(avagy mire jók még mindig a nácik)

Outpost (A helyőrség) (2008), Szinkronizált angol horrorfilm, rendezte: Steve Barker, Írta: Rae Brunton, Szereplők: Ray Stevenson, Julian Wadham

(Még több kép az oldalamon: [link])

Imdb szerinti értékelés: 4.5/10.

Sosem tudtam igazán elképzelni, hogy a hollywoodi filmkészítők, mi alapján választják ki filmjeik éppen soros, a nézők által is azonnal beazonosítható és címkézhető rosszfiúit. Persze az aktuális világválságok mindig megtették hatásukat. A második világháború kitörésekor érthető módon a nácik kerültek előtérbe, az álomgyár egyre-másra készítette a propagandafilmeket. A hidegháború kezdetével jöttek az oroszok, bár háborús filmekben még mindig történt utalás a nácikra és a birodalmi Németországra. Még az ötvenes, hatvanas évek sci-fi-jei is, amelyekben az űrből érkezett cseppet sem barátságos idegenek akarják elfoglalni Földünket, az oroszok iránti félelem egy részéből fakadnak. Midőn a Szovjetunió megbukott és az orosz ügynökök hada, meg a KGB “szalonképtelenné” és egyre eladhatatlanabbá vált, jelentek meg a terroristák, főleg arab kivitelben. Sztereotípiák égen-földön, gondolhatnánk és ezzel nem is mondtunk sokat. S mi történik, ha már mindent kimerítettünk és nincs több ötletünk sem? Vegyünk elő egy régi témát, még csak új köntösbe sem kell csomagolni, csak leporoljuk kicsit, kerítünk egy lehetőleg minden átlagnéző számára beazonosítható környezetet, megfűszerezzük egy kis misztikummal (ezt írója válogatja, hogy mi is legyen: lehet szó földönkívüliekről, titkos katonai kísérletekről, olyasmikről, amikről “mindenki hallott” és már a sarkon is beszélnek róla) és már készen is van az alapötlet.

“A helyőrség” című angol film esetében a régi téma a nácizmus és a náci katonák, a leporolás annyit tesz, hogy mai környezetbe ültették át a sztorit, a környezet valahol a volt Jugoszlávia területe, a misztikum pedig az optikai láthatatlanság elérése, melynek állítólag köze van Albert Einstein "Egyesitett gravitációs és elektromos mező elmélet”-éhez, amelyet 1925-27 körül publikált Németországban, de befejezetlensége miatt visszavonta.

Ray Stevenson

Zombi nácik, vagy ártatlan kísérleti nyulak?

Mindez így első hallásra nyilván őrültségnek tűnik és lényegében az is, mert lesz még őrültebb mozzanat is a történetben. A film története pofonegyszerű. Adott egy többé-kevésbé normális tudós (nagy szó, a tudósok többnyire őrültek az ilyen filmekben, de minimum eszelősek), akit “magasabb körök” felbérelnek, hogy megtaláljon egy, a volt Jugoszlávia területén (nem tudjuk pontosan, hogy hol, de a filmbéli párbeszédek alapján ez tűnik a legesélyesebb helyszínnek) lévő német katonai bunkerben egy titokzatos szerkezetet, amely milliárdokat érhet. Persze oda nem mehet egyedül, ezért felbéreli a D.C (Ray Stevenson) vezette zsoldoscsapatot. A katonák és főnökük is csak túl későn jönnek rá, hogy a megrendelő bizony itt nem holmi kincsekért jött és ebben a játszmában az életük a tét.

S hogy mindezzel, mi a gond? Tulajdonképpen semmi nem lenne, ha a filmet az ötvenes, vagy a hatvanas években forgatták volna le (akkor nyilván kevesebb lenne benne a brutális jelenet). A problémák többrétűek: először is a fő ellenség ismét a náci Németország katonáinak egyenruháját viseli, mondjuk ki nácik. Ám nem akármilyenek. Olyanok, akik valahogyan túléltek hatvan akárhány évet és most megint itt vannak köztünk, öldöklésre készen. A koncepció nem új. “A brazíliai fiúk” (1978, rendezte: Franklin J. Shaffner) óta, amelyben Hitler Dr. Mengelén keresztül klón-másaival akarta elárasztani a világot, egészen a “Rocketeer”-ig (1991, rendezte: Joe Johnston), amelyben egy furcsa, Errol Flynn-re hajazó angol-náci ügynök akarja megszerezni a Német Birodalomnak a győzelemhez szükséges rakéta hátizsákot, rengeteg olyan alkotás készült, amelyben a nácik újra és újra világuralomra törtek. S persze mindig volt valami csodafegyverük, amellyel az USA nem rendelkezett, vagy tudósai csődöt mondtak az ellőállítás/kísérletezés során. Ezúttal ez a csodafegyver egy mágneses mező generátor, amely képes láthatatlanná tenni az embert, vagy a tárgyakat. Ennek alátámasztására hivatkozzunk egy szaktekintélyre, ő lenne Einstein, mint a valaha élt legokosabb ember, s máris alátámasztottuk ”tudományos bizonyítékokkal” gyenge lábakon álló, kissé logikátlan történetünket. Ez viszont még mindig nem elég. Kell még emellé valami kézzelfogható sztori, legalább olyan bombasztikus, mint a roswelli UFO eset.

Jelen esetben ez a második számú megdönthetetlen bizonyíték az ún. “Philadelphiai kísérlet” (Project rainbow) néven elhíresült, nem bizonyítható legenda. A film gyakorlatilag erre építkezik. Eme X-aktás eset szerint a haditengerészet szeretett volna egy olyan hajót létrehozni a második világháború idején, amely fizikailag is láthatatlanná tud válni, tehát nem csupán a radarok számára. Állítólag 1943 nyarán sikerült is eltüntetni fizikailag az U.S.S. Eldridge DE 173 kísérö rombolót egy speciális elektromágneses teret generáló eszközzel. A kísérleteket akkor fejezték be, amikor a hajó nemcsak eltűnt, de teleportált is, majd amikor visszatért valahogyan a rendeltetési helyére (visszateleportált?), a legénység egy részét megőrülve, másokat a hajó acélszerkezetébe égve, megint másokat súlyos betegen találtak meg.

Emaradhatatlan kellékek és elszörnyedt emberek

A hírhedt elektromágneses szuperkütyü

A film nem győzi hangoztatni ezt a legendát, mondván: a náciknak sikerült az, ami az amerikaiaknak nem. Persze a háborút elvesztették, de hát nem is ez a lényeg. A harcedzett zsoldosok még egy SS oktatófilmet is találnak a bunkerban, amely a kísérleteket taglalja, s azt, hogy a sérthetetlen és láthatatlan birodalmi hadsereg egészen a Fehér Ház kertjéig masírozhat, akadálytalanul meghódítva az Egyesült Államokat. Ismét előtérbe kerül az “Übermensch”, pontosabban az “Übersoldat” víziója, amely valahogyan minden közhelyekkel operáló hollywoodi/angol filmben előkerül. Na persze nem pusztán filmekben: videojátékokban, könyvekben is. Ezek szerint Hitler és közvetlen környezete az “okkult tudományok” megszállotja volt és ennek köszönhetőek a náci tudósok kísérletezgetései is, hogy előállítsák a szuperkatonát. Arra nincs magyarázat, hogy a tudomány és az okkultizmus hogyan is férne meg egymás mellett. Mindenesetre a valóság teljesen más képet mutatott. Goebbels propagandaminiszter maró gúnnyal írta naplójába, miután Hitler parancsot adott az összes “áltudós” és “sarlatán” letartóztatására a birodalomban: “Figyelemre méltó, hogy egyetlen jós sem látta előre a letartóztatását. Nem jó bizonyítéka az elhivatottságnak.”

Látható, hogy a filmet semmi sem menti meg: még izgulni sem lehet rajta, mert úgyis mindenki tudja, mi fog történni. A láthatatlan, legyőzhetetlen, teleportálni képes, stb. szuperkatonák ellen nincs esélyük a zsoldosoknak, menthetetlenül fűbe harapnak. Mert azt ugye elfelejtettem mondani, hogy a bunkerban talált mezőgenerátor nem pusztán láthatatlanná teszi a náci katonákat, de tartósítja is őket valahogyan, lévén már 1945 óta vannak ott az erdő, a semmi közepén egy bunkerban és szorgalmasan öldösik azt, aki arra jár. Hiába találták el nagyon a film képi világát, hiába teremt hangulatot a fényképezés, egyszerűen nem lehet beleélnie magát a sztoriba a nézőnek. Jómagam is pusztán Ray Stevenson, az új Punisher miatt néztem végig. Sajnálom Ray, bármennyire is kedvellek, ez nem jött össze, talán legközelebb. Ja és filmesek: állítsátok már meg végre a “náci inváziót”!

Demkó Sándor
(kedig@hotmail.com)