Nordschleife, a kezdetek

Az ősélmény

Mint sokan mások, én is a PS2-re megjelent Gran Turismo 4-ben találkoztam először a pályával. Már akkor is feltűnő volt, hogy ez nem egy megszokott felépítésű versenypálya lehet, mivel a teljesítendő körnek 10 perc körül kellett lennie. Akkoriban különösebb jelentőséget nem tulajdonítottam neki, csak a megjegyezhetetlen vonalvezetés, a beláthatatlan kanyarok, a nem létező bukóterek, és a szintkülönbség miatti megcsúszási lehetőségek frusztráltak hosszú órákon át.

A "youtube" kanyarok közül az egyik a játékban

Ezután nem nagyon foglalkoztam a témával évekig, majd amikor a Gran Turismo Sport nagy százalékban le volt árazva akkor vettem meg, elsőnek csak kipróbálni egy barátom PS4 Pro-ján, majd annyira bejött, hogy vettem is egy PS4 konzolt. Elkezdtem játszani vele és találkoztam is a pályával. Itt már sokkal bővebbre vették az időkeretet az autóhoz képest, így nem jelentett olyan nagy kihívást, mint a régi konzolon, de azért sok próbálkozás kellett.
Valahol itt jött az ötlet: majd egyszer élőben is végig kell mennem rajta...

Így fest az előző kanyar a valóságban, a Merci is majdnem ugyan az mint a Gran Turismoban

A pályáról

1925-1927-ig tartott a pálya építése Németországban, Nürburg település vára körül. Célja főleg munkahelyek teremtése, és a helyi turizmus fellendítése volt, meg persze az akkoriban egyre népszerűbb autóversenyzés promotálása, és a német mérnöki tudás demonstrálása. Több vonalvezetés is van a pályán, de ebben az írásban csak a Nordschelife-re koncentrálok. Jelen állapotában kicsivel több, mint 20 kilométer hosszú (viszonyításképpen a Hungaroing 4,3km), 154 (más elvek szerint 86) kanyart tartalmaz, és körülbelül 300 méter a szintkülönbség a legmagasabb, és legalacsonyabb pontja között. A szűk, kanyargós, a hossza miatti esetleges pályán belüli időjárásváltozás végett, és az előzőkben felsoroltak miatt nevezte el Sir Jackie Stewart 1970-ben Zöld Pokolnak (Green Hell) a pályát. A rengeteg baleset és egyéb biztonsági hiányosságok miatt 1977-ben a Forma-1 nem rendezett többet itt versenyt.
Manapság az egyik leghíresebb esemény a Nordschelife-én, a 24 órás endurance verseny, ahol érdekességként tavaly egy Dacia Logan is részt vett. Több autógyártónak is van fejlesztési központja a pálya mellett pl.: Hyundai, Audi, BMW, stb.
Ha épp nincs verseny, vagy nincs kibérelve a pálya, akkor bárki felmehet rá díj ellenében, de erről kicsit később.
A Nordschelife-ről még rengeteget lehetne írni, úgy érzem talán összefoglaltam mindent amit fontosnak éreztem.

A pálya, német szakasz megnevezésekkel

Egyik legfélelmetesebb rész: semmi bukótér, lejtő, nagy tempó.

A vár, ami köré a világ egyik leghíresebb pályája épült.

Az első autóm

Sosem gondoltam volna, hogy valaha Opelem lesz. Egy barátomat kérdeztem még anno, mikor a KRESZ-t csináltam, hogy milyen autót vegyek? Amire jött a válasz:
- Ha jót akarsz, akkor Opelt veszel!
Gondoltam magamban persze, majd pont Opelt fogok venni annyi márka közül. Sok kapcsolódásom amúgy sincs a márkához, apámnak volt egy E Kadett-je, és kb. ennyi.

Az eszem rövidsége miatt, hamarabb lett meg a forgalmi vizsgám mint az elsősegély (elfelejtettem az elsősegély vizsgát intézni időben), szóval a nehezebb részét előbb letudtam, de már kezdtem autókat nézegetni. Mivel első autó, így tudtam, hogy nem örökké lesz meg, így konkrét elképzelés nem volt, csak pár dolgot szerettem volna amiben stimmeljen az elképzelésemmel. Benzines legyen, klíma működjön benne, ne legyen túl erős a biztosítás és egyéb költségek miatt, olyan 1600 köbcentire gondoltam. 2021 őszére meglett az elsősegély vizsgám is, így megkaptam a jogosítványt amivel már tudtam vezetni a környezetemben lévő 1-2 autót.
Túrtam a használtautót és a FB marketplace-t is, addigra valami olyasmi alakult ki bennem, hogy az első generációs Ford Focus lesz a befutó. Az tetszett alakra is, meg árban sem volt olyan vészes. Bár írták rá, hogy ennyi idősen már szokása rohadni, na de melyik autónak nem.

Aztán random ráírtam egy volt osztálytársamra, hogy nem tud-e eladó autót. Tudott, elmentem megnézni a többiekkel mintha értenénk hozzá, megszakértettük, kicsit alkudtam belőle és a megnézés után két nappal megvettem az első autómat.

A vásárlást követő hétvégén fotóztam le

Opel Astra G
Nem szeretnék nagyon mélyre menni az autó paramétereiben, minden létező információ elérhető róla a neten, és valószínűleg már Te is ültél ilyenben. Röviden: 1400 köbcentiméteres 4 hengeres benzinmotor, 90 lóerő, működő klíma, elől elektromos ablakok, Njoy felszereltség, 156.000 km, 2004-ből.

Vásárlás után egyből el is kezdtem használni, emlékszem az első pár hónapban nem nyomtam zenét, mert hallani akartam minden hangját, zaját az autónak, hogy jobban megismerjem. Nagyrészt eseménytelenül teltek a napok, kb. a második hétig amikor sikerült egyszerre 2 gumit és felnit lenulláznom. Sötét volt és kezdő sofőr lévén az út szélén mentem a szembejövők miatt, és be is nyeltem egy nagy kátyút.

Szerencsére egy barátom el tudta hozni a téli kerekeim, amit az út mellett fel is helyeztem

Ezután nem sokkal egy baráti társaságot fuvaroztam fel a fővárosba, gondolván kipróbálom, hogy milyen ott a közlekedés. Bár amíg tanultam vezetni sokszor állítottam, hogy "áh, én biztos nem fogok ott vezetni". Szerencsére volt mellettem aki segítsen egy kicsit kiigazodni, de a GPS felvitt a pályára amiről akkor azt hittük, hogy fizetős, ezért nemsokkal utána vettem is pályamatricát, de hazafele még nem vállaltam be. Hanem kb. az ezt követő héten, mivel vinnem kellett az egyik retro PC-met diagnosztikára, és mivel még tartott a matrica, így hazafele már pályán jöttem, de nem volt gond.
Ezek után használgattam az autót, néztem mindig az olajszintet, ha kellett rátöltöttem, ha pedig elértem a 10000 km-t akkor cseréltem, ahogy kell.

Valahogy 2022 januárja körül akadtam bele ebbe a videóba ahol egy V6-os Opel Omegát hajtanak meg. Nagyon bejött a hangja, gyorsan lecsekkoltam az ilyen autók árát, és igazából nem volt sokkal drágább mint amennyiért vettem az Astrát, plusz jött a felismerés, hogy ez hátsókerekes és igazán elgondolkodtatott. Mondtam magamban, nekem egyszer lesz egy ilyen kocsim... Ekkor tájt már beszéltük egy barátommal, hogy ki kéne menni a Nordschelife-re megtenni néhány kört, de friss jogsival, számunkra friss autóval kicsit para, de nem hagytuk teljesen kihűlni a témát.
Már egy ideje használtam a kocsit, de kb. az első naptól kezdve tudtam, hogy kell a kocsira egy embléma nélküli hűtőrács. Ezt az ötletem feltehetőleg a sok óra Need for Speed Underground első és második része ihlette, ahol gyerekként órákat töltöttünk a kocsik külső módosításával. Ezen kívül volt még egy hasonlóan olcsón elvégezhető optikai "tuning", amit a rally világából lestem el, ez pedig a fehér felni, de én maradtam a lemezfelni fehérre fújásánál.

A tipikus telepi tuning

Körülbelül tavasz elején a kocsi elkezdett véletlenszerűen nem indulni. Ami tovább bonyolította a helyzetet, hogy átlagos gyalogló és közösségi közlekedést élvező személyként, nem voltam kontaktusban szerelőkkel, de szerencsére egy barátom által kapcsolatba tudtam lépni egy nagyon lelkiismeretes autószerelővel. Először főtengely jeladó lett cserélve, ez nem segített a helyzeten, majd egy önindító csere oldotta meg a dolgot. Pár hónappal később, munkából hazafele menet, fordítanám el a kulcsot a kocsiban, de az nem moccan. Ekkor gyújtáskapcsolót kellett cserélnie a szerelőmnek.
Kezdett melegedni az idő, és így gondolkodnom kellett a szétment nyári felnik és gumik utánpótlásáról. Feltúrtam az egész internetet, de meg is tanultam a gumival és felnivel kapcsolatos összes létező fogalmat, mint pl.: ET, gumi váltószám, gumi sebességindex, "peresség" stb. Ezután megint lehetett bújni a netet felnik után, de valamelyest lekorlátolt a 4x100-as felfogatás, osztókör módosítóval meg nem akartam bohóckodni.
Mindig is odavoltam az ötágú felnikért, azon kívül pedig két típusú OZ felnikért, név szerint Superturismo WRC és Rally Racing, szigorúan fehér színben. De az OZ-ra nyilván nem volt keret ezért maradt a jófogás. Sokat vacilláltam a kerék méret miatt de nyert a hiúság, és a 16-os felni, új Hankook 205/50 gumikkal. Mai fejjel biztosan nem mennék bele, mert emlékszem hogy az első kátyúnál az egész autó remegett, de magához képest, úgy gondolom nem nézett ki rosszul az összkép.

OZ Superturismo ihlette H Astra felni általam festve

Plusz egy kacsafarok jellegű spoilert is kapott

A szállást lefoglaltuk Nürburgring felé, az utat megterveztük, de a kocsin lassan lejárt a műszaki és még pár dolgot kellett rajta csináltatnom. A fékeket állapottól függően lecseréltettem, mert így voltam nyugodt, új első féktárcsák, fékbetétek, hátulra csak fékpofa a dobfékbe. Ezen kívül egy hátsó rugó kellett, hozzá rugótányér, és egy fékcső mert az egyik már elég rozsdás volt. A motortérbe még szükség volt egy szelepfedél tömítésre is. A művelet az idő rövidsége miatt necces volt, a szerelőm szombati napra tudott időpontot szerezni vizsgára, pénteken járt le a műszaki, hétfőn pedig már indultunk.
Ahogy lenni szokott, a dolgok működtek, elkészült a kocsi, el is indultunk a Zöld Pokol felé.

Menetre készen

Nordschelife először

Odafele nem szerettem volna egyben legyűrni 1000km-t, főleg a kocsi miatt. Az út tervezése közben láttuk, hogy Csehországon keresztül is tudunk menni, és nem sokkal több kilométer, szóval az első nap Plzen volt a cél, vagyis annak peremvidéke, ott foglaltunk szállást. Majd másnap irány Müllenbach, egy Nürburg melletti kis falu, ott volt a második szállásunk. Majd harmadnap jöhet a ring.
Elég spontán személyek vagyunk, nem bonyolítottuk túl a tervezést, biztosítást kötöttünk, meg ahova kellett oda megvettük az autópálya matricát. Én biztonság kedvéért bepakoltam még 2 kereket - az előzőleg megmaradt nyári kerekeim - olajat, hűtőfolyadékot, nyomatékkulcsot, bikakábelt, szóval úgy éreztem, hogy minden megvan.
Az indulás előtt "debadge"-dzseltem a járművet, de sajnos eléggé meglátszott szöveg körvonala, ezért kapott retro "OPEL" feliratot.

Akkoriban már megjelent a Gran Turismo 7, amit első naptól kezdve játszottam. Volt kormányom, pedálom hozzá, egy első generációs Golfot állítottam be az Astra specifikációira, súly, lóerő, váltóáttétel stb., és így köröztem a Ringen. Rengeteg kört mentem, szigorúan HUD és térkép nélkül, de meg is maradtak a pályarészek, bár én saját szakaszneveket gyártottam, pl. az első hosszabb egyenest elneveztem autópályának, a hosszú emelkedős részt nagy erdőnek, az első Carousel-t simán csak nascar-nak stb.

2022. július 11. 8 óra körül elindultunk

Mivel rengeteg időnk volt, ezért gondoltuk, hogy megállunk Bécsben, mivel útba esik. Itt találkoztam először parkolóházzal, amitől szintén tartottam a szűkössége miatt, de nem zúztam le semmit.
Itt le is tettem az autót, majd lábon folytatva az utat megnéztük, amit érdemes.
Majd mielőtt indultunk volna Csehország irányába, még a parkolóházban benéztem az autó alá - amit addig sosem tettem - nem tudom honnan jött az ötlet - és a következő látvány fogadott:

Aktív alvázvédelem, minden csupa olaj

Akkor még nem tudtuk, de a szelepfedél tömítésen kellett igazítani, mindenesetre ez rakott belénk némi aggodalmat az egész út során. Több kell ahhoz meghátráljunk, gyakrabban néztem az olajszintet betudtam ennyivel, és mentünk tovább.

Öncélú művészet, az autópályáról szemlézve

Megérkezvén a cseh szállásunkra - ami egy egyszobás apartman volt a mezítlábas fajtából - megcéloztunk egy közeli Lidl-t, mivel a szálláshelyünk melletti kis étteremben nem fogadtak el kártyát, nálunk pedig nem volt KP.
Átgurulva a Lidl-höz furcsa volt, hogy sehol senki.

Hazai hangulat ütött meg minket a színes panelek által, de továbbra sincs sehol egy személy.

Itt kicsit még sertepertéltünk, majd másnap bementünk Plzen városába, ott már kicsit nagyobb volt az élet.

Néhány kép, amit érdemesnek tartok megmutatni:

Easter egg?

Teljesen nem vizslattuk végig a várost, lett volna még látnivaló, de messze még a fő attrakció ezért indultunk is Németország irányába. Itt átadtam a terepet a barátomnak aki elkísért, vezettem már eleget. Majd kb. 5 km után bejött elénk egy Octavia, amin számunkra furcsa fényhirdetés volt a hátsó ablakon.

A biztonság kedvéért lekaptam

Először poénnak tartottam, azt hittem valami nem megszokott Insta hirdetés, vártam már a felhasználó nevet, de helyette csak piros-kék villogót kaptunk, itt aztán gyorsan összeállt a kép.
Feltételezem, hogy a régi autó, még nem EU-s, hanem csak "H" betűs rendszám miatt csempészeknek nézhettek minket, a Skodát követve egy átvizsgáló bázisra vezettek minket. Ott elkérték papírjainkat, átnézték a kocsit, de semmit nem találtak, csak hátul a nemrég felsorolt autó alkatrészeket, majd tovább is engedtek.

Németországban odafele többször is belefutottunk dugókba, főleg útépítés miatt

Ezután kvázi eseménytelen volt az utunk a dugókat leszámítva, meg a check engine-t, amit a szállásunktól 100 km-re dobott be az autó.

Belekukkantok a motortérbe, nem mintha sok mindent meg tudnék állapítani

Volt biztosításunk autó meghibásodásra, de a pedálos módszerrel, kivillogtatva kiderült, hogy még mindig "csak" a katalizátor hatásfok a baja, így egy fokkal nyugodtabbak voltunk, miután megérkeztünk a szállásra.
Itt már kezdtem izgulni, mert kb. 10 km-re volt már csak a pálya. Igaz már bezárt minden akkor, de ellátogattunk arra és a kötelező képeket is elkészítettük.

Óriási élmény volt már csak magát a feliratot is látni

Megérkezéskor hallottunk motorhangokat ami nagy eséllyel a pályáról jött, a szállás leírásában fel is volt tüntetve, hogy ez előfordulhat, de én csak örültem ennek. Egyébként maga a környék elég idilli, kis faluk jellemzik a helyet.
Örültem, hogy ideértünk, hogy elkészültek a képek, hogy nem történt semmi fatális, izgatott voltam a másnap miatt, régóta vártam már...

Hétköznap általában 17:00 órától 19:00 óráig lehet felmenni a Nordschelife-re, de a weboldalon van egy naptár, ott lehet mindig pontos infót megtudni. Minden autóval (és motorral) fel lehet menni, ami el tudja érni a 130km/ó sebességet, van érvényes műszakija, megfelelő műszaki állapotban van, és nem lépi túl a meghatározott kipufogó hangerő értéket. Egy kör ára 20 euró volt hétköznap, 25 euró hétvégén.

A belépő vásárlása nem bonyolult, nagy eséllyel online is lehet de mi ezt nem próbáltuk ki, hanem a bejárattól nem messze van a "ticket office", ahol a sor kivárása után lehet venni "köröket", ehhez adnak egy műanyag kulcskártyát, ezután pedig csak a körforgalomból be kell gurulni a pálya előtti részre, majd a sorompó előtti érzékelőhöz kell érinteni, felnyílik a kapu és go.
A pályán van néhány szabály amit be kell tartani. Talán az egyik legfontosabb a jobbra tartás, a gyorsabbat el kell engedni. Előzni csak balról szabad. Ha él a sárgazászló, akkor maximum 50 km/ó-val szabad haladni, előzni nem lehet. Ezeken kívül persze kell lennie érvényes jogosítványnak stb., de ezeket nem sorolom végig, de a Ring weboldalán ez is elérhető.
Amit még érdemes megemlíteni, hogy ha baleset történik és sérül a pálya, a szalagkorlát métere több száz euró, plusz a mentésnek is van ára, szóval ez is végig lebegett a szemem előtt.

Végre eljött az utazásunk harmadik napja.
Délelőtt elhagytuk a szállást, és mivel még csomó időnk volt délutánig ezért meglátogattuk a közelben lévő nagyobb várost Koblenz-et. A városról csak egy emlékem van, hogy sehol nem tudtunk normálisan leparkolni, talán átmenetileg egy Lidl parkolóban tettem le a kocsit kis időre. Körbe sétáltuk a környéket, de semmi érdekeset nem láttunk, ezért kora délután már indultunk visszafelé a Ring környékére.

A pálya körüli központ

Meglátogattuk a Ring körüli boltokat, vettünk 1-2 merch dolgot, meg persze a kötelező matricát a kocsira, de még volt pár óra, hogy a helyére is kerüljön.

Opel Omega A, a múzeumról lecsúsztunk ezt csak kívülről láttuk

Már nem sok maradt a nyitásig, ezért átgurultunk a pálya bejáratánál lévő parkolóhoz.

Vártuk a ticket office nyitását

Kisvártatva eljött az idő, megkaptuk a kártyát, begurultunk a kapuba és végre indulhatott a menet.
Első benyomásom az volt, hogy a pálya a valóságban szélesebb, mint bármelyik szimulátorban amiben nyomtam a pályán.
A második az, hogy a legkisebb halak vagyunk itt. De ez egy pillanatig sem zavart. Hiába rongyoltak el mellettünk a kihegyezett BMW-k, Porsche-k, a kis Astrának kentem én is amennyire mertem.
A szemem előtt lebegett, hogy még haza is kell érni vele, ezért nem nyomtam padlóig mindig, de többször is úgy voltam vele, hogy ha már itt vagyunk akkor görbüljön a vas. Adta nagyon a feelinget a kis négyhengeres varrógép hang, nekem rendkívül tetszett.

Sokat olvastam a pályáról, hogy milyen buktatói lehetnek és legtöbbször a fék elmelegedését írták, erre azért figyeltem. Bár túl sokat nem kellett ettől tartanom, mert nem volt power amit meg kelljen fékezni, de törekedtem a lendületes vezetésre. Az is igaz, hogy szinte többet néztem az elején hátra, mint előre, nem akartam feltartani a forgalmat. Fél szemem a pályán volt, másik fele a vízhőfokon, de szerencsére bírta a gép.

Most is jó visszagondolni, hogy mennyire nagyszerű volt menni a pályán, a kevés erő ellenére is. Megérte a sok környi Gran Turismo, nem tévedtem el a pályán, mindig képben voltam, hogy mi lesz a következő kanyar. Ez jól is jött, mert a pálya vége felé lévő "Sprunghugel" kanyar az pont olyan, hogy nem látsz magad elé lefele, el kell hinni, hogy ott lesz a kanyar.

Mozgásban a gép

A másik dolog amiről sokat olvastam, a G hatások. Ezt számomra a "fuchsröhre" szakasz legalján érződött, amikor nagy sebességgel leértünk a pálya legalacsonyabb pontjára, rendesen belenyomódtam az ülésbe.
Az általam "gonosznak" nevezett szakasztól tartottam legjobban, mivel itt a lejtő miatt, az elsőkerék meghajtású autónál nagyon hamar el tud könnyülni a hátulja (előre kerül a súlypont) és ezáltal meg tud pördülni, ha elmegy a tapadás. Itt a kulcs az, hogy nem szabad elvenni a gázt, egyenletesen kell haladni.

Volt egy rész amikor megelőzött minket egy BMW és utána furcsa büdös szagot éreztünk, de gyorsan összetettük a képet, hogy ez nagy eséllyel nem belőlünk jött, hanem a pályaautónak megépített kocsiból, gondoltuk, hogy katalizátor nem volt benne (vagy sportkatalizátor) és ezért jobban átjöttek a szagok.
Próbáltam a pálya teljes szélességét használni, párszor rámentem a rázókőre, de bőven lett volna még a kocsiban, csak párszor jelezte a gumi enyhe csikorgással, hogy lassan vége a tapadásnak.

Volt a pályán akinek nem adta ki. Talán négy olyan autót láttam ami megállt és menteni kellett, ebből egy össze is tört, talán egy BMW. A többi csak simán megállt nem balesetezett. Amikor láttam ezeket, mindegyik egy memento volt, hogy ésszel menjek, amihez tartottam is magam. Lett volna egy olyan kör, hogy egyedül megyek, de inkább nem vállaltam be, féltem, hogy túlvállalom magam, jobb a békesség. A hétköznapnak köszönhetően nem voltak sokan a pályán, főleg ahogy közeledtünk a záráshoz, minden körrel kicsit jobbat tudtam menni.

A köridőt nem mértük mert teljesen feleslegesnek éreztem, körülbelül negyed óra volt körbeérni. A köridőkről nem volt szó, de egy "BtG" időt szoktak mérni, ami annyit takar, hogy a "Bridge"-től a "Gantry"-ig.Teljes gyors kört amúgy sem könnyű menni, az esetleges balesetek miatti sárgazászló miatt.

Ebben a kanyarban kötelező a rázókő

Minden kör után kiálltuk a parkolóba, gyorsan átvizsgáltam a kocsit, hogy minden rendben van-e, de nem volt gond. Egy mellettünk lévő autót is szellőztettek, jött belőle az égett műanyag szag rendesen.

A "nagyfiúk" parkolójában

Talán második vagy harmadik kört kezdtük úgy, hogy indításnál világított a töltés visszajelző lámpa, de sok jelentőséget nem tulajdonítottam neki, párszor csinálta random az indulás előtt. Aztán a kör közepe fele, újra felvillant a check engine, de már sejtettem, hogy a katalizátor hatásfok miatt és szerencsére beigazolódott, hogy ez volt a gond megint, sz@r lett volna lefulladni a pálya közepén.

Összesen négy kört sikerült menni, minden körrel egy kicsit bátrabb voltam a pályán. Ahogy írtam előzőleg is, egyre kevesebben voltak a pályán, ezért tudtam próbálgatni az ideális íveket, használtam az autót.
Az időjárás is kedvezett a számunkra, szerencsére nem volt eső, bár kipróbáltam volna magam úgy is.

Opcionális achievement-ek között szerepelt, hogy legyen legalább egy előzésem, de ez nem jött össze. Volt egy VW T-Roc ami megelőzött, próbáltam visszaelőzni, de feltehetőleg több volt neki a power, meg több sárgazászlót is kaptunk, szóval az nem jött össze.
Lassan letelt az idő, lejöttünk a pályáról, ami nem sokkal később be is zárt. Átgurultam a parkolóba, hogy helyére kerüljön a régóta áhított matricám.

Kicsit ferdén de felkerült a matrica

Gumi is megkapta a magáét

Megpihentünk mialatt feltettem a matricát, összegeztük a történteket, majd gondolkodtunk: és most? Szállást nem foglaltunk erre az estére, úgyhogy jobb ötlet híján megindultunk haza. Ha az idetartó utat nem is, de a hazautat egyben gyűrtük le néhány pihenővel. Tudtunk haladni a pályán rendesen, nem volt forgalom.

Furcsa élmény volt, ahogy vezetés közben jött fel előttünk a nap

Nem teljesen gondoltuk át az egészet, megevett és kiköpött minket az út, felváltva pihentünk. Körülbelül este 8-kor indultunk el, majd másnap reggel 9-re értünk haza.

200 méter híján 2600 km-t tettünk meg összesen, mindenféle bolyongással együtt. Miután hazaértünk sokáig ülepedett bennem az élmény, de mind a mai napig élénken gondolok rá vissza...

Opel Astra G utószó

Hazaérve dagadt a mellem, a kis Astrán virított a matrica, amit itthon nem sok más autón láttam. Így talán emiatt is, de megjött a kedvem némi optikai tuninghoz.

Kezdetnek egy pár, fekete hátteres első lámpát kapott

Majd kapott sötét burás oldalindexet, és az első rácsot is lecseréltem "tuning" rácsra, ezzel volt a legtöbb munka, cserébe alig látszott a különbség.

Később fekete lett az Opel jel, és felkerült hátra a Paragi kipufogó dob is.

Úgy gondolom a végeredmény talán még a "jó ízlés" határain belül maradt, próbáltam a minimalista dizájnt követni.
Összességében hálás volt a vas, a Nürburgring előtti szerviz után, nem kellett rá költeni, nem volt semmi nyűgje. 2 hónapra rá, hogy hazaértünk, meglátogattuk Velencét is, de csak azt tudom mondani, hogy szokásosan, állta a sarat.

Régóta szerettem volna kipróbálni a szlalom műfaját, ezt a 38. Totalcar Parkolóparádén tettem meg.

Kenem a technikának

Nem mentem túl fürge időt, de jó volt ebben is megmérettetni magam. Látszatra nem nehéz, de bent a kocsiban nagyon kell tekergetni a kormányt.

Néhány utolsó képem a kocsiról

Ezután nem történt túl sok érdekesség a kocsival, maradt napi használós egy ideig, aztán jött valami ami átvette ezt a helyet...

A második autóm

Miért éppen Opel Omega?
A cikk elején említett videó volt rám olyan hatással, hogy akkor eldöntöttem, hogy a következő autóm egy Omega lesz.

Többször megkaptam azt a kérdést mialatt kerestem a megfelelő kocsit, hogy:
- Miért Omegát veszel, miért nem inkább BMW-t? Az is hátsó kerekes.
Amire csípőből jött a válaszom:
- Mert más.

Nem akartam a sokadik BMW-s arc lenni. Egész életemben próbáltam amennyire lehet másképp csinálni a dolgokat, nem a megszokott, vagy épp kitaposott úton járni. Ami egyébként sok fejtörést okozott más téren is, de ebben témában is, a cikkből kiderül mennyire.
A kifejtősebb, de nem túl hosszabb válaszom a fenti kérdésre: V6, hátsókerék.
A Need for Speed Underground 2 karrier módjának az első pár percében meghallott Nissan 350Z V6-os hangja fertőzött meg gyerekkoromban, innen a V6-os becsípődés.
A hátsó kerék meghajtás meg ilyen alap autós dolog, arra is kíváncsi voltam, hogy milyen megélni, használni.

Na de, mi is az az Omega?
Az Astra-t nem fejtettem ki, úgy gondolom azt kb. mindenki ismeri, egy VW Golf ellenfél, átlagos kisautó. Az Omega más történet, szerintem annyira nincs is a köztudatban, mint az Astra vagy a Golf.
Ekkoriban több gyártó próbálkozott a prémium kategóriában, az Opelnél ez volt az Omega. Ehhez kötelező volt a hátsókerék hajtás, a nagy motorok, nagy fizikai kiterjedés, magas felszereltség és az ezzel járó dolgok felesleges túlbonyolítása.

Hátsókerék hajtás, akár sperr differenciálművel, motorok 2 litertől egészen 3,2 literig, kezdve a benzines sor 4-gyesektől a sor6 dízelen át a V6 benzinig. Érdekesség, hogy a sor6-os dízelmotor a BMW-től jött, de lehetett kapni az autót Opel dízellel is, de akkor be kellett érni 4 hengerrel. A V6-ból 2,5, 2,6, 3, 3,2 literes motorok voltak, szokatlan 54° hengerszögben, hosszában elhelyezve, 4 vezérműtengellyel, összesen 24 szeleppel. Az előző felsorolást követve 170, 180, 210, 218 lóerősek voltak. Szerencsére a motorokban nincsen változó szelepvezérlés, vagy egyéb bonyolítás, egyedül a nem túl sokat emlegetett "ram air" ami a beáramló levegő útját tudja változtatni, éppen ahogy optimális a motornak (a levegő hosszabb vagy rövidebb úton jut a motorba). Szívfájdalmam, hogy csak 5 sebességes kéziváltó volt hozzájuk, de a legtöbb Omegát 4 sebességes automatával szerelték.
A facelift sedan 4,9 méteres hosszal, 2,73 méteres tengelytávval, és elég nagy ám nem túl tág nyílású, 530 literes csomagtartóval rendelkezik. 0,32-tes légellenállási együtthatója van, ami sajnos több, mint a nem faceliftes típus 0,28-cas értéke.
Felszereltségeket tekintve elég sok mindent lehetett kérni az autóhoz, pl.: gps navigáció, telefon, 6 CD-s bose audio rendszer, levegős szintező rendszer a hátsó felfüggesztésnél, hátsó roló, xenon fényszóró, fűthető bőrülések elől-hátul, tempomat, esőszenzoros ablaktörlő, sötétedő középső visszapillantó tükör, tolatóradar, board computer, stb.
Szintén érdekesség, hogy tervben volt egy V8-as verzió is, de ez sosem került sorozatgyártásba, pedig talán ez lett volna ami megemeli a presztízsét a típusnak, és lehetett volna belőle kultautó.

Az autó keresése
Miután hazaértünk a Nordschelife-ről, már elkezdtem nézegetni a kocsikat, de inkább ősz vége fele aktualizálódott a dolog. Kb 20-30 autó volt hirdetve egyidejűleg Omega A, B, B facelift (merészek C Omegának is hívják) benzin és dízel egyaránt. Több olyan hirdetés is volt, ami már januárban - amikor először néztem rá a kocsikra - fent volt, az egyik egy fehér sedan 2.6 V6 motorral kb. 150.000 valósnak mondott km-rel, a másik egy kék sedan 2.5 v6 motorral több mint 400.000 kilométerrel.
A feltételeim a következők voltak: kéziváltó, V6-os motor lehetőleg a 3000 köbcentis, sedan. Ez volt a kiindulási alap. Előtte már azért belevetettem magam a fórumokba, YouTube videókba, de mivel nem kult autó, ezért koránt sem olyan egyszerű hozzá információkat szerezni.
Az első kocsi amit megnéztünk egy sokat futott, facelift utáni, 400.000 kilométer feletti példány automata váltóval, 3000-res motorral, fehér bőrbelsővel, szinte fullos felszereltséggel, szürke színben.
Ez az Omega volt amit először vezettem, és óriási különbség volt az Astrához képest: fél tonnával nehezebb, cserébe több mint kétszer olyan erős, ráadásul majdnem 80 centivel hosszabb is.
Furcsa hajókázós élmény volt, nekem először amerikai autós beütése volt a dolognak, bár azt sem vezettem még, de ilyesminek képzeltem el. A futott kilométerekhez képest oké volt, de egyik haver belehallott a motorjába hidrotőke hangot, a másik haver meg hátul látott egy pocsolyát a lábánál, nagy eséllyel beázott az általam óriási plusz pontnak tekintett tetőablak.
Annyiban maradtam az eladóval, hogy alszok rá egy napot, de délutánra már elkelt a kocsi.
A következő egy kék sedan volt, automataváltóval, 3 literes motorral, talán 200000 feletti kilométerrel, egy fényszóró nem működik hibával. Kb. másfél óra lehetett az út, de odaérve kívülről még oké, de a belseje kutyaólra emlékeztetett, ráadásul az eladó a beépített "nagyzenére" hivatkozva az árból sem nagyon akart engedni, ami egyébként valami dzsunka Blaupunkt fejegység meg egy SAL kategóriás mélynyomó volt. Itt is haverék segítettek, az egyikük beszélt az eladóval amíg mi nézegettük, és már pár mondatból leszűrte haverom, hogy van olyan autója ami a tulaj szavaival élve "kiesik alóla", ebből kiindulva, meg a hirdetés képei között lévő hüvelykujjból a kép egyik szélén, inkább hagytam az egészet.
Ezután kicsit lecsengett a piac, nem találtam kedvemre valót, de nem adtam fel. Szinte óránként néztem a használtautót.
Aztán egyik este, 8 óra körül került fel egy hirdetés: szürke facelift előtti sedan, 2.5 V6 motor, kéziváltó, közepesen felszerelve, friss 1 napos műszakival, nagy terhelésnél megcsúszó kuplung hibával. Kb. én lehettem az első aki felhívta, és másnap mentünk is megnézni a kocsit.
Másnap indulás előtt, megcsörgettem és közölte, hogy próba erejéig tud biztosítani akkumulátort, de adni nem tud az autóhoz. Már itt gyanús kellett volna, hogy legyen, de én a csillagszemű, ez sem tántorított el, gondoltam, friss 2 év műszaki, nem lehet olyan rossz.
Jó messze volt, kb. 2 óra alatt értünk oda, vittem egy akksit. Képeken jól nézett ki, már teljesen beleképzeltem magam, pénz nálam volt. Ahogy közeledtem az autóhoz jöttek elő a finomságok, hátsó sárvédőív rohad. Oké, ez még nem vészes. Aztán nézegettük még, valami furcsa volt a csomagtartónál, mondjuk az, hogy a csomagtartóból láttam a hátsó gumit, egy 200 forintos méretű lyukon keresztül. 2 év friss műszaki. Aztán vitt minket egy kört elég nagy tempóval kehes világítással, úgy érzem, hogy a lelkemre akart hatni, de meg kell hagyni, hogy jó hangja volt. De innentől jött az igazi meglepetés: ABS nem működik, kilométeróra nem működik, gázbowden gyorskötözővel volt rögzítve, ventilátor véletlenszerűen full fordulatra kapcsol, tulaj szerint vizet nem forralja - de be volt készítve 1 palack fagyálló a csomagtartóban - kézifék nem fog, katalizátor nincs alatta, ja és a belseje is ramaty volt.
Csillagszemű létemre még ez sem tántorított el 100%-ban, elkezdtem alkudni de összesen az akkumulátor árát engedte el (amit én kifizettem szóval én semmivel sem jártam volna jobban), aztán kicsit fel is húztam magam, és megköszöntem a részvételt, majd újabb 2 óra haza, csalódottan, kedvetlenül.
Ez a mozzanat kicsit kizökkentett, és már kicsit elkönyveltem magamban, hogy csak leélt szar Omegák vannak, ami igazából megmagyarázná, hogy miért is van ilyen kevés belőle: mert mindet lerúgták.
Valamikor ráakadtam egy új hirdetésre, képekről jól kinéző autó, szedán, fullos felszereltség, 3.2 V6 motor (ez volt a legnagyobb), automata váltó. Viszont ez már tud kajálni benzinből, de úgy voltam vele, hogy nekem már mindegy, csak legyen valami. Fel is hívtam a hirdetőt amire az a válasz jött, hogy már el lett adva a kocsi csak fent maradt a hirdetés.
Itt kicsit elengedtem az egész témát, már nézegettem más típusok után is, erősen gondolkodtam egy akkor meghirdetett B Vectra-n 2.5 V6 motorral, de ugye az első kerék meghajtású. Konkrétan ez az autó. Már kikacsintottam egy Mondeo 2.5 V6-ra is, elég jó áron adták de az megint csak első kerekes, egy haverom tartotta bennem a lelket, hogy ne adjak lejjebb az igényekből, nézzem meg azt a fehéret aminek régóta fent van a hirdetése.
Gyanús volt nekem a hirdetés, kicsit a túl szép, hogy igaz legyen esete. Hirdetés szövegében 151 ezer valós kilométer, direkt úgy fényképezve a kocsi, hogy ne látszódjon a rendszám, minimum 11 hónapja fent lévő hirdetés, műszaki nincs, forgalomból ideiglenesen kivonva. Számomra ezek intő jelek voltak, ráadásul fehér volt az autó, amit nem nagyon szerettem volna, mert az olyan snassz, az autónak legyen már színe, na. De nem voltam alku pozícióban, úgy voltam vele, hogy úgyis jön a téli szabadságolás, rászánok egy délutánt megnézem a kocsit ami egyébként sedan, 2.6 V6 kéziváltó, közepesen felszerelt példány.
Emlékszem az útra, az esélytelenek nyugalmával mentem, de vittem a pénzt is, szóval bíztam is benne. Cirka másfél óra után megérkeztem, a törökbálinti mechanikai művek telepére, nem volt egy felemelő hely, kis kavargás után a kocsit is megláttam.

A nagy fehér

A bal első gumi le volt eresztve, ami úgy gondolom nem jó omen, de nem is a világvége. Kis kérdezgetés után az eladót is megtaláltam, bár azt már sejtettem, hogy próbaút nem lesz, de megnéztük a kocsit.
Elsőre nem indult, gyenge volt az akku, de egy zsebbikázóról már indult is. Hallgatóztam erősen, amennyire meg tudom állapítani, jó hangja volt a motornak, bár az eladó szerintem látta rajtam, hogy én megvenni akarom. Aztán amikor megláttam a szinte makulátlan hátsó üléssort akkor eldőlt bennem, hogy a 151.000 kilométer biztosan valós, és hogy ebből vétel lesz. Gyári kézikönyv, 4 nyári és 4 téli nem rávaló, és ótvar régi gumi, de ami talán érdekesebb, hogy szerviz könyv is tartozott a kocsihoz, ami 127.000 km-ig volt töltve, szóval "csak" 24.000 kilométer került bele ellenőrizetlenül, szervizeletlenül legrosszabb esetben. A tulaj elmondása szerint fel szerette volna újítani és eltenni az utókornak, de aztán mégsem így történt. Említette, hogy többen is jöttek megnézni a kocsit, de aztán különböző indokokkal senki nem vette meg. Itt felötlött bennem, hogy esetleg láttak valamit amit én nem? Előfordulhat. Kis extra adalék a kocsihoz, a tulaj előtti gazdája, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat volt, az eladó szerint egy magas beosztású katonatiszt használta az autót.

A forgalmi másik oldalán rajta volt, hogy megkülönböztető jelzés használatára már nem jogosult, szóval régen lehet, hogy még a kék villogó is rendszeresítve volt rajta. Az autó háttere kicsit megnyugvásra adott okot, feltételeztem, hogy egy ilyen személy tényleg vigyáz az autóra.
Próbaút nem volt, de bíztam a megérzésemben és a látottakban, hallottakban, szóval megvettem a kocsit.

Mivel nem volt rajta műszaki, és év vége volt, így jött egy cirka két hetes várakozás, amíg ezt elintézte az eladó. Kicsit szkeptikus voltam, reméltem, hogy nem vert át, bár le lett papírozva minden. Jött a téli szabadságolás, várakozás, aztán gondoltam egyet, felnéztem a JSZP-re, és láttam, hogy a látogatásom után, 3 nappal már lett is rá műszaki.
Aztán eljött 2023 január 4, felhívtam a tulajt, mondta, hogy minden megvan mehetek a kocsiért. Délután 2 barátommal vonatra ültünk, majd taxiba és átvettük a gépjárművet.

Opel Omega B2

Az első méterek
Nagyon más világ az Astrához képest, kicsit körülvizslattuk az autót, aztán indultunk is haza. Hüledeztünk, hogy mekkora ez a kocsi, egyikünk sem nagyon ült még ilyen kategóriás autóban. Első állomásunk egy benzinkútra vezetett, ahol belement 68 liter százas benzin, sokat állt az autó, gondoltam jót tesz neki. Ez ugye nem sokkal az után történt, miután kivezetésre került a 480 Ft-os hatósági áras benzin, szóval kicsit szíven ütött a telitank, de nem mondhatok semmit, én vállaltam ezt.

Az út viszonylag eseménytelenül telt, próbálgattam a hátsókerék előnyeit, bár az eső és a bemattult elsőlámpa nem sokat segített a helyzeten. Viszont a hangja már akkor is nagyon tetszett. Újra hallgatózó módba kapcsoltam, minden rezzenését hallgattam a kocsinak, egyik szemem pedig szokás szerint a vízhőfok mérőn, másik pedig az úton. Ünneplés gyanánt megálltunk egy drive-thru-ban viszonylag hamar kiszolgáltak, de észrevettem, hogy az egyhelyben állás alatt kissé feljebb ment a hűtőközeg hőmérséklete, de akkor még nem sejtettem semmit.

Nagyon éltem a helyzetet, jó volt, hogy éreztem van ereje az autónak, bár én kicsit nagyobb gyorsulásra számítottam meg kell hagyni, de 1605 kg a kocsi féltankon (hídmérlegen mérve), ráadásul 3-man ültünk benne, meg a 4 felni pluszban. De a nagyautós feeling az megvolt.
Aztán a barátaimat hazavittem, elugrottam a barátnőmhöz, és tettünk még egy drive-thru kört, de ekkor már többet kellett várni, és jött is a dráma. Szép lassan emelkedett a vízhőfok. 95, 100, 105, itt azért már aggódtam, 110 itt meg nagyon, főleg, hogy ezután a kis piros hűtővíz piktogram felvillant, de szerencsére ez után nem sokkal megkaptuk a csomagunk, aztán hajtottam is kifele, hogy a menetszél had hűtse vissza a kocsit, ami szerencsére így is történt. Ötösben haladtam kb. 60 km/h körül, szép lassan visszahűlt a motor, de ugye jött a kérdés, hogy miért történhetett ez meg, hát azért mert nem kapcsolt a ventilátor.

Motorháztetőt kinyitva látszódott, hogy valamennyi folyadék távozott a tágulási tartály kupakjából, de vízcsövet nem lőtt le magáról és nagy eséllyel nem is hengerfejesedett le, pedig ez a motorkonstrukció egyik Achilles sarka, bár ez szinte minden GM termékre igaz, hogyha elmelegszik, pillanatok alatt átszakadhat a hengerfej tömítés, de úgy tűnik hogy megúsztam.
Úgy voltam vele, hogy be kell törni ezt a lovat, de talán sikerült is, kicsit matattam a biztosítékok, és relék között, akkor el-elindult a ventilátor. Aztán egyik este megint matattam, hogy mi lehet a gond, akkor láttam, hogy szikrázott valami ha megérintettem, és el is indult a venti. Egy saru volt lelazulva, meghúztam, utána tökéletesen indult a hűtőventilátor 92-93 fokos hűtőfolyadék hőmérséklet elérésekor. Ekkor kicsit fellélegeztem, hogy nem egy vödör csavart vettem, de hol van még a sztori vége...

A vásárlás után, másnap kiírta a fedélzeti számítógép, hogy "check oil level". Úgy gondolom, ez az az üzenet amit senki nem szeretne látni a kijelzőn. Úgy voltam vele, nagy volt a hajtás előző nap, meg amúgy sem tudom, hogy mennyi olaj volt benne szóval fogyhat belőle, ha 3000 fölé volt forgatva, az Astra is ette. Szóval tüneti kezelés jelleggel öntöttem rá, aztán a következő hétvégén ledobtuk belőle az olajat, olajszűrőt, levegőszűrőt. Itt meg kell jegyeznem, hogy az olajszűrő eléggé el van dugva, és a belőle kifolyó olaj tökéletesen ráfolyik egy futóműalkatrészre aminek következtében kétfelé fröcsög az olaj.

Eztán napi szinten használtam a kocsit, próbálgattam mit tud, avagy én mit tudok, nagyon élveztem az egészet, próbáltam minél lejjebb vinni a fogyasztást. Ez a téli üzemet tekintve kb. 9,6-9,8 literre jött ki, a régi téli gumikkal.

Aztán az egyik reggel munkába menet valaki belém koccant hátulról.

Szerencsére baja senkinek nem lett, de nekem lett egy lenullázott hátsó lökhárítóm, meg egy elhajlott kipufogóm... Felvettem a kapcsolatot a biztosítóval kb. egy olyan összeget ajánlott ami fedezte a felmerülő költségeket. Ezután elkezdtem vadászni a kocsihoz hátsó lökhárítót és parkoló szenzorokat. Kísérletező énemhez fűződik, hogy mivel a hátsó dob is megsérült, úgy voltam vele, hogy vágjuk ki az egészet, úgyis lesz majd másik dob hátra. Így már elég tetszetős volt a hangja, de azért hosszútávon főleg autópályán, fárasztó volt hallgatni a búgást.

Tavasz elején járunk, amikor 1 hétig táppénzen voltam, ebből adódóan csak az ágyat nyomtam a pedál helyett. Utolsó táppénzes napomon, gondoltam, hogy rendelek egy pizzát de mivel nincs kiszállítás, ezért eljátszottam volna a futár szerepét magamnak. De a kocsi ajtó nyitásakor már láttam, hogy valami nem kerek, nagyon vörösen világított a kilépőfény, és a kulcs elfordítására nem is reagált a kocsi semmit. Új akkut megrendeltem, majd mikor megjött akkor útra keltem a lökhárítóért, amiben a legnehezebb a belegozása volt a kocsiba. Azt hittem volna, hogy egyszerű, de kicsit matekozni kellett, hogy beférjen, persze ha ketté hajtjuk hamarabb belemegy...

A szürke színű lökhárító fényező által festésre került, majd nemsokkal a japán stílusú hátsó dobbal együtt felkerült a kocsira.

Így már eléggé tetszett az összhatás, de jött az első lerohadás: egy gyorsítást követően leállt a motor. "Szerencsére" jó helyen adta meg magát, mert le tudtam húzódni. Kis átnézés után ráindítottam, 200m-t kb tudtam is menni az autóval, amikor újra leállt. Féltem tőle, hogy esetleg a vezérlés átugrott és az a hiba, de semmi olyasmi hangot nem hallatott a motor. Aztán kicsit megint hűlt, akkor kb 500 métert tudtam menni vele, de így elég sokáig tartott volna hazakecmeregni. Szóval felhívtam egy barátom, aki anno az Astrához hozta a kerekeket amikor defekteztem, most ő segített elhúzni a kocsit.

Mivel az eddigi szerelőm nem vállalt V6-os autót, ezért telefonálgatnom kellett, de a legtöbben visszautasították mondván: "nem ismerem ezt a motort és nem is akarom megismerni"... Kb. másfél hét jaszkarizás után sikerült egy kb. korombeli szerelővel egyeztetnem és ő el is vállalta a kocsit, majd 2 nap után szólt, hogy mehetek érte.
A főtengely jeladó volt a hibás, ami ezeknél gyakran előfordul (bár 20+ év után minden előfordulhat), kis utánanézéssel kezdhettem volna egyből a cseréjével, mert típushiba, de hát így sikerült.

A hátsó szárnyat, nem sokkal a vásárlás után leszedtem, nekem nagyon nem tetszett, és a négy tátongó lyukat átmenetileg 4 popszegeccsel foltoztam be, majd megváltam tőle, ami egyébként eredeti Irmscher volt. Ezen kívül az autóhoz kapott alufelniket is eladtam, szóval minimális összeg "lejött" a kocsi árából.

Miután megvettem az autót már elkezdtem nézegetni a felniket, mert úgy gondolom, hogy rengeteget tud hozzáadni az összképhez az, hogy milyen kerekek vannak rajta. Sokat vacilláltam, hogy 16 vagy 17 colos legyen, de a gumiárakat és azt tekintve, hogy ballonosabb, kényelmesebb gumi mehet rá, így maradtam 16 colon. Ezen kívül csak az 5 küllős felnik jöhettek szóba. Túrtam erősen a netet mire meglett a választott típus, amihez egy vasárnap reggeli út társult, kivételesen egyedül. Ez volt az első hosszabb utam egyedül a kocsival, megpróbáltam rágyúrni a fogyasztásra. Mivel útba esett a visegrádi szerpentines út, meg ott Veszprém körül is elég jó utak voltak, nem sikerült a teljes finomkodás, ráadásul hazafele még egy TDI is bekóstolt. Rátankolásos módszerrel 7,8 liter jött ki átlagra kb. 80-100-zas tempóval haladva, amivel már meg tudtam békülni.

A felni és az új nyárigumi is a helyén

Így már nagyon tetszett a kocsi, egyedül az ET és a felni szélesség nem stimmelt teljesen, az én ízlésemnek a hátsókerekek eléggé bent voltak a sárvédő ív mögött (bár a gyári kerekkel is nagyrészt). Ezután nem sokkal lefóliáztattam a hátsó szélvédőt és a hátsó ablakokat is.

Több optikai módosítást nem terveztem egyelőre, úgy érzem első körben sikerült mindent megvalósítanom amit szerettem volna. Ezek után a fékek lettek lecserélve, tárcsa, fékbetét fékfolyadék. Volt még egy méregfoga a kocsinak, mégpedig a fűtőradiátor, ugyanis eresztett. Ennek cseréje a műszerfal kiszerelésével történik, ami nem kis munka, és nem is kértek el érte keveset, de szerencsére a szerelőm vállalta.

Ezután nagy megelégedésemre használtam a kocsit, jártunk vele sokfelé, de még nem volt meg a teljes bizalmam, a kezdeti nehézségek miatt, de meg kell hagyni, hogy jól teljesített. Szerencsére a fogyasztás is enyhült a jó idő beköszöntével, 8,4 liter lett a nyári átlag.
A kísérletezést folytatva, vettem egy direktszűrőt az autóhoz, amitől elméletben meg kell nőnie a teljesítménynek, és a szívó hangot is erősítheti. A beszerelést követően nemsokkal el is vittem leméretni az autó erejét fékpadon.

A képen 2 mérés látszik, ugyanis miután megvettem a kocsit, elvittem leméretni, kíváncsi voltam, hogy a gyári 177 (máshol 180-at írnak) lóból mennyi maradt. És nagy meglepetésre nem, hogy kevesebb, hanem több volt, mint a gyári érték. Az autó pedigréjét tekintve, nagy eséllyel még a belügyes múltja alatt kapott motorvezérlő tuningot, optimalizálást.
A piros és a világoskék csík az első mérés, ekkor 193 lovat és 259 newtonmétert tudott a kocsi, a kipufogó módosítás, és direktszűrő után 3 lóerő nyereség, nyomaték szinte ugyan az, de középtartományban, 3400-3800-zas fordulaton kissé kisimult a görbe.
A gyári értékhez képest 20 newtonméter, és 16 lóerő szerintem nem számít rossznak, kb ennyi lehet kihozni minimális ráfordítással szívó motorokból.

A fékcsere után tünetmentes volt az autó, egészen decemberig nem volt gondja. Amikor egyik este észrevettem, hogy olyan furcsán beremeg az egész autó, és a kipufogónak is furcsa hangja volt. Arra gondoltam, hogy esetleg a katalizátor eltömődött, de aztán pár száz méter után, megjelent az ördög maga: a villogó check engine. Szerencsére le tudtam szinte egyből parkolni. Addigra már beszereztem egy egyszerű bluetooth-os hibakód olvasót, és meg is találta, miszerint véletlen égéskimaradás volt az első hengerben. Írtam szerelőmnek, elvittem hozzá az autót, ha nagyon finoman adagoltam a gázt akkor nem csinálta, de kb 20%-kos pedálállásnál már csinálta, eléggé bevibrált az egész kasztni, de a maradék 5 henger hangja elég jó volt. A szerelő először gyertyákra gyanakodott, ki is cserélte mind a hatot, elmondása szerint amúgy is érdemes volt már. Persze, mint a legtöbb esetben ez nem oldotta meg a problémát, kis bemelegedés után újra csinálta a hibát, szóval maradt a trafócsere, egyelőre csak az egyik oldalon. Mivel oldalanként lehet venni a trafót, nem gyertyánként egyet, ezért elég húzós volt az ára, de szerencsére a cseréje megoldotta a gondot.

Itt már készítettem magam lelkileg az első nagyobb szervizre, és itt napirendre tűztem a trafósor másik felét is.
Mikor bejöttek a hidegek kellettek új téli gumik, és hozzá felnik, mert amit az autóhoz kaptam, azok kritikán aluliak voltak. Itt a 15-16 col között vacilláltam. Az autót 15-ös jó ballonos gumikkal vettem, meg kell hagyni, hogy nagyon kényelmes volt vele az utazás. Végül maradt a középút, 16 colos lett a téli szett is.

5 küllős, de acél

Alapból fekete volt, és csúnyán rozsdásodott, ezért lefújtam ezt is fehérre. Télire jó, de a nyári felni sokkal jobban tetszett. Szerencsére nem volt fent sokáig, nem volt egy erős tél, ezért kora tavasszal vissza is tudtam tenni a nyári kerekeket.

Ha már úgyis le kell szedni a kerekeket, hozzáfértem a fékekhez, és lefestettem a féknyerget is. Gondoltam rá, hogy Opel sárgára festem, de aztán maradtam a klasszikus pirosnál. A végeredmény nem lett olyan rossz 1-2 lépés távolságból, de a felni eléggé rátakar, szóval nem nagyon látszik.

Említettem az első nagyobb szervizt. Mióta az autó megvan, a szemeim előtt lebegett a vezérléscsere gondolata. Meg is kérdeztem az akkori szerelőmet, aki az eddig elmúlt 1 évben szerelte a kocsit, hogy mennyiért vállalná el, és egy olyan számot kaptam csak munkadíjra, ami majdnem elérte az autó vásárláskori árának a felét, és erre jött volna rá még az anyag. Bárhogy is számoltam, nekem ennyi nem fért bele, hiába a majom és banán esete. Kérdezgettem ismerőseimet, hogy ajánljanak szerelőket, kaptam is pár kontaktot, de csak a halogatás ment két személytől is szóval még mindig nem voltam kisegítve, a kilométerek pedig mentek addig is bele az autóba. Szervizkönyv alapján a km még nem is volt sok az előző vezérléscseréhez képest, hanem inkább az azóta eltelt idő, ami már több, mint 6 év.
Szóval meg voltam lőve szerelő ügyileg, de aztán a szilveszteri bulin kaptam egy kontaktot, ráadásul elméletileg ő már szerelt is Omegát.
Ezután lebeszéltem vele a dolgokat, hogy mit is szeretnék a kocsival ami valahogy így nézett ki: vezérlés, vízpumpa, másik oldali trafó, benzinpumpa, benzinszűrő, váltóolaj, diffiolaj. Azt mondta rendben van, beszereztem a dolgokat, majd neki is állt amikor szólt, hogy nem jó a vezérlés készlet amit rendeltem. Ebből két cikkszám van, a végén egy szám eltéréssel, mert a motor gyártása közben volt egy apró módosítás. A gáz csak az volt, hogy már kifutottam a 14 napos elállásból internetes vásárlás esetén. Szerencsére megoldódott a dolog, mert írtam egy szívhez szóló levelet a webshopnak, amire szerencsére pozitív választ kaptam és visszaküldtem az egyébként makulátlan vezérlés készletet, majd berendeltem a kocsimhoz megfelelőt, ami persze kicsit drágább volt, de ez már meg sem lepett. Szerencsére óriási összegek egyébként nem voltak, ez azért pozitívum.
A kocsika elkészült, sikerült az előbb felsorolt dolgokat kicserélnie, és még a munkadíj is baráti volt, innentől már szinte csak hozzá hordtam a kocsit ha csinálni kellett vele valamit.

A felsorolásban szerepelt a váltóolaj, és a diffiolaj is. Ezek papíron "élettartam" olajok, de úgy gondoltam, hogy ennyi idősen csak illik lecserélni őket. A váltóolaj keresése annyira nem is volt bonyolult, na de a diffi olaj már egy fokkal bonyolultabb volt.
Az Omegákat főleg nyitott diffivel szerelték, de létezett sperr-es, magyarul önzáró. Először ki kellett találni, hogy melyik is van benne, de ez nem olyan egyszerű egy nem "túldokumentált" modellnél elérni. Van egy német oldal ami elég sok mindent leír, és a diffire írt számsorból ki is lehet találni, hogy milyen van benne, na de ez a számsor nagy eséllyel a diffi tetején van, mert alulról átvizslattam de nem találtam számsort. Ekkor volt még egy ötletem, alvázszám alapján kideríteni, hogy mi is került a kocsiba. Egy tök random lengyel H Astra-val foglalkozó oldalon, volt egy alvázszám "dekóder", ide beírva a számot ki is adta a kocsim adatait teljes pontossággal és itt írta is: "limited slip". De a biztonság kedvéért megpróbáltuk a tahó módszert, elrúgni betonon, és ha két csíkot húz a gumi, akkor összezár szóval, önzáró. Kipróbáltuk, és így is lett. Persze többen mondták, hogy ezt lehet érezni is, de ha nem tudod feltétlen, hogy mit kell érezned, úgy nehéz. Ezután hosszasan keresgéltem hozzá a megfelelő olajat, szintén dokumentáció híján nem olyan egyszerű a helyzet, de aztán megleltem a megfelelőt. Ideje volt már egy motorolaj cserének is, úgyhogy azt is megejtettem.

Az autó menetkész, szállás lefoglalva, indulhatunk...

Nordschleife másodszor

Most hárman vágtunk neki az útnak, egyből Németország felé vettük az irányt, az első szállásra. Le tudtunk volna egy nap alatt vezetni a Ring-re de próbáltam óvni a technikát, annyira amúgy sem siettünk.
21 éves kocsiról beszélünk, nem is tartottunk folyamatos 130-cas tempót sem, inkább 100 és 120 km/h körül mentünk az autópályán. Kissé kellemetlen volt, hogy a klíma nem működött ezért az ablakokkal szórakoztunk, hogy valamennyire hűtsük magunkat, de szerencsére legtöbbször nem volt olyan meleg.

Ha szép volt a táj, megálltunk lőni egy képet

Egészen a német határig elég eseménytelen volt az utunk. A Google térképet használtuk navigációra, és valamiért a "kertek alatt" vitt el minket, ami nem baj, mert a felső két kép is azokon az utakon készült, de aztán láttuk, hogy itt lesz a határátkelő. Mivel a hátsó utakon jártunk, ahol főleg csak kamionok voltak, szinte sejtettem, hogy ki fognak venni minket a német határőrök amint meglátják a rendszámunkat (bár már legalább EU-s) és így is lett.
Próbáltam higgadt maradni, de tudtam, hogy van vaj a fülem mögött: a paragi kipufogó, és a hátsó kerekeknél lévő nyomtávszélesítő is problémás lehet. Elkérték az iratainkat, a kocsi papírjait eddig nem volt gond. Kinyittatták a csomagtartót, hasonlóan mint amikor az Astra-val mentünk tele volt: a szerelős dobozom, 2 téli kerék, olaj, hűtőfolyadék, meg a 3 személynyi holmi.

Majd rákérdeztek a kipufogóra, hogy van-e papír hozzá, mire nyújtottam is a magyar műbizonylatot. Itt feladtam a kollégának a leckét, mert Google Lens-szel fordította a papírt. Ezen kívül kérdezték, hogy van-e tuning az autón, mondtam, hogy nem tudok róla, hogy lenne. Ugye nagy eséllyel valami "chiptuning" jellegű dolog már volt rajta amikor vettem, de nem tudhatom biztosra.
Szerencsénk volt, elengedtek minket, nem is tudom mit csináltam volna ha visszafordítanak. Talán kerestünk volna másik határátkelőt, hehe.

Innen utunk folytatódott a szállásra, ami egy random kis német falucska volt.

Első nap 630 kilométert tettünk meg ami úgy érzem, hogy untig elég egy napra. Viszonylag hamar megérkeztünk, így vacsora után maradt még időnk körbenézni a faluban (erről képeket nem csináltam).
Fun fact, hogy találkoztunk magyarokkal a szálláson, pedig tényleg Németország közepén voltunk, a semmi közepétől balra.

Másnap reggeli után indultunk is tovább, a Nordschleife irányába, de volt egy kis kitérőnk amit még az első utamon is meg szerettem volna valósítani, csak nem jutott rá idő.

21 év után újra otthon

Több Opel gyár is létezik, de az első az a rüsselsheim-i volt, ráadásul az összes Opel Omega-t itt gyártották, és mivel kb. útba is esett gondoltam, hogy ha be nem is jutunk, de legalább kívülről nézzük meg.
Kisebb keresgélés után találtunk is két helyet ahol tudtunk képeket lőni, a gyár parkolójában bolyongva találkoztunk egy másik Omega-val is.

Úgy gondolom, hogy jó képek születtek, ezek tényleg örök emlékek maradnak. A biztonságiak sem szóltak, pedig kis időt azért eltöltöttünk arrafele. Még egy álcafestett autót is láttunk behajtani a gyárba, de csak egy tucat SUV volt.
Elégedett voltam ezzel a mini trip-in-trip-pel de még csak ez után jött a lényeg, megjöttünk:

Időben megérkeztünk ezért még egy körre is maradt időnk. A pálya, a helyszín ismerős volt, jó érzés volt újra ott lenni. Vettem is egy kört a ticket office-ban, majd felhajtottunk a pályára.

Hiába a szinte 200 lóerő, kissé megint úgy éreztem magam, hogy mi vagyunk a kishalak, de ez továbbra sem aggasztott. Alattunk volt a vas, V6, hátsó kerék, úgy voltam, hogy toljuk neki. Az ablakot leengedve jobban bejött a kipufogó hang, szinte teljes volt az élmény minden szempontból. Érződött a kocsin, hogy nem ide van tervezve, az ülés szinte semmit nem tartott, kanyarban nagyot dőlt a kocsi, a gumin is érződött, hogy nem pont ilyen felhasználásra lett kitalálva, és a magas oldalfal sem segített a nagy kanyarsebességben, ráadásul hárman voltunk a kocsiban teljes menetfelszereléssel, szóval az autó alap kövérségéhez képest az sem segített.
De nem fogtam fel ezeket negatívumként, csak szimplán konstatáltam a dolgot, ezzel együtt élveztem a helyzetet. Nem döntöttünk rekordot az első körben, kb. a 4. kanyar után egy óriási olajfolt felitatás zajlott, majd még legalább 3 vagy 4 sárgazászlós helyzet volt. A Porschék, BMW-k szokás szerint hajtottak el mellettünk, de ahogy legelőször, most is ugyan úgy élmény volt menni velük. A szemem erősen a vízhőfok mutatón volt, de szerencsére a kocsi jól viselkedett, bár ehhez hozzátett a nem túl magas hőmérséklet is olyan 18 fok lehetett. Kb. 13 perc 30 másodperces időt mentünk, volt még hova javítani az eredményt.
Mire a kör végére értünk be is zárt a pálya, egy pár kép készítése után indultunk is a szállásunkra. A pályától 20km-re találtunk szállást, de még így is jobban megérte anyagilag, mintha a pályához közelebb szálltunk volna meg. Az előző szálláshoz hasonlóan, most is egy kis faluba vezetett utunk.

Egy helyi lakos

A szállás rendben volt, egyedül a hőmérséklettel volt gondunk, ugyanis estére elég hűvös lett, a radiátorok alig melegedtek át. Vacsora közben böngésztük a pályamenti fényképészek képeit, született is néhány fotó ahol látszik mennyire bedől a kocsi. Izgatott voltam este, vártam a következő napot, ahol végre mehetünk egy isteneset.
Másnap délelőtt indultunk is, először a kötelező merch beszerzésre, póló, matrica stb.
Német ünnepnap volt, ezért egész nap nyitva volt a pálya, de cserébe elég sokan voltak. Egy magyar rendszámot láttam rajtunk kívül, egy KIA volt. Most nem én kezdtem, hanem az egyik barátomnak adtam át a kormányt, menjen egy kört ő is ha már eljött. Házilag készített szimulátoron többször is ment a pályán, de navigáltam a pályán ha kellett, de nem jött zavarba, végigért simán a pályán.

Sokan voltak aznap

Ezután elugrottunk enni majd jött az én köröm. Láttam, hogy bírja a kocsi, ezért bátrabban nyomtam a gázt. Haver szerint itt már lehetett érezni, hogy a fékhatás kissé elmegy a pálya végére, bár ő talán többet is használta. Még itt sem tapostam tövig, mert azt tartogattam a gyors körre, amikor egyedül megyek egy karikát.
Keresgéltem a kocsi, vagyis inkább a gumi határait, tartottam tőle, hogy esetleg a nagy oldalfal miatt éles kanyarnál egyszerűen ledobja magát, de szerencsére nem volt ilyesmi gond. Most még az is eszembe jutott, hogy ellenőrizzük a guminyomást a kör előtt. Az élmény még mindig óriási volt, hiába, hogy sorra húztak el mellettünk a BMW-k, itt már egyet tudtam előzni is, igaz csak visszaelőzés volt. Használtam a pálya teljes szélességét, többször is rámentem a rázókőre, ami igen kellemetlen volt, a lengőkar szilentjei nem sokat csillapítottak, így eléggé beremegett a kocsi tőle. Vízhőfok rendben, gond nincs.

Ezen a körön készült az egyik legjobb kép a kocsiról:

Ez a köridő kissé jobb lett, mint a legelső kb. 12 perc 40 másodperc volt. Ezután kicsit kocsikáztunk a pálya körül, 1-2 helyen készítettünk fotókat az autóról. Majd az egyik barátomon láttam, hogy szarul van, félrehúzódtam egy földútra, szerencsére még kitudta nyitni az ajtót, és ki is tette a rókát. Lehet nem volt a legjobb ötlet kaja után egyből, menni egy összerázós kört, de nagy baj nem történt.
Kissé sokat lődörögtünk a pálya körül, kezdtünk kifutni az időből, úgyhogy elindultunk vissza az utolsó körökre.

Majd jött az első dráma: óriási sor torlódott fel a ticket office előtt, a parkolóba is alig lehetett bejutni. Fogyott az időnk, nem akartam lekésni a bejutásról, főleg úgy, hogy még 4 környi összeg fel volt töltve a kártyára. Nagy nehezen le tudtunk parkolni a hátsó, távolabbi kavicsos parkolóban. A dráma csak fokozódott ugyanis lezárták a pályát baleset miatt. Rendes idegeskedés volt a részemről, mert nem akartam úgy hazamenni, hogy csak két kört mentem. Körbementünk a parkolóban, voltak azért komoly gépek, MK4 Supra, FD RX-7, R32 Skyline, 350z, stb. Még egy Rolls-Royce is volt, de a típusát meg nem mondom pontosan, talán egy Phantom.
Rajtam kívül sokan várakoztak, mindenki a nagy képernyőt nézte, vártuk, hogy mikor vált át zöldre...

Aztán kisvártatva megszólalt a hangosbemondó, a képernyő is zöldre váltott, és én szó szerint sprinteltem a kocsiig, gyorsan indítottam, álltam be a sorba, de mindenki más is ezt tette. Itt sem ért még véget a dráma, mert rengetegen beálltak a sorba, és szépen lassan csordogáltak csak be az autók a pályára. Lassú volt a haladás, ráadásul egy körforgalom is az utunkban volt. Reménykedtünk, hogy legalább még egy kör jusson a számunkra.

Lomhán haladtunk, de sikerült bejutni, bár nem sok időnk maradt kb 30 perc. Ennyi izgulás után ez már kvázi az örömzenélés kategória volt. Nagy megkönnyebbülés, hogy jutott nekünk még egy kör, ezért már nem is vettem túl komolyra a figurát, itt már jobban toltam neki, bár az időt elfelejtettük mérni szóval a gyors kör az elmaradt. Előzni szerencsére tudtam kb. négyszer is. A pálya körüli atmoszféra közel áll hozzám, jó volt ott lenni, nézni a kocsikat amik elhúztak mellettünk, meg persze hallgatni is őket, ha meg úgy adta ki akkor, én húztam el az mellett aki mellett tudtam. Párszor leforgattam tiltás köré a kocsit, megint csak úgy voltam vele, hogy ha már itt vagyunk görbüljön a vas.

De kibírta, minden zokszó nélkül. Véget ért a körünk, és csak úgy volt idő még egyre, ha egyből vissza sorolunk a pályára és nem állunk ki. Úgy voltam vele, ha eddig bírta a kocsi, akkor még egy utolsó 20km-t is bírni fog és így is lett. Az utolsó kört kiállás nélkül csináltam végig, de nem melegedett nem dobott hibakódot, csak simán működött. Poénból még a tempomatot is használtam az egyik egyenes szakaszon. Próbálgattam gázfröccsel visszaváltani amikor szükséges volt, és többször elég jól sikerült, de ez még bőven nem az a szint, hogy szükség is legyen rá, de hozzátett a hangulathoz.

Az utolsó kör legvégén

Örömmel záródott a nap, az utolsó két kör emlékezetesre sikerült.
Miután kijutottunk a dugóból leparkoltunk, és egy hosszú gyaloglás keretei között ellátogattunk a pálya egyes kívülről elérhető szakaszaira.

Összességében jól alakult a nap, a gyors kört leszámítva, mindent összejött amit szerettünk volna. Sokáig világos volt aznap, de lassan megindultunk vissza a szállásra. Az útba eső szerpentineket még azért végigkergettem, benne volt a lábamban a menés. Az éjszaka folyamán böngésztem a képeket amik a kocsiról készültek, szerencsére lett elég sok ebből kettőt meg is vettem, ezek szerepeltek a cikkben is. Videót sajnos nem találtam, amin a kocsi kívülről látszana.

Az utolsó este

Másnap délelőtt megindultunk, a GPS szerint 1060 km vár ránk, de előtte felkerült a matrica.

A hazaút nagyrészt eseménytelen volt szerencsére. A magyar határ közelében írta ki a board computer, hogy "check oil level", amitől egy kicsit megijedtem de szerencsére nem történt baj. A nívópálcán lévő 5 csíkból 3 hiányzott, ami 6 decit jelent. Ha fellapozom az autó használati útmutatóját, ott pontosan 6 dl olajfogyasztást írnak 1000 km-re, szóval azt kb. hozta is a kocsi. Nem toltuk túlságosan hazafele sem, 100-130-as tempóval jöttünk, de így is volt vagy 12 óra, megállásokkal együtt.

Valahol a határhoz közel

Teljesnek érzem a kirándulásunkat. Van egy cikk ahol azt írják, hogy a Nürburgringről sose jössz haza igazán. És ez teljes mértékben így van. Ha tehetném, havonta meglátogatnám a pályát, szerencsések azok akik közel laknak a ring-hez. Az első, és a "kedvenc" autómmal is eljutottam a Nordschelife-re, így két óriási tételt húzhattam ki arról a bizonyos bakancslistáról. A műfaj sajátossága, hogy amíg saját kocsival megyünk, addig mindig megvan a lehetősége, hogy valami elromoljon, ez pedig végig lebegett a lelki szemeim előtt, ezért sosem lesz teljesen önfeledt az élmény, de még így is bőven élvezhető.
Én mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy látogasson el ha tud. Az autót fel kell készíteni előtte, ez tény, meg kell vinni némi pénzt ha beütne a váratlan, de szerintem még így is megéri. Van a másik megoldás is, hogy repülővel kimenni, majd bérelni autót és úgy körözni a pályán, de szerintem az nem az igazi. Kicsit az autózás El Camino-jának éreztem ezt az utat.

És ami azóta történt...

Miután hazaértünk a ringről, kb. 2 hétre rá nem akart indulni a kocsi, amit egy hangos kattanással jelzett. Ez kísértetiesen hasonlított arra az esetre amikor ugyanez történt, csak az Astra-val. Mivel az akku jó volt így önindítóra gyanakodtam, így ki is lett cserélve. Ám ez nem oldotta meg a dolgot. Szerencsére mikor végeztünk a szereléssel már ment le a nap, így akivel szereltem, meglátott egy szikrát, majd fel is tárta a hibát, ami egy lelazult kábel volt. Meghúzás után szépen indult is a vas.
Ez volt az utolsó gond a kocsival, azóta jól viselkedik (legalábbis a cikk írásakor).

Apróság, de a kézifék kar szoknyát, és a váltószoknyát is kicseréltem.

Horvátországba mentünk nyaralni júliusban, kicsit melege volt, de derakasan bírta az autó. Itt már működött a klíma, amire szükség is volt.

Igaz, dobott egyszer egy hibakódot, ami a benzin ellátásra visszavezethető, de kevés benzin volt már a tankban, és pont egy szerpentines rész volt, ahol szerintem valahogy belöttyent a benzin és levegőt szívott a benzinpumpa. Hibakód törlés után nem jött vissza sem a hibakód, sem maga a hiba.
Hazafele leterelt a GPS az autópályáról, mert óriási dugó alakult ki, ezért néhány szerpentin útba került. Melege volt a kocsinak, az egyik szerpentin teteje előtt már majdnem érintette a mutató a 100°c-t, de szerencsére pont felértünk a csúcsra, onnantól pedig lefele, próbáltam hűteni. Bár nem feltétlen történt volna dráma, ha eléri a 100-at, de nem akartam kipróbálni. Hazaértünk mindenféle gond nélkül.

Majd augusztusban tudtam szerezni, a régóta áhított logo nélküli hűtőtácsból, igaz, aranyáron.

Mivel még elég élénk a Nordschelife élménye, ezért szeptemberben elején meglátogattuk az M-ringet.

Elég rövid a pálya, nem ide való a kocsi az már tuti. Ettől függetlenül jó volt kipróbálni a pályanapozást. Öröm az ürömben, hogy sikerült aznap leradírozni róla a gumit, szóval gyorsan kellett szereznem másik szettet.

Mivel az Omegás csoportból kaptam egy jó ajánlatot 17-es gyári felnire, gondoltam, hogy váltok egy méretet és kipróbálom milyen a legnagyobb felni a kocsira. Majd sikerült szereznem gyári hátsó lámpát, aminek nem fehér, hanem füstszínű a tolatólámpa része.

Kívül

és belül

Vizuálisan úgy érzem, hogy kb végeztem a kocsival, nem nagyon szeretnék változtatni rajta. Az oldalsó "Elegance" feliratot szeretném leszedni még róla, és akkor full "de-badge" lesz.
Még decemberben meglett a műszaki, előtte kellett két lengőkart cserélni mert a szilentek benne már elég gatyán voltak.
Jelenleg is napi járós működik szépen, de van még rajta mit csinálni...