Most, hogy nagyon hosszú tusakodás után beláttam, hogy szeretett Golfomat visszafordíthatatlanul kebelezi be az enyészet (és beláttam, hogy vannak nálam gondosabb, ügyesebb emberek, akik tovább szerethetik helyettem is és gondosabb gazdái lesznek) és rászántam magam egy csinos, korához képest szép és jó Focusra, szóval azóta mintha az univerzum folyamatosan dörgölné a képembe, hogy nem kellett volna.
Valószínűleg csak az érzékeim lettek jobban kihegyezve a Focusokra. A minap egy áruházi parkolóban egy néni a Focusát olyan recsegősen rakta rükvercbe, hogy belefájdult az összes fülem, aztán a bevásárlókocsi tároló oldalát is megbökte picit. Itt jegyezném meg, hogy a használtautón oly' nagyon szívesen használt hölgytulajdonostól jelzőnek nem feltétlenül az az üzenete a használtautók közt csak egy icipici tapasztalattal rendelkezőknek, hogy az autó megkímélt, kedves nepperek!
Tegnap este a Fehérvári úti rendelő 4. emeleti ablakánál a forgalmat bambulva az érkező negyvenvalahányas Ganz vili a szemem előtt csattant neki a síneken érthetetlen okból szarakodó Focusnak (a belőlem önkéntelenül felszakadó hangos "úúúúúú" és a csattanás hangja hirtelen az összes gégészetre várakozót az ablakhoz vonzotta, hátha vér is folyik, de nem folyt).
Mindezek mellett akárkinek beszélek erről, mindenki a Golfot kezdi el dicsérni, hogy az micsoda egy csodálatos gépezet (tudom), hogy sose lesz még egy ilyen szuper autóm (ezt is tudom) és milyen kár, hogy ezek a kompjuter nélküli autócsodák kezdenek végleg kikopni, pedig azokkal még nem voltak százezres nagyságrendű szerelnivalók, nem spórolták ki belőle az anyagot, stb.
Nem tudok most jó végszót írni. Csá!