A Slot 1 korszak, 1997-2000

Bevezető

Mivel érdemes kezdeni egy ilyen tesztet? Rengeteg türelemmel.
Ezek az alkatrészek nem termelődnek újra. Beszerzésük az évek során egyre nehezebb lett, megőrzésük a jövő számára a gyűjtőknek köszönhetően még realitás, viszont 5-10 éven belül a sci-fi kategóriát fogja súrolni, így arra bíztatnék mindenkit, ha talál a portáján egy 20 évnél régebbi PC-t, amire nincs szüksége, legyen az bármennyire gyenge, ne a szemetesbe, vagy az e-hulladékba dobja, hanem keresse fel a Retro Beárazás csoportot, majd/vagy tegye fel Hardverapróra. Pátoszosnak hangzik, de tényleg egy darabka történelmet birtokol és jó eséllyel találni fog rá vevőt, aki szívesen megőrizné.

A tesztben szereplő CPU-k gyülekeznek a megpróbáltatásra

A történelmi kitekintő előtt további közérdekű információt nem ejtek, mivel nem sorolnám magam a gyűjtők közé, inkább fogom fel úgy, mint egy visszatérő hóbortot ami időnként ellaposodik, majd ismét előtérbe kerül. Jelenleg egy ilyen előtérbe került időszaknak köszönhetem, hogy megvalósult, ez az évek óta tervezgetett kitekintő a hardvertörténelem talán legizgalmasabb időszakára, mikor a fejlődés sebessége két-három havonta teljesen elavulttá tett komplett rendszereket, kis túlzással.

A tesztben főleg Slot 1 alaplapok kapnak szerepet. A chipsetek és a felszereltségi szintek változatossága, a processzorok generációs fejlődése lesz az írás folyamán a középpontban. Az adott alaplapok bemutatásánál ki fogom fejteni a hátulütőket, majd a végén a konklúzióban teljes képet festek róluk, győztes hirdetése nélkül. Ez utóbbi eleve a generációkon átívelő sebesség fejlődés miatt kizárt, hogy értelmezhető legyen. Bízom benne, hogy hasznosnak fogjátok találni, és a nyers adatok ismertetése segítséget nyújt a régi hardverek történelmét megismerni vágyóknak.

Intel referncia alaplap, benne Mendocino 300 @ 450 MHz

A szócséplés és bevezetés után kérem, aki tud készítsen be hideg élelmet, megfelelő mennyiségű italt és szabadidőt, mert ez bizony hosszú lesz! Kellemes olvasást kívánok!

Pentium II, Klamath és Deschutes

1997 május hetedikén az Intel bemutatta a következő generációs CPU családját, a Pentium II-t. Egy "továbbfejlesztett" Pentium Pro-t.
Akkoriban a PPro 1995-ben megelőzte korát, az órajellel azonos sebességen futó 256-512-1024 kb-os gyorsítótárával, melyek közvetlenül a CPU mag mellett, de nem benne foglaltak helyet.

Ez a gyártástechnológia túlmutatott az addigi módszereken. Meglátszott a processzorok árán, és gyártási nehézségükön is. Szükség volt egy költséghatékonyabb, de teljesítményben jobb, vagy el nem térő megoldásra, így érkeztünk el 1997-ben a Pentium II-höz.

Balra P2 266 SECC1, jobbra P2 400 SECC2 tokozással. Utóbbi tokot csak 100 és 133 MHz FSB-vel rendelkező CPU-k kapták meg. Kisebb módosítással végig kísérte a teljes Slot1 éra fejlődését, egészen 1000 MHz-ig.

A Pentium II-nél vezette be az Intel a Slot 1 foglalatot. Kérdezhetnénk miért volt erre a bestiális megoldásra szükség, hisz a socket jól bevált, bejáratott volt. A probléma gyökere a Pentium Pro-tól eltérő L2 cache-ben keresendő. A P2 Klamath és Deschutes magok ugyanis a Slot 1 kártya NYÁK lapján hordták a gyorsítótáraikat. Az előd Pentium és később a K6-II érában az alaplapra forrasztott cache chipek után ez mindenképpen fejlődésnek tekinthető. Az asztali processzorok új generációs időszakba léptek, a teljes integráció az FPU után, hamarosan a gyorsítótárakat úgyszintén a magokba foglalta. Erre azonban még várni kellett egy keveset.

Fent egy külső műanyag borításától megfosztott 300 MHz-es Klamath, alatta egy 450 MHz-es Deschutes.

A felső CPU Klamath magja 350 nanométeren készült, alul a Deschutes fejlettebb 250 nanométeren.
A Klamath kizárólag 66MHz-es FSB-vel került forgalomba, míg a Deschutes kezdetben 66, majd 1998 tavaszán 100-as FSB képében kiteljesedett. A család legerősebb tagjai már ezt a buszt használták, 350-400-450 MHz-es órajellel.

Mindkét processzoron szembeötlő a két L2 cache memória helyzete és az eltérő BGA tokozású mag. A Deschutes csupaszon, közvetlenül érintkezik a hűtőfelülettel. A sérülékenysége nem volt számottevő, mivel a hűtése egész más módon csatlakozott a CPU kártyára, mint később a socket 370 vagy 462 esetén a PGA foglalatokra rögzíthető, szintén csupasz magra fekvő rendszer.

Végül a Slot1 éra fő kérdése maga a tokozás maradt megválaszolatlanul. A cahce chipek különálló élete miatt nem lehetett őket egy foglalatra integrálni. Egyetlen kivétellel, a Pentium II Overdrive, Socket 8 foglalattal 1998 Augusztus 10. startjával megoldották a Deschutes mag és a hatalmas (jobb oldalt) L2 cache chip társítását.

Pentium II Overdrive x86-guide.net

Míg a következő lépcsőfokot, a Pentium CPU-ba integrált L2 korát nem éltük meg 1999 hajnalán, a Mobile Pentium II Dixon-al, addig egészen hatalmas foglalatok uralták a PC piacot.

Balra s370 Celeron, jobb oldalt Mobile P2 Dixon

A Dixon már sokkal kisebb, mondhatni mai szemmel is modernebb képet festett a Socket 615-el, és az aprócska tokjával, ami egyezett a Slot1-re forrasztott BGA tokozással. Viszont! Van itt még néhány bökkenő... 1998-ban már volt a piacon on-die L2 cache-el szerelt CPU, Celeronok képében. Paradox módon a gyártási csúcstechnológia nem egy felsőkategóriás termékben debütált.

A Pentium II éra Celeronjai

Szükség volt a Pentium MMX-nél modernebb, de a Pentium II-nél olcsóbb megoldásra. Az Intel erőteljesen mellé lőtt az első generációs Celeronnal, mert teljesen megfosztotta a Covington magot az L2 cache-től. A Pentium MMX alaplapra integrált, vagy bővített cache miatt 233 MHz-en az alacsonyabb órajele ellenére gyorsabb volt nála, cserébe a Celeronok nagyon jól tuningolható processzorok voltak, ami a későbbi fejlesztést megkönnyítette. 83 vagy 100 MHz FSB mellett a teljesítményük sem volt már szörnyen kevés egy átlagos felhasználó számára, mégsem lett túl népszerű az első generáció, hiába az erős FPU. A cache hiánya a modernebb operációs rendszerek sebességén erősen érezhető volt. Az Intel viszonylag gyorsan, mindössze néhány hónap után teljesen leváltotta a Covingtont, a jóval átgondoltabb és eredményes karriert befutó Mendocino magcsaládra.

Balra Covington, Jobbra Mendocino, középen Socket 370 PPGA Mendocino.

1998 nyarán négy részre oszlott az Intel palettája, Celeronra, Pentiumra, valamint Slot 1 és az újonnan debütált Socket 370 foglalatra. Utóbbi kezdetben csak Celeronokat fogadott.
A Mendocino 1998 augusztusában nem sokkal a Covington után mutatkozott be. Mindkét magot 250 nanométeren gyártották, a lényegi eltérés a 128 kb L2 cache volt köztük. A Celeronok maradtak 66 MHz-es buszsebességen, hogy a teljesítményük kisebb legyen, az akkor már 100 MHz FSB-vel rendelkező drágább és erősebb Pentiumoknál. Akadt azonban egy bökkenő, a Mendocino túl jól sikerült...

Ezek a Celeronok minden különösebb gond nélkül képesek voltak 100 MHz FSB-n futni. Köszönhető az on-die cache-nek, ami a magórajelen szaladt, igaz csak 128 kB volt, sok esetben képes volt 100 MHz FSB mellett megszorongatni, vagy túlszárnyalni a Pentium II-t, míg a gyorsítótár be nem telt.

Celeron 300A, az egyetlen, mely megkapta az A jelőlést. Ezzel segítették megkülönböztetni a Covingtont a Mendocinotol. Mivel 333-as Covington már nem készült, így a jelölést a magasabb órajelű Mendocino magos példányoknál ismét elhagyták.

Az Intel nem tartotta ördögtől valónak, hogy a Slot 1 foglalatba PPGA Celeronokat használjanak a tulajok. Ehhez készült Slot 1-Socket 370 átalakító megannyi formában. Kezdeti időszakban egyszerűbb, az idő előrehaladtával és a Pentium III megjelenésével egyre komolyabb és jumperrel szabályozható darabok kerültek piacra. Hosszú távon könnyű fejleszthetőséget biztosított a felhasználóknak, a platformok közti átjárással.

Fent: Abit SlotKet AB-RS370, alul: Zeon 1 PII CPU Card.

Az Abit átalakítója a lehető legegyszerűbb kivitel, sem jumper, sem DIP kapcsoló nem található rajta, ez kifejezetten átlagos felhasználásra PPGA Mendocinohoz készült. Utóbbi Zeon komolyabb játékszer, szintén kizárólag PPGA Celeronokhoz, tuning opciókkal. Hasznos lehetett olyan alaplapokhoz, ahol nem volt lehetőség feszültség állításra. Itt több lépésben lehetőség nyílt rá.

2000 9. hetében gyártott 500-as Mendocino. Szériájának második legnagyobb képviselője.

A Celeron átalakítóval, vagy nélküle, árazása miatt hamar népszerűvé vált. Játékra, otthoni felhasználásra bőségesen elég volt, így az Athlonok érkezéséig az Intel saját magának és az AMD K6-2-nek állított konkurenciát, ami a Pentium 2 áreséséhez, majd egy elkapkodott generáció váltáshoz vezetett.

Pentium III, Katmai

Egyszerű lenne letudni annyival, hogy egy Deschutes magos Pentium II, SSE utasítás készlettel, ebből Katmai született és kész is van a Pentium III. Elspórolt generáció váltásnak érződött a maga korában is, sajnos joggal. Az SSE utasítások végül időt állóbb maggá tették a Katmait, mint bármelyik Pentium II-t a hiánya. A gyártástechnológia maradt 250 nanométer, a cache szintúgy 512 kB két külön IC-ben, a magórajel felén ketyegett. Nem készült belőle socket 370 foglalatú darab, a Pentium II-vel egyező felépítés és cache miatt.

Pentium III Katmai csokor, középen a kakukktojással. Első ízben ebben a családban debütált a 133 MHz-es buszsebesség.

A Katmai rövid fél éves életciklust kapott, 1999 februárjában debütált, majd szeptemberben át is adta a stafétát a következő Coppermine generációnak. 100 MHz FSB-vel rendelkezett, majd az utolsó szeptember 29-i dátummal startoló 533 és 600 MHz-es változat már 133 MHz-es buszsebességet kapott. Érezhető sebességnövekedést ért el ezzel a CPU. Megfelelő alaplappal még jó ideig elegendő teljesítményt tudott kisajtolni magából. A 133-as FSB támogatás sok régebbi Slot 1 alaplapnak sajnos problémát tudott okozni, így a korai 440LX vagy 440BX chipes verziókat az alaplapgyártóknak frissíteni kellett, hisz a Katmai mellett hamarosan debütált a Coppermine, ezzel elhozva a széria kiforrt, valódi aranykorát.

Mindaddig azonban a piacon lévő vetélytársak sem ültek a babérjaikon. Az AMD 1999 nyarán piacra dobta a K7 családot, teljesen új, Athlon nevezéktannal, mely alapjaiban rengette meg az addig megszokott erőviszonyokat. A Katmai másodhegedűssé vált az Athlonok árnyékában, az Intel ezért a netburst (Pentium 4) és a Coppermine Pentium III felé kezdte tolni a saját fejlesztési irányvonalát.

Balról jobbra, Deschutes 450, Katmai 450, Coppermine 650

A Slot 1 éra utolsó, kizárólag ebbe a foglalatba illeszthető processzora a Katmai volt, a következő generáció a socket 370-re fókuszált, de szerencsére megtartotta a Slot 1 kompatibilitást is.

Coppermine Pentium III és Celeron

A Coppermine a Katmai gyors visszavonulását okozta.
Szembetűnő változás a CPU mag mérete volt, a 180 nanométeres eljárásnak köszönhetően sokkal kisebb, mégis komplexebb magot tudtak alkotni, immáron 9 helyett 28 millió tranzisztorral. Ennek java részét az on-die L2 cache tette ki. A mag mellé költözése okán a mérete a Katmai-hoz képest csökkent 256 kb-ra, nagyobb 64 bites buszon kommunikált, és órajel azonos sebességen futott.

A legmagasabb órajelű 66 MHz FSB-vel készült Celeron

A Coppermine maggal az Intel fokozatosan kivezette a Slot 1 foglalatot. Az 1999 végi 80%-os Slot 1 CPU arányt 2000 végére 10%-ra csökkentették. A Socket 370 immáron előtérbe került, az átalakítók segítségével ugyan vissza lehetett térni Slot 1-re, de az öregedő 440BX 133 MHz-en erősen küzdött, a VIA chipsetek kezdeti problémái és a hónapokat késő, egyesek szerint éveknek is nevezhető i820 miatt végül minden tekintetben jobb döntésnek bizonyult idővel elhagyni a felhasználók számára ezt a foglalatot.

Slot 1 600EB és egy korai gyártású s370 550 MHz. Mindkét CPU cA2 steppingel készült, a magfeszültségük mégis eltér. a 600-as 1,65 V-on üzemel, míg az 550-es 1,6 V-on.

A korai kivitelek alacsony órajeleihez alacsonyabb magfeszültség társult, a Coppermine készült 1,6 és 1,75 V feszültséggel egyaránt. A fenti képen a két CPU közt lényegi különbség épp a magórajel, és az FSB. míg a s370 100, addig a Slot 1 variáns 133 MHz-en üzemelt. A 600EB esetén az E utal a Coppermine magra, míg a B jelölte a 133 MHz-es FSB-t. A Coppermine és a Katmai ezáltal megkülönböztethető volt.

A család 1999 októberi debütálásakor a csúcsot a 733/133-as verzió jelentette, míg az 500 MHz-es típusnál kisebb már nem készült belőle. Az igazi küzdelem itt kezdődött, mindkét gyártó részéről. Az AMD erőviszonyokat tekintve egy apró lépéssel mindíg az Intel előtt járt, ez az árazásukon is mutatkozott. A Slot A Pluto és Argon magos Athlonok drágábbak voltak a velük azonos órajelen ketyegő Coppermineoknál.

Elkezdődött a harc az 1GHz-es álomhatár eléréséért, melyre itt már mindössze 4 hónapot kellett várni. 1999 decemberében megérkeztek a 850 MHz-es Coppermineok, válaszként az AMD piacra dobta a 850-es Pluto magos Athlonokat, majd 2000 március 6. napján megérkezett az első 1 GHz-es processzor, az AMD Athlon 1000 Orion képében, melyet két napra rá március 8-án követett az első 1 GHz-es Pentium III. A csatát, ha hajszállal, de az AMD nyerte.

Pentium III 1000 MHz és Athlon (Thunderbird) 1000 MHz.

Két évvel ezelőtt 1998-ban még a 350 MHz-es Pentium II épp kezdett át állni 100MHz-es FSB-re, majd 2000 tavaszán az 1 GHz-es határt is áttörte mindkét gyártó. Elképesztő tempó volt ez akkoriban.

Coppermine Celeronok

Az előző generációs Mendocino ráncfelvarrásának semiképp nem tekinthető, hisz teljes egészében megegyezett a Pentium III Coppermine magjával. A különbség az L2 cache méretében és az FSB-ben keresendő. Előbbi eset a teljes palettán 128 kb volt, míg az FSB értéke 66 MHz-en, később a 800 MHz-es Celerontól 100 MHz-en tetőzött.
A Duron komoly ellenfélnek bizonyult az AMD-től, így az Intel ismét lépéskényszerbe került, nem hagyhatta 66 MHz-en a Celeronok FSB órajelét, mert nem volt képes versenybe szállni a konkurenciával. A 100 MHz valamelyest faragott a hátrányból, 950-1000 MHz környékén pedig a Duronok fölé tudott kerekedni ismét a Celeron.

A Coppermine Celeron nem készült Slot 1 kivitelben, az átalakítást Slotket adapterekkel kellett megoldani.

Celeron 566, 800, 1100 a paletta asló, középső és felső harmadából.

Népszerű család volt, a kisebb pénztárcával bíró felhasználók közt, mivel teljesítménye átlagos felhasználásra bőségesen elegendő volt. A Pentium III érában közel sem volt akkora teljesítmény különbség Celeron és Pentium közt, mint később a Pentium 4 korszakban. Ezt a teszt alatt bizonyára meg tudjuk majd figyelni.

Röviden térjünk ki a konkurenciára.

Athlon, a kontroll csoport

1999 júniusában az AMD elő rukkolt a saját foglalatával, és a saját CPU családjával.
A gyártó innentől kezdve számított az Intel valódi kihívójának, felhagyott a socket licencekkel, és a licencelt magok gyártásával.
Az Athlonok eltérő felépítéssel tudtak szinte azonos, vagy jobb teljesítményt nyújtani a Pentium III-nál. Az AMD a Plutoval 1999 novemberében aktuálisan elnyerte a világ legyorsabb processzora címet egy rövid időre.
Később az Orion magos Athlon az első 1 GHz-es processzor címét szintúgy sikeresen abszolválta.

Slot A Pluto 600 és 700, valamint egy Thunderbird Athlon, és Spitfire Duron

Kezdetben az Argon 250 majd a Pluto magok 180 nanométeren készültek. Megtartották a Katmai P3-hoz hasonló felépítést. A Slot A kártyára szerelt 512kb L2 és a CPU magban található relative nagy 64kb L1 gyorsítótárral. Sajnos a cache mindössze a mag 1/3 sebességén üzemelt, így kevéssé volt időt álló a Coppermine-hoz képest, mely szép lassan órajelben le tudta győzni a korai Slot A Athlonokat. Az Argon, Pluto és Orion nem készült Socket 462 kivitelben, hasonló okokból, mint a Katmai az Intel oldaláról, a magon kívül helyet foglaló L2 cache miatt.

A Slot A nagyon rövid életciklust kapott, fél év után teljesen felhagytak vele, így a paletta meg sem közelítette az Intel felhozatalát. A későbbi Thunderbird széria sem tudta magát kiteljesíteni benne, mivel nem készült Slot A foglalattal 1000 MHz-nél nagyobb belőle. A Socket 462-es típusokat, sajnos nem lehetett átalakító hiányában Slot A foglalatba helyezni, ilyen adaptert nem készítettek. (Látszik némi remény a retrós közösségnek hála, hogy elkészüljön végre ez az átalakító.)

A Spitfire Duron tekinthető a Thunderbird megvágott testvérének. A Coppermine-al ellentétben a mag mérete itt változott fizikailag, a levágott L2 Cache miatt

Az AMD hamarosan lerántotta a leplet a következő generációs Athlonokról, örökre beírva magát a számítástechnika történelmébe. A Thunderbird mag nagyon masszív teljesítményre volt képes, korábban 200, majd 266 MHz FSB mellett, SD és DDR memóriát fogadni képes alaplapokban egyaránt elérhető volt. 64kb L1 és 256kb full speed L2 cache-el rendelkezett, a Coppermine-hoz hasonlóan 180 nanométeres csíkszélességen készült. Ezzel a kései Pentium III és a korai Pentium 4 családok közt képes volt áthidalni egy generációs szakadékot. Órajelben a korszaka csúcsát az 1200 MHz-es változat jelentette. Később készült belőle az Athlon XP korszakban, 1300, 1333 és 1400 MHz-es változat, de ekkor már a piacon lévő Palomino magos Athlon XP-k mellett, másodhegedűs szerep jutott neki.

Maga a Thunderbird Slot A és Socket 462 kivitelben egyaránt piacra került, így a Slot A alaplapok tulajdonosai, feltéve, ha a lapjuk képes volt kezelni a Thunderbird magot, hozzáfértek egy full speed L2 cache processzorhoz, elég jól kitolva a platform élettartamát.

Az Intelhez hasonlóan az AMD is gondolt a szűkősebb pénztárcával rendelkező vásárlókra a Duronokkal. A Celeronhoz hasonlóan egy megnyirbált cache-el rendelkező processzor család volt. Ellenben az FSB sebességét nem csökkentették. Az Athlonokhoz hasonlóan 200 MHz-en futottak.

Spitfire, Morgan és Applebred magos Duronok

A tesztben Duronok nem szerepeltek a Slotos vonal fenntartása miatt.
Athlonok közül szerepet kap viszont a Pluto, 600 és 700 MHz-en Slot A foglalattal.

A tesztben mért chipsetek

Röviden kitérnék a felvonultatott chipsetekre.

Intel i440LX "Balboa"
Az első kifejezetten a Pentium II alá tervezett lapkakészlet, 1997 nyarán debütált. Elterjedése szeptemberben már elérhetővé tette a nagyközönség számára, így a felhasználók végre áttérhettek a 440FX-ről egy valós P2 támogatottságú alternatívára. SD ramból 512 MB-ot, míg EDO-ból 1 GB-ot képes fogadni 64 bites buszon. Megjelent az AGP 1x szabvány, az UDMA33 és az USB 1.0 támogatás, ATX szabványú alaplapokon. Mondhatni az Intel egyesítette a 430TX és a 440FX chipsetek jó tulajdonságait, megfűszerezve a kor legmodernebb újításaival.

Intel i440BX "Seattle"
Az Intel szerette volna a CPU-k FSB órajelét növelni, így szükség volt egy újabb chipsetre, immár a harmadikra a Pentium II érában. 1998 áprilisában A 440BX elhozta a 100, később a 133 MHz-es FSB órajelet, és a 2x AGP-t, viszont az UDMA 66 hiányzott a felhozatalból. Ezt az alaplap gyártók, külső vezérlő chipek segítségével integrálták. Legendás lapkakészletre sikeredett, mely a teljes Slot 1 korszakot, majd később a Socket 370-et végig kísérte. Az AGP 1/2 osztó hiánya miatt sajnos 133 MHz FSB mellett a VGA kártyák nagy része nem tudott üzemelni mellette. Számomra érthetetlen, ezt miért nem oldották meg, de nyilván az i820 nyomására maradt el az 1/2 osztó állítás lehetősége 66 MHz-re.

Intel i815EP "Solano-2"
A Slot 1 éra nem épp terepe, mégis itt lehet.
Sajnos sokat késett, köszönhetően az i820-nak. Potosabban, az i820 késése miatt késett ekkorát... Végül az Intel belátta, hogy az RDRAM nem hoz megfelelő előnyt, a csillagászati árához képest, így készítenie kell egy elérhető, és modern 133 MHz támogatottsággal rendelkező lakpakészletet SD memóriához, ez lett az i815. 2000 nyarán debütált, a Pentium III éra végéhez közeledve. Ha ez előbb történik, biztosan a valaha készült legjobb Pentium III chipsetnek hívhatnánk. Minden benne volt, amire a felhasználóknak akkoriban szüksége lehetett. 133 MHz FSB támogatottság, UDMA 100 támogatás, és AGP 4x szabvány, 1,5V AGP kártyákhoz is. Egyetlen komoly hártánya, a maximális 512 MB memória kezelés, mely egy mesterséges limitáció volt az i820 előnyben tartása végett.

Intel i820 "Camino"
Az Intel legfejlettebb Slot 1 chipsetje 1 utas alaplapokba. A nagy testvére az i840 rengeteg jó tulajdonságával, és sajnos elég sok limitációval. Nem kapott Dual Channel RDRAM-ot, sokat késett a megjelenése, ezért a felhasználóknak nem volt lehetősége modern Intel chipsetes alaplapra váltani Slot 1 alatt. 4x AGP támogatás, Ultra ATA100 és megannyi modern fejlesztés fűszerezte. Napjainkban elég ritkának számítanak a 820-as Slot 1 alaplapok, főleg olyanok, amik nem brand gépekbe kerültek mint például az EPoX-6CXA2C. Az RDRAM miatt megjelenésekor mérhetetlenül drágák voltak ezek az alaplapok, és a hozzá tartozó memóriák, így elterjedni sem tudtak igazán. A korszaka sajnos a P4 érkezésével teljes mértékben leáldozott, még mielőtt kiteljesedhetett volna.

VIA Apollo Pro 133 "693A"
1999 július 19-én debütáló chipset, az első a piacon, mely képes volt 133 MHz FSB mellett 1/2-es osztóval a 66 MHz-es AGP-re, ráadásul 4x módban. Sajnos a problémái a jó tulajdonságaival egyetemben kiemelkedtek. A 4x mód a GeForce kártyákkal nem működött megfelelően, ezt az nVidia driveresen később tiltotta, valamint az AGP Fast Write funkciók szintén okozhatnak stabilitási problémákat. A lassú memóriakezelése rányomta a bélyegét a komplett chipset teljesítményére, hiába a 133 MHz.
Később javulást mutatott, BIOS frissítésekkel és szoftveres optimalizációkkal bekapcsolhatóvá vált a kezdetben hiányzó memory bank interlave, 2-4 utas opcióval. A sebességhátránya csökkent az Intel megoldásaihoz képest, de még mindig nem volt kiemelkedő. Ezt a később érkező utód végül orvosolta.

VIA Apollo Pro 133A "694X"
1999 októberében, három hónappal a 693A debütálása után a VIA piacra dobta frissített chipsetjét.
Minden korábbi hibát orvosoltak, a sebességére immáron nem lehetett panasz. A memóriák további optimalizálást kaptak, a 4 way Bank Interlave alap opcióvá vált. Valamint a chipset lehetőséget biztosított arra, hogy az FSB órajelnél magasabb memória órajelet használjunk, 66 mellett 100, 100 mellett 133, majd 133 mellett akár 166 MHz-es memória sebességet is állíthatunk. Az AGP 4x hibát javították, a Fast Write opció már nem okozott instabilitást, egyszóval a kezdeti hibákból tanulva, és az i815 fiókban tartása által a VIA egy kiváló chipset-et rakott össze a 133 MHz-es FSB-vel rendelkező Pentium III processzorok alá, mondhtatni konkurencia nélkül.

Egzotikus, extrém ritka chipsetek:

Sajnos a tesztben nem tudtam mérni egyiket sem, mert lehetetlen szerezni olyan alaplapot, amit velük szereltek. Ennek ellenére úgy éreztem, megérnek egy említést, mivel a korszak igazi különcei, különlegességei voltak.

Tyan Grand Champion HE Slot 1
Az egyetlen alaplap, mely megkapta ezt a chipsetet, a Tyan Thunder 2500 volt, elképesztő 8 GB memóra fogadására volt képes, AGP Pro-val, Dual Slot 1 módban.
A 8GB memória fogadása mellett támogatta az összes elérhető Slot 1 és Socket 370 processzort, beleértve a Tualatint is. Amint felbukkan egy eladó példány, az árát ritkaságához mérik, így 300-450 ezer Ft körül beszerezhető, ha valaki megkívánja.

Micron Samurai 64M2
Két Slot 1 Dual alaplapot szereltek vele, névszerint a Micron Grizzly-t és a Micron Preston-t. Felszereltségét tekintve, hasonlóan a Grand Championhoz, a létező összes CPU-t támogatta. 2 GB memória fogadására volt képes, sajnos hátránya az AGP hiánya, mindenesetre, aki ilyen chipsettel szerelt alaplapot birtokol, biztos lehet benne, hogy nem jön vele szembe egyetlen apróhirdetési felületen sem hasonló.

The Retro Web

Micron Samurai DDR
Igen... DDR... Slot 1-ben. Két alaplapot szereltek vele, a Micron Detroit Slot 1 illetve a Micron Hurricane Socket 370 alaplapot. A paletta talán legértékesebb alaplapjai, konkrétan nem lehet beszerezni őket. A teljesítményükről nincs elérhető adat, így amolyan legendás darabokként tekinthetünk rájuk.

Tesztben szereplő processzorok

Az árazás számítása:

Megjelenéskori árukat vettem figyelembe.
Az amerikai CPI kalkulátorral lekérdeztem hónapra pontosan 2024 decemberéhez képest a dollár inflációt, majd felszoroztam a jelenlegi forint árfolyammal, erre jön még a hazai 27% áfa. Közgazdászok kérem ne kövessenek el rituális öngyilkosságot, laikusként ennyire futotta. A CPU árazások így mai szemmel nézve a mai processzorok értékéhez viszonyítva egész jó iránymutatást adhatnak. Könnyebb felmérni, mennyibe került akkoriban egy-egy aktuális hardver.

Celeron

Covington 266/66 MHz SL2SY
1998 április 15.
ára: 155$
jelen árfolyamon kb.: 118.000 Ft

Mendocino 333/66 MHz SL2WN
1998 augusztus 24.
ára: 192$
jelen árfolyamon kb.: 183.000 Ft

Mendocino 500/66 MHz SL3FY
1999 augusztus 2.
ára: 167$
jelen árfolyamon kb.: 156.000 Ft

Coppermine 766/66 MHz SL4P6
2000 november 13.
ára: 170$
jelen árfolyamon kb.: 151.000 Ft

Coppermine 800/100 MHz SL54P
2001 január 3.
ára: 170$
jelen árfolyamon kb.: 152.000 Ft

Coppermine 1100/100 MHz SL5XU
2001 augusztus 31.
ára: 103$
jelen árfolyamon kb.: 90.000 Ft

Pentium II

Klamath 233/66 MHz SL2HD
1997 május 7.
ára: 636$
jelen árfolyamon kb.: 620.000 Ft

Deschutes 266/66 MHz SL2K9
1998 január 26.
ára: 520$
jelen árfolyamon kb.: 503.000 Ft

Deschutes 450/100 MHz SL358
1998 augusztus 24.
ára: 520$
jelen árfolyamon kb.: 497.000 Ft

Pentium III

Katmai 450/100 MHz SL35D
1999 február 26.
ára: 496$
jelen árfolyamon kb.: 471.000 Ft

Katmai 550/100 MHz SL3F7
1999 május 17.
ára: 700$
jelen árfolyamon kb.: 658.000 Ft

Coppermine 550/100 MHz SL3QA
1999 október 25
ára: 368$
jelen árfolyamon kb.: 342.000 Ft

Coppermine 600/133 MHz SL3H7
1999 október 25
ára: 455$
jelen árfolyamon kb.: 422.000 Ft

Coppermine 750/100 MHz SL456
1999 december 20.
ára: 520$
jelen árfolyamon kb.: 483.000 Ft

Coppermine 866/133 MHz SL4CB
2000 március 20.
ára: 776$
jelen árfolyamon kb.: 708.000 Ft

Coppermine 1000/133 MHz SL4BS
2000 március 8.
ára: 990$
jelen árfolyamon kb.: 904.000 Ft

Coppermine 1100/100 MHz SL5QW
2000 június 10
ára: 990$
jelen árfolyamon kb.: 897.000 Ft

Athlon

Pluto 600 MHz K7600MTR51B
1999 november 29
ára: 599$
jelen árfolyamon kb.: 556.000 Ft

Pluto 700 MHz K7700MTR51B
1999 november 29
ára: 749$
jelen árfolyamon kb.: 695.000 Ft

Alaplapi kitekintő I.

Asus P2L97 i440LX
1997 ősz

Az Asus korabeli csúcs alaplapja, első szériás 66 MHz FSB-vel bíró, akár Deschutes magos Pentium II-höz alkalmas. Az előd KN97-X-hez képest hatalamas technológiai ugrás volt. CPU konfigurációs beállítások, 60-66-75-83 MHz BIOS-ból elérhetők, ekkortájt végképp nem volt általános. A kor csúcshardvereinek megfelelő felszereltség, minőségi Rubycon kondenzátorokkal.

Korai 440LX lapok közt a P2L97 kiemelkedően jó darab volt

AGP 1x található a lapon, emellett 384 MB EDO vagy SD memóriát képes kezelni hivatalosan. Ennek ellenére különösebb gond nélkül indul 768 MB memóriával is. A 440LX kötöttsége, de valahol mégis szép, hogy a 100 MHz FSB-vel bíró processzorok kora előtt érkezett fél évvel. 1997 őszi naptár azonos retró konfigurációnak az egyik legkiválóbb választás lehet, korai gyártású szorzózármentes Pentium II-vel.
Ezekre a Pentiumokra egy későbbi fejezetben még visszatérek.

"gondosan tervezve a leggyorsabb processzorokhoz."

----

Asus P3V4X VIA Apollo Pro 133A "694X"
2000 március

Az ASUS VIA chipsetre épülő felsőkategóriás Slot 1 alaplapja. AGP 4x, PCI, ISA bővítőhelyek, hatalmas 2GB-os memória bővítési lehetőség, UDMA 66 támogatás. Ezen felül itt megoldott dolog, ami az Intel chipset oldaláról komoly hiány, a 100MHz-es FSB-vel rendelkező CPU-k mellett tudunk végre 133 MHz-en futó memóriákat használni. Sőt a 66-os FSB mellett 100 MHz-es RAM-okat szintúgy tudunk használni benne.
Tuning opciókat tekintve, valamelyest szegényesebb, mint az előd Apollo Pro 133 esetén, de ez inkább a gyártó sara, ugyanis nincs lehetőség 1 MHz-es lépésekben az FSB állítására, csak dedikált órajeleket kapunk 3-4 MHz-es lépcsőkkel.
Nem volt megszokott a 4 memória foglalat, szerencsére itt megtalálható, így akár 2 GB SD memóriát is pakolhatunk bele, ami teljesen szürreális.

DIP kapcsolók, és kék UDMA66 port a P3V4X-en

Az alaplap felépítése masszív, a kornak megfelelő magas felszereltséggel, a létező összes Slot1 CPU támogatásával. Az AGP 4x támogatás, az előddel ellentétben, már nem tartogat meglepetéseket, valóban képes rá a rendszer, minden hiba nélkül, akár UC és USWC opciók közt váltva. Talán a leghosszabb ideig támogatott Slot 1 lapról van szó, ugyanis a legutolsó BIOS verzió 2003 november 10. napján érkezett hozzá.

----

Asus K7V-T VIA KX133 Slot A
2000 április
A K7V-T elődje a K7V-RM volt az első alaplap, amely hivatalosan is megkapta az 1 GHz-es CPU támogatottságot, így jó esélyt adva arra, hogy az utód K7V-T is hasonlóan szép karriert fusson be a frissítés után. A lapra nem lehet kifogása egyetlen Slot A CPU-nak sem, hisz a teljes termékpalettát támogatja a Thunderbid-öt beleértve.

teljes méretű ATX alaplap a K7V-T, ekkoriban hatalmasnak számított

Az alaplapon 4x AGP Pro található +50W támogatottsággal. Itt nem áll fenn a hiba a Fast Write kapcsán, ami tiltást eredményezne az nVidia driverekben. Emellett képes a VIA-tól megszokott módon az FSB sebességnél magasabb memória órajeleket használni.
Ultra ATA 100, a leggyorsabb HDD-khez, valamint Jumper Free BIOS található rajta így akár 1 MHz léptékkel állíthatjuk az FSB-t.

Alaplapi kitekintő II.

Abit VA6 VIA Apollo Pro 133 (693A)
2000 tavasz

Felszereltségét tekintve a kései Slot1 lapokhoz méltóan UDMA66-al, 133MHz FSB támogatással rendelkezik. Az alaplap stabilitására nem lehet panasz. 768 MB memóriát tud fogadni, akár ECC támogatással. Videokártyák számára AGP 2x 3,3V áll rendelkezésre.
A lap utolsó BIOS-a 2002-ben érkezett, így a terméktámogatás bőségesen bele nyúlt a Pentium 4 érába.

Csalóka lehet a fehér IDE, ezek nem RAID csatlakozók

Abithoz hűen SoftMenü II támogatással rendelkezik, így rengeteg tuning opciót kapunk, ami nem volt feltétlenül megszokott VIA chipseten nyugvó alaplapoktól. A gyártó által konfigurált beállításokon tudjuk használni a CPU-t, akár 140-150 MHz FSB-vel.

Mindenképp továbblépésnek számít a 440BX-hez képest technológiailag, de az öreg chipsetet sem szabad leírni ellene.

----

Abit BF6 i440BX
1999 ősz

A BE6-II-nél valamivel gyengébben szerelt kései 440BX alaplap.
Egészen 2001 nyaráig kapott BIOS frissítést, így a support jócskán kitolódott. Az összes 100MHz FSB-vel rendelkező CPU különösebb gond nélkül fut benne, köszönhetően a SoftMenü III-nak, a vissza osztható AGP és PCI szorzónak, a rengeteg tuning beállításnak, és a feszültség állítási lehetőségeknek. Az alaplap a Slot 1 éra Pentium III korszakában került piacra, a felszereltségét tekintve egyedül az UDMA 66 vezérlő hiányzik róla. A BE6-II-höz viszonyítva egyel több PCI csatolóval rendelkezik. A nyáklapja szinte teljes egészében megegyezik, sőt a BIOS is kompatibilis a testvérével. Az Abit itt már alkalmazta az 1999-ben szabvánnyá váló színes backpanel csatlakozókat.

Kedvelt, legendás lapok egyike a BF6

Az FSB a megszokott 66-75-83-100 MHz-en túl 1 MHz léptékkel egészen 200 MHz-ig kitolható. Nyilván ez utóbbi érték inkább elvi síkon értendő, minthogy valóban képes legyen rá a 440BX.

Az alaplapi DIP kapcsolók további lehetőséget biztosítottak az egyszeri konfigurációnak, így nem volt kötelező a SoftMenü használata sem. AGP 1-2x található rajta, 1,5V támogatás nélkül. Fogadni képes 3,3V kompatibilis AGP 3.0 8x kártyákat, ha rendelkeznek a slothoz megfelelő kivágással.

----

Abit SH6 i815E
2000 december

A technológiai agymenés, amit az Abit véghez vitt az SH6-tal, teljesen páratlanná tette.

Nem került piacra más Slot 1 alaplap amely az Intel i815E északi hídját használná.
Minden megtalálható rajta, ami egy Abit SA6-on, vagy egy Asus CUSL2-n rajta van.
A legérdekesebb szerepe a tesztben viszont a CPU támogatottság. Az i815E egy Socket 370 chipset, így más esetben nem lenne lehetőség a kizárólag Slot 1 foglalatba készült processzorokat használni ezzel a chipsettel. Az utat az SH6 megnyitotta ehhez, mivel képes kezelni a Covington magos Celeronokat, a Klamath és Deschutes Pentium II-t, illetve a Katmai Pentium III-at, melyet szintén nem gyártottak Socket 370 foglalattal.

Márpedig ilyen alaplap nincs... és mégis van

És ez még csak a jéghegy csúcsa...
Van itt még Ultra ATA 100, univerzális 4x AGP 1,5V, teljes körű 133 MHz FSB támogatás, SoftMenü III, szabályozható FSB 50-től 250MHz-ig, 8 szinten vissza osztható AGP és PCI. CPU valamint memória feszültség és szorzó állítás, DIP kapcsolók, integrált grafikus vezérlő, külső, szabadon használható hőmérő szenzorok, szoftveresen OS alól vezérelhető feszültség és ventillátor szabályzás, egyszóval minden.
Kétségtelenül a leg modernebb Slot 1 alaplap, ami piacra került.

A teszt menete, további hardverek

Az alaplapok és főleg a CPU-k mennyiségére való tekintettel igyekeztem minden térre kiterjedő teljesítményteszteket és benchmarkokat keresni.

A tárolás jelenti a legnagyobb problémát a Slot 1 processzoroknál

Tavasszal a folyamat alaposabb megkezdésekor még játék teszteket szerettem volna használni, végül elvetettem és a benchmarkok felé fordultam. Összehasonlítás szempontjából teljesen mindegy, hogy játékok vagy benchmarkok futnak. A könnyebb utat választottam a hardverek mennyiségére tekintettel, így könnyebb volt átlagolni az eredményeket végül.

Leadtek LR2950 256 MB

A teszt folyamata az alábbi lépések szerint zajlott:

- WinRAR benchmark
- 3DMark 2000 3x futtatva, majd az eredmények átlagolva
- 1 perc várakozás után IDLE fogyasztás mérése
- 3DMark 2001 SE, első teszt 10. másodpercében a fogyasztás leolvasása, a teszt 3x futtatva, az eredmények átlagolva
- PCMark 2002

A teszthez változatlanul használt összetevők:

- Leadtek LR2950 FX5600XT 256MB
- 2x256 MB Kingston 133 MHz CL2 memória
- Seagate Barracuda 7200 RPM 80GB HDD
- Post kártya
- HiPro 700W szervertáp
- Windows XP sp1

A CPU-k sorrendjét nem szabtam keretek közé, így amelyik a kezem közé akadt, az következett. Lényegtelen szempont, hisz az összeset mérni kellett. Egyedüli szabályként az operációs rendszer telepítését a Slot 1 felső házához tartozó processzorokkal végeztem, így viszonylag gyorsan túl estem rajta. Mielőtt a tesztekre kerülne a sor, fontos leszögeznem, hogy első sorban az alaplapok teljesítmény viszonyára voltam kíváncsi. A processzorok mérése is érdekes lehet, ezért külön bontásban arra is kitérek, de ahogy az írás elején említettem, nem hirdetek köztük győztest.

WinRAR

A WinRAR beépített benchmarkja nagyon hasznos funkció. Pontos és kiértékelhető eredményt ad, nem mellesleg elindul szinte mindenen, aminek órajele van. Nem vagyok a táblázatok nagymestere, így a stílusuk hagy kívánni valót maga után. Az adatok kiolvasására elegendő lehet ez is.

A mérések processzorról-processzorra haladnak. Magtípusonként minden esetben egy-egy példányt veszek számba, így nem lesz a táblázatban kétszer azonos architektúrájú CPU, például két Deschutes, vagy két Coppermine. Leírva kissé zavaros lehet, a táblázatokat áttekintve egyértelművé válik mire gondolok. Az eredmények átlagolása után az alaplapok közül megnézzük melyik teljesített legjobban.

Pentium II Klamath 233/66 MHz

Az SH6 és a P3V4X minimálisan több pontot hozott, mint a többiek. Ez betudható a fejlettebb memóriakezelésnek, ezáltal a frisebb lapkakészletnek. A leg korábbi i440LX így is mindössze 6%-al marad el tőlük.

Pentium II Deschutes 450/100 MHz

Érdekes megfigyelni, hogy a lehető legalacsonyabb órajelű Pentium II-höz képest 50%-os teljesítmény növekedést nyújt a 450-es. Ezzel a processzorral jóval agresszívabb különbségek jöttek elő. Az Asus P2 L97 kiesett a felsorolásból, mivel nem képes 100 MHz-es FSB-re, ez a CPU el sem indult vele. Cserébe megérkezett a HP Vectra és bemutatkozott az i820 lapkakészlet RDRAM páros. Valamiért nem tudtam sem BIOS-ban sem másutt a memóriákat nagyobb sebességre bírni, mint 400 MHz, így a mérést bemutatom ugyan, de félek torzítja a sebesség. Ha ez nem lenne elég, az i820 nem támogat Dual Channelt, ahhoz i840 chipsetre lenne szükség Slot1 foglalattal. Az SH6 elhúzott a mezőnytől, meglepő módon nem a 440BX követi, hanem a két VIA chipes alaplap az erősorrendben.

Pentium III Katmai 550/100 MHz

Itt már csak négy versenyző maradt porondon. A P2 L97 nem tud a P3-al mit kezdeni, ezt ettől kezdve ki sem emelem, ami 66MHz feletti FSB-t igényel, oda sajnos nem életképes. A HP Vetcra válogatós alaplap, a Katmai nem üzemel benne. Az erősorrend viszont lényegesebb, a 440BX előre sorolt, a P3 jobban fekszik neki úgy tűnik, mint a közvetlen kortársa egy generációval korábbról. Katmai esetén hasonló eredményt kaptunk, mint a P2 233 MHz mellett. Az SH6 lemaradása számottevő, a két VIA közül szépen tartotta a lépést a 440BX-el a 694. A 693 lassú memóriakezelése a CPU órajelek emelkedésével úgy tűnik kezd megmutatkozni.

Pentium III Coppermine 750/100 MHz

A tendencia ahogy feljebb haladunk a processzorok közt egyre inkább kimutatkozik. Sajnos a VIA 693 itt már érezhető sebességhátrányban szenved. A P3V4X és a BF6 fej-fej mellett, az SH6 egy kissé előttük.

Pentium III Coppermine 1000/133 MHz

Elfogytak az alanyok. A HP Vectra eredményeit nem tüntetem fel, mert értelmezhetetlen, nagyon lassú sajnos, nem így kellene működnie annak a chipsetnek. A BF6 ugyan képes 133-as FSB-re, de az AGP instabilitása miatt nem működik benne az FX5600. Az eredményeket nem szerettem volna vele torzítani, hogy más VGA-val futtatom a 133-as procikkal, így minden hasonló esetben kimarad a felsorolásból.
Kitérve végre az "életben" maradt trióra, egyre inkább kialakult papírformát láthatunk. A 815E elhúzott, a VIA 694 meglepően jól teljesített, a 693 már annál kevésbé. A 133-as CPU-k nem az ő terepe.

Celeron Covington 266/66 MHz

Hasonló eredményt láthatunk, mint a legkisebb Pentium II esetén. A két táblázat, erőviszonyokat tekintve majdnem megegyezik. Az Apollo Pro, ha egy hajszállal, de jobb eredményt produkált, mint az i815E.

Celeron Mendocino 500/66

A tendencia változatlan, az erősorrend lényegében beállt WinRAR alatt. Az Abit VL6 erősen lemaradt, érthető az oka, miért cserélte a VIA néhány hónap alatt ezt a chipsetet. A Celeron meglepően pörgős CPU, lomhábbnak érződik mellette egy kortárs, órajelben közeli Pentium II.

Celeron Coppermine 1100/100

A Celeronok alatt láthatóvá válik , hogy a 440BX mennyire jól érzi magát magas órajelű, 100 MHz FSB-vel működő CPU-k alatt. Az SH6 és a P3V4X szinte minden processzorral ugyan ezt a tendenciát követte, hol az egyik, hol a másik alaplap bizonyult gyorsabbnak. A VL6 szokott módon kullog a többiek után.

A teljes sorozat

Három alaplap volt képes az összes tesztben szereplő Intel CPU-val végig talpon maradni. A WinRAR esetén a legjobb eredményt az Abit SH6 produkálta, így első körben a CPU-k teljesítményét ezzel a lappal mutatnám be. Kontrollcsoportként az Athlonok is szerepet kapnak.

Az Athlonok szerpelése megtévesztő lehet, ezek a CPU-k nem voltak túl fényesek tömörítésben, ez részben köszönhető az 1/3 órajelen járó L2 cache-nek.
A legerősebb példány az 1000/133-as Pentium III lett. Érdekesség továbbá, hogy a 600/133 Coppermine majdnem beérte az 1100/100-as testvérét. Celeronok közül az 500-as Mendocino a 66MHz-es FSB ellenére ott a Pentium II 450 és a Pentium III 450 nyakán. A Coppermine 550 (PIII-E) és a Katmai 550 szintén érdekes viszonyt mutat, az on-die cache hiába csak fele, érezhetően gyorsabb vele a Coppermine.

3DMark 2000

Ez a DirectX 7 tesztprogram a korabeli kártyáknak komoly kihívást jelentett, az FX5600 évekkel később jelent meg, így nem okoz neki komoly feladatot, cserébe a CPU limit mérésére alkalmas.

Egyik legmagasabb órajelű Pentium III Coppermine az SL5QW 2001 29. hetéből

Az előző tesztben szereplő processzorok helyett, most mások kerülnek terítékre. Kivétel ez alól a Covington magos Celeron, mert abból nincs a háznál nagyobb darab.

Pentium II Deschutes 266/66

A 3DMark megköszöni a VIA magasabb memória sebességét, ezzel az opcióval bőven alkalmasak az Intel csoport befogására, sőt az Aporllo Pro 133A elég erős különbséggel helyben hagyta a mezőnyt.

Pentium III Katmai 450/100

A BF6 erőre kapott 100 MHz-en. Az eredmények szinte hibahatáron belüliek. A laponkénti három mérés átlaga szépen kirajzol némi különbséget. Átlagos felhasználás alatt egy 450-es Pentium III alatt úgy tűnik észrevehetetlen lenne a külöbség a lapok közt.

Pentium III Coppermine 600/133

Kissé felemás a csoport, mert a BF6 133-as FSB-n nem mérhető, így kimaradt. Cserébe megérkezett a kontroll csoport, a 600-as és 700-as Athlonok képében. A VIA és az Intel kései megoldásai egymás nyakán, mint általában. A többi esetben az AMD szépen felkapaszkodott, de a Pentium III 133 MHz-es FSB-je kényelmetlen ellenfélnek bizonyul. A 600/133 P3 egy igazi "sleeper", rengeteg meglepetést okozott a tesztek során.

Pentium III Coppermine 1100/100

WinRAR alatt bizonyosodott, hogy a 440BX meghálálja a 100-as FSB-n futó magas órajelű processzorokat. Hiába a 4x AGP és a fejletteb chipset, az SH6 bőven alul teljesít hozzá képest, itt az Apollo Pro 133 ligájában játszik. Ellenben az Apollo Pro 133A tartja a lépést a 440BX-el.

Celeron Covington 266/66

Mondhatni nem siet a Covington sehová. Az Asus P3V4X ismét várakozásokon felül teljesített, minden más papírforma és várható eredmény volt.

Celeron Mendocino 333/66

Elsőre biztosan feltűnik az Abit VL6 eredménye. Nem elírás, tőbbször ellenőriztem, ez sajnos tendencia lesz a 66 MHz-es FSB mellett ennél a lapnál. A P3V4X befoghatatlannak bizonyul, míg az SH6 szinte kimutathatatlanul, de kikapott a BF6-tól. A korai 440LX chipes P2 L97 szépen teljesít, főleg egy olyan CPU-val, ami a lap megjelenésekor még nem is létezett.

Celeron Coppermine 800/100

A VL6 100-as FSB-n, már bőven tartani tudja a tempót. A teljes sor 8% körüli eltéréssel együtt mozog.

Legjobb választásnak az Asus P3V4X bizonyult. A CPU sort vele mutatnám be.

866 MHz-től felfelé komolyan elhúznak a nagyobb Coppermine-ok. Néhány beszakadás látható a tálbázatban, az első épp a fent említett. Érdekesség még az 1100-as Celeron, ami iszonyat órajel volt akkoriban, mégsem tudja utolérni a 600 MHz-es Athlont. Aranyközép útnak a 600/133-as Coppermine bizonyult. Elég erős az órajeléhez képest, és csak minimálisan marad el a jóval drágább és később megjelenő 750-es Pentium III-tól. Ezen felül megveri a szintén drágább és időrendben kortárs 700-as Athlont is.

3DMark 2001

A 3DMark 2001-el elékreztünk a DirecX 8.1 érába. A processzorok java ekkor már előző generációnak számított, hisz piacon volt a Pentium 4 és hamarosan elérte a pályafutása csúcsát a P3, a Tualatin elkövetkező megjelenésével 2002 elején. Nézzük a szereplőket. Itt már vegyesen a WinRAR és a 3DMark 2000 tesztből megismert procikat válogattam. Clock to clock teszteket is prezentálok.
Kezdjük a sort az elején.

Legmagasabb órajelű, még 66 MHz FSB-s Celeron

Párban tesztelt processzorok

A megszokottól eltérve most két processzor teljesítményét hasonlítom össze, órajel azonos esetben. Az Abit BF6 mérési eredményeit használtam fel ehhez.

Minimális előnye van az újabb generációnak. Lássuk a Katmai mit kezd a Coppermine-al, és az Athlonnal.

Ez a két táblázat azért készült, hogy ténylegesen látni lehessen, bizony a Katmai közelebb áll a Pentium II-höz, mint a Coppermine-hoz, órajel azonos esetekben.

Pentium II Klamath 233/66

Nagy meglepetésre nem kell számítani, az erő sorrend szinte azonos marad, kisebb kiugrásokkal innentől kezdve. Az bizonyos, hogy a 440LX és a BX közt volt számottevő teljesítménynövekedés. Az SH6 ugyan minimálisan, de meg tudta verni elődjét. A két VIA egymáshoz képest igazolja ismét, hogy megérte a fejlesztés.

Pentium III Coppermine 750/100

Talán az eddigi leg kiegyensúlyozottabb 3DMark eredményt láthatjuk. A 700-as Athlon tartja a lépést a 750-es P3-al. Az egész sort leiskolázza a BF6. Azt már láttuk előzőleg is, hogy amíg 100-as FSB-n magas CPU órajelet kapunk egyre komolyabb előnyre tesz szert.

Celeron Mendocino 500/66

Ismét kibukik a VIA 693 lassú 66 MHz-es teljesítménye a Pentium II éra processzoraival, esetünkben a Mendocino Celeron épp ez. A többiek egy halmazt alkotva, hibahatáron belüli értékeket produkáltak.

Celeron Coppermine 766/66

VL6... különös, de a Coppermine magos procikkal nem küzd 66 MHz-es FSB mellett sem. Szépen egyben van a mezőny.

Celeron Coppermine 1100/100

Az Abit BF6 ismét előzött a legmagasabb órajeleken.

A leg kiegyensúlyozottabban az Asus P3V4X szerepelt, a teljes sor bemutatását így rá bízom. Nem volt problémája sem az alacsony FSB-vel, sem magas órajeleken. A többi résztvevőnek érezhetően vannak gyenge pontjai az órajelek tekintetében, ki az alsó, ki a felső házban dobja le az ékszíjat.

Megérkeztek az Athlonok 3DMark 2001-ben. A Celeronok, főleg a 100-as FSB-vel bíró darabok szépen teljesítenek. Az 500-as Mendocino teljesen egálban van a Pentium II-vel és a 450-es Katmai Pentium III-al. Nagyon jó vételt csinált az, aki anno a 333-as Celeront választotta, ez szintén jól látható, veri mindkét Pentium II-t töredék áron, ráadásul iszonyat tuningosak voltak. A felső házban az 1100-as P III is a helyére került.

A 3D tesztek után nézzük miként teljesítenek memória kezelés terén az alaplapok.

Memória sebesség

A chipsetek különbsége főképp ezekben a tesztekben mutatkozik meg. Nagy mintám van, elég komoly változást hozott a CPU órajel emelkedése, ezért két ömlesztett táblázatban mutatnám be főképp az írás/olvasás sebességét. Abból könnyebb szemezgetni.

A Pentium II éra csúcsa, a 450-es Deschutes

Elsőként azonban nézzük meg legalább egy esetben az eredményeket, ahol a kontroll csoport részt tud venni. Az alaplapokban 2-2-2-5 időzítéssel futottak a memóriák, 66-100-133 MHz esetén egyaránt.

Érdemes megfigyelni mekkora hatása van a memóra írásnak az alaplapokban lévő CPU teljesítményére!
A Pentium III esetén teljesen jól kirajzolódik a 3DMark-ban tapasztalt erősorrend. Az Athlon olvasási sebessége nem feltétlenül tükrözi ugyanezt.

Nézzük a nyers adatok mit mutatnak.

Kezdjük a táblázat alján. A két VIA esetén a Celeron 333 volt a leglassabb. Az SH6 a Covingtonnal nem kapkodta el a feladatot. Míg a BF6 a 766/66 celeronnal küzdött. Ugyan ez a beesés figyelhető meg a magasabb órajelű 800/100 és 1100/100 Celeronok esetén a BF6-ban. A VIA 693 olvasási értékei jók, a lassú memóriakezelését a memória írás sebessége okozza. A 694 és az i815 tökéletesen leköveti egymást, és ebből adódóan a 3DMark eredményeiket kirajzolja a memória sebessége.

Érdemes megfigyelni mennyire jól érzik magukat a FSB 133-as Pentium III-ak, az i815 chipset mellett, ha memória írásól van szó. Pontosan 30-33% a különbség 100 MHz-hez képest.
Az Abit VA6 (Apollo Pro 133) legnagyobb gyengesége itt mutatkozik meg. A memória írása, hiába a 4 way bank interlave patch, nem javult sokat. A többi chipset rendben van, a koros 440BX minimálisan lemarad alacsony FSB-n az újabb társaitól. A teljesítményén ez kevéssé mutatkozik meg, mint a VIA 693 esetén. Nagyon jól kiegyensúlyozott hídra sikeredett a 440BX anno.

HDD sebesség

A déli hidak fejlődésének lekövetésére jó módszer lehet, egy HDD sebesség mérés. Mindenképp érdemes olyan meghajtóval próbálkozni, ami bőven az adott kor fölé pozícionált, esetünkben ez egy Ultra ATA 133-as Seagate merevlemez.

Asus K7V-T déli hídja

Alacsony sebességű processzoral elviekben nem kell nagy különbséget mérni, egy gyorsabb társhoz képest. Ezt a Pentium II Klamath sajnos cáfolta, a HDD írás/olvasás elég lassúra sikeredett. A Deschutes egy fokkal jobb volt, de az igazi mérvadó sebességet Pentium III-tól kell keresni. Első körben nézzük meg az alsó ház mire képes egymás ellen.

Szemezgessünk. A hidak fejlődése jóval szembetűnőbb, mint az eddigi tesztekben bármi más.
A P2L97 UDMA 33 támogatása rányomja a bélyegét a sebességre. Ahogy folytatjuk utunkat napjainkig, BF6 máris egy ugrás. A külső UDMA 66 vezérlőnek köszönhetően, majd a VL6 szintén UDMA 66-al, ami VIA fejlesztés ezért minimálisan eltér a BF6-tól sebességben. A következő lépés az Asus P3V4X, amely szintén UDMA 66 támogatású, mégis furcsa eredményeket produkált a két hasonló laphoz képest. Olvasása kicsit lassabb, írása viszont a teljes mezőnyt maga alá gyűrte. Az SH6 már Ultra ATA100 alaplap, ez főképp a HDD olvasásán látszik meg, itt az alsó szegmensben is. A Mendocino magban valami fejlesztésnek lennie kellett, hogy ekkora kört vert a teljes csapatra, sajnos nem találtam rá magyarázatot, így az on-die L2 cache volt az egyetlen tippem.

Asus P2 L97 déli hídja

Következő lépésben a négy legmagasabb órajelű processzor méréseit hasonlítom össze.

A felsőházban kiteljesedhettek a processzorok és az alaplapok is. Minimális különbség mutatkozik P3 100, 133 és Celeron közt. A vezérlőhidak sebessége kirajzolta a papírformát. Már csak az a kérdés maradt megválaszolatlanul, hogy mi a helyzet a kontroll csoporttal.

Pentium III 750/100 és Athlon 700 eredményeit eresztettem össze.

A két VIA chipset szinte azonos eredményt adott, az i815E nyilván már egy más helyzet, az olvasási sebességén meglátszik az Ultra ATA100.

A HDD sebesség mérése után tekintsünk át a fogyasztásra.

Fogyasztási adatok

A cikkben szereplő CPU-k bőven abban a korban készültek, mikor még egy aprócska borda, és egy ventillátor elég volt, hogy kordában tartsa őket.
Az Athlonok jelentenek ez alól kivételt, jóval nagyobb bordázattal érkeztek, mint azt megszoktuk egy Pentium III-tól. Manapság egy nagyságrenddel nagyobb fogyasztással rendelkeznek a processzorok, 75-90 fokon járnak üzem közben, teljesítményük alsó hangon százszoros, mégis valamiért az Athlonok és később a Pentium 4 Prescott maradt a köztudatban, mint forró és hűthetetlen processzor.
Ennek java része a fogyasztási adatokból adódik, valamint a kezdetleges bordás hűtésekből, hőcsövek nélkül.
Üzem közben mértem a teljes rendszer értékeit konnektorból, IDLE, és 3D Mark 2001 alatt, hogy kiderüljön mennyivel voltak éhesebbek az Athlonok, mint kortársaik.

K7 Pluto és a teljesen indokolt bordázata

Ennek az adatait elemezzük ki röviden. A Slot1 alaplapok közt nem volt számottevő különbség, a P3V4X-et hasonlítom össze a kontroll csoporttal, ha már VIA chipset mindkettő. Kiegészítem továbbá néhány információval, ami a későbbiekben szerephez jut, mikor a CPU-kat tuningolni kezdjük.

Érthető az Athlonok forrófejűsége az itteni adatokból. IDLE hatalmas plusz kalóriára van szükségük. Terhelve nem képviselnek nagyobb fogyasztást, mint a kortárs Pentium III-ak.

Kiugróan magas fogyasztást láthatunk a 233-as Pentium II esetén teljesítményéhez képest. Viszonyítva a 266-os testvéréhez elég komoly előnyt mutat a fejlettebb 250 nanométeren készülő Deschutes. 15 Wattal alacsonyabb fogyasztással kínál 33 MHz-el nagyobb sebességet. A teljes CPU palettán ez számít a legkomolyabb javulásnak a közvetlen utód javára.

A Pentium II 450 és a Pentium III 450 szinte tizedre akkora fogyasztással bír nyugalmi, és terhelt állapotban is.

Órajel párokat tekintve az 550-es Katmai és Coppermine közt már látható minimális eltérés az SL3QA javára. Az 1100-as P3 és Celeron közt 2 Wattos differencia van, ami meglehetősen komoly különbséget mutat a Pentium III javára fogyasztás/teljesítmény arányukat figyelembe véve.

Slot 1 mélyvíz, az optimalizált tuning

Létezik olyan CPU, mely megfutja a következő lépcsőfokát az FSB órajelnek. Gondolok itt arra, hogy 66 helyett 100, 100 helyett 133 MHz-en üzemelnek különösebb megerőltetés nélkül. Ebben az esetben a PCI 33MHz és az AGP 66 MHz biztosítva van, így nem indokolja semmi a bővítókártyák instabilitását, egy gonddal úgymond kevesebb.

FSB állításra alkalmas SlotKet átalakító 333@500 MHz-es Mendocinoval

Ehhez kiváló közeg az Asus P3V4X, mely a tesztben már bizonyította, hogy a VIA 694X chipsetje olyannyira kiforrt a Slot 1 éra utolsó harmadában, hogy érdemes a különleges képességét kihasználni, miszerint tud magasabb memória órajelet, mint az FSB órajele.
A Celeronokra nagyon jó hatást gyakorol, főleg az alsó házból, a Pentium II korszakból.

Celeron Mendocino 333 @ 500 MHz

Valószínűleg ember nem volt a földön, akinek alap órajelen járt a 333-as Celeronja. Az enyhe túlzás után megmutatom miért volt értelme ennek a folyamatnak.

Celeron 333 és a "zöldség" félkonfiguráció

Feszültség állítás nélkül képes erre a processzor. A VIA 694 erőteljesen meg tudja dobni a Celeronok teljesítményét a 133-as memória beállítás már csak hab a tortán. Szárnyal a CPU, 3D Mark 2000 kivételével mindenhol leveri a Pentium II 450-et.

Pentium II Klamath 233 MHz

1998 32. hete előtt minden Pentium II szorzózármentes volt. Ez nagyon fontos, ha valaki keresi a korszakból a zármentes CPU-kat erre figyeljen oda. A gyártási időt itt lehet megtalálni:

Deschutes 450 gyártási idejének jelölése

A fenti képen látható számsort kell keresni. Az első karakter lehet egy szám, vagy X Y Z, esetenként más betűk, ez most lényegtelen. Az utána következő három számot kell figyelni, az első a gyártási évet jelöli, 7 az 1997, 8 az 1998 és így tovább. a 0 értelem szerűen 2000-et jelentene. A második és harmadik karakter a gyártás hetét jelöli. Amíg ez utóbbi kisebb mint 32, jó eséllyel kifogtunk egy szorzózármentes processzort. Klamath-ból szinte biztosan, Deschutes esetén nagyjából 80% esélye van.

Térjünk át a tuningra. A Klamath, mint a bevezetőben írtam, nem készült 100MHz FSB-vel, pláne 133-al nem. A 233-as zármentességét felhasználva megpróbáltam kerek órajelű 2,5x100 MHz beállítással futtatni a processzort, a P3V4X--ben ráadásul 133MHz CL2 memóriákkal sikerült ezt megtenni. Meglepetésemre gond nélkül lefutott minden teszt. A 133MHz FSB beállítása azonban nem sikerült, hiába a 2x133-as beállítás, a CPU FSB 66MHz-re állt vissza, így "csak" a 100MHz volt mérhető.

Egész pontosan így nézett ki:

A CPU sebessége megközelítette a Deschutes 266/66-ot, viszont a fogyasztása 25%-al több a teljes rendszert figyelembe véve. További érdekesség, hogy a memória olvasási sebessége épphogy megelőzte a 66 MHz-es FSB mellett üzemelő társakat, sőt az olvasása valamelyest lassult az alap állapothoz képest. Valószínüleg egy processzoron belüli szük keresztmetszet okozhat limitációt ebben az esetben.
Saját magához képest sem jelent lényeges előrelépést a magsabb FSB. A Klamath magban nem volt több, szerencsére emellett brutálisan fogyasztott...

Pentium III Katmai 450 @ 600 MHz

Utolsó résztvevő a Katmai. Csúfoljuk SSE képes Pentium II-nek, de ezt az órajelent a P2 nagyon nehezen érné el, Katmaiból viszont létezett 133-as verzió 600 MHz-en. Ideje volt készíteni egyet, a szorzóban azonos 450/100-as verzióból.

A két Coppermine-hoz képest magas fogyasztással bír a Katmai. Teljesítménye 600/133-on majdnem beéri az 550-es Coppermine-t. Akár csak a Pentium II Klamath esetén, itt is hatalmas fogyasztás növekedést okoz az FSB következő lépcsőfoka. A 600-as Coppermine ellen semmi esélye, hiába az azonos órajel és FSB sebesség.

Slot 1 NAGYON mélyvíz, faragjunk Tualatint

Alap esetben egyetlen Slot 1 lap sem támogat Tualatin magos Celeron, vagy Pentium III processzorokat.
A megoldást egy ehhez megfelelő Tualatin CPU átalakító jelenti, DE...
Ebből kevés készült, jelenleg nagyon drágák, gyűjtői értékük nyilván magas, de meg lehet ezt oldani egyszerűbben is. Erre mutatok két módszert.

A radikális CPU átalakítás:

Akkor érdemes alkalmazni, ha hajlandó valaki beáldozni egy Tualatin magos Pentium III-at, vagy Celeront, mivel fizikailag károsítani kell, lábat törni, és lábakat összekötni.
Mentségemre szóljon, amiatt egy 1400 MHz-es SL6BY Tualatint alakítottam át, mert ezeket 10-15 éve szerverek felszámolásából könnyen be lehetett szerezni tucat számra, így nem volt kérdés, hogy a csúcs kerül Slot 1 lapba, vagy sem. A CPU átalakítás további előnye, hogy a SlotKet módosításával ellentétben, nem Tualatin kompatibilis socket 370-es alaplapokban használhatóvá válik a CPU, pl. Abit SA6-R, Asus CUSL2-C és a többi.

A Tualatin magos Pentium III, főleg az 1400MHz Pentium III-S nagyon keresett retró proci. Elfogytak, gyűjtőknél kötöttek ki, mégsem egyértelműen lehetne ritka darabnak nevezni, mivel havonta, két havonta feltűnik hardveraprón egy-egy darab, még hozzá lehet jutni.
Árazását tekintve 10-16 ezer forint közt mozog jelenleg idehaza, stepping függvényében. Érdemes az SL6BY variánst vadászni, mivel ez volt az abszolút csúcs, a legkiforrottabb tB1 stepping, így a tuningot jól viseli. Nem ritka hogy a tB1 steppinggel gyártott proci gond nélkül húzható elfogadható feszültségen akár 1700-1800 MHz közé.
Ennek oka prózai, az Intel saját magának állított konkurenciát a Tualatinnal, mivel az első generációs Willamette magos Pentium 4-et fogalmazzunk úgy, hogy falra kente. Elfogult vagyok a korai Pentium 4 korszakkal, így ez a kijelentés megérne egy komolyabb kiveséző cikket a jövőben. A Tualatin időben már inkább a Northwood korszakhoz áll közelebb. Megjelenésekor a Willamette P4 már másfél éve piacon volt. Eredeti tervek szerint akár 1733MHz-ig skálázódhatott volna a P III, erre utaló jeleket néhány alaplap BIOS-ában találni, ha valaki szeretne utána járni, például az Abit ST6 BIOS-t kutatva találhat 1733/133 MHz alapbeállítást, sajnos CPU már nem készült hozzá.

Az átalakításnak több lehetséges kimenetele van, a legradikálisabb a CPU átalakítása, lábtőréssel, összekötéssel.
A CPU mod ismét két részre osztható. Első körben, csak a kompatibilitást oldjuk meg a BX chipsethez majd, ha nincs megfelelő Slot1 átalakító, amit jumperelni lehetne 1,45 V-ra, a CPU további átalakításával ez is lehetséges. Külön nem térnék ki rá, akit alaposan érdekel, ebben a leírásban minden információt megtalál hozzá.

geocities.ws

További pozitívum, hogy továbbra is használható Tualatin képes alaplapokban, kiegészülve a 440BX chipes alaplapokkal ezentúl.

Ezt a CPU-t anno akosf 3DMark 2001 és superPI versenyére (retrósok, emlékszik erre még valaki?) használtam. Az átalakítást amiatt kapta, mert ez bizonyult a leginkább anti tuningos példánynak a 6 darab SL6BY-ból, mondhatni próbadarab volt. Szerencsére nem lett semi baja, a mai napig elketyeg, immár 14+ éve. Megfigyelhető rajta, hogy a feszültség modhoz nem törtem ki a lábait, így az alap 1,475V mellett képes üzemelni Slot1 alaplapokban is.

1,475V-on Asus P3V4X Slot1-ben.

SlotKet kártya "tűtelenítése"

Szintén megoldás lehet, és kevéssé kockázatos a SlotKet kártyák moddolása. Erre több módszer van forgalomban. A kiforrasztott PIN híve vagyok, így ezt használom. Előnye, hogy a CPU-t nem kell bántani, az átalakítók még jelenleg is filléres tételek, így kisebb a veszteség, esetleges hibáknál. Hátránya, hogy nem minden Pentium III-S indul benne. A Celeronok ellenben minden órajelen 1000-tól 1500-ig hajlandóak rá.

módosított, feszültség állításra alkalmas átalakító

Érdemes feszültség állító jumperrel ellátott átalakítókat faragni, hogy esetlegesen az 1,475V-on bootolni képtelen alaplapokban 1,6-1,7V mellett indíthatóak maradjanak a processzorok. Ekkora feszültség többlet már komoly melegedéssel járhat, ezt szem előtt kell tartani.

A fenti képen egy kettős célú átalakított SlotKet látható. A megfúrt foglalat lyukak egy egészen kíméletes módszert takarnak. Sem az átalakító pinjeit, sem a CPU lábait nem kell kitörni abban az esetben, ha az átalakító hátulján össze forrasztjuk a PIN layout képen látható lábakat, a lábtörés helyett pedig egyszerűen a törendő lábakra egy floppy kábel külső szigetelését húzzuk. Jelenleg nincs erre felkészített processzorom, így csak szemléltetésképp készült az alábbi kép, ebben a formában nem működne, mivel nem fér át a szigetelés a furatokon.

Érdemes kírésletezni, vérmérséklet függvényében, ha valaki ki szeretné sajtolni a teljesítményt egy 440BX chipes alaplapból.

A teljesítmény egy Tualatin 1400 esetén nagyjából órajel arányos az elődökkel. A memória olvasás és irás kivételével minden másra pozitív hatást gyakorol. A fogyasztása kisebb, a 130 nanométernek köszönhetően, mint a Coppermine magos processzoroké. A 3DMark eredmények magukért beszélnek, a tömörítési eljárások szintúgy. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a két mag közt több mint 2 év technológiai különbség van, a Tualatin javára.

Végszó

A technikai oldalba egy másik, jóval szakmaibb, az elektronikára koncentráló írásban igyekszem kitérni, ennek megvalósítása a jövő kérdése. Mindaddig tapasztalatokkal gazdagodva a lelki békém a helyére került.

Egyetlen hardver sem ment tönkre a teszt folyamán, épek és egészségesek maradtak.
Számítottam kisebb nagyobb buktatókra, ez természetesen megvolt, de semmi eget rengető, említésre méltó történés nem hátráltatott. Az alaplapok java rengeteg CPU cserét élt át nagyon rövid időn belül, ezzel feszegetve a foglalatukat, a NYÁK lapjukat. Folyamatos ki-be kapcsolással, tesztek által melegítve, mégsem történt semmi bajuk.

Zöld és zöldebb Intel alaplapok

Használva voltak, mint egy mai hardver, hisz a maguk korában ezek is mai hardverek voltak. Mi változott az elmúlt 25 éven kívül? Az ég világon semmi. Akkora teljesítményre képesek, mint fénykorukban. Megfelelő szoftverkörnyezettel pörgős, gyors rendszernek számítottak, és… számítanak ma is. Érdemes a Retró PC-t a helyén kezelni, a hobbik közt, és így hozzá állni, akkor sok örömmel teli órát okozhatnak a korszakukat meghatározó, ezáltal történelemmé váló hardverek.

Külön köszönöm envagyok kollégának a HP Vectra kölcsönadását, ami igaz nem jutott túl sok szóhoz, de valamelyest helyre tette a világképem a RAMBUS-os Pentium III-al kapcsolatban. Bizonyosan a teljesítménye valahol a 440BX felett kell járjon, ezt mégsem sikerült kiaknázni. Összesen több mint 400 3DMark futott. A VGA kártya külön szót érdemel, hogy bírta a sarat, évek óta ez a teszt kártyám, most sem csalódtam benne.

Az alaplapokra kitérve teljesen az elvártat hozták. A P2L97 egy korai Pentium II alapjául tökéletesen szolgál, a BF6 az egész palettát le tudja fedni, amíg nincs szó 133-as FSB-ről. Az SH6 különlegessége és stabilitása nagyon meggyőző, sajnálom, hogy nem készült más alaplap i815E chipsettel. A két VIA pedig minden tiszteletet megérdemel, hogy felvették a versenyt az Intel megoldásaival. Az Apollo Pro133A ráadásul több helyen elég szépen leveri a konkurenciát.

Minden processzor vissza került a helyére, a Slot 1 foglalatba. Majd a polcomra, hogy egy újabb körre, vagy retró PC építésre készenlétbe álljanak. Az Athlonok kifejezetten tetszettek, megvan a maga szépsége, és a ritkaságuk sem utolsó szempont, ha szeretnénk egy egzotikus korhű rendszert építeni, ami felveszi a versenyt a Pentium III-al.

Végül álljon itt a táblázat, melybe az adatokat gyűjtöttem. Ebben további mérések találhatók, akit érdekel nyugodtan lapozgassa, mentse le magának, hogy tudjon belőlük adatokat kinyerni a saját rendszereihez, vagy összehasonlításukhoz. Rengeteg CPU-t nem mértem le, itt lehet következtetni különböző órajelű variánsok teljesítményére.

---- Slot1 korszak mérési eredmények táblázata ----

Köszönöm, ha végig olvastad, legközelebb egy hasonló témát keresek a retró PC kedvelőknek!

Kérem, aki hibát találna jelezze felém, és igyekszem javítani.