Konklúzió
Finoman szólva is váratlan eredmény született, ugyanis a gépben lévő merevlemezek negatív hatása látszólag csak a pendrive-ot sújtotta, ami ugye nem valószínű.
Hirdetés
Mivel az utolsó mérésnél egy nagy file-ról volt szó, még menthetjük az eredményt azzal, hogy sok kis állomány esetén a pendrive fog jobban teljesíteni, de a korábbi teszteredmények alapján ebben egyáltalán nem vagyok biztos (nem tervezem ilyen mérés elvégzését).
Ami az igazán megdöbbentő az az, hogy a pendrive hozza a várt eredményeket (kivéve az 512K írás esetén), de a merevlemez mindent összevetve tartja vele a lépést, pedig ez csak egy 2.5”-os eszköz, még akkor is, ha ez egy 7200-as fordulatú darab, ami egyáltalán nem biztos, mert sehol sem találtam erre utalást.
Aki csak a tárhely miatt venne olcsó, nagy kapacitású pendrive-ot, annak mindenképpen érdemes elgondolkodni helyette egy jóval nagyobb kapacitású, de – ezek szerint – nem lassabb külső merevlemez megvásárlásán. Természetesen itt sem a legolcsóbbat kell megvenni, bár ebben az esetben ez mégis igaz, de egy kifutott termékről van szó. Úgy gondolom, hogy ebben az árban bármelyik jó nevű gyártó 1TB-os meghajtójával jól járunk, bár én a tényleges gyártók termékeiből válogatnék (HGST, Seagate, Toshiba, WD).
Mivel a Corsair – egyáltalán nem olcsó – pendrive-ja a merevlemezhez képest nem szerepelt jól, azt kell mondanom, hogy a pendrive-nak még mindig csak akkor van létjogosultsága, ha gyakran szállítunk ide-oda adatokat és emiatt fontos, hogy strapabíró legyen az adott eszköz.
Persze az is igaz, hogy nem kell feltétlenül dobálni a cuccot, de véletlenül bármikor gravitálódhat az adattárolónk.
A végkövetkeztetés az, hogy bármennyire is fejlődnek a memória alapú meghajtók és bármennyire is csökken az áruk, külső meghajtóként még mindig reális alternatíva a HDD, hiszen azok is fejlődnek és a teljesítményüket nem fogja vissza adott esetben az USB3-as csatoló. Más kérdés, hogy elméletileg a pendrive-okat sem fogja vissza.
