Opel Omega B2

Az első méterek
Nagyon más világ az Astrához képest, kicsit körülvizslattuk az autót, aztán indultunk is haza. Hüledeztünk, hogy mekkora ez a kocsi, egyikünk sem nagyon ült még ilyen kategóriás autóban. Első állomásunk egy benzinkútra vezetett, ahol belement 68 liter százas benzin, sokat állt az autó, gondoltam jót tesz neki. Ez ugye nem sokkal az után történt, miután kivezetésre került a 480 Ft-os hatósági áras benzin, szóval kicsit szíven ütött a telitank, de nem mondhatok semmit, én vállaltam ezt.

Az út viszonylag eseménytelenül telt, próbálgattam a hátsókerék előnyeit, bár az eső és a bemattult elsőlámpa nem sokat segített a helyzeten. Viszont a hangja már akkor is nagyon tetszett. Újra hallgatózó módba kapcsoltam, minden rezzenését hallgattam a kocsinak, egyik szemem pedig szokás szerint a vízhőfok mérőn, másik pedig az úton. Ünneplés gyanánt megálltunk egy drive-thru-ban viszonylag hamar kiszolgáltak, de észrevettem, hogy az egyhelyben állás alatt kissé feljebb ment a hűtőközeg hőmérséklete, de akkor még nem sejtettem semmit.

Nagyon éltem a helyzetet, jó volt, hogy éreztem van ereje az autónak, bár én kicsit nagyobb gyorsulásra számítottam meg kell hagyni, de 1605 kg a kocsi féltankon (hídmérlegen mérve), ráadásul 3-man ültünk benne, meg a 4 felni pluszban. De a nagyautós feeling az megvolt.
Aztán a barátaimat hazavittem, elugrottam a barátnőmhöz, és tettünk még egy drive-thru kört, de ekkor már többet kellett várni, és jött is a dráma. Szép lassan emelkedett a vízhőfok. 95, 100, 105, itt azért már aggódtam, 110 itt meg nagyon, főleg, hogy ezután a kis piros hűtővíz piktogram felvillant, de szerencsére ez után nem sokkal megkaptuk a csomagunk, aztán hajtottam is kifele, hogy a menetszél had hűtse vissza a kocsit, ami szerencsére így is történt. Ötösben haladtam kb. 60 km/h körül, szép lassan visszahűlt a motor, de ugye jött a kérdés, hogy miért történhetett ez meg, hát azért mert nem kapcsolt a ventilátor.

Motorháztetőt kinyitva látszódott, hogy valamennyi folyadék távozott a tágulási tartály kupakjából, de vízcsövet nem lőtt le magáról és nagy eséllyel nem is hengerfejesedett le, pedig ez a motorkonstrukció egyik Achilles sarka, bár ez szinte minden GM termékre igaz, hogyha elmelegszik, pillanatok alatt átszakadhat a hengerfej tömítés, de úgy tűnik hogy megúsztam.
Úgy voltam vele, hogy be kell törni ezt a lovat, de talán sikerült is, kicsit matattam a biztosítékok, és relék között, akkor el-elindult a ventilátor. Aztán egyik este megint matattam, hogy mi lehet a gond, akkor láttam, hogy szikrázott valami ha megérintettem, és el is indult a venti. Egy saru volt lelazulva, meghúztam, utána tökéletesen indult a hűtőventilátor 92-93 fokos hűtőfolyadék hőmérséklet elérésekor. Ekkor kicsit fellélegeztem, hogy nem egy vödör csavart vettem, de hol van még a sztori vége...

A vásárlás után, másnap kiírta a fedélzeti számítógép, hogy "check oil level". Úgy gondolom, ez az az üzenet amit senki nem szeretne látni a kijelzőn. Úgy voltam vele, nagy volt a hajtás előző nap, meg amúgy sem tudom, hogy mennyi olaj volt benne szóval fogyhat belőle, ha 3000 fölé volt forgatva, az Astra is ette. Szóval tüneti kezelés jelleggel öntöttem rá, aztán a következő hétvégén ledobtuk belőle az olajat, olajszűrőt, levegőszűrőt. Itt meg kell jegyeznem, hogy az olajszűrő eléggé el van dugva, és a belőle kifolyó olaj tökéletesen ráfolyik egy futóműalkatrészre aminek következtében kétfelé fröcsög az olaj.

Eztán napi szinten használtam a kocsit, próbálgattam mit tud, avagy én mit tudok, nagyon élveztem az egészet, próbáltam minél lejjebb vinni a fogyasztást. Ez a téli üzemet tekintve kb. 9,6-9,8 literre jött ki, a régi téli gumikkal.

Aztán az egyik reggel munkába menet valaki belém koccant hátulról.

Szerencsére baja senkinek nem lett, de nekem lett egy lenullázott hátsó lökhárítóm, meg egy elhajlott kipufogóm... Felvettem a kapcsolatot a biztosítóval kb. egy olyan összeget ajánlott ami fedezte a felmerülő költségeket. Ezután elkezdtem vadászni a kocsihoz hátsó lökhárítót és parkoló szenzorokat. Kísérletező énemhez fűződik, hogy mivel a hátsó dob is megsérült, úgy voltam vele, hogy vágjuk ki az egészet, úgyis lesz majd másik dob hátra. Így már elég tetszetős volt a hangja, de azért hosszútávon főleg autópályán, fárasztó volt hallgatni a búgást.

Tavasz elején járunk, amikor 1 hétig táppénzen voltam, ebből adódóan csak az ágyat nyomtam a pedál helyett. Utolsó táppénzes napomon, gondoltam, hogy rendelek egy pizzát de mivel nincs kiszállítás, ezért eljátszottam volna a futár szerepét magamnak. De a kocsi ajtó nyitásakor már láttam, hogy valami nem kerek, nagyon vörösen világított a kilépőfény, és a kulcs elfordítására nem is reagált a kocsi semmit. Új akkut megrendeltem, majd mikor megjött akkor útra keltem a lökhárítóért, amiben a legnehezebb a belegozása volt a kocsiba. Azt hittem volna, hogy egyszerű, de kicsit matekozni kellett, hogy beférjen, persze ha ketté hajtjuk hamarabb belemegy...

A szürke színű lökhárító fényező által festésre került, majd nemsokkal a japán stílusú hátsó dobbal együtt felkerült a kocsira.

Így már eléggé tetszett az összhatás, de jött az első lerohadás: egy gyorsítást követően leállt a motor. "Szerencsére" jó helyen adta meg magát, mert le tudtam húzódni. Kis átnézés után ráindítottam, 200m-t kb tudtam is menni az autóval, amikor újra leállt. Féltem tőle, hogy esetleg a vezérlés átugrott és az a hiba, de semmi olyasmi hangot nem hallatott a motor. Aztán kicsit megint hűlt, akkor kb 500 métert tudtam menni vele, de így elég sokáig tartott volna hazakecmeregni. Szóval felhívtam egy barátom, aki anno az Astrához hozta a kerekeket amikor defekteztem, most ő segített elhúzni a kocsit.

Mivel az eddigi szerelőm nem vállalt V6-os autót, ezért telefonálgatnom kellett, de a legtöbben visszautasították mondván: "nem ismerem ezt a motort és nem is akarom megismerni"... Kb. másfél hét jaszkarizás után sikerült egy kb. korombeli szerelővel egyeztetnem és ő el is vállalta a kocsit, majd 2 nap után szólt, hogy mehetek érte.
A főtengely jeladó volt a hibás, ami ezeknél gyakran előfordul (bár 20+ év után minden előfordulhat), kis utánanézéssel kezdhettem volna egyből a cseréjével, mert típushiba, de hát így sikerült.

A hátsó szárnyat, nem sokkal a vásárlás után leszedtem, nekem nagyon nem tetszett, és a négy tátongó lyukat átmenetileg 4 popszegeccsel foltoztam be, majd megváltam tőle, ami egyébként eredeti Irmscher volt. Ezen kívül az autóhoz kapott alufelniket is eladtam, szóval minimális összeg "lejött" a kocsi árából.

Miután megvettem az autót már elkezdtem nézegetni a felniket, mert úgy gondolom, hogy rengeteget tud hozzáadni az összképhez az, hogy milyen kerekek vannak rajta. Sokat vacilláltam, hogy 16 vagy 17 colos legyen, de a gumiárakat és azt tekintve, hogy ballonosabb, kényelmesebb gumi mehet rá, így maradtam 16 colon. Ezen kívül csak az 5 küllős felnik jöhettek szóba. Túrtam erősen a netet mire meglett a választott típus, amihez egy vasárnap reggeli út társult, kivételesen egyedül. Ez volt az első hosszabb utam egyedül a kocsival, megpróbáltam rágyúrni a fogyasztásra. Mivel útba esett a visegrádi szerpentines út, meg ott Veszprém körül is elég jó utak voltak, nem sikerült a teljes finomkodás, ráadásul hazafele még egy TDI is bekóstolt. Rátankolásos módszerrel 7,8 liter jött ki átlagra kb. 80-100-zas tempóval haladva, amivel már meg tudtam békülni.

A felni és az új nyárigumi is a helyén

Így már nagyon tetszett a kocsi, egyedül az ET és a felni szélesség nem stimmelt teljesen, az én ízlésemnek a hátsókerekek eléggé bent voltak a sárvédő ív mögött (bár a gyári kerekkel is nagyrészt). Ezután nem sokkal lefóliáztattam a hátsó szélvédőt és a hátsó ablakokat is.

Több optikai módosítást nem terveztem egyelőre, úgy érzem első körben sikerült mindent megvalósítanom amit szerettem volna. Ezek után a fékek lettek lecserélve, tárcsa, fékbetét fékfolyadék. Volt még egy méregfoga a kocsinak, mégpedig a fűtőradiátor, ugyanis eresztett. Ennek cseréje a műszerfal kiszerelésével történik, ami nem kis munka, és nem is kértek el érte keveset, de szerencsére a szerelőm vállalta.

Ezután nagy megelégedésemre használtam a kocsit, jártunk vele sokfelé, de még nem volt meg a teljes bizalmam, a kezdeti nehézségek miatt, de meg kell hagyni, hogy jól teljesített. Szerencsére a fogyasztás is enyhült a jó idő beköszöntével, 8,4 liter lett a nyári átlag.
A kísérletezést folytatva, vettem egy direktszűrőt az autóhoz, amitől elméletben meg kell nőnie a teljesítménynek, és a szívó hangot is erősítheti. A beszerelést követően nemsokkal el is vittem leméretni az autó erejét fékpadon.

A képen 2 mérés látszik, ugyanis miután megvettem a kocsit, elvittem leméretni, kíváncsi voltam, hogy a gyári 177 (máshol 180-at írnak) lóból mennyi maradt. És nagy meglepetésre nem, hogy kevesebb, hanem több volt, mint a gyári érték. Az autó pedigréjét tekintve, nagy eséllyel még a belügyes múltja alatt kapott motorvezérlő tuningot, optimalizálást.
A piros és a világoskék csík az első mérés, ekkor 193 lovat és 259 newtonmétert tudott a kocsi, a kipufogó módosítás, és direktszűrő után 3 lóerő nyereség, nyomaték szinte ugyan az, de középtartományban, 3400-3800-zas fordulaton kissé kisimult a görbe.
A gyári értékhez képest 20 newtonméter, és 16 lóerő szerintem nem számít rossznak, kb ennyi lehet kihozni minimális ráfordítással szívó motorokból.

A fékcsere után tünetmentes volt az autó, egészen decemberig nem volt gondja. Amikor egyik este észrevettem, hogy olyan furcsán beremeg az egész autó, és a kipufogónak is furcsa hangja volt. Arra gondoltam, hogy esetleg a katalizátor eltömődött, de aztán pár száz méter után, megjelent az ördög maga: a villogó check engine. Szerencsére le tudtam szinte egyből parkolni. Addigra már beszereztem egy egyszerű bluetooth-os hibakód olvasót, és meg is találta, miszerint véletlen égéskimaradás volt az első hengerben. Írtam szerelőmnek, elvittem hozzá az autót, ha nagyon finoman adagoltam a gázt akkor nem csinálta, de kb 20%-kos pedálállásnál már csinálta, eléggé bevibrált az egész kasztni, de a maradék 5 henger hangja elég jó volt. A szerelő először gyertyákra gyanakodott, ki is cserélte mind a hatot, elmondása szerint amúgy is érdemes volt már. Persze, mint a legtöbb esetben ez nem oldotta meg a problémát, kis bemelegedés után újra csinálta a hibát, szóval maradt a trafócsere, egyelőre csak az egyik oldalon. Mivel oldalanként lehet venni a trafót, nem gyertyánként egyet, ezért elég húzós volt az ára, de szerencsére a cseréje megoldotta a gondot.

Itt már készítettem magam lelkileg az első nagyobb szervizre, és itt napirendre tűztem a trafósor másik felét is.
Mikor bejöttek a hidegek kellettek új téli gumik, és hozzá felnik, mert amit az autóhoz kaptam, azok kritikán aluliak voltak. Itt a 15-16 col között vacilláltam. Az autót 15-ös jó ballonos gumikkal vettem, meg kell hagyni, hogy nagyon kényelmes volt vele az utazás. Végül maradt a középút, 16 colos lett a téli szett is.

5 küllős, de acél

Alapból fekete volt, és csúnyán rozsdásodott, ezért lefújtam ezt is fehérre. Télire jó, de a nyári felni sokkal jobban tetszett. Szerencsére nem volt fent sokáig, nem volt egy erős tél, ezért kora tavasszal vissza is tudtam tenni a nyári kerekeket.

Ha már úgyis le kell szedni a kerekeket, hozzáfértem a fékekhez, és lefestettem a féknyerget is. Gondoltam rá, hogy Opel sárgára festem, de aztán maradtam a klasszikus pirosnál. A végeredmény nem lett olyan rossz 1-2 lépés távolságból, de a felni eléggé rátakar, szóval nem nagyon látszik.

Említettem az első nagyobb szervizt. Mióta az autó megvan, a szemeim előtt lebegett a vezérléscsere gondolata. Meg is kérdeztem az akkori szerelőmet, aki az eddig elmúlt 1 évben szerelte a kocsit, hogy mennyiért vállalná el, és egy olyan számot kaptam csak munkadíjra, ami majdnem elérte az autó vásárláskori árának a felét, és erre jött volna rá még az anyag. Bárhogy is számoltam, nekem ennyi nem fért bele, hiába a majom és banán esete. Kérdezgettem ismerőseimet, hogy ajánljanak szerelőket, kaptam is pár kontaktot, de csak a halogatás ment két személytől is szóval még mindig nem voltam kisegítve, a kilométerek pedig mentek addig is bele az autóba. Szervizkönyv alapján a km még nem is volt sok az előző vezérléscseréhez képest, hanem inkább az azóta eltelt idő, ami már több, mint 6 év.
Szóval meg voltam lőve szerelő ügyileg, de aztán a szilveszteri bulin kaptam egy kontaktot, ráadásul elméletileg ő már szerelt is Omegát.
Ezután lebeszéltem vele a dolgokat, hogy mit is szeretnék a kocsival ami valahogy így nézett ki: vezérlés, vízpumpa, másik oldali trafó, benzinpumpa, benzinszűrő, váltóolaj, diffiolaj. Azt mondta rendben van, beszereztem a dolgokat, majd neki is állt amikor szólt, hogy nem jó a vezérlés készlet amit rendeltem. Ebből két cikkszám van, a végén egy szám eltéréssel, mert a motor gyártása közben volt egy apró módosítás. A gáz csak az volt, hogy már kifutottam a 14 napos elállásból internetes vásárlás esetén. Szerencsére megoldódott a dolog, mert írtam egy szívhez szóló levelet a webshopnak, amire szerencsére pozitív választ kaptam és visszaküldtem az egyébként makulátlan vezérlés készletet, majd berendeltem a kocsimhoz megfelelőt, ami persze kicsit drágább volt, de ez már meg sem lepett. Szerencsére óriási összegek egyébként nem voltak, ez azért pozitívum.
A kocsika elkészült, sikerült az előbb felsorolt dolgokat kicserélnie, és még a munkadíj is baráti volt, innentől már szinte csak hozzá hordtam a kocsit ha csinálni kellett vele valamit.

A felsorolásban szerepelt a váltóolaj, és a diffiolaj is. Ezek papíron "élettartam" olajok, de úgy gondoltam, hogy ennyi idősen csak illik lecserélni őket. A váltóolaj keresése annyira nem is volt bonyolult, na de a diffi olaj már egy fokkal bonyolultabb volt.
Az Omegákat főleg nyitott diffivel szerelték, de létezett sperr-es, magyarul önzáró. Először ki kellett találni, hogy melyik is van benne, de ez nem olyan egyszerű egy nem "túldokumentált" modellnél elérni. Van egy német oldal ami elég sok mindent leír, és a diffire írt számsorból ki is lehet találni, hogy milyen van benne, na de ez a számsor nagy eséllyel a diffi tetején van, mert alulról átvizslattam de nem találtam számsort. Ekkor volt még egy ötletem, alvázszám alapján kideríteni, hogy mi is került a kocsiba. Egy tök random lengyel H Astra-val foglalkozó oldalon, volt egy alvázszám "dekóder", ide beírva a számot ki is adta a kocsim adatait teljes pontossággal és itt írta is: "limited slip". De a biztonság kedvéért megpróbáltuk a tahó módszert, elrúgni betonon, és ha két csíkot húz a gumi, akkor összezár szóval, önzáró. Kipróbáltuk, és így is lett. Persze többen mondták, hogy ezt lehet érezni is, de ha nem tudod feltétlen, hogy mit kell érezned, úgy nehéz. Ezután hosszasan keresgéltem hozzá a megfelelő olajat, szintén dokumentáció híján nem olyan egyszerű a helyzet, de aztán megleltem a megfelelőt. Ideje volt már egy motorolaj cserének is, úgyhogy azt is megejtettem.

Az autó menetkész, szállás lefoglalva, indulhatunk...

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!