2024. április 23., kedd

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Utazás rovat

Hongkongi utazás 3. rész: a Hongkongon kívüli Hongkong

Kirándulások a városon kívülre, a mindössze egy óra alatt elérhető Makaót is beleértve.

[ ÚJ TESZT ]

Hongkongot elhagyva: Makaó (Macau)

(Figyelem! A képek kattintásra nagyobb méretben nyílnak!)

Hongkong (Lantau és Hong Kong után) harmadik legnagyobb szigete, Lamma meglátogatása 2013-ban időhiány, 2015-ben pedig rossz idő miatt maradt ki, így arról sajnos nem tudok beszámolni. Be volt tervezve a meglátogatása, és a Lammáról szóló beszámoló került volna erre az oldalra, Makaó pedig egy külön írásba, de ha már így alakult, akkor következzen itt Makaó két – valamivel hosszabb – oldalon.

Makaó (Macau), Kína másik "Különleges igazgatású területe" (Special Administrative Region) 64 kilométerre található Hongkongtól. Míg Hongkong 1842-ben, az első ópiumháború lezárása után (a háborút lezáró megegyezés részeként) került a Brit Birodalom fennhatósága alá, a Gyöngy-folyó deltájánál fekvő Makaó területét már háromszáz évvel korábban, 1557-ben bérbe vették a portugálok Kínától (bár csak 1887-ben vált hivatalosan portugál gyarmattá).

Míg Kínába (11 nagyváros kivételével, amelyek közigazgatási határán belül 72 óráig vízummentesen lehet tartózkodni) magyaroknak vízum szükséges, Hongkongban és Makaóban 90 napig tartózkodhatunk vízummentesen, mivel különleges igazgatási területként maguk szabják meg a vízummegállapodásokat is. Habár mindkét városállam Kína része, a három között lévő belső határokat ugyanúgy tekintik mint a külsőket, pl. a Makaóból Hongkongba történő visszaérkezésemkor a 90 napos vízummentes tartózkodás kezdőnapja automatikusan erre a napra módosult.

Hongkongból Makaóba praktikusan két módon lehet eljutni: komppal vagy (a kompterminálok között közlekedő) menetrendszerinti helikopterrel (!). Közvetlen repülőjárat nincs a két város nemzetközi repülőterei között, csak átszállással lehet elérni egyikről a másikat, busszal pedig (Sencsenen keresztül) minimum 6 órás útra kell számítani azoknak, akik sem a repülést, sem a tengert nem bírják. A taxit nem érdeklődtem meg. Helikopterrel a 15 perces repülés nagyságrendileg 4000 HKD-ba (140.000 forintba) kerül, a 45 perces szárnyashajózás külön kabinban ennek fele, a hétköznapi jegyekkel mintegy tizede (irányonként). A legolcsóbb lehetőség az (expressz)kompok használata, amelyet oda-vissza meg lehet úszni összesen 317 dollárból (ez kicsit több mint tizenegyezer forint). A különbség nagyjából hasonló a rendes nagy légitársaságok és a fapadosok közötti eltérésekhez: a magasabb árkategóriákban kényelmesebbek és tágasabbak az ülések, jár az innivaló és valami snack, az általam is választott olcsó jegyekhez semmi ilyesmi nem volt.

Makaó gyakorlatilag egy félszigetből és egy szigetből áll. A két kompjárat egyike (a narancssárga kompokról felismerhető TurboJET) a makaói Külső Kikötőbe (Terminal Marítimo do Porto Exterior) hajózik, amely a belvároshoz elég közel, a félszigeten található, míg a szintén jellegzetes kék kompokkal operáló Cotai WaterJet járatok Taipa sziget kikötőjét célozzák, amely közvetlenül a makaói nemzetközi repülőtér mellett található. Mivel januárban a Mastercarddal történő jegyvásárlásokra a Cotai 15% kedvezményt adott, odafelé velük utaztam, visszafelé pedig a városhoz közelebbi kikötő okán a TurboJET-et választottam, így legalább össze is tudtam hasonlítani a két cég szolgáltatásait – miket meg nem tesz az ember egy logoutos írás kedvéért! :) A két katamarán közül nekem a kék Cotai-on szimpatikusabb volt az utazás egy kicsivel, de igazán jelentős különbséget nem tudok felidézni közöttük, szóval igazából talán csak az alapján érdemes választani a két cég közül, hogy Makaó melyik részére készül az ember.

Vagy még az alapján sem, hiszen a Makaó legjelentősebb turisztikai vonzerejét adó kaszinók ingyenes buszjáratokat üzemeltetnek mindkét kikötőből, így hát a félszigetről is eljuthatunk ingyenesen Taipa szigetre pl. a Venetian buszával, a másik irányba meg mondjuk a Sands kaszinó ingyenes ajánlatát használhatjuk ki.

Én is ezen utóbbival éltem, bár be kell vallanom, hogy először Taipa szigeten terveztem körülnézni, csak nem voltam képben azzal, hogy a Sands az pont a félszigeten van, így aztán a Venetian meglátogatása ezúttal sajnálatos módon elmaradt. A kikötőből kiérkezve, az útlevél- és vámvizsgálaton átesve szemben rögtön a nemzetközi repülőtér látható, előtte pedig ott sorakoznak a kaszinók és hotelek saját buszai. A Sands busza rögtön át is vitt a Makaó két nagy területét összekötő három híd egyikén, a közel 5 kilométer hosszú Barátság-hídon (Ponte de Amizade), miközben sajnos a párás idő miatt nem lehetett teljes szépségében megcsodálni a Macau Towert vagy a várost. A busz természetesen nem is áll meg sehol, csak a kaszinó aljában, rögtön a mozgólépcsőknél, ahonnan közvetlenül a játéktermekbe jut az ember. Reggel kilenckor már ültek játékosok az asztaloknál, még ha nem is volt igazán tömeg; a telt ház és a valódi nyüzsgés majd csak késő délután kezdődik.

A Sands a kikötőnél a legnagyobb épület, de korántsem az egyetlen látnivaló itt, közvetlen közelében található egyik oldalon az Arany Sárkány hotel és kaszinó, a másik oldalon, a Halász Rakparton (Macau Fisherman's Wharf) pedig a Babilon kaszinó, a Rocks és a Harborview hotelek, a konferencia- és bemutatóközponthoz tartozó 2000 ülőhelyes római amfiteátrum, a római témájú Aqua Romanis bevásárlóközpont, a 40 méter magas mesterséges tűzhányó, a Vulcania (amely állítólag minden este kitör, de erről a katasztrófáról sajnos lemaradtam), a gyerekeknek pedig Aladdin vára.

Közép-európaiként eddig ilyeneket én persze csak a Las Vegasban játszódó filmekben láttam, de a legmeglepőbb azért mégis a – kívülről legalábbis – XVIII. századi Prágát idéző Harborview Hotel volt:

A kikötőtől távolodva útba esik a Wynn hotel és kaszinó (amely az első, "Las Vegas-i stílusú" integrált luxus-szórakoztatóközpont volt Makaón), majd a Lisboa (Lisszabon) hotel, és a közelről-távolról feltűnő 47 emeletes, 261 méter magas Grand Lisboa hotel és kaszinó, Makaó legmagasabb épülete (a 337 méteres Makaó Tornyot (Macau Tower) nem számítva).

A Makaó Toronyról sajnos a párás idő és gyenge látótávolság miatt nem tudok első kézből beszámolni, nem akartam kifizetni a mintegy 4500 forintos belépődíjat csak azért, hogy felmehessek 223 méterre a kilátószintre, ahonnan aztán kb. semmit ne lássak, így erről tessék csak szépen mindenkinek Eszterencs írását olvasgatni.

Innen, a Grand Lisboa monumentális, virág alakú épülete elől délre kellene továbbindulni a Toronyhoz, nyugatra a parton Tengerészeti Múzeum található (az öblön túl már Kína), én viszont északra indultam, a városba. Itt a Grand Lisboa előtt láttam triciklis riksákat is, de sajnos mind parkolt, nem tudtam közlekedés közben lefényképezni őket. Az 1970-es évekig állítólag igen komoly szerepük volt a városi közlekedésben (elsősorban olcsóságuknak köszönhetően), de ma már csak turistákat szállítanak városnézésre.

Az 500 évnyi portugál örökség ellenére igazán jellegzetes portugál negyed sajnos nincs Makaóban, de szerencsére a történelmi városközpontban azért számos épület magán viseli a portugálok nyomát. A Grand Lisboától egyenesen északra indulva pontosan a Largo do Senadóra (a "Szenátus térre" – ami némileg fellengzős elnevezés, tekintve hogy a legjobb esetben is maximum kormányzója volt Makaónak a portugál uralom alatt, szenátusa, parlamentje sohasem) jutunk, ami az útikönyvek szerint pont a legjobb hely a portugál jellegű épületeket felkereső túra elkezdésére.

A kaszinóövezetet nem számítva itt találkoztam először a szintén portugál hagyománynak tekinthető utcai mozaikokkal – szerintem nagyon erősen hozzájárulnak a mediterrán hangulat megteremtéséhez ezekben a gyakran szűk, kacskaringós, hegynek fel, völgybe le vezető utcákban.

Ázsia egykor legjelentősebbnek számító katolikus temploma, a XVI. században épült jezsuita Szent Pál Székesegyház 1835-ben teljesen kiégett, azonban – felismerve turisztikai értékét – a városvezetés a XX. században (betonnal és acéllal megerősítve) újraemelte a homlokzatát. Nagyon jól felismerték a helyzetet, a homlokzat azóta is az egyik legjelentősebb és legismertebb turistacélpont. Habár állítólag belülről a lépcsőn fel lehetne menni a vasszerkezetre, ottlétemkor le volt zárva, pedig az emeleti ablakokból szerintem simán el lehetett volna látni a legközelebbi háztetők fölött is.

Mivel a Szent Pálhoz vezető lépcsősort megmászva itt már nem tudtam magasabbra jutni, a templom közelében "magasodó" várhegyet vettem célba. Jó, persze magyarként mi se nagyon dicsekedhetünk felhőkbe vesző ormokkal és ezerméteres csúcsokon magasodó "sasfészkekkel", de azért a várhegy 52 méteres "magassága" szerencsére nem fogott ki rajtam. Az egykor – ki gondolta volna – szintén a jezsuiták által építtetett vár területén található ma a modern Makaó Múzeum, melynek meglátogatását kihagytam, de a kilátást azért kiélveztem, kétszer is körbejártam (az amúgy nem túl nagy alapterületű) várat.

A várhegy mellett Makaó másik, talán még jelentősebb "hegye" a kb. 90 méter magas Guia hegy, amelyen az 1600-as években épült még egy erődítmény, miután a hollandok (sikertelenül) megpróbálták elfoglalni Makaót a portugáloktól. Az erődítményen belül kétszáz évvel később épült az első nyugati stílusú világítótorony egész Kelet-Ázsiában. A világítótorony ma már nem üzemel, viszont az erődítmény árbocára a bemutatótablók szerint tájfunveszély idején még ma is felhúzzák a jelzőkosarakat.

A világítótorony mellett egy 1622 körül épült kápolna is található az erődítményben. Sajnos most épp mindkettő renoválás (festés?) alatt állt, az állványzat miatt nem tudtam lefényképezni őket. A kápolnában pedig nemcsak vakuzni, de fényképezni is tilos volt a táblák miatt, pedig érdekes freskók díszítik belülről, bár annyira elkopottak, hogy az azért jelentősen csökkenti élvezeti értéküket. A Wikipédia szerint egy simának induló felújítás közben találták meg 1998-ban, de ha azóta nem tudták felújítani őket, nem nagyon bízom abban, hogy megcsinálják-e vajon, vagy örökre ilyen alig láthatóak maradnak.
Viszont a biztonsági őröknél nagyon szép emlékbélyegző található! (A világítótornyot és a kápolnát ábrázolja, háromnyelvű felirattal.)


A Guia hegy a második világháborúban fontos (de sajnos nem túl hasznos) védelmi vonal volt. Az itt található régi bunkerek látogathatók, az ütegállásokat pedig beültették virágokkal, vagy benőtte a növényzet.

Egyébként a Makaói Nagydíj helyszíne is "Guia pálya"-ként (Circuito da Guia) ismert, habár a hegyre nem visz fel, a város utcáin vezet. A Makaói Nagydíj egyik legjelentősebb versenye a Formula 3 verseny, ahol sok későbbi F1-es pilóta is megmérettette magát, elsősorban azért, mert a gyors egyenesek és szűk kanyarok és utcák miatt a világ egyik legtechnikásabb pályájának tartják.

A Guia hegyre kabinos felvonóval is fel lehet jutni, ráadásul (az útvonal hosszával és a hegy magasságával arányosan) szinte fillérekért: 3 makaói pataka (kb. 100 forint) a másfél perces út egy irányba, 5 pataka (170 forint) oda-vissza. Nem nagy összeg még úgy sem, hogy a bejáratnál a táblákon még a tavalyelőtti árak (2, illetve 3 MOP) szerepelnek. A felső végállomásnál szabadon, bárki által használható sportpálya található, valamint itt van a hegyen majdnem körbeérő rekreációs futó-útvonal egyik tornaállomása is, az alsó végállomásnál pedig a helyi botanikus kert bejárata.

Az amúgy ingyenes botanikus kert (Jardim da Flora) semmilyen mércével nézve nem valami nagy attrakció, a főleg helyi, szubtrópusi jellegű növényeken és virágokon kívül relatíve kevés dologgal dicsekedhet, a hozzá kapcsolódó "állatkert" pedig mindössze pár majomból, egy szerencsétlen magányos medvéből és talán kéttucatnyi pávából áll. Nem igazán turistalátványosság, inkább a helyiek sétálnak be kikapcsolódni, lazulni, vagy a gyerekekkel az állatokat nézegetni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.