Érdekes dolog fogalmazódik meg mostanában bennem. Először leírom az esetet, amely ma történt meg velem (velünk).
Az egyik szuper (hiper?)marketben vásároltunk. Állunk a péztárnál, nagy nyüzsi, sok ember, ugye már elkezdődőtt a karácsonyi nagybevásárlás, mindenki ideges. Kártyával szándékozom fizetni, mert ugye megtehetem. A 'kedves' péztáros hölgy mogorva képpel lehúzza a kártyát a leolvasóban, majd közli, hogy olvashatatlan a kártya, kérésemre megismétli a műveletet, újra eredménytelenül. Mivel kápé nem volt nálam, azt javasolta, hogy menjek el gyorsan a kb. 20 méterre lévő automatához, és próbáljam meg ott. El is szaladtam (ott persze minden annak rendje módja szerint működött, ki is vettem az kívánt összeget). Namost az érdekes dolog: Amég én az automatánál voltam, a párom ott maradt a pénztárnál. A pénztáros durván mondta a páromnak, hogy párszáz forintért kicserélik a kártyát, nem halunk bele. A köv. vásárló közben megkérdezte a pénztárost, hogy miért áll a sor? Erre a drága azt válaszolta, hogy mer nincs nincs pénz. Erre a páromnak sem kellett több, (felkapta a vizet) próbálta elmagyarázni a pénztárosnak, hogy nem kéne leégetni minket az egész áruház előtt. Namindegy, gyorsan visszaértem, kifizettem a cuccokat és távoztunk. Azért a panaszkönyvbe persze beírtunk... Ez az egész annyira sz@rul esett, hogy utána még egy fél óráig durrogtunk.
Erre kérdem én: Hát az eladó/pultos/pénztáros/kiszolgáló nem azért van, hogy UDVARIASAN kiszolgálja a vevőt? Ha rossz kedve van, ha vécéznie kell, ha ideges, AKKOR IS!!! Ezért fizetik! Én azért nem helyezkedek el olyan állásban, ahol emberekel kell foglalkozni, mert én nem lennék arra képes, hogy mindig, minden helyzetben kedves, udvarias legyek mindenkihez. És még akkor a neki áll feljebb, hogy kikérjük magunknak. Tisztelet a sjnos igen kevés kivételnek.
Sovány szakácsban sose bízz!