Végül nem is kellett. Kapott tőle egy holoüzenetet. Sokáig nem merte megnyitni, viszont a lány beköltözésének napján munka után megnyitotta. Megjelent Kriszti egész alakos képe a szoba közepén, összekulcsolta kezeit s kissé feszülten a kamera felé nézett.
- Mérges voltam rád. Nagyon. - kezdte, s arcán látszódott is, ahogy a harag felhői keresztül suhantak.
- Sokat gondolkodtam rajtunk, rajtad. Hogy miért nem válaszolsz. Miért kerülsz. Mert szerintem te is érezted, érzed, hogy volt valami köztünk. Nagyon rosszul esett, hogy nem szóltál. Tudom, nem vettek fel. S sejtem, mit gondolsz. Hogy nincs értelme. Minek is szólnék? Csak fájna. Igazad van. Fájt volna. Most már biztos vagyok benne, hogy nem mertél szólni, és csak hogy tudd: megértem. Tudom, hogy nem könnyű az életed, tudom, hogy küzdesz valamivel. De azt is tudnod kell, hogy értékes vagy, s hogy vannak emberek, akiknek kellesz. Nekem kellettél volna. Mindketten értelmes emberek vagyunk, tudjuk, mit jelent az, hogy én megyek, te pedig maradsz. Nem kérek olyat, hogy várj rám. De ha esetleg, mikor visszaérek, jó lenne, ha beülhetnénk megint abba a kávézóba, vagy utazhatnánk közösen egyet. Legyél jó, s egy szakmai tanács: hasznos lenne, ha beszélnél egy stresszkezelésben jártas pszichológussal vagy mentálhigiénés szakemberrel. Jót tenne, s könnyebb lenne utána. Jó légy.
A hétvégéje, ha lehet, még szörnyűbben telt, mint a hétköznapjai. Meglepő módon azonban, egy kis remény is megjelent a lelkében, hiszen kellett volna neki! Nem képzelődött, nem érezte rosszul! És látta a lány üzenetén is, hogy igazából a végén már nem mérges volt, hanem inkább szomorú.
Ígérem, hogy jobb leszek! Hogy jobban leszek!
Hétfőn sikerült a munkahelyén az első csapatmegbeszélést levezényelnie. Meglepődött saját magán is, hogy mennyire jól tudta kezelni a felmerülő problémákat, Brian-től pedig még egy dicsérettel teli üzenetet is kapott. Délután a kávézóban ismét egyedül ücsörgött.
- Szép napot uram! Jól áll önnek ez a szürke-kék csíkos póló! Mit hozhatok? - kérdezte a robotpincér.
Kivételesen a cappuccinót keksszel kérte.
- Ízlett uram? - kérdezte a robot fizetés után.
- Igen, köszönöm. További jó munkát! - válaszolta, észre sem véve, hogy kinek mondta.
A sétája után szomorúan a Krisztivel történtek miatt ült le az ágyára. Ismét nekiállt hobbi vagy közösség után keresni, de most már teljesen más indokkal tette fel magának az egy héttel ezelőtti kérdést:
- Mi legyen?