Coppermine Pentium III és Celeron
A Coppermine a Katmai gyors visszavonulását okozta.
Szembetűnő változás a CPU mag mérete volt, a 180 nanométeres eljárásnak köszönhetően sokkal kisebb, mégis komplexebb magot tudtak alkotni, immáron 9 helyett 28 millió tranzisztorral. Ennek java részét az on-die L2 cache tette ki. A mag mellé költözése okán a mérete a Katmai-hoz képest csökkent 256 kb-ra, nagyobb 64 bites buszon kommunikált, és órajel azonos sebességen futott.
A legmagasabb órajelű 66 MHz FSB-vel készült Celeron
A Coppermine maggal az Intel fokozatosan kivezette a Slot 1 foglalatot. Az 1999 végi 80%-os Slot 1 CPU arányt 2000 végére 10%-ra csökkentették. A Socket 370 immáron előtérbe került, az átalakítók segítségével ugyan vissza lehetett térni Slot 1-re, de az öregedő 440BX 133 MHz-en erősen küzdött, a VIA chipsetek kezdeti problémái és a hónapokat késő, egyesek szerint éveknek is nevezhető i820 miatt végül minden tekintetben jobb döntésnek bizonyult idővel elhagyni a felhasználók számára ezt a foglalatot.
Slot 1 600EB és egy korai gyártású s370 550 MHz. Mindkét CPU cA2 steppingel készült, a magfeszültségük mégis eltér. a 600-as 1,65 V-on üzemel, míg az 550-es 1,6 V-on.
A korai kivitelek alacsony órajeleihez alacsonyabb magfeszültség társult, a Coppermine készült 1,6 és 1,75 V feszültséggel egyaránt. A fenti képen a két CPU közt lényegi különbség épp a magórajel, és az FSB. míg a s370 100, addig a Slot 1 variáns 133 MHz-en üzemelt. A 600EB esetén az E utal a Coppermine magra, míg a B jelölte a 133 MHz-es FSB-t. A Coppermine és a Katmai ezáltal megkülönböztethető volt.
Hirdetés
A család 1999 októberi debütálásakor a csúcsot a 733/133-as verzió jelentette, míg az 500 MHz-es típusnál kisebb már nem készült belőle. Az igazi küzdelem itt kezdődött, mindkét gyártó részéről. Az AMD erőviszonyokat tekintve egy apró lépéssel mindíg az Intel előtt járt, ez az árazásukon is mutatkozott. A Slot A Pluto és Argon magos Athlonok drágábbak voltak a velük azonos órajelen ketyegő Coppermineoknál.
Elkezdődött a harc az 1GHz-es álomhatár eléréséért, melyre itt már mindössze 4 hónapot kellett várni. 1999 decemberében megérkeztek a 850 MHz-es Coppermineok, válaszként az AMD piacra dobta a 850-es Pluto magos Athlonokat, majd 2000 március 6. napján megérkezett az első 1 GHz-es processzor, az AMD Athlon 1000 Orion képében, melyet két napra rá március 8-án követett az első 1 GHz-es Pentium III. A csatát, ha hajszállal, de az AMD nyerte.
Pentium III 1000 MHz és Athlon (Thunderbird) 1000 MHz.
Két évvel ezelőtt 1998-ban még a 350 MHz-es Pentium II épp kezdett át állni 100MHz-es FSB-re, majd 2000 tavaszán az 1 GHz-es határt is áttörte mindkét gyártó. Elképesztő tempó volt ez akkoriban.
Coppermine Celeronok
Az előző generációs Mendocino ráncfelvarrásának semiképp nem tekinthető, hisz teljes egészében megegyezett a Pentium III Coppermine magjával. A különbség az L2 cache méretében és az FSB-ben keresendő. Előbbi eset a teljes palettán 128 kb volt, míg az FSB értéke 66 MHz-en, később a 800 MHz-es Celerontól 100 MHz-en tetőzött.
A Duron komoly ellenfélnek bizonyult az AMD-től, így az Intel ismét lépéskényszerbe került, nem hagyhatta 66 MHz-en a Celeronok FSB órajelét, mert nem volt képes versenybe szállni a konkurenciával. A 100 MHz valamelyest faragott a hátrányból, 950-1000 MHz környékén pedig a Duronok fölé tudott kerekedni ismét a Celeron.
A Coppermine Celeron nem készült Slot 1 kivitelben, az átalakítást Slotket adapterekkel kellett megoldani.
Celeron 566, 800, 1100 a paletta asló, középső és felső harmadából.
Népszerű család volt, a kisebb pénztárcával bíró felhasználók közt, mivel teljesítménye átlagos felhasználásra bőségesen elegendő volt. A Pentium III érában közel sem volt akkora teljesítmény különbség Celeron és Pentium közt, mint később a Pentium 4 korszakban. Ezt a teszt alatt bizonyára meg tudjuk majd figyelni.
Röviden térjünk ki a konkurenciára.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
