Éljen! Megint jól indult a reggelem. Tegnap beújitottam a régi babettámat, a kidőlt biciklim helyett. Megcsináltattam a faterommal, ugyanis lukas volt a gumija. 2 év állás után elsőre beindult. Azt hittem álmodom. Aztán persze ma reggel mikor kihoztam a kamrából, hogy elinduljak dolgozni az istennek se tudtam beindítani. Apám szerint kevés benne a benzin, esetleg eldugult a benzincső, vagy rossz állásban van a benzin csap. Az hogy tegnap óta szarráment volna ki van zárva. Ergó én vagyok a hülye. Bár az apám szerint általában bármi történik én vagyok a hülye. Illetve nem hülye, csak nő vagyok. Ezt ő így mondja. Na jó azért néha tud tök jó fej is lenni. Szóval maradt a kocsi, amit ilyen rövid távokra sajnálok használni. Szegényt leállítom mielőtt a motorja igazán felmelegedne, és ez nem tesz jót neki. Amúgy is elég öreg már szegény. A megoldás: meg kell babrálnom a babettát, vagy keresek egy munkahelyet, ami messzebb van tőlünk. Szerintem az előzőt választom. Bár lehet, hogy igénybe kellene vennem a telefonos segítséget is. Végülis nő vagyok.

A fogyókúrát azóta is folytatom, hellyel-közzel következetesen. Lehet, hogy csak képzelődök, de ma reggel mintha megint 1 kilóval kevesebbet mutatott volna a mérleg. Mindegy úgysem a súly miatt csinálom, hanem mert jobb a közérzetem tőle.
Tegnap rámtört egy dilemma. Lehet valaki egyszerre két pasiba szerelmes?
Bizonyos dolgokat az egyikkel szeretek csinálni, más dolgokat meg a másikkal. De ha igazán belegondolok egyikről se szeretnék lemondani. Vagy össze kéne gyúrni a két pasit eggyé, vagy el kéne gondolkodni egy hármas együttélésen. Lehet hogy tök jól kijönnének egymással? Ha keleten működik a többnejűség, miért ne működhetne a többférjűség is. A fenébe. Mindig ez volt velem a baj. Túlságosan telhetetlen vagyok. Ráadásul nem tudok dönteni.