Leszögezném: magyar ember nem ''soppingolni'' megy, hanem vásárolni.
A magyar ember nem cheeseburger-t eszik, hanem sajtburgert. (Ha már a burger úgyis jövevény szavunk...)

Mai idézet:

''Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mivelni kötelesség.''

- Kölcsey: Parainesis -

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

Megszületett egy kicsit vicces, ugyanakkor meglehetősen elszomorító írásom a logout részlegben. Itt megtaláljátok: [link]

A nap kérdése: Miért nem lehet mindenki kegyetlenül őszinte? Akkor nem lennének félreértések.

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

Egy optimista ember gondolatai:

Hogy honnan lesz pénz a hőn áhított Canon EOS 350D-re? [link]
1. Gyűjtögetem a zsetont ezerrel (Meló tízezerrel.)
2. Szülinap + névnap (szintén pénz)
3. Közelgő ballagásra is pénzt kérek.

Így már csak össszejön a 148.000Ft.

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

A minap egy igen érdekes szituációba keveredtem:

Egyik haverom és két csaj (mindkettőt ismerem) társalogtak a suli aulájában. Épp arról volt szó, hogy egyes ''hölgyek'' már 16 évesen szülnek... Erre a haveromnak megjegyeztem, hogy volt már aki 12 évesen szült. Eme megjegyzésemre az egyik csaj így szólt:
- Hozzád ki szólt?! - mondanom sem kell, a vérnyomásom egyből 400-ra ugrott.
- Emlékeim szerint én nem hozzád szóltam. Tehát én is kérdezhetem egyanezt! -mondtam. A másik lány hamar másmerre terelte a szót, nehogy tovább civakodjunk. Hihetetlen, hogy egyes emberek milyen bunkók tudnak lenni!

[Szerkesztve]

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

The sorrow is only one part of my life. I'm sad because I don't know the others...

[Szerkesztve]

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

Na gyerekek három napja elszállt a pretorians torrent tracker és azóta nincs accountom.

Yes, of cours, the answere is: life is $hit!

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

A mai blogjegyzet apropója ez a cikk: [link]

Én nem kaptam meg mindent amit akartam. Most sincs meg minden amire vágyok. De örülök ennek. 14 éves korom óta talán még nem volt olyan hónap, hogy ne dolgoztam volna valahol, valamilyen alkalmi munkát.

Nem, nem élek túl rossz anyagi körülmények között, nem vernek a szüleim, csak egyszerűen megmutatták, hogy milyen a világ. Hogy milyen is?

Az, aki már fiatalon nem lát a dolgok mélyére, túl későn ébred rá arra hogy a szülők óvó szárnyain kívül bizony rohadt nehéz az élet. Hogy az az 500Ft amit esetleg elkölt a gyerek erre-arra, az esetleg az egyik szülő egy órai munkájába került. Nos? Akkor tényleg olcsó volt az a valami?

16 éves voltam amikor nyáron a 40 fokos melegben fekete hosszúnadrágban és fekete dzsekiben kellett füvetnyírnom egy istenhátamögötti vasúti rézsün, vállamon a 15 kilós géppel, s naponta kaptam napszúrást a sisak alatt.

S mindennek mi lett az eredménye?

Hogy tudom, valójában mennyit is ér a pénz. Hogy mit is jelent a munka.

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

Minél jobban beleásom magam a genetika tudományába, annál jobban sajnálom az emberiséget.

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

Na végre sikerült regelnem újra torrentre. Örömbódöttá!

Bár megfogadtam, hogy nem fogok politizálni a blogban, azért most megjegyezném, hogy újra van Magyar Kommunista Munkáspárt. A történelem ismétli önmagát.

Ja igen. Mily furcsa dolog, hogy bűntudatom van, hogy nincs bűntudatom amiért nem parázok az érettségitől. Ördögi kör nem?

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

Tudom magamról, hogy sokat beszélek. Sőt, rengeteget tudok beszélni, ha rámjön. De ma összefutottam a városban egy évfolyamtársammal, aki még nálam is többet dumál. Nagyon kemény volt. Nem is nagyon tudtam követni az eszmei mondanivalót.

Közben pedig bőszen fantáziálok arról, hogy milyen is lesz majd az egyetemen. Már ha felvesznek persze.

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

A mai nap is punnyadással telt. Felmerült azonban, hogy locsolóverset kellene gyűjteni vasárnapra és hétfőre.

Bár már tavaly is csak a család idősebb tagjait locsoltuk kölnivel, idén mégúgyse fogom túlzásba vinni a locsolkodást.

Az igazat megvallva sokkal inkább kultiválom a vödör víz használatát. Tavaly két unokatesómat is meglocsoltuk ily módszerrel.

Az igazat megvallva ez a néphagyomány halálra van ítélve, hacsak nem jön ismét divatba az eredeti vízzel való locsolkodás. Abban van izgalom és nevetés is. Az idő pedig idén meglehetősen jónak ígérkezik, így semmi sem állhat az ifjak útjába!

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

Ma megkíséreltem feltenni a Mac OS X-et.

Először FAT32-es partíciót kellett létrehoznom a gépemen, mivel eddig egyetlen partición volt minden cucc, s a mostani nem megfelelő a Machintosnak.
Miután ez megvolt, DVD-re kiírni az ISO képfájlt, be a gépbe, bonyolult telepítés ok, végre vége. (mindez 2.5 órát vett igénybe)

Aztán jött a kálária. Elfelejtettem feltenni egy progit, ami pedig kellett volna ahhoz, hogy bootolás után ki tudjam választani a Mac-et operációs rendszernek. Na gondoltam bios-ban beállítom, hogy CD-ről bootoljon és betettem az XP CD-t. Na igen, ez nem linux, tehát nem működött. Közben persze bátyám tolta az isntrukciókat msn-en keresztül, így ide-oda szánkóztam a székkel az ő gépétől az enyémhez.

Végül aztán sikerült a GAG nevű progival elérnem, hogy Win bootoljon. Hurrá, viszontláthattam a régi hátteremet. kb. 4 óra telt el mióta belevágtam. A vérnyomás 400-on, nem baj, már megszokhattam volna. Ja és a jó hír: még mindig nem smakkol valami.
Pótoltam a hiányosságot és telepítettem a szükséges progit, de most sincs rendben vmi.

Na majd holnap részletesebben leírom, hogy mit hogyan csináltam, ill. hogy nem csináltam. Most megyek és kialszom magam...

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

Ma kézhez kaptam a Topcom Skyr@cer Wireless USB Stick-emet, így rögtön ki is próbáltam, hogy tudok-e vele netezni. A belvárosban három jelet is találtam, csatlakoztam az egyikhez, de internetezni nem tudtam vele...

Kicsit faggatózok majd a WiFi-s topikokban, mert addig úgysem nyugszom amíg nem sikerül!

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

Érezted már te is úgy, hogy amikor ránéztél egy lányra/srácra, csak arra tudtál gondolni, hogy muszáj, sőt, az Élet megköveteli, hogy közelebb kerülj hozzá, mégis mintha egy hatalmas betonkerítés választana el tőle?
Hogy hiába próbálkozol lépésről lépésre megismerni, s bár néha úgy tűnik, mintha a kiválasztott viszonozná a közeledési szándékot, majd mégis újra eltávolodtok egymástól?

Hetek óta egy lány körül keringenek a gondolataim, s egyre kevésbé bírom elviselni a kudarcot.

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

Végre megtört a jég! Bő negyed órát társalogtam elmélyülten a kiszemelt hölggyel! Ezt már óriási sikernek könyvelem el. Ezek után megpróbálok minél többször alkalmat találni a beszédbe elegyedésre vele.

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

Tökéletes.

Csak ennyit tudok mondani arra, hogy álmaim hölgye igent mondott egy közös mozifilmre. Az igazság az, hogy Ő kérdezte meg, hogy láttam-e már azt a filmet, s sejtettem, hogy valami olyasmit szeretne, hogy esetleg közösen megnézhetnénk. Szóval feltettem a kérdést, s igent mondott. Szóval most nagy az öröm Darkman házatáján.
Férfi társaimnak csak azt üzenem, hogy figyeljetek a legapróbb jelekre, melyek a nagy Ő érzéseit elárulhatják!

A szem valóban a lélek tükre!

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

A közös filmből persze nem lett semmi (olvasd az előző postot) különböző okok miatt.
Sőt, tegnap nem is jelent meg közös tanintézetünkben a ''kiszemelt'' hölgy, így bizony a következő időpont lefixálása sem sikerült.

Na nem gond, gondoltam tegnap, fogtam a mobilt és pütyögtem egy SMS-t, amelyben arról érdeklődtem, hogy mi volt az iskolától való távolmaradás oka. Letettem a telefont az asztalra és hosszú órákon át ott volt a kezem ügyében, hogy ha hirtelen megcsörren (avagy megrezzen) akkor rögtön tudjam is olvasni az üzenetet.

De hiába vártam. Csak mérgesen méregettem a telefont, s haragudtam rá, amiért nem csörrent meg, s nem jelezte a nagyon várt válasz SMS-t. Hiába vártam. Késő estére már ismét nagyon kemény letargiába zuhantam.

''Hogy voltam olyan naiv, hogy leáll majd egy magamfajta sráccal?! Már megint belemagyaráztam bizonyos számomra kedvező dolgokat a szavaiba, aminek az lett a vége, hogy én fülig beleszeretek, ő meg valójában nem akar tőlem semmit! Biztos megint ez fordult elő és megint komplett hülyét csináltam magamból...'' Ilyen és ehhez hasonló gondolatok gyötörtek, egészen ma délutánig.

Közös francia óra. (A pajzán gondolatok megelőzése érdekében leszögezném, hogy csak a francia nyelv - tehát szóhasználat - művelését végezzük ezen órák alatt!) Egy asztalnál négyen ülünk. Velem szemben ül srégen balra, s rohadt keserű érzés fog el, az eddiginél százszor erősebben. Annyira, hogy az már fáj...
Talán egy perc sem telt el anélkül, hogy ne kerestem volna a tekintetét, de egyszer sem nézett a szemembe. Közben azon töprengtem, hogy először talán meg kellene kérdezni, hogy megkapta-e egyáltalán az SMS-em.
Erre az óra után sor is került, s elmondta, hogy azért nem válaszolt az SMS-re, mert nagyon rosszul volt tegnap, s emiatt is nem jött suliba.
Megkönnyebbültem.
Sőt! Komoly jelnek vettem, hogy végül ő lépett oda hozzám mikor lefelé baktattunk a második emeletről!

Remélem nem ringatom magam ismét illúziókba.

A lényeg: folytatom a ''harcot''!

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

Nos, a ''harc'' valóban folytatódik. Sajnos most nem annyira a közvetlen kommunikáció segítségével, hanem jó geek módjára mobiltelefonon. Egészen pontosan SMS formájában.
A mézesmadzag továbbra is a mozi. (Nem tudom miért ragaszkodok annyira hozzá... Nem nagyon szoktam moziba járni, de mivel most Ő vetette fel az ötletet, beadom a derekam.)

A mai napon volt alkalmam többedmagammal személyiségtetsztet kitölteni. Hát, továbbra sem sikerült feltalálnom a spanyol viaszt...

Milyen furcsa, hogy mindenhonnan az jön, hogy ''Légy önmagad!'', hogy ''Valósítsd meg önmagad!''. Pedig az emberek nagytöbbsége egyáltalán nincs tisztában a saját személyiségével. Persze a habitusommal én is gyakran szembesülök (lusta vagyok, lobbanékony...) de egyelőre nem sikerült lényem legményének summáját felszínre hoznom.

A mai nap mottója pedig legyen saját tollamból egy idézet:

''Álmaimnak talaja legyen a makacs kitartás, s öntözze kemény munkám verítéke.''

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

Eltelt a mai nap legnagyobb része is. Eseménytelenül.

A tegnapi SMS küldözgetés után gondoltam ma egy kicsit sikerül társalognunk a suliban, de nem így történt. Akárhányszor próbálkoztam egy-egy témával, pár válasz után meghalt a társalgás.

Ha ezt valaki érti, akkor írjon privát üzenetet és meghívom egy sörre..!

Kezdem nagyon úgy érezni, hogy ez is csak egy ''Majdnem szerelem volt''

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

A mai nap tanulsága: a foci kegyetlen fárasztó tud lenni!

Előbb egy matematika próbaérettségin kellett túllennem, ami csupán cirka három órát rabolt el az életemből, majd pedig irány ki a fehérvári Bregyó közbe az iskolai sportnapra.
Az osztályom fiú tanulóinak ez a végső megmérettetést jelentette: iskolai bajnokság döntője.

10.A és a 12.B egymásnak feszült és elemi erővel tombolt a meccs. Kemény 40 percig. A végeredmény minket is megdöbbentett: 4-0 a végzősök javára. Szóval ezt a mérkőzést is hatalmas előnnyel megnyertük.

Jött az ünneplés! Három üveg pezsgőt locsoltunk ki egymásra, s jutott belőlük egy kevés a kupába is, hogy azt szomjas futballisták kortyolgassák el. Után jött egy üveg sör és már tolta a fejemet a cucc. (Nem bírja a cigány a szántást!)

Aztán irány vissza a suliba, ahol pedig egy tanár-diák meccsre került sor. 3-0-ról felhoztuk 5-3-ra, tehát azt a mérkőzést is megnyertük. Tehát a mai napon vittünk mindent mint a piros hetes!

Más: Sajnos ma sem találkoztam a kiszemelt hölggyel. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem is nagyon fog kialakulni semmi. Ez persze fáj, de már rég meg kellett volna hogy szokjam.

Legközelebb megpróbálok valami vidámabb befejezést kanyarítani a napi blognak.

[Szerkesztve]

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

A mai blog apropója eme cikk: [link]

Sajnos a cikk írója leragadt ott, hogy miféle szankciókat kíván tenni az EU Lengyelország ellen, de csak amolyan lábjegyzetként említi meg, hogy mi is történik lengyel barátainknál.

Csupán annyi, hogy harcolnak a kommunizmus ellen (megjegyzem, hogy ma is létezik Magyarországon Magyar Kommunista Munkáspárt) és erősen ellenzik a valóban egyre inkább divattá váló homoszexualitást és az abortuszt. Ami valljuk be nem más, mint legális gyilkosság.

Micsoda ellentmondás, hogy az összes politikai párt ellenzi az eutanáziát (kegyes halált) de az abortusz mindmáig legális.

Szerintem a történelemből tanulni kellene, s épp emiatt nagyon keményen fel kellene lépni minden szélsőséges politikai irányzat ellen, legyen az akár jobb, akár baloldali.

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

Tegnap voltam faterral pecázni.

Lévén, túl sok jelentkező nem akadt az általunk felkínált csalikra, gondoltam sétálok egyet és fényképezgetek; ha már halat nem, akkor legalább a pillanatot kapom el - gondoltam.

Szóval szépen komótosan körbeballagtam a tóparton, míg nem egy kis tavacskához értem. Ez külön van választva a horgásztótól, csupán a víz folyik át egyikből a másikba. Ebben az apró tavacskában roppant nagy a halsűrűség, s itt pecáztatják a gyerekeket, mivel nekik még az a fontos, hogy sok halat fogjanak. (Az idő előrehaladtával az ember képes 4-5 órákat is várni egy - nagyobb - halra.)
Tehát odaértem az apró állóvízhez, melyet nádfal választ el a nagy tótól. Egy fiatal lány üldögélt a partján, s vékony spiccbottal kishalakra vadászott. Odaléptem mellé és megkérdeztem, hogy sikerült-e már fognia valamit. Felnézett ültéből, s amint megláttam a hatalmas kék szemeit, s bájos mosolyát, majdnem beleszédültem a vízbe.

Világosbarna haját megigazította, s boldogan mesélni kezdte, hogy mi mindent sikerült eddig fognia. Olyan 14-15 éves lehetett. Az igazat megvallva csak fél füllel hallgattam amit mond. Elbűvölt a belőle áradó könnyed báj, s kecses mozgás. A tóparton ilyen tünemény bizony nagyon ritka! Hamar szóba is elegyedtem vele, de az ''enyelgésnek'' sajnos hamar végett vetett a korán érkező apuka...
Folytattam tehát tovább a sétát, s a tó gátjára érve egy újabb lányba botlottam. Ő már idősebb volt. Gömbölyű mellei kacéran billegtek miközben előre hajolva keresett valamit egy hátizsákban. Közeledtemre hamar ledobta a vállain lévő pólót (mely minden bizonnyal a tűző napsugárzástól hivatott megvédeni fehér bőrét) s lázasan igazgatni kezdte sötétbarna haját. Mosolyogtam magamban. Mikor közel értem, előre köszönt. (Ez roppant hízelgő volt rám nézve.) Miután én is köszöntem, leült a fűzfa alatt leterített plédre, s mielőtt szemeit a kapásjelzőkre függesztette volna, felém fordult s rámmosolygott. (Biztos a testvére volt az előző lánynak... Ugyanolyan bájosan mosolygott...) Odaléptem a pléd széléhez s leguggoltam. A szokásos kérdéssel indítottam: ''Sikerült valamit fogni?'' Ő megrázta a fejét s bársonyos hangon közölte velem, hogy most horgásznak itt először. Erre pedig azt válaszoltam, hogy:
''Én sem fogtam még semmit, de ezért a találkozásért már megérte eljönni.''
Halkan kacagott szavaimon. Pár másodperces csend állt be. Hirtelen ötlettől vezérelve leszakítottam egy szálat a partot díszítő gólyahírek [link] közül, s a hajába tűztem. Cserébe puszit kaptam, s egy gyönyörű mosolyt, melyet még most is magam előtt látok.


Az élet szép, azt hiszem.

A mai nap tanulsága: sokat kell pecázni!

[Szerkesztve]

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

A mai napon kiszanáltunk pár régi ruhadarabot. Általában a Mátrai Szeretetszolgálatnak szoktuk elvinni a kinőtt holmikat, de most nem így tettünk.

Szépen levittük egy szatyorban a ház előtti kuka mellé, hogy majd egy hajléktalan úgyis elviszi. Nem is telt el sok idő, már jött is egy, s rögtön rávetette magát a holmikra. Vadul elkezdte kirámolni a szatyorban lévő ruhadarabokat. Miután módszeresen beterítette velük a fél utcát, elkezdett válogatni közülük.
Amelyik póló nem nyerte el a tetszését, azt otthagyta. A mérettel nem lehett gondja, hiszen mindegyik póló ugyanakkora volt. Csak azt nem értem, hogy miért kellett akkora felfordulást hagynia maga után... Az utcán sajnos a rendszeretett ritka luxus...

Délután, mikor épp Johann Gregor Mendel genetikai törvényeit próbáltam meg memorizálni, hangos madárénekre lettem figyelmes. Sejtettem, hogy valahonnan a közvetlen közelből jöhet a madárdal, hiszen egyébként sosem lehet ilyen tisztán hallani az éneküket.
Ahogy felültem az ágyon s kinéztem az ablakon, láttam, hogy egy feketerigó ül az erkélyünkön. Talán még sosem szállt rigó az erkélyünkre. Meg is örökítettem a madárkát.
(Sajnos elég rossz lett a kép minősége.)


[link]

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

A tegnapi blog bizony-bizony kimaradt. De ennek nyomós oka van! Mégpedig az, hogy szerenádozni voltam az osztályommal.
Az énektudás hiányát persze lelkesedéssel igyekeztem kompenzálni, több-kevesebb sikerrel.
Az első tanárhoz még sötétedés előtt leértünk, s a bátortalan kezdés után elég jól belemelegedtünk a nótázásba. Itt azonban semmi ''komoly'' italt nem kaptunk. A következő állomás pedig a hihetetlenül szigorú és enyhén feminista beállítottságú magyartanáromnál volt. Az első kellemes meglepetés itt ért: nem csak hogy volt bor, de még választani is lehetett, hogy vöröset, vagy fehéret szeretnénk inni. Én az arany középutat választottam természetesen, azaz megkostoltam mindkettőt.

Ezután jött a fizikatanár. Ez volt az egyik olyan tantárgy, amivel ki lehetett engem kergetni a világból. Azt hittem, hogy itt is folytatódik a piálás, de nem így volt.

A harmadik hely egy külön könyvet érdemelne. Az osztályunk egy részét tanította az illető tanár négy évig latin nyelvre. Persze latinul egyikőjük sem tud, ugyanis végiggépezték az egész órát az informatika teremben... Szóval itt Uzo várt minket és jópár üveg bor.
Úgy emlékeztem, hogy az uzo alkoholtartalom terén olyasmi lehet, mint a Martini. De tévedtem. 45%-os volt. Így a lehúzott egy deci elég kellemetlenül hatott. Asszem egy ideig ilyet se fogok újra inni!

A tegnapi szerenád utolsó állomása pedig a rajztanárunk volt. Tipikus művész alkat: alkesz és nagyon jófej. Szóval ott sem volt hiány borból. Hamar be is tankoltunk, s lévén, hogy nála már pár osztály járt előttünk, denne is volt némi cucc. Fel is kérte táncolni az egyik osztálytársamat táncolni, miközben énekeltünk.

Szóval nagyon király volt. 00:15-kor ért vissza a busz a sulihoz, tehát 5 órát voltunk szerenádozni. De a legjava még csak ma következik! A városban élő tanárokat (kb.13) ma fogjuk meglátogatni. Asszem holnap reggel fogunk megérkezni!

Ja és extra ok a boldogságra, hogy újra felvettük a kapcsolatot a kiszemelt hölggyel. A remény még él...


A mai nap mottója: Carpe diem!

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

Immáron túlvagyok a szerenád második, befejező részén. Tíz tanárt látogattunk meg. Mindenhol énekeltünk 3-4 éneket, így mire az utolsó helyre értünk hajnali 4:30-kor, már alig volt hangunk. Jelenleg is fáj a torkom a sok ''zengedezéstől''.

Egyébként most ezerrel kellene készülnöm a holnapi ballagásomra. Puccba kell vágni a lakást, mert egy kisebb regiment lesz itt holnap. Furcsa lesz a 67 négyzetméteres lakásban megvendégelni 26 embert!

Na megyek folytatom a takarítást, meg megpróbálok úgy csinálni, mintha tanulnék.

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

Ma volt a ballagásom.

A tegnapi és ma reggeli cirkuszok után az igazat megvallva nem számítottam semmi jóra, de meg kell hogy mondjam, kellemeset csalódtam. Bár az iskolai ünnepség meglehetősen hosszúra nyúlt, mégsem volt olyan vészes. Az osztályfőnököm beszédét is sikerült sírás nélkül átvészelnem... Szóval kaptunk egy ilyet:


[link]
''Ciszterci Szent István Gimnázium - Székesfehérvár - 2007''

Aztán itthon kezdődhetett a lakoma és vigasság. A 67 négyzetméteres lakásban 27-en zsúfolódtunk össze, s akárhova léptem, mindenhol finomabbnál finomabb dolgokba botlottam. Most is úgy tele vagyok, hogy úgy érzem az elkövetkezendő pár napban biztos nem eszek semmit.
Ja és persze rátérnék a dicsekvésre is!
Először is büszkén bemutatom nektek Habakukot, a mosómacit, akit a bérmaszüleimtől kaptam. (Egy csokor tetején trónol.) Íme:


[link]
Ő itt Habakuk

Aztán pedig az egyik legjobb ajándék, amit a bátyámtól kaptam. Egy bőr karkötő:


[link]
''''Sújtson, tépjen vihar, légy jó, légy hű Magyar!

Külön nekem csináltatta a karkötőt, s számítógépen csinálta meg az emblémát, melyet rányomtak. Szóval respect és tisztelet neki érte!

Aztán pedig jöjjön egy kép a rengeteg virágról amit kaptam!


[link]

Összességében nagyon jó nap volt, bár hihetetlenül nagy káosz uralkodik jelenleg a lakásban. Holnapra megvan a program azt hiszem.

A mai nap mottója: ''Ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk...''



[Szerkesztve]

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

Magyar nyelv és irodalom érettségi.

Ezen vagyok a mai napon túl. Illetve ennek az írásbeli részével. Érdekes tételekkel áldott meg minket az Oktatásügyi Minisztérium! A szövegalkotási részben három tétel közül kellett választani: érvelő szöveg, egy mű elemzése, két vers összehasonlító elemzése.

Természetesen azt választottam, amelyikhez semmilyen irodalmi háttérismeret nem szükséges, tehát az érvelő szöveget választottam, ahol is amellett kellett állást foglalnom, hogy az elektronikus adattárolók kiszorítják-e a hagyományos könyveket.
Elkezdtem a témát az írás kialakulásának okaival, céljaival, majd áttértem az első adathordozókra (Hamurapi törvényoszlopa), majd kitertem a papiruszra, pergamenre...

Szóval mostmár csak a holnapi matek, a szerdai történelem és a 17-ei biológia van hátra. Utána pedig a szóbelik persze... Összességébe véve pedig ''the life is shit'', meg miegymás.

Bár nem kellene bánkódnom, mert újabban egyre jobban áll a szénám nőügyileg.

Szóval majd meglátjuk mi lesz.

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

További érettségi eredmények:

A matek az egyenesen botrányos lett. A mai töri viszonylag könnyű volt. Persze ilyenkor szokott az jönni, hogy beszívok egy kettest!

Egyébként hogy is szokta mondani Parci? Hunter again!

Ja és egy lépés választ csak el a Canon EOS 350D-től! [link]
Szóval most megy a nyálcsorgatás ezerrel.

17-én túl leszek a biosz emelten, aztán majd június végén pedig a hátralevő szóbeliken is!
Onnantól kezdve szabadság!

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

A mai napot édes semmittevéssel töltöttem. Nagy unalmamban elmentem bringázni egyet, s mint már általában, fényképezőgépet is vittem magammal. Össze-vissza kóvályogtam a külváros utcáin, míg nem a fehérvári laktanyához értem. Hihetetlenül lepukkant egy hely. Az épületeket valamilyen szinten karbantartják ugyan, de azt is csak azért, mert cégeknek vannak kiadva irodának.


[link]

Néha elgondolkozok azon, hogy ha esetleg katonai konfliktus törne ki Magyarországon, meddig bírná a magyar haderő. A válasz valószínűleg kétségbeejtő lenne!


Más:

Furcsa, hogy az ember napi hangulatát az határozza meg, hogy milyen az aznap történt jó és rossz dolgok aránya.
Ha például csak rossz történik az emberrel, akkor jön a legmélyebb depresszió. Ha pedig valami hihetetlenül örömteli dologban van részünk történhet bármi, semmi sem szegheti kedvünket.

A legbonyolultabb dolog a Földön akkor is a női elme...



[Szerkesztve]

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

Újfent édes semmittevés. Annyi különbséggel, hogy a Meló-Diák közvetítésével melóztam egyet. Tombolát árultam egy focimeccsen. Két órás munka és elszámolnak hármat. Bárcsak minden ilyen jól menne!
Hívtak ma bulizni, de sajnos vissza kellett utasítanom, mivel épp a megszorítások időszakát élem. Gyűjtenem kell a Canon EOS 350D-re, illetve a hozzá szükséges memóriakártyára.

Ma éjszakára hatalmas vihart jósolt a meteorológia. Imádom a viharokat. Amikor irdatlan nagyokat dörög az ég. Alig várom már.

Ja és tegnap sajnálatos módon megfosztottam kedves olvasóimat egy fotómtól. Ezúton pótlom az elmaradást!


[link]
(Kicsinyített verzió.)

Eme kép megszületésének oka a napokban rajtam eluralkodó remény kifejeződésének óhaja.
Remélem nektek is sikerült vele egy kis örömet szereznem!

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

Ma is elmentem bicajozni. Ahogy kifordultam a házból, észrevettem valamit. Először azt hittem, hogy egy kidobott ruhakupac az. Aztán ahogy közelebb mentem láttam, hogy bizony egy ember is lakozik a szakadtas, koszos ruhákhoz. Egyenletesen szuszogva aludt az árnyékban a hajléktalan, én pedig mint egy debil túrista lefotóztam.
De gondoltam jó helye lesz itt a blogban, hogy egy percre majd elgondolkodjatok ti is, ha máskor nem, legalább ma este, hogy milyen szerencsések vagytok: meleg ágyba tudjátok lehajtani a fejeteket.


[link]

Na szóval mára ezt szántam lelki mondanivalónak, s most egy kicsit kellemesebb téma:

Tegnap telefonáltam. Neki. Hirtelen ötlettől vezérelve, s még mielőtt meggondolhattam volna magam, megnyomtam a hívó gombot. ''Alea jacta est'' - gondoltam, s végülis egy 7 perces beszélgetés kerekedett ki a hívásból. Amiért persze a T-mobile lerántott tőlem több mint 700Ft-os, ugyanis nem azonos szolgáltatónál vagyunk.
Ugyanakkor bizakodó kedvem van, így ismét álljon itt zárásnak egy virág.


[link]

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

Hmm... Megy a tévében a Harry Potter és a Titkok Kamrája. Eszembejutott, hogy milyen régen is olvastam könyveb. Kb. hatszor. Szerintem J.K. Rowling tényleg nagyon nagyot alkotott, s ezzel is még magasabbra tette a mércét a mai íróknak. A fantázia határtalan.

Sajnos a film változat sokkal silányabb lett mint a könyv. Sok-sok fontos részlet kimaradt.

Ja és alig várom persze a VII. részt könyvben.

Hogy egy kicsit érdekesebb dologról is írjak: összeállt a komplett terv az új fényképezőgép megvételéről. Sajnos még egy-két hetet várni kell, de utána már lehet majd élvezkedni.
Íme egy kép a leendő szerkezetről: [link]
Ja és már csak 4 nap és emelt biosz!
Asszem ideje lenne elkezdeni pánikolni!

[Szerkesztve]

[Szerkesztve]

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

A mai napon megtörtént a várvavárt dolog: megrendeltem a Canon EOS 350D-t.

Szóval hétfőn nyomom majd a 32-es vigyort mikor átveszem! Az elkövetkezendő pár napban nem biztos, hogy lesz blog, mert előreláthatólag bioszt fogok magolni ezerrel, az pedig nem olyan izgalmas dolog, hogy felkerüljön ide.
Bár, ha valakit érdekel az amilopektin lebomlási ciklusa és a DNS transzkripció, akkor közkívánatra lehet róla szó!

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

A mai napnak is a tanulás jegyében kellett volna eltelnie. Persze nem így történt.

Reggel besasszéztam a suliba (lévén hogy már nem kellene bejárnom) és felkutattam ofőmet, hogy kiszedjem belőle amit a matek érettségimről tud. Hát, hármas nem lesz...
Na mindegy. Nem is akartam matematikus lenni.

Tegnap pedig elfelejtettem megemlíteni, hogy Darkman bizony látogatást tett a bakban. Negyedórányi várakozás után kerültem csak sorra, így addig kellemes elfoglaltságot találtam az emberek figyelésében.
Öregem, hogy mennyi féle embert odavet a sors... A munkásruhában érkező festő-mázolótól kezdve a miniszoknyás utcasarki *****-ig mindenki megtalálható eme pénzintézetek egyikében. A legjobb viszont az volt, mikor egy úriembernek teljes hangerőn elkezdett szólni a csengőhangja, így átjárta a helységet a tehénbőgés. A szakmárjára egyből lehetett tippelni.
Nagy nehezen azért sikerült hozzájutnom a kívánt összeghez...

Egyébként: I'm the Hunter yet!

Ja és büszkén kijelentem, hogy hivatalos vagyok életem első fotózására! Természetesen nem én leszek a modell. Nincs az a szenzor ami az én ábrázatomról visszaverődő fényt kibírná!
Egyik osztálytársam jelentkezett mikor megudta, hogy frankó fényképezőgépem lesz.
Még meg sincs, de már látom a hasznát!

Ma volt egy frankó vihar, ami kellemes lehülést hozott a forró délelőtt után. Reggel a negyed óra alatt, míg beértem a suliba majdnem kiszáradtam. Csináltam pár képet a szép felhőkről amik otthonom környéke felett terpeszkedtek. Íme:


[link]


[link]

Sajnos a minősége nem a legjobb, mert mindenáron vakuzni akart, azt meg ugye nem hagyhattam, mert az ablaküvegen tükröződött volna és akkor ennyi sem lenne látható.
Szóval vihar volt: villámlott és dörgött. Utóbbit nagyon szeretem.

Holnap nézzétek majd a Kékfényt, mert ha ma éjszaka is full hangerőn fogja nézni a TV-t a szomszéd, akkor biztos hogy előveszem a Victorinox séfbárdot és a barátságos szomszédi viszony megszakítását fogom vele kezdeményezni.

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

Végre!

Túl vagyok az emelt bioszon. Az igazat megvallva volt pár jó dolog ott. Mint vérbeli férfi először persze a tuti sunákat vettem észre. Gyerekek, ezek után mindenkinek ajánlom az emelt szintű biológia érettségit! Mintha a jó nők minde szeretnék a biológiát!

Hogy hogy sikerült? Háát, nem tudom. Ha rendesen tanultam volna, akkor még azt is ki merném jelenteni, hogy nem volt olyan nehéz. De hát így... Na majd június 6-án tudok biztosat mondani.

Húzom a strigulákat hétfőig, hiszen akkor jön meg az új fényképezőgépem! Azonban egy kis affér is vegyült a dologba: nincs memóriakártyám. Azt bizony külön kell megvenni hozzá, de az anyagi helyzetem sajnos nem éppen fényes.

Témaváltás.

Büszkén kijelentem, hogy pénztárcámban (ha már pénz nincs ugyebár) bekerült egy hölgy arcképe. Ez nálam nem akármit jelent! Szóval azt hiszem, hogy boldog vagyok. Olyan régen voltam ebben az állapotban, hogy teljesen szokatlan ez az érzés...

Ma nem szolgálhatok egyetlen ideillő fotóval sem, de majd az új gép megérkeztével megígérem, hogy csinálok pár inpozáns képet, amelyet megosztok jeles olvasóközönségemmel.

Ma két kis bölcsességgel zárom soraimat:

A bánatosoknak üzenem, hogy az eső sem eshet örökké s a szerelmeseknek pedig azt, hogy igazán csak addig lehet boldog az ember, amíg a párjával őszinte!

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

Ittunk. Nem kicsit. Nagyon.

Az osztály egy része összejött az iskola velencei házában és egy hatalmas bulit csaptunk. De tényleg: hatalmasat. Nem sokan, de éppen elegen voltunk.

Most is szereztem pár élettapasztalatot: részegen bizony nem lehet fotózni. Egyébként mivel kiverték (kétszer is) a kezemből a fényképezőgépet, koszos lett az optikája és ez sajnos a legtöbb fotón rajthagyta nyomát.

Íme egy kép a piakészletről, természetesen a teljesség igénye nélkül. (Két hűtőben fért csak el a pia)


[link]

Persze lett is nagy felfordulás a házban. Körülbelül ilyen:


[link]

Volt aki sokáig bírta (mint mondjuk szerény személyem) és persze egyesek nem annyira állták az alkohol általi megpróbáltatásokat. A lényeg, hogy (amíg ki nem dőltek) jól érezték magukat. Mint mondjuk ez a srác is:


[link]

Egyesek hoztak egy rakás virslit, hogy majd azzal próbálják meg ''felitatni'' az elfogyasztott italmennyiséget. Hát, ezeknek az ételeknek többnyire az lett a sorsuk, hogy valami botra (nem, nem nyársra!) fel lettek tűzve, amiről persze rövid időn belül szépen a tűzbe potyogtak. Valaki hozott pácolt húst is, ami még most józanon is iszonyú gusztustalannak tűnik, szóval thumbnail-t nem vágog be róla. Csak erős gyomrúak klikkeljenek erre a [link]re!

Összességébe véve nagyon kemény buli volt!

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

Ma (is) lomtalanítás van.
Ez persze együtt jár azzal, hogy a hiperpigmentált etnikai kisebbség (közérthetőség kedvéért: a 'C' kategóriás állampolgárok) megszállják a környék összes lomhalmazát és olykor kőkemény háborút vívnak más roma családokkal.

Kész csoda, hogy ez a téma még egyetlen hollywoodi producert sem ihletett meg, hogy esetleg egy megindító dokumentumfilmet készítsen a magyarországi romák szörnyű helyzetéről.
Alap esetben persze egyáltalán nem zavarná az embert, hogy széthordják a szemetet, de amikor kész kuplerájt hagynak maguk után, az már nem kicsit dühítő. Avagy szót lehetne emelni azon tulajdonságuk ellen is, hogy ha netalántán le mernék vinni egy szatyor szemetet, s megközelítem az általuk megszállt műveleti területet, akkor bizony elküldenek az ősi mesterséget űző szülőanyámba, valamint legalább tíz generációra visszamenőleg megátkoznák a családomat.
Ennyire féltik a megélhetést?

A holnapi híreket mindenesetre érdemes lesz figyelemmel követni, mert valószínűleg lesz tudósítás gladiátorként küzdő guberálókról. ''Cirkuszt és kenyeret a népnek!'' ugyebár...
Íme egy kép a lelkes ''vagyonfoglalókról'':


[link]

Aki holnap Székesfehérvárra látogat és lát egy csávót arccal az abalküvegnek támaszkodva, ne ijedjen meg, én leszek az miközben csorgó nyállal várom a futárt és az új fényképezőgépet.

[Szerkesztve]

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

Találkoztunk. Beszélgettünk. Sok dologról.

Nem tudom mit érzek. Azon törtem a fejem, hogy vajon ha pontoznom kelle egy skálán a randit, akkor hányast adnék rá? Egyáltalán milyen szélsőértékeket adnék meg?
0 = elrontottam mindent, 100 = nyert ügyem van?

De rájöttem, hogy az eredmény bizony sokkal komplexebb annál, mintsem egy skálán ábrázolni lehetne.

Tudjátok mit érzek? Boldog vagyok. Boldog vagyok mert vele lehettem. Boldog vagyok mert nem fogtam meg a kezét, mert úgy éreztem így volt helyes. Boldog vagyok, mert jobban megismertem, s mostmár tudom milyen gondolatok foglalkoztatják. Boldog vagyok, mert ha csak egy gyermeklépésnyit is, de tudom, hogy közelebb kerültem hozzá.

Hogy mit érzek? Rettegek, hogy olyat mondok, amivel megbotránkoztatom. Rettegek, hogy a kis bimbót erőszakkal bontom ki. Rettegek, hogy jobban megismer, s az igazi énem nem tetszik neki. Rettegek, mert érzem, nélküle talán nem bírom ki... Rettegek, mert talán újra magányos leszek.

Mit is érzek pontosan? Nem tudom. De a választ csak Tőle kaphatom.


Quod cito fit, cito perit!


Egy kis segítség: [link]


[Szerkesztve]

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

A tegnapi események óta bizony teljesen megfeledkeztem a fényképezőgép ügyről. Még nem érkezett meg a gép és lemondtam a rendelést is. Megrendeltem egy másik helyről, ahol megvan raktáron. Így talán péntekre itt lesz.

Ha lenne egy kívánságom, biztos azt kérném, hogy mindig pontosan tudjam, hogy hogyan éreznek irántam az emberek.

Senki sem őszinte. Senki. Csak ettől nehéz a szerelem.

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

Az emberek önzőek.

Amint nekem van valami problémám, rögtön mindenki eltűnik a láthatárról.
Én persze mindenkit hallgassak szépen végig, adjak tanácsot, vigasztaljak...
A pólómból már sóbányát lehetne nyitni, mert annyian könnyeztek rá.

Amikor meg megjegyzem, hogy elegem van már a lelki szemetesláda szerepéből, azt vágják a fejemhez, hogy örüljek neki, hogy ilyen sokan megbíznak bennem és rám merik bízni a titkukat. Köszönöm szépen, ez valóban kedves gesztus. Bizonyítja, hogy megbízható vagyok. Csak ugye én nem bízhatok meg senkiben.
Ha ők ilyen simán kiöntik a szerelmi dolgaikkal kapcsolatos élményeiket, akkor mi rá a garancia, hogy az én ügyes-bajos dolgaimat nem fecsegik el egy szempillarezzenés nélkül?

Talán ha már ott tartok, akkor Neki elmondom azt, amit én gondolok. Aztán persze lehet, hogy azért jöttem a világra, hogy hallgassam az emberek bajait. Csak ugye egyesek ebből meggazdagodnak...

Mai idézet:

''Megfejtesz mindenkit, jófej vagy, mégsem vagy jól...'' - Hiperkarma -

[Szerkesztve]

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

Bátyám ajánlott egy nagyon jó progit. CCleaner a neve. Megkeresi és letörli a sérült és fölösleges fájlokat. Itt a hivatalos weboldal: [link] és innen tudjátok letölteni: [link]

Nekem az első futtatás után 600MB cuccot törölt le.

Kicsit kétségbeejt, hogy mennyire nem parázok a szóbelik miatt... Minden ismerősöm azon stresszel, hogy csak 10 tételt csináltak meg eddig a 20-ból... Nekem egy sincs. Leköt az, hogy várjam a futárt! (Holott tudom, hogy majd csak június elején fog megjönni a rendelt gép.)

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

A Photoshop a fotós világ viagrája. Ha valami nem megy tökéletesen (jelen esetben a képkészítés) akkor egy kicsit felturbózzuk eme programmal és máris van egy szép, ugyanakkor hamis képünk.

Egy időben divat volt a hölgy modelleknél az ún. ''szépségpont'' amely olyannyira fontos lett, hogy hiánya esetén bizony ez is photosoppal került oda.

Ez a pár gondolat csak onnan merült fel, hogy egy régi ismerősömre bukkantam rá iwiw-en, aki igen előnyös testi adottságokkal rendelkezik (mondanom sem kell hogy nő az illető) de sajnos nem csak mellbőséggel, hanem anyajegyekkel is megáldotta az Isten. Szóval fogtam (az amúgy extrém módon jobbra dőlő) képet és kiretusáltam.

Ha elküldöm neki akkor vajon megköszöni-e a fáradozásaimat (mivel kezdő PS-osként nem kevés időmbe telt az akció) vagy megsértődik azon, hogy ennyi mindent kellett javítani a képen? Na majd kiderül. Legfeljebb nem említem meg neki hogy 2 órám ment el rá...

Hétfőn ismét randi. Szóval Darkman most alig várja a hétfőt. A múltkori dolgokból okulva már tudom milyen témát kell kerülni és mik azok, amikről szivesen beszél. Szóval lassan, de elindult a ''vonat''.

Van egy olyan érzésem, hogy a szóbeliket követő időszak az anyagi helyzet stabilitásával fog majd eltelni, mivel most nagyobb az adósságom a szüleim felé mint az államnak!
De a fényképezőgép legalább meglesz június elején. Itt rendeltem meg: [link]

Hogy egyik tanult tanáromat idézzem: ''Nem ragozom tovább az időt!''

[Szerkesztve]

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

Ha már az új gép nincs meg és a tanuláshoz sincs már lelki erőm, elmegyek bringázni. Ma is így volt. Csak ugye jó geekhez méltóan azért a kompakt gép ott lapult a zsebben, szóval ma is szolgálhatok pár képpel. Kezdjük a legaranyosabbal! Íme egy pár hónapos csikó:


[link]

Volt fehér ló is. (A herceg pedig a fényképezőgép másik oldalán rejtőzött el.)


[link]

Ha jól tudom akkor Dante Isteni színjátékában mondja a pokolban sínylődő Akhilleusz, hogy ''Nem születtünk tengni mint az állat, hanem tudni, s haladni előre!'' Nos a következő kép ezt az állati sorsot igen-igen jellemzi. Ez a póni csődör kész lövészárkot taposott magának.


[link]

Eme kép megszületése után rohamozott le a tanyát őrző megannyi kutya két példánya, s határtalan szerencsémet ironikusan példázza, hogy kapásból egy kuvasz rontott felém. Először természetesen tervszerűen pánikba estem, majd miután emlúlt az ijedtség eluralkodott rajtam a félelem is. Szóval beálltam a biciklim mögé, gondolván hogy az valamicskét véd az esetleges támadás ellen. Aztán elkezdtem filózni azon, hogy vajon most megmerjek-e mozdulni avagy se? Arra az elhatározásra jutottam, hogy inkább segítséget hívok, még ha ezen most mindenki röhög is.
Próbálkozásom azonban eleve kudarcra volt ítélve, mivel a közelben nem tartózkodott egyetlen emberi lélek sem. Szóval szépen lassan elindultam a biciklimet magam mellett tolva, szememet le sem véve a kutyákról, majd miután 10-15 méterre távolodtam tőlük lassan felszálltam a bicajra és kilőttem mint egy F1-es. A hátsó kerék kapart, az első meg emelkedett, de azért csak sikerült valahogy felgyorsítani 40-45km/h-ra.
Szóval szerencsére ép bőrrel megúsztam a fotózkodást. De azt hiszem leközelebb más irányba fogok orientálódni!

A tegnapi napról:

Ismét randizni voltam. A találkozó előtt fél órával óriási vihar kerekedett. Tudtam, hogy akkor Ő már a buszon ült és épp Székesfehérvár felé tartott... Szóval kiálltam az ablakba és a Shrek béli Csizmás Kandúrt megszégyenítő kerek szemekkel bámultam az eget, hogy ugyan már szánjon meg engem és álljon el! El nem állt, de mikor elindultam már éppenhogy csak szitált.
Amíg sétálgattunk a városban párszor megeredt, de hála Neki nem áztunk el, mert hozott esernyőt, amit természetesen én tartottam.
A társalgás kellemes volt. Remélem lesz folytatás. Persze, most aki képes volt idáig elolvasni a blogjegyzetem az nem a témákra kiváncsi, hanem arra, hogy történt-e már valami kettőnk között. Hát, csak hogy csillapítsam az információéhséget: nem. Hogy miért nem? Mert az előző kapcsolatom is azért mert tönkre mert nagyon siettem. Legalábbis az exem ezt adta magyarázatul. Csak most meg attól parázok hogy netán loosernek néz a jelenlegi ''kiszemelt''. A 22-es csapdája.
Megígértem Neki, hogy legközelebb én megyek hozzá. (Még mielőtt valaki félreértené: ez nekem csak azért olyan nagy áldozat, mert utálok, és nem is tudok buszozni!)

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

Végre megjött a Canon EOS 350D-m!

Szóval ma reggel úgy 9:30-tól kis megszakításokkal a használati utasítást (user's manual) olvasgattam és próbálgattam a gépet. Nagyon bejön. Kész mennyország a kompaktokhoz képest. Mindent be lehet állítani rajta.

Pár kép amit ma csináltam vele:


[link]


[link]

Az utolsó képnél sajnos bekrepált az általam használt képmegosztó oldal az imageshack [link] szóval marad a régi megoldás.

Tehát a harmadik kép: [link]

Folyt. köv.

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

A tegnapi nap nos... Remek volt! 16:00-kor találkoztam Vele és beültünk a moziba megnézni egy filmet amit Ő választott. Szóval T4xiztunk. Kivételesen ezt a filmet még nem láttam korábban szóval őszintén tudtam nevetni a poénokon.
Ez volt talán az első olyan francia film amiben nem a németeket fikázták hanem igazán rászálltak a belgákra. (Lábjegyzetként megjegyzem, hogy azok a franciák akik tudnak Magyarország (Hongrie) létezéséről azok izomból lenézik kis hazánkat és annak minden lakóját.) Szóval éljenek a sztereotípiák!

Mindenesetre a film remek volt, a társaság pedig egyenesen csodás! Megvolt a 3. randi. A következőn már egy kicsit elengedem a hormonokat! Persze a gyeplő az ész ''kezében'' lesz.

Továbbra is nyúzom az új gépet. Ma sajnos lecsúsztam egy mókus és egy fácán lefotózásáról is. Bele kell jönnöm mint kiskutyának az ugatásba...

Azért pár képet közzéteszek.


[link]

Ez a - valószínűleg - rókalepke megkörnyékezte a bicajomat miközben én másfele fotózgattam. Azért sikerült elcsípnem. :


[link]


[link]

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

Hát, a mai nap azzal telt, hogy reggel bioszt tanultam 1-2 órát, aztán neten tengődtem és végül elmentem bringázni és fotózgatni. Most nincs türelmem megvárni amíg a képmegosztó oldal betölt szóval ma nem kaptok képeket!

Helyette jöjjön pár gondolatom, ha már ez is szerepel a blogom címében.

Egyre több olyan emberrel találkozok itt a prohardveren, aki úgy kritizál másokat, hogy őmaga is elkövet - ha nem is ugyanolyan - hibákat amelyek igencsak megkérdőjelezik a szakértelmét. Hatalmas vitám kerekedett emiatt az egyik topicban.
A legnagyobb gond meg az, hogy a hülyéknek meg hiába magyaráz az ember. Ezerrel tolják a saját véleményüket érvek nélkül...

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

Sikerült!

Sikerült!

Még mielőtt bárki is meglepődne, nem véletlenül írtam le kétszer, ugyanis két dolog is sikerült. Először kezdeném a hivatalosabb sikerrel!

71%-os lett az emeltszintű biológia érettségim. Szóval ha pénteken (2007.06.08-án) sikerül egy 70-80%-os szóbelit csinálnom, akkor kényelmesen hátradőlhetek.

A másik, magánéleti siker. Azt hiszem összejött. Azt hiszem összejöttünk. Volt is az ismerettségi körömben nagy nézés mikor kézen fogva mentünk be a mai betekintésre!

Mindezeken túl hinni szeretném azt is, hogy sikerült megfelelnem valakinek.

Mivel június 4-én volt a trianoni békediktátum [link] aláírásának 87. évfordulója, gondoltam megkésve bár, de törve nem, küldök nektek egy számot. Remélem nektek is tetszeni fog. Wass Albert könyvének sorait zenésítette meg a Kormorán együttes.

Tehát ahol meghallgathatjátok a számot: [link]



[Szerkesztve]

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

Ma volt az emelt szintű biológia érettségik első napja. Szerencsémre én nem ma kerültem sorra, majd csak holnap kell a guillotine alá hajtanom a fejem.

A barátnőm azonban ma volt és kihúzta sajnos az egyik legnehezebb témát: gerincvelői reflexek... Az egész emelt biosszal az a legrosszabb, hogy nincsenek megadva tételek. Minden más tantárgyra könnyedén fel lehet készülni ha az ember kidolgozza a tételeket, de itt erre lehetőség sincs. Tehát a teljes követelményrendszert vágni kell oda-vissza. Szivatás a köbön!

Szomorúan vettem észre, hogy a tegnapi link a számhoz nem működik. Valami gixer lehetett a feltöltés közben. Kárpótlás képpen megosztok veletek egy másik számot, amelyet a barátnőm mutatott meg nekem: [link] A cím jelentése: ''Egy művészi éjszaka''

A mai napom azzal kezdődött, hogy pesztráltam a villanyszerelőt, aki a lakás egyik áramkörének hibáját hivatott megjavítani. Hibát nem talált, de a villany az működik, ráadásul pénzt sem kért, szóval tiszta haszon volt az egész.
A bébiszitterkedés után pedig mentem kifaggatni barátnőmet a szóbeliről, majd egy közel háromórás beszélgetés következett. Remekül éreztem magam.
Szép volt ez a mai nap. Remélem a holnapi is ilyen lesz.

''A szerelem olyan mint a részegség. Előtte és utána nagyon rossz, de közben...!''

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

Végre a biosz szóbelit is letudtam. Olyan rossz lett hogy kár is rá fecsérelni a szavakat!

A vizsga után erőteljesen eluralkodott rajtam ez az érzés: [link].

Amint hazaértem telefonáltam barátnőmnek - mivel megígértem neki hogy tájékoztatom - és negyed óra alatt sikerült is vázolnom neki a siralmas teljesítmény hogyanjait és miértjeit. Végülis holnapra megbeszéltünk egy találkozót... Azt hiszem sok mindenről kell majd beszélnünk.

Hogy a mai nap ne essen ki fotós szemszögből sem, estefele lementem kattogtatni. Próbálgattam makrózni, de a körülmények kifogtak rajtam. Két kép lett csak arra érdemes, hogy megosszam az olvasótáborral. (Bár ezek sem lettek valami jók...)


[link]


[link]

A mai nap bölcsessége ismét az én tollamból származik:

''Minden tréfa a boldogság hiányát pótolja. Az a legszomorúbb, aki folyton viccel...''



[Szerkesztve]

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."

A mai nap egyenesen szuper volt!

Kezdődött azzal, hogy reggel 7:00-kor felkeltem, mivel tegnap a barátnőmmel randit beszéltünk meg 8:30-ra. A baj csak az volt, hogy pillanatok alatt elkészültem és utána fel-alá járkáltam a házban.
A randi szuper volt. Kb. 12:30-ig beszélgettünk, sétáltunk. Rengeteg új dolgot tudtam meg róla. Ha jók lesztek töltök majd fel róla egy közös képet. De akkor tényleg jónak kell lennetek!


Sajnos a figyelmemet a hátralevő irodalom és történelem (középszintű) érettségire kellene fordítanom... De lelki erő híján ma is inkább fotózni mentem el.


[link]

Sajnos a szegény embert az ág is húzza... Elposszant a bringám első kereke... Szóval most determinált lett a fotózási lehetőség a ház 1-2km-es körzetére, mert messzebb menni lusta vagyok.


[link]

"If you only do what you can do, you will never be more than you are now."