Egy egyszerű kis összehasonlítása annak, hogy hogyan is hangzik egy klasszikus mű fémhúros akusztikus gitáron, és hogyan hangzik ugyanez (na jó, kicsit más interpretáció, de azért jó közelítéssel ugyanez) klasszikus gitáron, nylon húrokon. Lássuk:

fémhúros

klasszikus

A tanulságot mindenki levonhatja saját szájíze szerint.

Haszutmafor: A képek kattintással nagyíthatóak.

Sziasztok!

Adott egy 1988-as születésű lány és egy mese, amit talán 9-10 éves kora körül nézett. Alig emlékszik valamire, de nagyon akarja tudni, hogy mi lehetett az. (Hopp, módosítás: a videotékából lett kivéve a mese, ehhez mérten nézzétek a dátumokat...)
Idézem a nyomokat:

1,
"hát arra emlékszem hogy fiatalok vannak benne, gyerekek és asszem egy kutya is van velük (nem scooby-doo ) és nem tudom már mi a céljuk de ilyen elvarázsolt helyeken járnak, tudom hogy van egy olyan rész amiben két sárkány is van, egy kék meg egy piros"

2,
"és a végén elkapja őket a gonosz és rabszolgák lesznek asszem de aztán megmenekülnek.... és ez több részes volt azt tudom"

3,
"egy olyan rész is rémlik amikor vmi fán lakó lényekkel találkoznak, de ilyen nagyon puccos fakérójuk van"

4,
"meg van egy sivatagos a végefél van az tuti, mennek a tevékkel
ott kapja el őket asszem a gonosz"

Katy Perry legújabb klipje, Rebecca Black közreműködésével, az elnyűhetetlen és utánozhatatlan, fantasztikus péntek témával. KO

Mindenféle különösebb körítés nélkül jöjjön két gitáros verziója Johann Sebastian Bach hallhatatlan művének:

Az egyik egy szál fémhúros (bezony) gitáron szólal meg. Nyilván egy szál gitárral kompromisszumokat kell kötni, némileg át lett értelmezve. Az eredményt hallgassátok és ítéljétek meg ti:

A másik egy három gitáros változat:

Igen, direkt nincs most sok körítés hozzájuk, a zene azt hiszem egész biztosan jobban tud nálam beszélni Have fun!

Régóta akarok írni a gitárfajtákról, a gitár felépítéséről, felhasznált fafajtákról, húrokról, külön cikkben nylonhúros és külön cikkben fémhúros gitároknál. Ez a bejegyzés viszont nem erről fog szólni. Sokkal inkább arról, hogy mit is tud a nylonhúros gitár, mint hangszer, hogy mire képes egy jó gitárossal karöltve. Szigorúan az én szubjektív ízlésemnek megfelelő kínálatból merítve.

Sokszor találkozni azzal a gondolattal - bár gyakran csak impliciten -, hogy a nylonhúros gitár valami póthangszer, egy kezdő felszerelés, ami arra jó, hogy elkezdjünk gitározni tanulni. Itt a prohardver/logout fórumán is találkoztam olyan hozzászólással, amiben a hozzászóló azt fejtette ki, hogy fémhúrosra vált, mert már "kinőtte" (!) a nylonhúros gitárját.

Nem is igazán van mit tovább cifrázni a dolgot. Egy nagyon szép gondolatot olvastam még régebben valamerre, így hangzott: "guitars are magic". És ez így van, akármilyen gitárról is legyen szó. A nylonhúros gitár varázslatának néhány darabját szeretném bemutatni, a válogatás teljesen önkényes, de remélem azért tetszeni fog.

- We're the singing souls
- The singing trolls?
- Souls!
- /oops, fail/

Már magában ez is epic, de a végén kiderült, hogy csak Simon tudta jobban és valószínűleg a lányok tévesztették el a saját nevüket

Először is, elnézést azoktól, akik várták volna újabb írásomat, újabb előadókkal. Ez még kicsit várat magára, de ami késik nem múlik.

Most nem új előadót akartam bemutatni, csak egyetlen számot - még akkor is, ha egy egyetlen linket tartalmazó pár szavas írás nem tekinthető túl tartalmas blogbejegyzésnek. Mégis, ez egy személyes blog, és mint ilyen, néha csak simán azok a dolgok kerülnek ki ide, amiket az adott pillanatban ki akarok írni magamból. Vagy meg akarok osztani. Vagy csak látni akarom leírva magam előtt. Így végül is, miért ne - ezzel a gondolattal ültem le bejegyzést írni. Végül azonban úgy döntöttem, hogy megtoldom még pár számmal. Ezek a számok közel állnak hozzám, és bár nem új előadót mutatnak be, talán kissé mások, mint az eddig bemutatott számai.

A kissé hosszúra nyúlt bevezető után következzen a dal, azt, amiért billentyűzetet ragadtam most - méghozzá három verzióban. Ha keveset írok, legalább legyen egyhangú alapon. Viccet félretéve, mindhárom verzió közel áll a szívemhez, mindhárom verzió kicsit más, és mindháromnak itt a helye...

Ismét egy férfi előadóhoz érkeztünk a sorban, méghozzá Tim McGraw-hoz.
A cím kurtasága miatt elnézést kérek - az avagy rész hiányzik belőle, de nem igazán jutott eszembe olyan dolog, ami nem tűnik erőltetettnek, de találó. Ha bárkinek van ötlete, örömmel fogadom.

Apja Tug McGraw, aki egy híres baseball-játékos volt. Itt ez talán nem hangzik túl fajsúlyos információnak, de a tengeren túlon igencsak szép címet jelent. Apját egyébként egészen 11 éves koráig nem ismerte, sőt, nem is tudott róla, nagybátyját hitte apjának.

Első albumát 1993-ban adta ki, 26 éves korában (bár a megjelenés idejében még csak 25 volt, de tekintsünk el ettől, a 26 éves kora célzás volt 1967-es születésére) és nem aratott túl nagy sikert. A következő évben, 1994-ben már meg is jelent második nagylemeze, ami meghozta számára a hírnevet: hatszoros platinaalbum lett, ami nem kis teljesítmény, tekintve, hogy Amerikában a platinaalbumhoz nem kevesebb, mint egymillió példányban kell, hogy elkeljen egy lemez. Ezt a bravúrt azóta "csak" egy 2000-es válogatásalbumával sikerült megismételnie, viszont a többi albuma miatt sem kell szégyenkeznie, eddig összesen több, mint 40 millió példányban keltek el.

Carrie Underwood után ismét egy olyan előadó kerül terítékre, akinek a nevét a fél világ ismerheti.
Taylor szemtelenül fiatal, nemrég töltötte be a 21-et, de már 7 AMA, 3 ACM, 5 CMT, 6 CMA és 4 Grammy díj tulajdonosa - és ez csak egy rövid kivonat az összesen 73 (!) tagból álló díjgyűjteményéből.

A most következő felvétel egy hangszerkiállításon, a Taylor Guitars standján készült. Taylor többnyire stílusosan Taylor gitárokat használ (ahol is a név a gitárcéget alapító Bob Taylor nevéből jön), és már jóval az első albuma megjelenése előtt fel-fellépett a Taylor Guitars standjain.

- Taylor Swift: Picture to Burn

Banda-mustra és istálló-feeling