2022. október 3., hétfő

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Utazás rovat

Hongkongi utazás 3. rész: a Hongkongon kívüli Hongkong

Kirándulások a városon kívülre, a mindössze egy óra alatt elérhető Makaót is beleértve.

[ ÚJ TESZT ]

Még néhány kép Makaóról

Természetesen a közvetlen közelség, valamint az itt élő és dolgozó nagyszámú kínai miatt elkerülhetetlen volt a kínai építészeti örökség kialakulása is, bár Hongkonghoz hasonlóan azért itt sem maradt meg túl sok helyen. A lakóépületek zöme Makaón a néhány szintes társasház, az igazi hagyományos kínai épületek már itt is csak múzeumként, templomként maradtak fenn.

A fenti két kép a közvetlenül a Szent Pál székesegyház mellé (szinte a mára már elpusztult oldalhajónak támaszkodva) épült kis kínai templomnál készült, az első a szokásos tűzhelyet ábrázolja, ahol az összegyűlt, kialudt füstölőket égetik el, helyet csinálva az újabbaknak, a második az ugyanezen templomocska melletti kis oltárt.

A város egyik gyöngyszeme a Makaói Teakultúra Háza (Casa Cultural de Cha de Macau) és az azt körülvevő park, a Lou Lim Leoc kert. A teamúzeum (ingyenes belépő) bemutatja a tea fajtáit, történelmét. Koloniális stílusú épülete érdekes kontrasztot alkot az egyik gazdag kínai kereskedő által a XIX. században épített kerttel, amely viszont nagyon jellegzetes kínai motívumokból épül fel. Találhatók itt "lótusztavak" aranyhalakkal, bambuszligetecskék, fedett járdák és fedetlen, kacskaringós sétaösvények. Itt is sok helyi lakos pihengetett, olvasgatott, beszélgetett napközben.

A Kun Iam templom egyike Makaó három legnagyobb buddhista templomának. Kun Iam a Kegyelem Istennője, szobra bent áll a főcsarnokban. A templomot a XIII. században alapították, bár épületei a XVII. századból származnak (némelyik úgy is néz ki, mintha nem lett volna azóta rendesen felújítva, bocs.). Érdekes tény, hogy a templom udvarán álló egyik kőasztalon írták alá anno 1844-ben az első hivatalos kínai-amerikai politikai és kereskedelmi megállapodást is.

A különböző Buddha- vagy istenábrázolások előtt mindig ott a zsámoly, arra kell térdelni, az imához szükséges füstölőrudacskákat a két tenyér között a homlokhoz szorítani (azok füstje emeli majd fel az imát az istenekhez), és persze jó sokszor meghajolni, tiszteletünket kimutatva.

Őszintén bevallva sokáig fogalmam sem volt arról, mik ezek az embermagasságú vicces spirálrugók, csak itt tudtam karnyújtásnyiról szemügyre venni őket (nézzétek a teljes méretű képet), és kiderült, hogy ezek is füstölők.

A történelmi városközpontban is több park, nyilvános kert nyújt menedéket a zöldbe vonulni szándékozóknak, a két "hegy" szintén erdős-parkos, sőt, sok helyen láthatólag határozottan igyekeztek/igyekeznek megőrizni a több száz éves famatuzsálemeket. Az újabb városrészben is sok a zöld, a park, a sétány a lakótelepek között is, az éghajlatnak köszönhetően pedig nem csenevész bokrok vagy félig kiszáradt fű alkotja ezeket, hanem igen komoly, néhol már-már dzsungelszerű zöld fal.

Mind Hongkongban, mind Makaón megdöbbent szerintem minden hazai látogatót a fikuszfák elképesztő mérete: ugyanaz a növény, amelyet szerintem nagyjából mindenki (vagy legalábbis mindenki anyukája) cserépben nevel itthon a szobában, ezen az éghajlaton 8-10 méter magas fává tud nőni.

A Szent Ferenc kertben (Jardim do Sao Francisco) áll ez a lenyűgöző babarózsaszín torony. Ez a város legrégibb kertje, közel négy évszázados múlttal. Eredetileg a ferences rend kasztíliai barátok lakta kolostora állt a helyén, később több kisebb épületet alakítottak ki rajta, az egyikben Makaó egyik legforgalmasabb könyvtára található, a rózsaszín torony pedig (amelyet a portugál hadsereg épített az I. világháború háborús hősei emlékére) először legénységi, majd tiszti körlet volt, most pedig a Mozgássérültek Szövetségéhez tartozik.

A város déli részén az újabb, Las Vegas-i stílusú igazi nagy kaszinók mellett is lépten-nyomon belebotlik az ember némileg kisebb, régebbi kaszinókba.

A háztetők a várból fényképezve. Az ilyen képeken tűnik fel talán a leginkább a különbség Hongkong és Makaó között.

Az utcák és a piacok is sokkal kevésbé zsúfoltak, mint Hongkongban: egyrészt a népsűrűség is jóval alacsonyabb, másrészt a turisták tényleg inkább csak a kaszinókra koncentrálnak.

Még két érdekes kép: arra is felfigyeltem Makaón (különösen gyakorló apukaként), hogy a várban és a Guia erődítményben sem viszik túlzásba a biztonsági intézkedéseket. A várban egy vastag, sárga festékcsík (és a hozzá tartozó feliratok) nyújtják az extra "védelmet" a térdmagasságig érő fal tetején a zuhanás ellen, az erődítményben még annyi sem.

Hadd idézzem önmagam a korábbi, rövid makaói beszámolómból: "Makaó sokkal kevésbé zsúfolt, mint Hongkong. Egyrészt sokkal kevesebben is lakják (tizedannyian sem, mint Hongkongot), másrészt habár már a hajnali komp is tele volt, a kínai turisták jelentős része szerintem maximum a bevásárlóközpontokat látogatja a kaszinók mellett (kiöltözve jöttek a hajón nagyon sokan, a csajok magassarkúban, kifestve, azok biztosan nem várost nézni készültek). Autóból is kevesebb van, amit leginkább talán az jelez szerintem, hogy alig volt gyalogosoknak lámpa, a legtöbb zebránál nem volt, míg Hongkongban (a nagyobb forgalom miatt) szinte mindenhol van. Ami viszont megdöbbentett, az az, hogy a portugál örökség ellenére Makaón is jobb kormányos (bal oldali) közlekedés van. Egyszerűen nem tudott az agyam ráállni: míg Hongkongon normálisnak tartom a brit örökség miatt, és lassan már megszokom, hogy melyik irányba kell nézni, Makaón egyszerűen mindig a másikat (a "normálisat", mint otthon, Magyarországon) vártam, hiába tudtam agyilag, hogy ugyanaz a rend, mint Hongkongban."
és
"A másik jelentős különbség, hogy – a szűk belvárosi utcák miatt – Makaón tömegek robogóznak. Szinte minden utcában tömegével parkolnak a robogók, az összes piros lámpánál ott tolakodnak előre, egyedül vagy ketten egy robogón, férfiak és nők vegyesen. Vietnamtól vagy Kínától eltérően itt szigorúan mindenkin volt sisak, még ha csak kerékpáros sisak is egyszer-kétszer. :)"

Egy utolsó copy-paste ugyanonnan: "Az autók sokkal kevésbé voltak csili-vilik, mint Hongkongban, túlnyomó részük régebbi típus volt, míg Hongkongban az abszolút zöm vagy luxusautó, vagy valamilyen nagyon új modell. Voltak persze Makaón is luxus- vagy sportautók, a kaszinók és hotelek saját limuzinjait nem is számolva, de összességében inkább szegényesebbnek tűnt. A jobb kormányos, bal oldali közlekedés előnye, hogy ide is közvetlenül importálhatók a japán belpiacra készült modellek."

Mindenkinek, aki eljutott idáig: köszönöm a türelmet. A következő részben a Hongkongon belül tett kirándulásaimról írok majd.

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés

Copyright © 2000-2022 PROHARDVER Informatikai Kft.