Nordschleife másodszor

Most hárman vágtunk neki az útnak, egyből Németország felé vettük az irányt, az első szállásra. Le tudtunk volna egy nap alatt vezetni a Ring-re de próbáltam óvni a technikát, annyira amúgy sem siettünk.
21 éves kocsiról beszélünk, nem is tartottunk folyamatos 130-cas tempót sem, inkább 100 és 120 km/h körül mentünk az autópályán. Kissé kellemetlen volt, hogy a klíma nem működött ezért az ablakokkal szórakoztunk, hogy valamennyire hűtsük magunkat, de szerencsére legtöbbször nem volt olyan meleg.

Ha szép volt a táj, megálltunk lőni egy képet

Egészen a német határig elég eseménytelen volt az utunk. A Google térképet használtuk navigációra, és valamiért a "kertek alatt" vitt el minket, ami nem baj, mert a felső két kép is azokon az utakon készült, de aztán láttuk, hogy itt lesz a határátkelő. Mivel a hátsó utakon jártunk, ahol főleg csak kamionok voltak, szinte sejtettem, hogy ki fognak venni minket a német határőrök amint meglátják a rendszámunkat (bár már legalább EU-s) és így is lett.
Próbáltam higgadt maradni, de tudtam, hogy van vaj a fülem mögött: a paragi kipufogó, és a hátsó kerekeknél lévő nyomtávszélesítő is problémás lehet. Elkérték az iratainkat, a kocsi papírjait eddig nem volt gond. Kinyittatták a csomagtartót, hasonlóan mint amikor az Astra-val mentünk tele volt: a szerelős dobozom, 2 téli kerék, olaj, hűtőfolyadék, meg a 3 személynyi holmi.

Majd rákérdeztek a kipufogóra, hogy van-e papír hozzá, mire nyújtottam is a magyar műbizonylatot. Itt feladtam a kollégának a leckét, mert Google Lens-szel fordította a papírt. Ezen kívül kérdezték, hogy van-e tuning az autón, mondtam, hogy nem tudok róla, hogy lenne. Ugye nagy eséllyel valami "chiptuning" jellegű dolog már volt rajta amikor vettem, de nem tudhatom biztosra.
Szerencsénk volt, elengedtek minket, nem is tudom mit csináltam volna ha visszafordítanak. Talán kerestünk volna másik határátkelőt, hehe.

Innen utunk folytatódott a szállásra, ami egy random kis német falucska volt.

Első nap 630 kilométert tettünk meg ami úgy érzem, hogy untig elég egy napra. Viszonylag hamar megérkeztünk, így vacsora után maradt még időnk körbenézni a faluban (erről képeket nem csináltam).
Fun fact, hogy találkoztunk magyarokkal a szálláson, pedig tényleg Németország közepén voltunk, a semmi közepétől balra.

Másnap reggeli után indultunk is tovább, a Nordschleife irányába, de volt egy kis kitérőnk amit még az első utamon is meg szerettem volna valósítani, csak nem jutott rá idő.

21 év után újra otthon

Több Opel gyár is létezik, de az első az a rüsselsheim-i volt, ráadásul az összes Opel Omega-t itt gyártották, és mivel kb. útba is esett gondoltam, hogy ha be nem is jutunk, de legalább kívülről nézzük meg.
Kisebb keresgélés után találtunk is két helyet ahol tudtunk képeket lőni, a gyár parkolójában bolyongva találkoztunk egy másik Omega-val is.

Úgy gondolom, hogy jó képek születtek, ezek tényleg örök emlékek maradnak. A biztonságiak sem szóltak, pedig kis időt azért eltöltöttünk arrafele. Még egy álcafestett autót is láttunk behajtani a gyárba, de csak egy tucat SUV volt.
Elégedett voltam ezzel a mini trip-in-trip-pel de még csak ez után jött a lényeg, megjöttünk:

Időben megérkeztünk ezért még egy körre is maradt időnk. A pálya, a helyszín ismerős volt, jó érzés volt újra ott lenni. Vettem is egy kört a ticket office-ban, majd felhajtottunk a pályára.

Hiába a szinte 200 lóerő, kissé megint úgy éreztem magam, hogy mi vagyunk a kishalak, de ez továbbra sem aggasztott. Alattunk volt a vas, V6, hátsó kerék, úgy voltam, hogy toljuk neki. Az ablakot leengedve jobban bejött a kipufogó hang, szinte teljes volt az élmény minden szempontból. Érződött a kocsin, hogy nem ide van tervezve, az ülés szinte semmit nem tartott, kanyarban nagyot dőlt a kocsi, a gumin is érződött, hogy nem pont ilyen felhasználásra lett kitalálva, és a magas oldalfal sem segített a nagy kanyarsebességben, ráadásul hárman voltunk a kocsiban teljes menetfelszereléssel, szóval az autó alap kövérségéhez képest az sem segített.
De nem fogtam fel ezeket negatívumként, csak szimplán konstatáltam a dolgot, ezzel együtt élveztem a helyzetet. Nem döntöttünk rekordot az első körben, kb. a 4. kanyar után egy óriási olajfolt felitatás zajlott, majd még legalább 3 vagy 4 sárgazászlós helyzet volt. A Porschék, BMW-k szokás szerint hajtottak el mellettünk, de ahogy legelőször, most is ugyan úgy élmény volt menni velük. A szemem erősen a vízhőfok mutatón volt, de szerencsére a kocsi jól viselkedett, bár ehhez hozzátett a nem túl magas hőmérséklet is olyan 18 fok lehetett. Kb. 13 perc 30 másodperces időt mentünk, volt még hova javítani az eredményt.
Mire a kör végére értünk be is zárt a pálya, egy pár kép készítése után indultunk is a szállásunkra. A pályától 20km-re találtunk szállást, de még így is jobban megérte anyagilag, mintha a pályához közelebb szálltunk volna meg. Az előző szálláshoz hasonlóan, most is egy kis faluba vezetett utunk.

Egy helyi lakos

A szállás rendben volt, egyedül a hőmérséklettel volt gondunk, ugyanis estére elég hűvös lett, a radiátorok alig melegedtek át. Vacsora közben böngésztük a pályamenti fényképészek képeit, született is néhány fotó ahol látszik mennyire bedől a kocsi. Izgatott voltam este, vártam a következő napot, ahol végre mehetünk egy isteneset.
Másnap délelőtt indultunk is, először a kötelező merch beszerzésre, póló, matrica stb.
Német ünnepnap volt, ezért egész nap nyitva volt a pálya, de cserébe elég sokan voltak. Egy magyar rendszámot láttam rajtunk kívül, egy KIA volt. Most nem én kezdtem, hanem az egyik barátomnak adtam át a kormányt, menjen egy kört ő is ha már eljött. Házilag készített szimulátoron többször is ment a pályán, de navigáltam a pályán ha kellett, de nem jött zavarba, végigért simán a pályán.

Sokan voltak aznap

Ezután elugrottunk enni majd jött az én köröm. Láttam, hogy bírja a kocsi, ezért bátrabban nyomtam a gázt. Haver szerint itt már lehetett érezni, hogy a fékhatás kissé elmegy a pálya végére, bár ő talán többet is használta. Még itt sem tapostam tövig, mert azt tartogattam a gyors körre, amikor egyedül megyek egy karikát.
Keresgéltem a kocsi, vagyis inkább a gumi határait, tartottam tőle, hogy esetleg a nagy oldalfal miatt éles kanyarnál egyszerűen ledobja magát, de szerencsére nem volt ilyesmi gond. Most még az is eszembe jutott, hogy ellenőrizzük a guminyomást a kör előtt. Az élmény még mindig óriási volt, hiába, hogy sorra húztak el mellettünk a BMW-k, itt már egyet tudtam előzni is, igaz csak visszaelőzés volt. Használtam a pálya teljes szélességét, többször is rámentem a rázókőre, ami igen kellemetlen volt, a lengőkar szilentjei nem sokat csillapítottak, így eléggé beremegett a kocsi tőle. Vízhőfok rendben, gond nincs.

Ezen a körön készült az egyik legjobb kép a kocsiról:

Ez a köridő kissé jobb lett, mint a legelső kb. 12 perc 40 másodperc volt. Ezután kicsit kocsikáztunk a pálya körül, 1-2 helyen készítettünk fotókat az autóról. Majd az egyik barátomon láttam, hogy szarul van, félrehúzódtam egy földútra, szerencsére még kitudta nyitni az ajtót, és ki is tette a rókát. Lehet nem volt a legjobb ötlet kaja után egyből, menni egy összerázós kört, de nagy baj nem történt.
Kissé sokat lődörögtünk a pálya körül, kezdtünk kifutni az időből, úgyhogy elindultunk vissza az utolsó körökre.

Majd jött az első dráma: óriási sor torlódott fel a ticket office előtt, a parkolóba is alig lehetett bejutni. Fogyott az időnk, nem akartam lekésni a bejutásról, főleg úgy, hogy még 4 környi összeg fel volt töltve a kártyára. Nagy nehezen le tudtunk parkolni a hátsó, távolabbi kavicsos parkolóban. A dráma csak fokozódott ugyanis lezárták a pályát baleset miatt. Rendes idegeskedés volt a részemről, mert nem akartam úgy hazamenni, hogy csak két kört mentem. Körbementünk a parkolóban, voltak azért komoly gépek, MK4 Supra, FD RX-7, R32 Skyline, 350z, stb. Még egy Rolls-Royce is volt, de a típusát meg nem mondom pontosan, talán egy Phantom.
Rajtam kívül sokan várakoztak, mindenki a nagy képernyőt nézte, vártuk, hogy mikor vált át zöldre...

Aztán kisvártatva megszólalt a hangosbemondó, a képernyő is zöldre váltott, és én szó szerint sprinteltem a kocsiig, gyorsan indítottam, álltam be a sorba, de mindenki más is ezt tette. Itt sem ért még véget a dráma, mert rengetegen beálltak a sorba, és szépen lassan csordogáltak csak be az autók a pályára. Lassú volt a haladás, ráadásul egy körforgalom is az utunkban volt. Reménykedtünk, hogy legalább még egy kör jusson a számunkra.

Lomhán haladtunk, de sikerült bejutni, bár nem sok időnk maradt kb 30 perc. Ennyi izgulás után ez már kvázi az örömzenélés kategória volt. Nagy megkönnyebbülés, hogy jutott nekünk még egy kör, ezért már nem is vettem túl komolyra a figurát, itt már jobban toltam neki, bár az időt elfelejtettük mérni szóval a gyors kör az elmaradt. Előzni szerencsére tudtam kb. négyszer is. A pálya körüli atmoszféra közel áll hozzám, jó volt ott lenni, nézni a kocsikat amik elhúztak mellettünk, meg persze hallgatni is őket, ha meg úgy adta ki akkor, én húztam el az mellett aki mellett tudtam. Párszor leforgattam tiltás köré a kocsit, megint csak úgy voltam vele, hogy ha már itt vagyunk görbüljön a vas.

De kibírta, minden zokszó nélkül. Véget ért a körünk, és csak úgy volt idő még egyre, ha egyből vissza sorolunk a pályára és nem állunk ki. Úgy voltam vele, ha eddig bírta a kocsi, akkor még egy utolsó 20km-t is bírni fog és így is lett. Az utolsó kört kiállás nélkül csináltam végig, de nem melegedett nem dobott hibakódot, csak simán működött. Poénból még a tempomatot is használtam az egyik egyenes szakaszon. Próbálgattam gázfröccsel visszaváltani amikor szükséges volt, és többször elég jól sikerült, de ez még bőven nem az a szint, hogy szükség is legyen rá, de hozzátett a hangulathoz.

Az utolsó kör legvégén

Örömmel záródott a nap, az utolsó két kör emlékezetesre sikerült.
Miután kijutottunk a dugóból leparkoltunk, és egy hosszú gyaloglás keretei között ellátogattunk a pálya egyes kívülről elérhető szakaszaira.

Összességében jól alakult a nap, a gyors kört leszámítva, mindent összejött amit szerettünk volna. Sokáig világos volt aznap, de lassan megindultunk vissza a szállásra. Az útba eső szerpentineket még azért végigkergettem, benne volt a lábamban a menés. Az éjszaka folyamán böngésztem a képeket amik a kocsiról készültek, szerencsére lett elég sok ebből kettőt meg is vettem, ezek szerepeltek a cikkben is. Videót sajnos nem találtam, amin a kocsi kívülről látszana.

Az utolsó este

Másnap délelőtt megindultunk, a GPS szerint 1060 km vár ránk, de előtte felkerült a matrica.

A hazaút nagyrészt eseménytelen volt szerencsére. A magyar határ közelében írta ki a board computer, hogy "check oil level", amitől egy kicsit megijedtem de szerencsére nem történt baj. A nívópálcán lévő 5 csíkból 3 hiányzott, ami 6 decit jelent. Ha fellapozom az autó használati útmutatóját, ott pontosan 6 dl olajfogyasztást írnak 1000 km-re, szóval azt kb. hozta is a kocsi. Nem toltuk túlságosan hazafele sem, 100-130-as tempóval jöttünk, de így is volt vagy 12 óra, megállásokkal együtt.

Valahol a határhoz közel

Teljesnek érzem a kirándulásunkat. Van egy cikk ahol azt írják, hogy a Nürburgringről sose jössz haza igazán. És ez teljes mértékben így van. Ha tehetném, havonta meglátogatnám a pályát, szerencsések azok akik közel laknak a ring-hez. Az első, és a "kedvenc" autómmal is eljutottam a Nordschelife-re, így két óriási tételt húzhattam ki arról a bizonyos bakancslistáról. A műfaj sajátossága, hogy amíg saját kocsival megyünk, addig mindig megvan a lehetősége, hogy valami elromoljon, ez pedig végig lebegett a lelki szemeim előtt, ezért sosem lesz teljesen önfeledt az élmény, de még így is bőven élvezhető.
Én mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy látogasson el ha tud. Az autót fel kell készíteni előtte, ez tény, meg kell vinni némi pénzt ha beütne a váratlan, de szerintem még így is megéri. Van a másik megoldás is, hogy repülővel kimenni, majd bérelni autót és úgy körözni a pályán, de szerintem az nem az igazi. Kicsit az autózás El Camino-jának éreztem ezt az utat.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!