Nordschelife először

Odafele nem szerettem volna egyben legyűrni 1000km-t, főleg a kocsi miatt. Az út tervezése közben láttuk, hogy Csehországon keresztül is tudunk menni, és nem sokkal több kilométer, szóval az első nap Plzen volt a cél, vagyis annak peremvidéke, ott foglaltunk szállást. Majd másnap irány Müllenbach, egy Nürburg melletti kis falu, ott volt a második szállásunk. Majd harmadnap jöhet a ring.
Elég spontán személyek vagyunk, nem bonyolítottuk túl a tervezést, biztosítást kötöttünk, meg ahova kellett oda megvettük az autópálya matricát. Én biztonság kedvéért bepakoltam még 2 kereket - az előzőleg megmaradt nyári kerekeim - olajat, hűtőfolyadékot, nyomatékkulcsot, bikakábelt, szóval úgy éreztem, hogy minden megvan.
Az indulás előtt "debadge"-dzseltem a járművet, de sajnos eléggé meglátszott szöveg körvonala, ezért kapott retro "OPEL" feliratot.

Akkoriban már megjelent a Gran Turismo 7, amit első naptól kezdve játszottam. Volt kormányom, pedálom hozzá, egy első generációs Golfot állítottam be az Astra specifikációira, súly, lóerő, váltóáttétel stb., és így köröztem a Ringen. Rengeteg kört mentem, szigorúan HUD és térkép nélkül, de meg is maradtak a pályarészek, bár én saját szakaszneveket gyártottam, pl. az első hosszabb egyenest elneveztem autópályának, a hosszú emelkedős részt nagy erdőnek, az első Carousel-t simán csak nascar-nak stb.

2022. július 11. 8 óra körül elindultunk

Mivel rengeteg időnk volt, ezért gondoltuk, hogy megállunk Bécsben, mivel útba esik. Itt találkoztam először parkolóházzal, amitől szintén tartottam a szűkössége miatt, de nem zúztam le semmit.
Itt le is tettem az autót, majd lábon folytatva az utat megnéztük, amit érdemes.
Majd mielőtt indultunk volna Csehország irányába, még a parkolóházban benéztem az autó alá - amit addig sosem tettem - nem tudom honnan jött az ötlet - és a következő látvány fogadott:

Aktív alvázvédelem, minden csupa olaj

Akkor még nem tudtuk, de a szelepfedél tömítésen kellett igazítani, mindenesetre ez rakott belénk némi aggodalmat az egész út során. Több kell ahhoz meghátráljunk, gyakrabban néztem az olajszintet betudtam ennyivel, és mentünk tovább.

Öncélú művészet, az autópályáról szemlézve

Megérkezvén a cseh szállásunkra - ami egy egyszobás apartman volt a mezítlábas fajtából - megcéloztunk egy közeli Lidl-t, mivel a szálláshelyünk melletti kis étteremben nem fogadtak el kártyát, nálunk pedig nem volt KP.
Átgurulva a Lidl-höz furcsa volt, hogy sehol senki.

Hazai hangulat ütött meg minket a színes panelek által, de továbbra sincs sehol egy személy.

Itt kicsit még sertepertéltünk, majd másnap bementünk Plzen városába, ott már kicsit nagyobb volt az élet.

Néhány kép, amit érdemesnek tartok megmutatni:

Easter egg?

Teljesen nem vizslattuk végig a várost, lett volna még látnivaló, de messze még a fő attrakció ezért indultunk is Németország irányába. Itt átadtam a terepet a barátomnak aki elkísért, vezettem már eleget. Majd kb. 5 km után bejött elénk egy Octavia, amin számunkra furcsa fényhirdetés volt a hátsó ablakon.

A biztonság kedvéért lekaptam

Először poénnak tartottam, azt hittem valami nem megszokott Insta hirdetés, vártam már a felhasználó nevet, de helyette csak piros-kék villogót kaptunk, itt aztán gyorsan összeállt a kép.
Feltételezem, hogy a régi autó, még nem EU-s, hanem csak "H" betűs rendszám miatt csempészeknek nézhettek minket, a Skodát követve egy átvizsgáló bázisra vezettek minket. Ott elkérték papírjainkat, átnézték a kocsit, de semmit nem találtak, csak hátul a nemrég felsorolt autó alkatrészeket, majd tovább is engedtek.

Németországban odafele többször is belefutottunk dugókba, főleg útépítés miatt

Ezután kvázi eseménytelen volt az utunk a dugókat leszámítva, meg a check engine-t, amit a szállásunktól 100 km-re dobott be az autó.

Belekukkantok a motortérbe, nem mintha sok mindent meg tudnék állapítani

Volt biztosításunk autó meghibásodásra, de a pedálos módszerrel, kivillogtatva kiderült, hogy még mindig "csak" a katalizátor hatásfok a baja, így egy fokkal nyugodtabbak voltunk, miután megérkeztünk a szállásra.
Itt már kezdtem izgulni, mert kb. 10 km-re volt már csak a pálya. Igaz már bezárt minden akkor, de ellátogattunk arra és a kötelező képeket is elkészítettük.

Óriási élmény volt már csak magát a feliratot is látni

Megérkezéskor hallottunk motorhangokat ami nagy eséllyel a pályáról jött, a szállás leírásában fel is volt tüntetve, hogy ez előfordulhat, de én csak örültem ennek. Egyébként maga a környék elég idilli, kis faluk jellemzik a helyet.
Örültem, hogy ideértünk, hogy elkészültek a képek, hogy nem történt semmi fatális, izgatott voltam a másnap miatt, régóta vártam már...

Hétköznap általában 17:00 órától 19:00 óráig lehet felmenni a Nordschelife-re, de a weboldalon van egy naptár, ott lehet mindig pontos infót megtudni. Minden autóval (és motorral) fel lehet menni, ami el tudja érni a 130km/ó sebességet, van érvényes műszakija, megfelelő műszaki állapotban van, és nem lépi túl a meghatározott kipufogó hangerő értéket. Egy kör ára 20 euró volt hétköznap, 25 euró hétvégén.

A belépő vásárlása nem bonyolult, nagy eséllyel online is lehet de mi ezt nem próbáltuk ki, hanem a bejárattól nem messze van a "ticket office", ahol a sor kivárása után lehet venni "köröket", ehhez adnak egy műanyag kulcskártyát, ezután pedig csak a körforgalomból be kell gurulni a pálya előtti részre, majd a sorompó előtti érzékelőhöz kell érinteni, felnyílik a kapu és go.
A pályán van néhány szabály amit be kell tartani. Talán az egyik legfontosabb a jobbra tartás, a gyorsabbat el kell engedni. Előzni csak balról szabad. Ha él a sárgazászló, akkor maximum 50 km/ó-val szabad haladni, előzni nem lehet. Ezeken kívül persze kell lennie érvényes jogosítványnak stb., de ezeket nem sorolom végig, de a Ring weboldalán ez is elérhető.
Amit még érdemes megemlíteni, hogy ha baleset történik és sérül a pálya, a szalagkorlát métere több száz euró, plusz a mentésnek is van ára, szóval ez is végig lebegett a szemem előtt.

Végre eljött az utazásunk harmadik napja.
Délelőtt elhagytuk a szállást, és mivel még csomó időnk volt délutánig ezért meglátogattuk a közelben lévő nagyobb várost Koblenz-et. A városról csak egy emlékem van, hogy sehol nem tudtunk normálisan leparkolni, talán átmenetileg egy Lidl parkolóban tettem le a kocsit kis időre. Körbe sétáltuk a környéket, de semmi érdekeset nem láttunk, ezért kora délután már indultunk visszafelé a Ring környékére.

A pálya körüli központ

Meglátogattuk a Ring körüli boltokat, vettünk 1-2 merch dolgot, meg persze a kötelező matricát a kocsira, de még volt pár óra, hogy a helyére is kerüljön.

Opel Omega A, a múzeumról lecsúsztunk ezt csak kívülről láttuk

Már nem sok maradt a nyitásig, ezért átgurultunk a pálya bejáratánál lévő parkolóhoz.

Vártuk a ticket office nyitását

Kisvártatva eljött az idő, megkaptuk a kártyát, begurultunk a kapuba és végre indulhatott a menet.
Első benyomásom az volt, hogy a pálya a valóságban szélesebb, mint bármelyik szimulátorban amiben nyomtam a pályán.
A második az, hogy a legkisebb halak vagyunk itt. De ez egy pillanatig sem zavart. Hiába rongyoltak el mellettünk a kihegyezett BMW-k, Porsche-k, a kis Astrának kentem én is amennyire mertem.
A szemem előtt lebegett, hogy még haza is kell érni vele, ezért nem nyomtam padlóig mindig, de többször is úgy voltam vele, hogy ha már itt vagyunk akkor görbüljön a vas. Adta nagyon a feelinget a kis négyhengeres varrógép hang, nekem rendkívül tetszett.

Sokat olvastam a pályáról, hogy milyen buktatói lehetnek és legtöbbször a fék elmelegedését írták, erre azért figyeltem. Bár túl sokat nem kellett ettől tartanom, mert nem volt power amit meg kelljen fékezni, de törekedtem a lendületes vezetésre. Az is igaz, hogy szinte többet néztem az elején hátra, mint előre, nem akartam feltartani a forgalmat. Fél szemem a pályán volt, másik fele a vízhőfokon, de szerencsére bírta a gép.

Most is jó visszagondolni, hogy mennyire nagyszerű volt menni a pályán, a kevés erő ellenére is. Megérte a sok környi Gran Turismo, nem tévedtem el a pályán, mindig képben voltam, hogy mi lesz a következő kanyar. Ez jól is jött, mert a pálya vége felé lévő "Sprunghugel" kanyar az pont olyan, hogy nem látsz magad elé lefele, el kell hinni, hogy ott lesz a kanyar.

Mozgásban a gép

A másik dolog amiről sokat olvastam, a G hatások. Ezt számomra a "fuchsröhre" szakasz legalján érződött, amikor nagy sebességgel leértünk a pálya legalacsonyabb pontjára, rendesen belenyomódtam az ülésbe.
Az általam "gonosznak" nevezett szakasztól tartottam legjobban, mivel itt a lejtő miatt, az elsőkerék meghajtású autónál nagyon hamar el tud könnyülni a hátulja (előre kerül a súlypont) és ezáltal meg tud pördülni, ha elmegy a tapadás. Itt a kulcs az, hogy nem szabad elvenni a gázt, egyenletesen kell haladni.

Volt egy rész amikor megelőzött minket egy BMW és utána furcsa büdös szagot éreztünk, de gyorsan összetettük a képet, hogy ez nagy eséllyel nem belőlünk jött, hanem a pályaautónak megépített kocsiból, gondoltuk, hogy katalizátor nem volt benne (vagy sportkatalizátor) és ezért jobban átjöttek a szagok.
Próbáltam a pálya teljes szélességét használni, párszor rámentem a rázókőre, de bőven lett volna még a kocsiban, csak párszor jelezte a gumi enyhe csikorgással, hogy lassan vége a tapadásnak.

Volt a pályán akinek nem adta ki. Talán négy olyan autót láttam ami megállt és menteni kellett, ebből egy össze is tört, talán egy BMW. A többi csak simán megállt nem balesetezett. Amikor láttam ezeket, mindegyik egy memento volt, hogy ésszel menjek, amihez tartottam is magam. Lett volna egy olyan kör, hogy egyedül megyek, de inkább nem vállaltam be, féltem, hogy túlvállalom magam, jobb a békesség. A hétköznapnak köszönhetően nem voltak sokan a pályán, főleg ahogy közeledtünk a záráshoz, minden körrel kicsit jobbat tudtam menni.

A köridőt nem mértük mert teljesen feleslegesnek éreztem, körülbelül negyed óra volt körbeérni. A köridőkről nem volt szó, de egy "BtG" időt szoktak mérni, ami annyit takar, hogy a "Bridge"-től a "Gantry"-ig.Teljes gyors kört amúgy sem könnyű menni, az esetleges balesetek miatti sárgazászló miatt.

Ebben a kanyarban kötelező a rázókő

Minden kör után kiálltuk a parkolóba, gyorsan átvizsgáltam a kocsit, hogy minden rendben van-e, de nem volt gond. Egy mellettünk lévő autót is szellőztettek, jött belőle az égett műanyag szag rendesen.

A "nagyfiúk" parkolójában

Talán második vagy harmadik kört kezdtük úgy, hogy indításnál világított a töltés visszajelző lámpa, de sok jelentőséget nem tulajdonítottam neki, párszor csinálta random az indulás előtt. Aztán a kör közepe fele, újra felvillant a check engine, de már sejtettem, hogy a katalizátor hatásfok miatt és szerencsére beigazolódott, hogy ez volt a gond megint, sz@r lett volna lefulladni a pálya közepén.

Összesen négy kört sikerült menni, minden körrel egy kicsit bátrabb voltam a pályán. Ahogy írtam előzőleg is, egyre kevesebben voltak a pályán, ezért tudtam próbálgatni az ideális íveket, használtam az autót.
Az időjárás is kedvezett a számunkra, szerencsére nem volt eső, bár kipróbáltam volna magam úgy is.

Opcionális achievement-ek között szerepelt, hogy legyen legalább egy előzésem, de ez nem jött össze. Volt egy VW T-Roc ami megelőzött, próbáltam visszaelőzni, de feltehetőleg több volt neki a power, meg több sárgazászlót is kaptunk, szóval az nem jött össze.
Lassan letelt az idő, lejöttünk a pályáról, ami nem sokkal később be is zárt. Átgurultam a parkolóba, hogy helyére kerüljön a régóta áhított matricám.

Kicsit ferdén de felkerült a matrica

Gumi is megkapta a magáét

Megpihentünk mialatt feltettem a matricát, összegeztük a történteket, majd gondolkodtunk: és most? Szállást nem foglaltunk erre az estére, úgyhogy jobb ötlet híján megindultunk haza. Ha az idetartó utat nem is, de a hazautat egyben gyűrtük le néhány pihenővel. Tudtunk haladni a pályán rendesen, nem volt forgalom.

Furcsa élmény volt, ahogy vezetés közben jött fel előttünk a nap

Nem teljesen gondoltuk át az egészet, megevett és kiköpött minket az út, felváltva pihentünk. Körülbelül este 8-kor indultunk el, majd másnap reggel 9-re értünk haza.

200 méter híján 2600 km-t tettünk meg összesen, mindenféle bolyongással együtt. Miután hazaértünk sokáig ülepedett bennem az élmény, de mind a mai napig élénken gondolok rá vissza...

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!