Bevezető

Édesanyám mindig azt mondta, hogy nem álltam sorban, amikor az észt osztották, de még ha igaza is lenne (pedig nincs!), akkor is azt mondhatnám, hogy helyette abba a sorba álltam, ahol mindenféle jó cuccot olcsón adnak.

Azért mostanában azt kell, hogy mondjam, elég király cuccok fordulnak meg nálam. Ti a feléről még nem is tudtok, amikor ezt olvassátok, pedig a cikkek már készen vannak, és ha tudnátok, miket vásároltam, remegő térdekkel járulnátok elém, hogy hadd olvassatok róla. Anyukám azt is szokta mondani, hogy néha elragadtatom magam.

Ehhez a telefonhoz a tőlem legmegszokottabb úton jutottam hozzá, ami pedig nem más, mint hogy szeretném lecserélni a THL 5000-esem. Tekintve, hogy az üzemideje egy év nyúzás után is nagyon jó erős terhelés mellett, valamint a kamerája (nem Mobilarénás teszter szemmel) kifejezetten jó képeket készít, nehéz a helyére elfogadható árú cserét találni.

A kamera fontos, mert a blogoláshoz random fénykörülmények között készítek képeket, és utálnám, ha este 6 után zajosak lennének, vagy mosódottak, vagy ipari lámpát kellene ide állítanom, ha ezeket el akarom kerülni. Tiszta mázli, hogy a THL 5000 ezt a problémámat többnyire megoldja, ha stabilan tartom, vagy tripodra helyezem, elégedett vagyok mindig a végeredménnyel.

A helyzet az továbbá, hogy aligha kap a későbbiekben teljes rendszerfrissítést (bár főzött ROM van rajta már legalább fél éve), így az újabb Androidokról is lemaradnék, ha nem váltanék, arról nem is beszélve, hogy nem halt ki bennem a telefonmánia teljesen.

És akkor még nem is vettem számításba azt, hogy a készülékek nagyon gyorsan fejlődnek, és sok újdonságról lemaradnék, ha nem próbálgatnék újakat. Na, hát nagyjából így jutottam el a Cubot X16-ig, melynek egészen kellemes specifikációja van, bár az akksi nem győzött meg első látásra. Akárhogy is, bíztam benne, hogy kellemesen fogok csalódni, vagy nem lesz annyira zavaró a merülés, úgyhogy megrendeltem.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!