Bevezető

Az alany: Toshiba T1850C

Ez itt és most egy kis nosztalgiaparti, visszaemlékezés a bitek múlt századába, sőt, most már mondhatjuk, hogy múlt ezredébe, bőven a 2000-es évek elé. Mindebben egy 20 éves Toshiba laptop lesz segítségünkre.

Általa mutatom meg, hogy milyen volt az élet grafikus felület nélkül, amikor egy mappa létrehozása nem annyiból állt, hogy jobbegér-gomb -> új -> mappa és a többi. Nem csak konkrétan erről a gépről lesz szó, legyen ez itt egy valódi retró parti a bitek világában!

Bizonyára az olvasók közül sokan vannak, akik már nem használtak, sőt, talán nem is láttak egyáltalán Windows 3.1 és 3.11-et. Én láttam, használtam, mondanám, hogy szeretettem, de nem, sokkal inkább manapság is a DOS-t sírom vissza.

Nem olyan régen az egyik fórumban valahogy előjött a "régigép"-téma, mire én viccesen felvetettem, hogy hát nekem bizony van egy 386-os, 4MB RAM-mal szerelt laptopom, színes kijelzővel, és hogy működik is! Duplán füllentettem, mert nemhogy arról nem volt fogalmam, hogy működik-e, hanem már arra sem emlékeztem, hogy hol is van a lakásban.

Pár éve ugyan belebotlottam, az egyik sarokban egy polc alatt a padlón hevert, de egy "ááuu, ez fájt" felkiáltással ennyiben is maradt a dolog, nem foglalkoztam vele, maradt a helyén, csak kicsit beljebb rúgtam a polc alatt a szoba sarka felé, ahol várt volna rá az enyészet, de nem így lett.

Valahogy nemrég mégis előkerült egy fiók mélyéről. Hogy hogyan került a padlóról oda, arról lövésem sincs, á, de mégis, biztos a takarítószolgálat (feleség) tett lépéseket az ügyben. Ilyenkor mindig eljátszom azt a mókát, hogy "na de szívem, nem igaz, hogy ezt itt kell megtalálnom, ezt direkt hagytam ott a földön, hiába kerestem ott...!". Persze, dehogy kerestem, de ilyenkor jó egy kicsit érzékeltetni, hogy na, ki is az úr a háznál! Persze, mindez csak vicc.

Szóval, a "kis" barátom előkerült, gyorsan vadásztam hozzá egy tápot is, szerencsére olyan táp kell neki (15V-4A), amiből akadt kapásból 2-3 db is. Aztán nem sokkal később rábukkantam egy másik fiókban a gyárilag hozzávaló tápegységre, amin már a TOSHIBA címke virított.

Rádugtam, mivel azért az igencsak egyértelmű volt, hogy az akkuja már réges-rég halott, így arról nem tudott elindulni. Egy kicsit abban is kételkedtem, hogy egyáltalán hálózatról beindul-e?!

Jelentem, beindult!

Olyannyira, hogy azóta a gyermekeim nyúzzák nagy előszeretettel: őket hidegen hagyja a modern 3D grafika, az FPS is mellékes, az a lényeg, hogy színes, mocorgó és gyerekszemnek érdekes játékokat találtunk a gép HDD-jén, ami mindössze 60 MB-os (nem gigabájt, megabájt!).

Conner 60MB laptop HDD.

Ezen tárolóegységen viszont nem egy, hanem két operációs rendszer is elfért: a DOS 6.22 és a Windows 3.1, és még egy halom dolog (pontosabban: a Windows 3.1 csak egy DOS-ra épülő felhasználói program volt, nem önálló operációs rendszer). Kis túlzással, több program és adat (darabszámra) van ezen a laptopon és ezen a pici merevlemezen, mint a mostani, terás vinyóval is ellátott modern gépemen, hiszen - én személy szerint - a legtöbb mindent "in the cloud" végzem, úgymint az alkalmazások futtatását és az adatok tárolását is. Ebben az időben viszont még ilyesmiről szó sem volt (legkorábban 1996-ban láttam internetet). Mindent a gép tárolt.

Prince of Persia, Lemmings, PreHistorik, Dyna Blaster, The Blues Brothers, Risky Woods.

Ezeket találtuk nagy hirtelen a "Jatek" nevű mappában. Nem ciki, ha neked semmit sem mondanak ezek az egykori csúcs- és slágerjátékok, de elmondhatjuk, hogy ezek nélkül nem volt élet az élet.

Ennyi felcsigázás után jöjjön a lényeg; ha továbblapozol, (egykori) felejthetetlen élményekben lesz részed!

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!