Ahogy a tenyeremben az életem,
mint vékony fonál halad egyenesen,
nézem és úgy borzongok bele
a baljós semmibe,
mint horrorfilmeken felnőtt lélek.
Élek és félek.
Múltamból hozott jövőm cipelem
és nyolcadik utasként a halált.
Lassan beöltözök az életembe
miközben pattogó, száraz szavakat hallgatok:
talál, nem talál, talál.
Oldalt, mint bíró, egy öregúr diktál.
Életem mint egy párbajtőr csörte,
Sisak rácsán a kép összetörve
védek és szúrok és védek egyfolytában
a hétköznap-csatában.
A sarkon az öregúr visszafordul,
lépése koppan ahogy mellémér,
miközben rámnéz hosszan:
fiatalember egyszer a pást majd véget ér.
[Szerkesztve]
Fej! Tor! Potroh!
