- Miért tartja magát alkalmasnak a meghirdetett pozícióra? Mi a motivációja? - kérdezte kíváncsian Elliot.
Meglepően semlegesnek mutatkozott. Sokat jegyzetelt, de egyszer sem vett rajta észre ítélkezést, vagy bármiféle reakciót az elhangzottakkal kapcsolatban. John-ról s Nathalia-ról ez már nem volt elmondható, de igen jól titkolták, mit is gondolnak valójában.
- Gondoltam, jó lenne egy kis változás. És miért lennék alkalmas? Igazából könnyen el tudnék tölteni tíz évet távol az otthontól. Szakmailag is elég jónak számítok, persze vannak jobbak, de én egyedülálló vagyok, ez, véleményem szerint, fontos lehet ennél a küldetésnél.
Pár mondatot ismételten írt Elliot, majd a többiekre nézett:
- Szerintem én végeztem. Nektek még van kérdésetek?
Nathalia-nak már nem volt, John azonban kérdezett még, főleg a hierarchikus vállalat felépítéssel kapcsolatban, illetve utasítás követéssel kapcsolatos véleményére volt kíváncsi. De aztán ő is befejezettnek tekintette a beszélgetést.
- Köszönjük szépen, hogy eljött, s kérem, kifelé menet a mögöttünk található ajtón menjen majd ki, nem szeretnénk, ha a jelöltek tudnák, miket kérdezünk. Mivel tudjuk, hogy messziről jött, ezért a kint várakozó robottól majd kap egy pénztárolót, melyen kellő mennyiségű pénz van az utazási költségeinek fedezésére. Az eredménnyel kapcsolatban pedig pár napon belül keressük. - mondta Nathalia, majd felálltak mind a hárman s kezet fogtak Rolanddal.
Kiment az említett ajtón, ahol tényleg várta egy robot. Átnyújtott neki egy kis borítékot, melyben a pénztároló volt, majd megmutatta neki a kijárat felé vezető utat. Amint kiértek az épületből, visszafordult, s elgurult.
Rolandnak jól esett a friss levegő. A napsugarak kellemesen melegítették az arcát.
Megcsináltam! Túléltem!
Merre van Kriszti? Gyorsan körülnézett, de nem látta sehol. Még nem jött volna ki?
De hiszen jóval előttem ment be…
Talált egy padot, melyről jó rálátása nyílt a kijáratra. Leült és várt.
Lassan hozzászokhatnék a várakozáshoz…
Nem nézte, mennyi idő telt el. Emberek jöttek, mentek sietősen, legtöbben hivatali ruhában, mások uniformban. Mikor már kezdte feladni, hogy még látja a lányt, egyszer csak megjelent vidáman sugárzó arccal. Ő is átvette a robottól a pénztárolót, majd kutatóan nézett körbe. Mikor észrevette, integetett neki és rohanni kezdett felé. Ő is felkelt, s megindult a lány irányába. Mikor összeértek, Kriszti a nyakába ugrott, s ezt sikongatta:
- Felvettek, felvettek! Annyira tetszettem nekik, hogy ott helyben felajánlották! Veled mizu? - kérdezte a végére kissé nyugodtabban.
- Nem tudom, pár nap múlva szólnak majd.
- Jaj, úgy drukkolok, nagyon jó lenne együtt menni! De nem tudom te, hogy vagy vele, én farkaséhes vagyok, elmegyünk enni?
- Örömmel. - gondolta tényleg örömmel Roland.
Találtak nem messze egy kisebb gyorséttermet. Kedélyesen elbeszélgettek, elmesélték, mi is történt az interjún. Krisztié is hasonló volt, mint az övé, de őt még tovább irányították egy másik bizottsághoz is, ahol, ha lehet, még jobban megizzasztották különböző kérdésekkel. Még egy tovább fejlesztett agyi aktivitásmérőt is raktak rá, amely hasonló elven működött, mint a fejükben található BrainChip, csak sokkal pontosabb s részletesebb információkat közölt. Ezután mondták, hogy felveszik, és be is rendelték kiképzésre egy héten belül.
Befejezték az étkezést, s haza indultak. Mivel mindketten fáradtak voltak az izgalmaktól, ezért nem nagyon beszélgettek az úton. Kriszti még egyszer be is aludt, s a vállának dőlt.
Milyen jó így…
Pesten, a repülőtéren aztán elváltak útjaik, de Kriszti még a lelkére kötötte, hogy szóljon neki, amint kapott hírt. Pesttől Győrig lassan telt az idő, s kissé szomorkásan is, pedig ettől szebb tavaszi időt elképzelni sem lehetett volna. Jó lett volna, ha a lány is vele tart. Hazafele már vonattal kellett jönnie, nem tudott repülőt fogni.
Az otthonában minden ugyanúgy fogadta, ahogy hagyta. Az érzés, ami elfogta a lakásában most mégis más volt, mint reggel, amikor elindult. Akkor a sajátjának érezte, szemben a jelenlegi érzéseivel. Mintha egy idegen otthonába tört volna be. Fáradt volt, de szerencséjére már holnap, holnapután hétvége lesz, így egy kicsit tud pihenni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!