Bevezető

Akik ismernek, azok tudják, hogy elég nagy retro számítástechnika kedvelő vagyok, s lényegében gyűjtök mindenféle régi hardvert, ami már jó öreg, és legalább 15 éves elmúlt. Mivel már jó pár éve igen agresszíven élek e hobbinak, így az évek alatt szépen fel is halmoztam mindenféle komplett és félkomplett konfigot, amelyekről elég sok esetben cikket is szoktam írni.

Ám valami oknál fogva a 286-os platform egyrészt annyira magával sem ragadt, másrészt, és valószínűleg ennek tudható be, hogy ilyen alapokra épülő konfigom nem volt, legalábbis összerakva nem.

Viszont nem is olyan régen volt egy projectem, amihez erősen ajánlott volt 286-os alapokra építkezni.
Igaz, mint írtam, annyira nem vonzott ez a platform, de az nem is jelentette azt, hogy ne lett volna alkatrészem egy ilyen matuzsálem megépítéséhez.

Így hát összeszedtem a cuccokat, s úgy gondoltam, hogy írok róla egy cikket, hiszen egy ilyen konfig már az én korosztályomnak is nagyon sok esetben érdekes lehet, a nálam fiatalabbakról nem is beszélve. Akiknek viszont nem újdonság egy ilyen gép, azoknak is úgy gondolom érdekes, lehet, egy kis nosztalgiázás végett.

Természetesen a 80-as évek közepén is voltak különböző hardver különlegességek, és különböző teljesítményű 286-os alaplap + CPU párosok, de mivel egyrészt ezek a spécibb cuccok még gyűjtői körökben is fellelhetetlenek (pl. 25 MHz-es CPU) másrészt annyira én sem akartam most túlkomplikálni a dolgot. Az volt a cél, hogy egy működő, bekonfigolt, pofás gép legyen!

Lássuk tehát az alaplapot:

Egy viszonylag átlagosnak nevezhető példány, átlagos felépítéssel. Viszont akik a mai, modern alaplapok látványához szoktak, azoknak kicsit fura lehet, így tehát egy kicsit beszélgessünk róla!

A memóriák bal alsó sarokba kerültek, amik még DIP tokozású felépítést használnak, s szám szerint 12 darab memória IC-t találhatunk. Itt még a memória IC-k nem külön NYÁK-on kaptak helyet, hanem közvetlenül az alaplapba kellett őket helyezni. Ezek összesen 1MB-ot adnak ki. Ezeket SIPP tokozású memória modulokkal kiálthatjuk, akár 4 MB-nyi összkapacitással.

A memóriák fölött látható 2 BIOS chip, ám ez a felépítés még véletlenül sem hasonlít a Gigabyte Dual BIOS megoldásához. Lényegében arról van szó, hogy a 286-os CPU adatbusza már 16 bites, viszont a BIOS chipek 8 bitesek, így, hogy ne legyen sebességbeli vesztés, 2 db 8 bit-es chippel lett megoldva.

Itt halkan megjegyezném, hogy a korai 386-osoknál, amik már 32 bit-esek voltak, elméletileg 4 ilyen BIOS chip-el oldották volna meg a működést, ám addigra elterjedt a Shadow RAM használata, ami annyit tesz, hogy a BIOS és/vagy monitorvezérlő BIOS tartalma átkerült a rendszermemóriába, ami (még) gyorsabb működést eredményezett, így azt a megoldást elvetették. Aztán hogy készült olyan alaplap, vagy sem az már egy másik történet.

Szóval a 286-osoknál az esetek nagyon nagy többségén 2db BIOS chip-et találunk, ám a késői példányoknál már előfordultak Shadow RAM-ot támogató 1 BIOS chip-esek is.

Az alaplap jobb oldalán látható a SOJ tokozású 286-os CPU, amiről annyit kell tudni, hogy az Intel 2. generációs x86 kompatibilis processzora, amit még 1982-ben mutatott be. Mivel már 24 bites volt a címbusza, így elméletben már akár 16 MB memóriát is képes volt megcímezni. Akkoriban még 1,5 mikronos, azaz 1500 nanométeres csíkszélességgel készültek ezek a CPU-k. NE felejtsük el, hogy 2013-ban már 22 nm-en készültek az Intel processzorai.

Ebbe az alaplapba elhelyezett CPU-t az AMD gyártotta, órajele 12, azaz tizenkettő MHz. Ennél léteztek kisebb, 8 és 10 MHz-es példányok, viszont jöttek ki 16, 20, sőt a Harris készített 25 MHz-es példányokat is.

Ekkoriban a CPU-k még sok esetben amúgy forrasztva voltak az alaplapra. És akkor itt tennék még egy kis megjegyzést! Ekkoriban még boldog, boldogtalan gyárthatott x86 alapú (286-os) CPU-t, gyártott, az Intel, aki lényegében fejlesztette, az AMD, az IBM, a Harris, de még a Siemens is, csak hogy a nagyobbakat említsem.

A CPU-tól jobbra az alaplap legszélén opcionálisan elhelyezhető a 287-es matematikai társprocesszor, ami szintén elég nagy ritkaságszámban megy, mert akkoriban igen kevés alkalmazás használta ki, és drága is volt. Sajnos jelen esetben sem került behelyezésre.

Ami még említésre méltó, az a 8 db ISA BUS amiből, 3 db 8 bit-es, míg 5 db már 16 bites. A 16 bites ISA BUS pont a 286-osokkal egy időben debütált, hogy elbírjon a bővítőkártyák egyre nagyobb adatátvitelével. Érdekességképp mondanám, hogy az ISA BUS 5 MB/sec-es adatátvitelre képes, viszonyításképp az 1x-es PCI Express 3.0-s változat pont a 100X-osára képes, azaz 500 MB/sec-et tud átpumpálni.

Természetesen a különböző háttértárvezérlő, hajlékonylemez vezérlő, vagy kommunikációs port vezérlő még nem az alaplapra volt integrálva, ezeket külön bővítőkártyákkal tudtuk behelyezni a számítógépünkbe!

Most, hogy az alaplapot megcsodáltuk, vessünk egy képet a monitorvezérlőről, (ami még véletlenül sem VGA kártya) ami nem más, mint egy Paradise EGA vezérlő.

Jól látható, hogy a kártya hátuljára kerültek a memória IC-k, amelyek összesen 128 KB-ot tesznek ki. A kimeneteknél megtaláljuk a 2 soros csatlakozójú EGA monitor kimenetet (amire akár CGA monitor is köthető) illetve láthatunk még kompozit kimenetet is. Továbbá láthatunk egy furcsa kapcsoló sort, erre azért volt szükség, mert a 80-as években még a felbontást nem szoftveresen állítottuk, hanem ezekkel a kapcsolókkal.

Ezen felül a felbontást, és a képfrissítést is itt kellett állítani. Erre főleg akkor volt szükség, ha nem EGA, hanem CGA szabványú monitort kívántunk használni. Igaziból ezzel csak az a gond, hogy mára ezeknek, a kapcsolóknak, a beállításának a dokumentálása a múlt elenyészetté lett, és ember legyen a talpán, aki vakon, próbálgatva beállít egy ilyen monitor vezérlőkártyát.

Az EGA monitorról annyit kell tudni, hogy 640X350-es felbontást támogat, és egy 256 színű palettából válogatva, egyszerre akár 16 színt is képes megjeleníteni. Menő ugye?

Igaz, rakhattam volna a gépbe standard VGA kártyát is, így akár D-SUB csatival ellátott FullHD TFT moncsi is ráköthető lenne, de igyekeztem minél korhűbb alkatrészeknél maradni ez esetben.

Még ami érdekes lehet, az a HDD és Floppyvezérlő kártya, amire MFM szabványú HDD-ket köthetünk, akár 2-t is, illetve támogatott a 3,5 és 5,25-ös Floppy meghajtók használata is.

Szükségem volt még soros, és párhuzamos portra is, s mint írtam, ahhoz is külön kártya kellett, így egy ilyen is landolt a gépben:

HDD-ből tehát MFM vezérlős került a gépbe, egy 40 MB-os Seagate ST 251-es példány, ami akkoriban igen gyakorinak számított.

Ezek a gépek Floppy meghajtó nélkül olyanok, mint egy mostani gép 3D-t tudó VGA kártya nélkül, így tehát egy 5,25-ös 1,2 MB-os, és egy 3,5-es 1,44 MB-os meghajtó is került a gépbe!

Szép gondosan összeraktam a gépet, ami szerintem elég takaros kis konfig lett:

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!