha a szabad levegőn rohangászik, vagy gyümölcsöt eszik.'' - a kétezer forintos Cyber laptopról ''PokolGéP-es vagy? koncijukon voltál?''
), amiben Ők nem tudtak segíteni a sajátos anyagi helyzetük miatt..
)
.
