Kicsomagolós tapasztalatok
Egy meglepő tömegű, és kemény érzetű telefont vettem ki a sok elegáns papír és tartozék közül, és amint jobban szemügyre tudtam venni a videózás végeztével, örömmel nyugtáztam, hogy a ház körben jéghideg fém. Nem hazudtak. Körbeforgattam, és elégedetten vigyorogtam, hogy ez mán döfi, ez dizájn, kérem.
Bekapcsolni ugye nem tudtam, mert pár éve már, hogy mindig sárga fóliát tesznek az akksi csatlakozóira a gyárban. Megpróbáltam leszedni a hátlapot, de nem találtam pöcköt, ahol felpattinthatnám. Forgatom, forgatom, semmi. Aztán eszembe jutott, hogy kaptam egy kis SIM-tálca kipiszkáló eszközt, de SIM-tálca nincs, úgyhogy megböktem vele a készülék tetején lévő, egyetlen alkalmasnak tűnő gombot, és lám, felpattant a sarokban a hátlap.
Egy kis rugós-pöckös mechanizmus tartja ott, és gombnyomásra kiold. Sosem találkoztam még ilyen megoldással, teljesen meg voltam lepődve, erre is csak vigyorogni tudtam.
Kiszedtem az akksit, levettem a matricát, belebambultam a belsejébe, aztán mindent vissza, és nézzük, hogy működik. Bekapcsoltam, és nem egészen az a saját fejlesztésű Android alapú rendszer fogadott, mint amire a specifikációból emlékeztem, de várt egy vezeték nélküli frissítés (FOTA – Firmware Over The Air), úgyhogy gondoltam, hogy még nem frissítették, de majd én.
Találtam egy 3D videos nevű alkalmazást, meg Holo Show-t, és rögtön indítottam is őket. Mindenféle természeti videók, meg Avatar fogadtak, és meg kell mondjam, időnként tényleg az volt az érzésem, hogy a szemembe fog repülni egy-egy rózsaszirom a vékony hangú, rizszabáló tündérkirálylány mellől. Nyúlkáltam a levegőbe, és pontosan meg tudtam volna mutatni, hol van a szirom, annyira élethű helyenként a 3D élmény. Megnéztem még néhány videót, és slussz, vacsorázni kellett.
És hátlapi kamera képek --> Ezek olyan képek, amiket randomra lőttem, pontosan úgy, ahogy fotózni szoktam. Semmivel nem jobbak, sem rosszabbak a körülmények, mint bármelyik átlagos fotózás alkalmával.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
