Találkoztunk. Beszélgettünk. Sok dologról.

Nem tudom mit érzek. Azon törtem a fejem, hogy vajon ha pontoznom kelle egy skálán a randit, akkor hányast adnék rá? Egyáltalán milyen szélsőértékeket adnék meg?
0 = elrontottam mindent, 100 = nyert ügyem van?

De rájöttem, hogy az eredmény bizony sokkal komplexebb annál, mintsem egy skálán ábrázolni lehetne.

Tudjátok mit érzek? Boldog vagyok. Boldog vagyok mert vele lehettem. Boldog vagyok mert nem fogtam meg a kezét, mert úgy éreztem így volt helyes. Boldog vagyok, mert jobban megismertem, s mostmár tudom milyen gondolatok foglalkoztatják. Boldog vagyok, mert ha csak egy gyermeklépésnyit is, de tudom, hogy közelebb kerültem hozzá.

Hogy mit érzek? Rettegek, hogy olyat mondok, amivel megbotránkoztatom. Rettegek, hogy a kis bimbót erőszakkal bontom ki. Rettegek, hogy jobban megismer, s az igazi énem nem tetszik neki. Rettegek, mert érzem, nélküle talán nem bírom ki... Rettegek, mert talán újra magányos leszek.

Mit is érzek pontosan? Nem tudom. De a választ csak Tőle kaphatom.


Quod cito fit, cito perit!


Egy kis segítség: [link]


[Szerkesztve]

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."