A hálózati indítás bemutatása

Vegyünk egy kisvállalkozást, ahol 10 munkaállomás + 1 szerver teljesít szolgálatot. A kliensek (és a szerverek) operációs rendszere a saját lemezükről fut, a szerver csak a vállalat dokumentumait, és esetleg a felhasználók profiljait tárolja.

Lássuk, hogy hogyan működne hálózatról egy ilyen géppark: a szerverünkön lenne egy ún. Master Disk. Ez az a virtuális merevlemez, amit minden kliens automatikusan megkap. Ha a kliens valamit módosít ezen, akkor azt a saját különbözeti lemezébe fogja megtenni, ami ugyancsak a szerveren van. A két lemez egyvelegét látja majd a kliens, amit hálózaton keresztül fog majd elérni, és helyi lemez használata nélkül erről a távoli lemezről fog indulni. Így a szerverünk tárolná a felhasználói adatok mellett a munkaállomások rendszereit és programjait is.

De miért jobb a második megoldás mint az első? Pontokba szedtem:

1) Költséghatékonyság: egyrészről nem kell sok, kicsi kapacitású tárolót venni minden gépbe, elég a szerver(ekbe) pár nagy kapacitású merevlemezt (vagy inkább SSD-t) vásárolni. És a különbözeti lemez-alapú virtuális merevlemezes módszer miatt a gépek lemezei sem foglalnak annyi helyet, mintha külön-külön fizikai tárolókon tartanánk a gépek adatait.

2) Központi kezelhetőség és időtakarékosság: gondoljunk csak bele! Ha minden gép külön-külön rendelkezik fizikai lemezzel (és azon rendszerrel), akkor egy gépet legalább annyi újratelepíteni, hogy fizikailag oda kell menni, és az előre elkészített lemezképet ráhúzni a rendszerlemezre. Az újratelepítés az általam bemutatott megoldásban azonban rém egyszerű: egyszerűen töröljük a különbözeti lemezt, és a probléma megoldva, a gép "elfelejti" a korábbi rendszerét.

A hálózatos megoldás előnyök mellett hátrányokkal is rendelkezik. Íme:

1) Lassabb elérés: tegyük fel, hogy a gépek gigabites hálózati kártyával vannak felszerelve. Még ebben az esetben is a maximálisan elérhető sebesség 125 MB/s, ami inkább még kevesebb is a valóságban.

2) Megbízható hálózat: a virtuális merevlemez és a kliens közötti kommunikációt biztosító protokoll hibatűrő, de ne legyenek illúzióink: egy öreg, lassú és instabil hálózat alatt a technológia használata rémálom lesz.

3) Egy hálózati kártya típus minden kliensnek: Talán ez a legnagyobb limitációja a megoldásnak. A klienseknek egy azonos hálózati kártya típussal kell rendelkezniük: tehát ha van egy gépparkunk, ami mindegyike egy Realtek PCIe GBE hálózati kártyával rendelkezik, akkor ahhoz már csak ilyen kártyával rendelkező gépet adhatunk hozzá! (A problémára egy lehetséges megoldást a forráscikk mutat!)

4) Támogatott hálózati kártya és BIOS: A kliensek NIC-jének és BIOS-ának támogatnia kell a hálózati indítást, és a BIOS-nak illetve a NIC-nek kompatibilisnek kell lennie egymással. A modern (8-9 évnél nem öregebb) gépek esetében ezzel legtöbbször nincs probléma, a régebbi gépek azonban nem feltétlenül tudnak probléma nélkül hálózatról indulni.

Ha a fenti kötöttségek ellenére is szeretnénk kialakítani egy hálózatról induló gépparkot, a következőkre lesz hozzá szükségünk:

1) Egy szerverre lehetőleg egy aránylag friss Windows Server OS-sel (ha ilyennel nem rendelkezünk, kipróbálás céljából tölthetünk le innen legálisan)
2) Gyors merevlemezekre / SSD-re a szerverhez kapcsolva
3) Kliensekre, amik képesek hálózatról indulni
4) Egy klienseken futtatandó Windows rendszerre (ha csak kipróbálnánk, és élesben nem használnánk, kérjük valamelyik Windows próbaverziót itt)
4) És természetesen hálózati eszközökre, amik a gépek között biztosítják a gyors és stabil kapcsolatot

MEGJEGYZÉS: Ha a szervergépünk rendszereként inkább Linuxot használnánk, akkor tudnunk kell, hogy arra is van lehetőségünk, de egy Linuxot beállítani ilyen célra jóval időigényesebb, mint egy Windows-t. Ha esetleg ezzel kapcsolatban lenne kérdésed, az nyugodtan tedd fel a cikk fórumában, és igyekszem (igyekszünk) majd rá választ adni!

Ahhoz, hogy ezt a rendszert fizikailag meg tudjuk valósítani, nem kérdés így már, hogy milyen eszközökre lesz szükségünk, de ha mindezt csak kipróbálni szeretnénk, felesleges fizikailag felépíteni egy ilyen hálózatot.

A fizikai megvalósítás helyett én is a virtualizációt választottam, amire fizikailag csak egy jó teljesítményű számítógépre lesz szükségünk. Ha a szoftveres részt tekintjük, akkor pedig valamilyen virtualizációs programmal kell rendelkeznünk: ez lehet az ingyenes VirtualBox, vagy a korlátozottan ingyenes/fizetős VMware termékcsalád megfelelő tagja.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!