Hirdetés

2017. október 17., kedd

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Az élet rovat

A kereskedelmi űrugrás kanosszajárása

2004-ben a Virgin Galactic bejelenti, hogy bárki számára elérhetővé teszi a világűrt. Miért nem sikerült ezt megvalósítani?

[ ÚJ TESZT ]

Az X-Prize-tól napjainking...

1996: Bejelentik az X-Prize versenyt, amelynek célja, hogy megmozgassa a kisebb űripari cégeket. A feladat, hogy egy legalább három főt befogadni képes űrjárművet építsenek, amely két héten belül kétszer átlépi a világűr határának tekintett ún. Kármán-vonalat, vagyis a 100 km-es magasságot. A feladat nem igényel valódi űrrakétát és űrhajót, hanem elégséges egy ún. űrugrás, amelynél függőlegesen elérik a kívánt magasságot, ott egy rövid ideig a súlytalanság élményét tapasztalják, majd a gravitáció visszahúzza a járművet.

Más szóval nem kell Föld körüli pályára állni, amely sokkal erősebb hajtóműveket (és a visszatérésnél hővédelmet) igényel. A sikeres teljesítőnek a nyereménye 10 millió dollár. Az X-Prize bevallottan az XIX. század végén, XX. század elején népszerű, versengésre ösztönző díjak utóda, ezek közül az Orteig-díj inspirálta, amely a New York - Párizs útvonal első leszállás nélküli megtételét tűzte ki célul, amit végül Charles Lindbergh nyert el.

2000: Burt Rutan a Scaled Composites vezetője és Paul Allen milliárdos megegyeznek titokban, hogy csinálnak egy járművet az X-Prize verseny megnyerésére, amelyet Allen finanszíroz elsődlegesen. A támogatását egészen 2003-ig titokban tartják.


A White Knight One törzse alatt a SpaceShipOne

2003. május 20.: Az első SpaceShipOne (SS1) repülés.
2003. december 17.: Az első hajtóművel történő SS1 repülés.


A SpaceShipOne pályája

2004. június 21.: Az első sikeres SS1 űrugrás, amely elérte a kitűzött 100 km-es pályacsúcsot.
2004. október 4.: A harmadik sikeres SS1 űrugrás (a második szeptember 29-én volt), amellyel megnyerte az Ansari X-Prize-ot Burt Rutan cége, a Scaled Composites, Paul Allen anyagi támogatásának segítségével.

2004: Még ebben az évben Richard Branson, a Virgin cégcsoport tulajdonosa és vezetője megállapodik Burt Rutan-al, hogy a Scaled Composites elkészíti a SpaceShipTwo-t (SS2) és a WhiteKnightTwo-t (WK2), egy kereskedelmi űrugró verzióját az SS1 / WK1 párosnak. Branson a feladathoz létrehozza a Virgin Galactic céget.

Jeff Bezos, az Amazon egyik alapítója felfedi, hogy a Blue Origin elnevezésű cége szintén a kereskedelmi űrugrást tűzte ki zászlajára.

2005: Az SS2/WK2 gyártásához a Scaled Composites (30%) és a Virgin Galactic (70%) közös leányvállaltot hoz létre, és megkezdik az első géppár építését. A Virgin Galactic megállapodik a Mojave sivatagban építendő Mojave Spaceporttal, hogy onnan fognak indulni a repülései. A Virgin Galactic bejelenti, hogy ha az SS2 sikeres lesz, a teljes értékű űrrepülésre képes SpaceShipThree lesz a következő lépés.

A Blue Origin megépíti első tesztjárművét, a Charont, amelynek egyetlen tesztrepülésére kerül csak sor, a feladata a gép irányítórendszerének tesztelése.

2006: Az SS2 kabinjának makettjét bemutatják, a Virgin Galactic elkezdi a jegyek előjegyzését. Az első kereskedelmi repülés időpontjáról nem lehet semmit megtudni, maga Branson is kerüli a kérdés megválaszolását.


A Blue Origin Goddard tesztjárműve

A Blue Origin saját maga úgy fogalmaz, hogy 2010 körül indulhat a saját űrturizmust kiszolgáló, űrugrásra képes járműve. Novemberben a Goddard nevű tesztjárművük megteszi első repülését, amit elviekben még kettő követ, ám ezekről túl sok információt nem szolgáltat a cég.

2007: Egy hajtóműtesztnél robbanás történik, három ember meghal, három megsérül. A baleset miatt az alvállalkozó Scaled Composites-t 27 ezer dollárra büntetik a nem megfelelő munkavédelmi körülmények miatt.
A Virgin becslése szerint a WK2/SS2 kifejlesztése és megépítése 108 millió dollárba fog kerülni.


A WK2 / SS2 koncepciója: a WK2 felviszi mintegy 15 km-re az SS2-t, ahol az leválik, majd hajtóműveit begyújtva eléri a Mach 3.5 sebességet (a képen Mach 4 van említve), a pálya csúcsa mintegy 110 km magasan van.

2008: Egy teljes nagyságú SS2 makettet mutatnak be a sajtónak, és közlik, hogy a WK2 készen van (elnevezése VMS (Virgin Mother Ship) Eve), az SS2 pedig 60%-ban kész (elnevezése VSS (Virgin Space Ship) Enterprise). Ekkor Branson még azt nyilatkozza, hogy 18 hónapon belül indulhat az SS2 repülési tesztje.

A Blue Origin sem akar lemaradni, a terveik szerint 2010-ben indulhat a személyzet nélküli tesztrepülés és 2011-re már a kereskedelmi szolgáltatást is megkezdhetik - így papíron cirka két évvel a Virgin után lépnének a piacra.

2009: Az első kinyilatkozás a Virgin Galactic részéről a kereskedelmi űrugrásra vonatkozólag, az immár elkészült Mojave Spaceportról két éven belül (2011-ben) indulhat az első utasokat is szállító SS2. Erre az első elkészült SS2, a VSS Enterprise bemutatásakor kerül sor (amelynek azonban a hajtóműve még mindig nincs kész), a vendégek között van az első 300 utas is, akik előjegyezték magukat a 200 000 dolláros utazásra. A háttérben a hajtómű fejlesztését a Scaled Composites-től elkezdi átvenni a Sierra Nevada.

2010: A White Knight 2 hasa alatt megteszi első repülését a VSS Enterprise, leoldásra még nem kerül sor.


A VSS Enterprise a szárnyait "felhajtva" vitorlázik

2011: A VSS Enterprise végrehajtotta a siklórepüléses tesztjeinek nagy részét, de a hajtómű még mindig nincs kész. Branson elismeri, hogy még legalább 18 hónap, amíg a kereskedelmi repülés elkezdődhet.
Becslések szerint eddig 400 millió dollárt költött a Virgin Galactic összesen, ami közel négyszerese a 2007-ben említettnek. A hajtómű pedig még mindig nincs kész...

Augusztus 27-én a Blue Origin harmadik tesztjárműve, a "PM2" odaveszik a második tesztútján.

2012: A Virgin Galactic kivásárolja a Scaled Composites-t a közös leányvállalatból, így a Scaled Composites-nek a továbbiakban nincs köze a WK2/SS2 sárkányhoz, csak a hajtóműhöz.


A VMS Eve felemelkedik, szárnyai alatt a VSS Enterprise

2013: Áprilisban végrehajtják az első hajtóműves repüléses tesztet, amely azonban a minimálisan várt Mach 2.5 (a hangsebesség két és félszerese) helyett csak Mach 1.2 sebességet ér el. Eközben Branson bejelenti, hogy 2013 decemberében indulhatnak a kereskedelmi repülések. Csakhogy a második hajtóműves tesztnél még mindig csak Mach 1.43-at érnek el. A kívánt magasság eléréséhez az SS2-nek Mach 3.3-at (hivatalosan Mach 3.5-öt) kellene elérnie a hajtómű kiégésekor...

2014: Januárban végrehajtják a harmadik repülést, ahol ugyan 22 km-ig feljutnak, de a sebesség továbbra is csak Mach 1.4. Májusban bejelentik, hogy a hajtómű fejlesztését a továbbiakban házon belül végzi a Virgin Galactic. A korábbi gumi bázisú HTPB üzemanyag helyett poliamid alapú hajtóanyagot terveznek használni, amely nagyobb tolóerőt és remélhetőleg stabilabb működést tesz lehetővé. Az új hajtómű miatt a VSS Enterprise-t is át kell alakítani, metán (üzemanyag) és hélium (túlnyomást biztosító) tartályok kerülnek a szárnyakba. Branson 2015 márciusára teszi ekkor az első kereskedelmi repülés időpontját. Októberben indul az első tesztrepülés az új hajtóművel, de a tesztrepülés első felében a másodpilóta (feltehetően véletlenül) túl korán aktiválja a szárnyak rögzítését kioldó kapcsolót, a VSS Enterprise, amelynek a hajtóműve teljes teljesítménnyel működik eközben, két másodperc múlva szétesik a levegőben, a másodpilóta életét veszti, a pilóta pedig súlyosan megsérül. A második SS2 ekkor még csak félig van kész...


Az NTSB szakemberei vizsgálják a VSS Enterprise roncsait

2015: A Virgin Galactic bejelenti, hogy a LauncherOne vállalkozása (kis méretű műholdak pályára állítása repülőgép szárnya alól indított rakétával) komolyan beindul, méghozzá a OneWeb műholdas internet szolgáltatás kiszolgálására (akik az Airbus-szal építenének (most már csak) 640 darab műholdat, amelyek 1200 km magasan keringenének majd hálózatot alkotva). A LauncherOne 2009-ben lett először bejelentve, még 2012-ben újra előkerült, de azóta nem volt semmiféle hír felőle. 2015 végén bejelentik, hogy a poliamid alapú hajtóanyagról visszaváltanak feltehetően a gumi (HTPB) üzemanyagra.


A New Shepard első repülése

Áprilisban a Blue Origin megkezdi a New Shepard nevezetű űrugrásra képes járművének tesztprogramját, még személyzet nélkül. A kabin sikeresen földet ér, a rakétafokozat viszont a hidraulika rendszer hibája miatt lezuhan és összetörik.

2016: A Virgin Galactic február 20-án bejelenti, hogy elkészült a VSS Unity, és folytatják a repülési teszteket vele.


A VSS Unity bemutató ceremóniája

Márciusban Bezos arról beszél, hogy 2017-ben a Blue Origin már személyzettel ellátott repüléseket végezhet, és 2018-ban már fizető utasokat vihet a világűr határára.

Augusztusban a FAA (az amerikai légügyi hivatal) megadta az engedélyt, hogy a VSS Unity a levegőbe emelkedhessen, miután végeztek az ún. taxi-tesztekkel (taxizás alatt a földön lévő gép manőverezést értik), szeptember elején pedig el is emelkedett a földről - igaz még csak VMS Eve szárnyai alatt tett meg egy tesztrepülést.


A VSS Unity taxi-tesztelése

2016. szeptember 12.: A Blue Origin bejelenti a New Glenn hordozórakétáját, amellyel a kereskedelmi űrindítások piacára kíván lépni...


A Blue Origin két- és három fokozatú New Glenn rakétájának fantáziarajza

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés

Copyright © 2000-2017 PROHARDVER Informatikai Kft.