(avagy hogyan készítsünk baromi rossz remake-t és hogyan bizonyítsuk be magunkról, hogy rendezőként semmit sem érünk)
Death Race (Halálfutam), Szinkronizált amerikai akciófilm (2008), Rendezte: Paul W. S. Anderson, Írta: Paul W. S. Anderson, Szereplők: Jason Statham, Tyrese Gibson, Ian McShane, Joan Allen, Natalie Martinez
Imdb szerinti értékelés: 3.0/10.
Először is szögezzünk le két dolgot: az első, hogy ez az alkotás – ha használhatjuk rá ezt a nemes jelzőt – egy low-budget (kis költségvetésű) B-kategóriás film, habár néha még annak is kevés. Másodszor, a rendező, aki immár beszúrta a nevébe az “S” betűt is, hogy még véletlenül se tévesszék össze se Paul Thomas Anderson-al, se Wes Anderson-al (ez a veszély szerintem nem fenyeget, lévén az említett rendezők nagyságrendekkel jobb filmeket rendeztek eddig), valószínűleg pályázhat a “minden idők legfantáziátlanabb, legepigonabb” rendező címére. Munkássága eddig jószerével abból állt, hogy videojátékok alatt szerzett tapasztalatait próbálta meg a képi valóságba átültetni, kevés sikerrel.
Nézzük akkor eddigi leghírhedtebb botlásait:
-A katona (1998) Kurt Russel-el: Russel már akkor leszállóágba került, Hollywood kezdte leírni, talán ennek köszönhető, hogy elvállalta a filmet. Rossz trükkök, csapnivaló fényképezés, unalmas sztori.
-Halálhajó (1997): a filmben érdekes módon nagyon jó, nemzetközileg is elismert színészek játszottak, úgymint Sam Neill, Laurence Fishburne, Kathleen Quinlan, ennek ellenére nem aratott nagy sikert. Ennek oka részben az ötlettelen történet (űrhajó a pokolban), másrészt a teljesen és totálisan összelopkodott script és ötletek garmadája volt. Valószínűleg Paul W. Anderson ekkor határozta el, hogy könnyebb lopni és azt a sajátunkként feltüntetni, semmint előállni valami egyedivel és megkockáztatni, hogy nem lesz sikere.
-Alien vs. Predator (2004): barátunk nem hagyott fel a rendezéssel, sőt a videojátékokkal sem, hanem egybegyúrta a kettőt. Ha valaki azt hitte, hogy a méltán nagysikerű és hasonló című videojáték filmes adaptációját fogja látni, nos…az alaposan melléfogott. Mentségként elmondhatom, hogy számítógépes játékból filmet forgatni igen nehéz, márcsak a két műfaj eltérő képi világa és stílusa miatt is. A videojáték interaktív, míg a film nem az. Ezzel a kijelentéssel azonban ki is merül a mentségek száma. A két videojáték alaptörténete szinte önmagában is megállná a helyét, csak egy kis polírozásra és egy Ridley Scott, vagy James Cameron szintű rendezőre lett volna szükség. Nem így történt. A történet ostoba és banális, ráadásul köze nincs a remekül felépített játékok sztorijához, a színészek bűnrosszak (még Lance Henriksen is), a képi világ röhejes, a párbeszédek pedig kínosan önismétlőek. (Habár más szemszögből nézve, a 20th Century Fox még hálás is lehet Andersonnak: megspóroltak 200 millió dollárt, amennyibe a project került volna, ha a videojátékot filmesítik meg.)