Először is, elnézést azoktól, akik várták volna újabb írásomat, újabb előadókkal. Ez még kicsit várat magára, de ami késik nem múlik.
Most nem új előadót akartam bemutatni, csak egyetlen számot - még akkor is, ha egy egyetlen linket tartalmazó pár szavas írás nem tekinthető túl tartalmas blogbejegyzésnek. Mégis, ez egy személyes blog, és mint ilyen, néha csak simán azok a dolgok kerülnek ki ide, amiket az adott pillanatban ki akarok írni magamból. Vagy meg akarok osztani. Vagy csak látni akarom leírva magam előtt. Így végül is, miért ne - ezzel a gondolattal ültem le bejegyzést írni. Végül azonban úgy döntöttem, hogy megtoldom még pár számmal. Ezek a számok közel állnak hozzám, és bár nem új előadót mutatnak be, talán kissé mások, mint az eddig bemutatott számai.
A kissé hosszúra nyúlt bevezető után következzen a dal, azt, amiért billentyűzetet ragadtam most - méghozzá három verzióban. Ha keveset írok, legalább legyen egyhangú alapon. Viccet félretéve, mindhárom verzió közel áll a szívemhez, mindhárom verzió kicsit más, és mindháromnak itt a helye...
Az először a klipverzió.... bár jómagam nem szeretem túlzottan a klipverziókat, nem is igazán szoktak kapcsolódni a számokhoz, de ez a kivételek egyike, és úgy érzem, ez érdemes lehet megtekintésre.
- Brad Paisley & Alison Krauss: Whiskey Lullaby
Ugyanez élőben:
- Brad Paisley & Alison Krauss: Whiskey Lullaby (live):
És egy kicsit más verzió, más énekesnővel - aki ismerős lehet annak, aki követte a blogomat. Igen rossz kép- és hangminőséggel, viszont mégis ez áll hozzám a legközelebb, ez tudott valóban megérinteni. Ez az a verzió, aminek a hallgatását, a minősége ellenére nem tudom megunni, és újra és újra meghallgatom - és általában észre sem veszem közben a felvétel hiányosságait.
- Brad Paisley & Carrie Underwood: Whiskey Lullaby (live):
Most pedig az ígért ráadások.... egy csendes ülős, egyszálgitáros dalt választottam elsőnek, egyenesen a 19. századból. Semmi sallang, de talán mégis több van benne, mint sok nagy csinnadrattával előadott mutatványban.
- Brad Paisley: What Child is This
A végére pedig egy kissé vidámabb hangulatú, pörgősebb szám, méghozzá a klipverzió - nem véletlenül, szintén azon klipekhez tartozik, amik, szerintem legalábbis, jól sikerültek és szeretem néha-néha megtekinteni.
- Brad Paisley: Welcome To The Future:
Bár szerintem ezt észrevetted 
Nem illik ez a világ a szám szövegéhez, teljesen idegen tőle, de még ha ettől eltekintünk, akkor sem nyerné el a tetszésem. De legalább megismertem egy ilyet is - eddig nem ismertem. 
