2022. szeptember 28., szerda

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Utazás rovat

Hongkongi utazás 3. rész: a Hongkongon kívüli Hongkong

Kirándulások a városon kívülre, a mindössze egy óra alatt elérhető Makaót is beleértve.

[ ÚJ TESZT ]

Hong Kong sziget déli része: Aberdeen és Stanley

(Figyelem! A képek kattintásra nagyobb méretben nyílnak!)

Hong Kong sziget déli része – Lantauhoz hasonlóan – képes egy egész napos elfoglaltságot nyújtani még hátizsákos (vagy egyszerűen csak szűkebb költségvetéssel rendelkező) turistáknak is, ha pedig gyerekkel utazik valaki, vagy kevésbé számít a pénz, akkor kihagyhatatlan látnivaló az Ocean Park vidámpark. Mármint a leírások alapján kihagyhatatlan, én – egyrészt mivel gyerekek nélkül vagyok itt, másrészt mivel spórolós vagyok – mégsem mentem be, csak kívülről láttam az attrakciókat. Most januárban sajnos a strandok kipróbálásához is túl hideg van, így csak a városnézés maradt hátra, de – a piacokat is beleszámítva – ezzel is elment egy jó fél nap.


Az öbölből ennyi látszik a félsziget csúcsán álló vidámparkból

A sziget déli része megtekintésének neki lehet kezdeni keletről és nyugatról is, én viszont inkább középen indultam, számomra a legolcsóbb és leggyorsabb az Aberdeen-alagúton át közlekedő busz volt. Ezzel a Sai Wan Fürdőház (szó szerint igazából fürdőviskó vagy fürdőfészer, Sai Wan Swimming Shed) a Hong Kong sziget majdnem legnyugatibb pontján kimaradt, talán majd legközelebb, ha fürdésre megfelelő idő lesz. A sétám ehelyett a délnyugati csücsöknél kezdtem, a Vízesés-öböl (Waterfall Bay) parknál.

Itt több példa is látható a ma már jellegzetesnek mondható, középen lyukas (3-4 emeletnyi magasságban középen kihagytak az épületből egy jelentős részt, részben a levegő jobb áramlása, részben a feng shui miatt). Az első ilyen "lyukas" épület is itt a déli parton épült, ma már viszont Hongkong-szerte elterjedtek.

Itt, a Vízesés-öböl parkban találkoztam először a talpmasszázs-sétánnyal is (később aztán több városi parkban láttam hasonló megvalósítást). Ez sűrű és szabályos elrendezésű, kavicsszerű "tüskékkel" ellátott járdából áll, amelyen vékony talpú cipőben, vagy zokniban ajánlott végigmenni, álldogálni a talp masszírozása, a vérkeringés felfrissítése céljából. Számomra elég kényelmetlen volt, bár lehet, hogy egyszerűen csak többet kellene rajta gyakorolni.

A sziget déli partja még az északinál is szubtrópusibbnak tűnik, mindenfelé pálmafákkal, egzotikusnál egzotikusabb növényekkel, és még ilyenkor, januárban is többfajta nyíló virággal.
Itt jegyezném meg, hogy gyümölcsfát egész Hongkongban elég keveset látni (viszont a gyümölcs, mivel szinte mindet importálják, cserébe mindenhol nagyon drága, tipikusan 3-4 db narancsot adnak 10-12 hongkongi dollárért), és hiába a szubtrópusi érzés, a gyümölcsfa itt is ritka volt, mint a fehér holló.

A ma mintegy nyolcvanezer lakosú falu, Aberdeen még manapság is komoly halászati központ, bár talán ma már nagyobb a turisztikai jelentősége. A kettőt (mármint a halászatot és a turizmust) a helyi tanka nép asszonyai kötik össze, akik a jellegzetes szampanokkal 100-150 HKD körüli összegért (3500-5000 forint) viszik el a turistát egy félórás körútra a kikötőben (szigorúan csak az asszonyok, a férfiak közben, gondolom, halásznak).


A jellegzetes tanka viseletet megörökítő szobor Aberdeen kikötőjében


Még a padokat is szampan formájúra készítették az Aberdeen Parti Sétányon

Persze Aberdeen sem csak a turizmusról szól, a lakosságot igen méretes bevásárlóközpont szolgálja ki a központban, a parttól távolabb van szolgáltatóipara is, és ha jól emlékszem, Svájcon kívül itt láttam először életemben dedikált Lamborghini szervizt.

Aberdeentől továbbhaladva, az öböl keleti oldalán ott trónol dölyfösen, a kikötőben pihenő luxusjachtokat is eltörpítve a Jumbo Kingdom, egy többszintes úszó étteremkomplexum.
Itt jegyezném meg, hogy a várossal ellentétben, ahol hol sikerült sikeresen csatlakozni a számtalan helyen elérhető ingyenes wifihez, hol nem, itt kiváló minőségű és elég gyors wifikapcsolatot találni (persze valószínűleg nem is nagyon van olyan, aki itt lopná a víz közepén), és a mobilról Skype videohíváson keresztül mutatni körbe a 22 fokos melegben a napsütésben ragyogó kikötőt a mindeközben esőtől és hótól szenvedő itthoniaknak elég vicces volt. És az étterem emeleti mosdójában van a legjobb vécékilátás is amit eddig láttam, az egyik szélső fülkében üldögélve korlátlanul gyönyörködhetünk a méteres, sötétített ablakon keresztül a kikötőben.

Még tovább haladva keletre elhaladunk a korábban felületesen említett Ocean Park vidámpark mellett, majd innentől gyalog már közvetlenül a vízparton haladva tudunk eljutni majdnem Stanley-ig, két jelentős strandot is érintve, először a Mélyvíz-öbölben (Deepwater Bay), majd a Visszaverés-öbölben (Repulse Bay). Míg a Mélyvíz-öböl nevén nem kell sokat töprengeni, addig a Repulse Bay nevének eredete az idők homályába vész. Egy legenda szerint az itt tanyázó kalózokat verte vissza az angol flotta a XIX. század közepén, ám ezt a brit történelmi feljegyzések egyáltalán nem támasztják alá, akárcsak a másik legendát sem, amely szerint Őfelsége a királynő hadihajója, a HMS Repulse állomásozott volna az öbölben egy ideig.

Egyébként ez utóbbi öböl környéke az amúgy is pofátlanul drága Hongkong egyik legdrágább környéke, a Wikipédia fent hivatkozott szócikke szerint közel húszmillió forintos négyzetméterárat (!) is elértek 2012-ben.

Januárban, a száraz évszakban, még gond nélkül 20-22 fokos meleg van napközben (Makaón pl. január 21-én 25 fokot mutatott a hőmérő), és habár a tengervíz is hidegebb mint nyáron, egyes eltökélt sportembereket még ez sem akadályozott meg az úszásban, a Mélyvíz-öbölben négy úszóval is találkoztam. A Repulse Bay-en nem volt egy strandoló sem (viszont minden vízi életmentő a helyén volt a tornyokban), én és még pár európai ugyan levettük a zoknit, cipőt, és feltűrt nadrágszárral kipróbáltuk a vizet, valamint volt 1-2 napozó fürdőruhás (szintén fehér rasszhoz tartozó – ez most nem rasszizmus akar lenni, egyszerű ténymegállapítás arra vonatkozólag, hogy kínai bezzeg egy sem) csaj is, de a kínai turisták mind csizmában, pulóverben, kabátban grasszáltak és fényképezkedtek a homokban.

Hongkong strandjai ingyenesek (legalábbis azok, amelyeket láttam), mindenhol vannak életmentők (még ilyenkor, januárban is), vannak vécék, zuhanyzók, öltözők. A parti büfék nem jellemzőek, inkább feljebb, a sétányon vannak boltok, éttermek, kávézók, elengedhetetlen része viszont az infrastruktúrának minden hongkongi strandon a cápaháló (1995 óta, miután az előző négy évben 10 fürdőzőt fogyasztottak el részben vagy egészben cápák).

A Repulse Bay után nem próbáltam továbbsétálni, mert Stanley egy hegyecske másik oldalán található és bizonytalan voltam a gyalogút irányában, inkább átbuszoztam.

Egy jó tanács mindenkinek, aki esetleg hozzám hasonlóan busszal menne Stanley-be: a buszról szálljatok le a "Stanley falu" (Stanley Village) megállónál, ne várjatok arra, hogy a végállomás esetleg még jobb lesz, mert az csak egy buszforduló a börtönnél, ahol már a buszsofőr jóindulatán múlik, hogy visszavisz-e azon a két megállón ingyen, vagy lehúzatja újra az Octopus kártyáról a 11 dollárt. Kivéve persze, ha pont a börtön vagy a börtönmúzeum a célod. Én nem fizettem, inkább sétáltam.

Hogy Hongkong gazdagabb és/vagy a turisták által frekventáltabb területei mennyire tiszták, arról hadd szúrjak ide két képet. Az első egy kutyavécé; Aberdeen és Stanley között több helyen találni ilyet, a másik pedig a galambok és más madarak etetését tiltja szigorúan, ezt Hongkong-szerte nagyon komolyan veszik a madárinfluenza-járványok kezdete óta.

Az ilyenek mellett ezeket a területeket rendszeresen takarítják is, a növényzetet karbantartják, a szemetet összeszedik, az utakat és járdákat sepregetik. A belváros kisebb utcáiban, a piacokon (turisták ide vagy oda) ez azért kevésbé tartható a tömeg miatt, az árusok rendszeresen hagyják szét a kartondobozokat vagy egyéb csomagolóanyagot, amikor megúszhatják büntetés nélkül. A külvárosokban a legszegényebb vagy az ipari területeken szintén hibádzik a rend és a tisztaság, de ez a mai környék tipikusan azért nem ilyen, tisztaság szintjén sokkal inkább a vidéki Németországhoz vagy Svájchoz áll közel, mint Magyarországhoz.

És egy utolsó megjegyzés, bár erről képet akkor elfelejtettem készíteni: itt Stanley-ben láttam az egyetlenegy graffitit is a Hongkongban történt három hét alatt! Ismét a Wikipédiát idézném, amely szerint létezik graffitizés Hongkongban, mindenesetre megismételném, hogy (és ez nekem igazából csak a második hét közepe táján tűnt fel, onnantól kezdtem célzottan figyelni, bármerre is jártam) én sehol nem láttam falfirkákat Stanley-n kívül, aminek egyébként őszintén örültem is.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés

Copyright © 2000-2022 PROHARDVER Informatikai Kft.