Aki a cím első feléből valamiféle kártyázó robotra gondolt, csalódni fog. Én is leginkább arra gondoltam volna, de nem, nem arról van szó - de erről később.

Ma kezembe akadt az "A digitális fotózás műhelytitkai kezdőknek" című fotós könyv, pontosabban abból is a 2008-as kiadású. (Jobb kép híján: [link])

Már az első három oldal elolvasása után jojózott a szemem, na nem azért, mert olyan kis betűkkel írták volna, hanem a tartalma miatt. Igazából nem ez az első fotós könyv, amiben nem "csupán" félreérthető részek, de konkrét tárgyi tévedések és, mondjuk ki, sültbaromságok vannak. Sőt, alig láttam még fotós könyvet, ami ne ilyen lenne - pedig láttam már párat. Valamiért divat. Divat úgy könyvet írni valamiről, hogy arról a valamiről maximum ködös fogalmaink vannak. Aki tudja, csinálja, aki nem tudja, könyvet ír róla? Érdekes.

Most hívott apám, összetörték az autónkat. Belementek szemből. Valami öreg fószer teljes nyugalommal belehajtott szemből. Azt mondta apám, hogy látta, hogy bele fog menni, de nem tudott hova kitérni - ő lefékezett, az öreg meg simán fékezés nélkül belehajtott. Aztán azt mondta, figyelem, ez a legjobb, hogy "nem találta a féket"

Nem találta a féket! Én nem tudom mit csináltam volna a palival! Így is olyan ideges vagyok, hogy remegek, nem csak az autó miatt, de emiatt a magyarázat miatt is. Hogy nem találta a féket. És EZ vezet. Aki néha vezetés közben nem találja a féket.

Nos, ahogy a cím is sejteti, a segítségeteket szeretném kérni, méghozzá a barátnőm szakdolgozotához szükséges kérdőív kitöltéséhez.
Az a helyzet, hogy igencsak szükségünk van minden egyes kérdőívre, a lehető legtöbb korosztályból, szóval bárki, akinek van pár szabad perce rá, na meg ellenállhatatlan vágya arra, hogy kérdőívet töltsön (sejtésem szerint sokatokban buzoghat ilyen vágy ), az ne fogja vissza magát.
Ha esetleg annyira nem buzog a vágy, de mégis rászánna pár percet a kitöltésére, azt pedig nagyon megköszönnénk

A kérdőív linkje: [link]

Ha valaki nagyon indiszkrétnek találná a foglalkozásra vonatkozó kérdést, akkor hagyja ki nyugodtan, de egyébként elég általánosságban írni, pl. egészségügyi dolgozó, vagy mittudomén, középvezető, vagy ilyesmi.

Be kell valljam, nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz egy TOP 5-öt összeállítani. Nem tudom, ki hogy van vele, de jópárszor át kellett gondolnom, amit újra átgondolhattam, hogy átgondolhassam, hogy így jó lesz-e átgondolásra, de azért azt hiszem, sikerült öszeállítanom végül azt az ötös listát, amivel abszolút elégedett vagyok. Az alapkoncepció az volt, hogy mind az öt szám különböző előadótól legyen - ez némi kis anomáliával, de jó közelítéssel sikerült. A zenék meghallgatásához katt a képekre!

1, Epica: Solitary Ground

Az Epica nálam abszolút number one. Nagy szívfájdalmam, hogy stúdióverzióban hallgatva - mint minden igazán jó együttes/énekes esetében - igen sokat veszítünk a zenei élményből, sokkal színtelenebb, halottabb, viszont élvezhető hangminőségű élőt rendkívül nehéz találni. Még szerencse, hogy a miskolci koncertjük teljes hanganyagát kiadták The Classical Conspiracy néven. Gyönörű album lett. Még jobb volt persze ott hallgatni. Simone hangját előben azt hiszem lehetetlen leírni, vagy akár CD-kről, youtube-ról visszaadni. Kétszer volt alkalmam őket élőben hallani, koncert után pedig dedikáltatni az albumokat Miskolcon a Solitary Groundot nem adták, de Zánkán igen, és amikor Simone ezt énekelte, úgy, hogy pár méterre voltam tőle, és még a tömeg sem nyomott agyon, nos, ez volt azt hiszem a legnagyobb zenei élmény, amiben valaha részem volt. A klip maga nem a legjobb klippük, amit valaha csináltak, a szám pedig a leglassabb számaik közé tartozik, így talán nem a legalkalmasabb az Epica bemutatására, mégis, ez a dal áll legközelebb hozzám, így nem volt kérédés, hogy az első helyre kerül.

Tudom, senkit nem érdekel, de azért:

Igen, igen, Epica Zánkán

Megvolt, de leírhatatlan. Egyet mondhatok: Köszönjük Simone! És persze köszönjük Marknak, aki kijött fotózkodni és autogramokat osztogatni és köszönet az egész bandának

És ha már itt tartunk, egy kis Epica tribute:

/katt a képre/

[link] - kommentálhatatlan. És igen, ott voltam és halhattam. Tényleg nem tudok most ehhez mit fűzni. Amúgy sincsenek örömükben ugráló smilek a forumon. Közelítő smile:

Szóval persze, a békésen kérődző Staphilococcus aureusok azon része, amelyeknek lelkük mélyén mélységes sötét gonoszság lapul MRSA-vá kalibrálják magukat, hogy bosszút állhassanak az őket meggyalázó béta-laktám stabilizált világon, ez eddig oké.
De mi a jó fenét tudtak a holland orvosok hónapokig szüttyögni egy MRSA fertőzésen csóri Simonénál
Eddig igencsak kétséges volt, hogy Magyarországra jön-e egyáltalán a zenekarral. De igencsak sok hosszú hónap után végre felépült és tud turnéra járni szóval igeeeen:

2008. június 14. Epica koncert a Miskolci Jégcsarnokban Simone Simonsostól

- Miért van az, hogy a legtöbb ember, ha hall egy zenekart, ami rockos stílusban játszik és női énekesük van, azt elkezdi az Evanescence-hez hasonlítgatni? Vagy épp elkezd arról értekezni, hogy ez biztos egy Evan koppintás.

És most Simone, face to face egy nem kisebb dallal, mint a Memory a Macskákból (katt a képre):