Edd meg a spenót!
Apa nemszeretem...

Emberek, akiket fogyatékosoknak látunk, akik mások mint mi, és akikre szükségünk van. Ők a vakok.




Hétfő este a feleségemmel ellátogattam a Láthatatlan Kiállításra. Nem az én ötletem volt, a nejem mindenképpen meg akarta nézni. Én nem nagyon ellenkeztem, hiszen engem is érdekelt némileg a dolog.

A vakokkal szemben mindig némi szánalmat és sajnálatot éreztem. Számomra a vakság mindig is csapás volt. Olyan csapás, mely szörnyebb a halálnál is. Nem állítom, hogy ez most teljesen átértékelődött bennem, de attól a naptól másképpen tekintek a vak emberekre.

Nos, kezdjük a történet elején...
Este, fél hét felé érkeztünk a helyszínre. 3 vak fiatalember és néhány fiatal - látó - hölgy fogadott minket, néhány aranyos, vakvezető kutya társaságában. Természetesen megvettük a jegyeket, majd - legnagyobb meglepetésemre - a helyett, hogy egyszerűen bezavartak volna a kiállítás helyszínére, vakok által használt eszközöket mutattak be nekünk, melyeket - természetesen - kis is próbálhattunk. Nekem nagyon megtetszett a Braille írógép, mely klaviatúrája egy nagyon jó ötletet kihasználva - mindösszesen 7-8 billentyűből állt. Természetesen tintát sem igényel. Egyéb - vakok és gyengénlátók részére készített - tárgyakkal is megismerkedhettünk (pl.: sakk-készlet, dominókészlet, óra, stb.), de azok nem hagytak bennem olyan mély nyomot, mint az írógép.



Mindezek után elkezdődött a tényleges kiállítás.

Egy ajtón, majd több réteg függönyön keresztül megérkeztünk az első helyszínre. Természetesen előtte ki kellett kapcsolni a mobiljainkat, és leadni minden világító eszközünket, nehogy elvesszen a helyszín varázsa. Nem veszett el...

Elsőre kicsit ijesztő volt besétálni egy teljesen sötét helyiségbe, de ezt hamar meg lehetett szokni. A helységben szó szerint vaksötét volt, egyetlen kóbor fotonnal sem találkoztunk. Talán hihetetlenül hangzik, de nagy biztonságot adott vak kísérőnk jelenléte. Volt valaki, aki teljes mértékben kiismerte magát a sötétben, aki kész volt bármikor segíteteni nekünk.

Nekem az egész szituációról John Wyndham nagyszerű regénye, a ''A triffidek napja'' jutott eszembe. Ez egy világról szól, melyben megvakul az emberiség nagy része, miközben egy új veszély szabadul rájuk, mozgásra képes, húsevő növények formájában. A társadalom vak tagjainak szerepe egyszerre felértékelődnek...



Node, térjünk vissza a témához. Sok érdekes dolgot ''láttunk'' a kiállítás során. Azt hiszem a második helyszínen már egész otthonosan tapogattuk a falakat és a tárgyakat. Még egy városi utcarészletet is berendeztek. Nem is merek belegondolni abba, hogy mi lett volna, ha egy igaz utcában kellett volna vakon közlekednem úgy, hogy nincs segítőm.

Nem szeretném felsorolni az összes helyszínt, hiszen nem akarom elvenni a meglepetés erelyét. De mindenképpen megemlíteném, hogy az utolsó helyszínen kellemes zenét hallgatva, bármeddig lehetett üldögélni. Ez nagyon relaxáló és megnyugtató volt a sötétben, főleg annak a fényében, hogy az utolsó előtti helyszínen már kezdett elegem lenni abból, hogy a látótávolságom zéró.

Itt a feleségemmel megragadtuk az alkalmat arra is, hogy néhány csókot lopjunk egymástól. Ez nagyon izgalmas volt a koromsötétben. :-)



Apropó, volt olyan helyszín, ahol egyszerűen nem tudtuk kitalálni valamiről, hogy mit tapogatunk. Ez eltartott kb. 5 percig, majd megkérdeztük segítőnket, hogy mégis mi ez. Azt a választ kaptuk, hogy a kapott utasítás miatt nem mondhatja meg, hiszen ha ők nem ismernek fel valamit tapintással, jó eséllyel sosem fogják megtudni, hogy mivel is találkoztak valójában.

Az egész kiállítás hatására több dolgot is tanultam. Az első és legfontosabb, hogy a vak emberek nem annyira elveszettek, mint gondoljuk. A második és talán kevésbé fontos, hogy szükségünk van rájuk. Továbbá a tapintás, mint érzékelési forma is jelentősen felértékelődött a szememben.


Mindenkinek ajánlom, hogy menjen el a kiállításra.




Linkek
[link] Láthatatlan kiállítás
[link] Braille (Wikipedia)
[link] A triffidek napja (Wikipedia)

[link]

Ultradefrag legújabb verziója, az 1.05 most jelent meg. A szerző szerint elképesztően stabil, szóval itt az ideje kipróbálni...

Végetért az első évem a főiskolán, mérnök informatikus szakon.

Ami sikerült:

Analízis I.
A webprogramozás alapjai
Mikroökonómia
Makroökonómia
Operációs rendszerek I.
Problémamegoldás
Programozási alapok (Java)
Számítástechnikai alapok
Számítástudomány
Számítógép architektúrák I.


Ami nem sikerült (ebből hármat meg sem próbáltam):

Analízis II.
Fizika
Jogi és államigazgatási ismeretek
Villamosságtan


60 kreditből 42 sikerült, és egyszer sem puskáztam (nem is fogok). Azt mondják, hogy rendes, 8 óra munka mellett ez nem rossz teljesítmény... Távoktatásra járok, ami azt jelenti, hogy nincsnenek előadások, csak konzultációk és vizsgák (sajna többnyire hétköznap), szóval mindent magamtól kell megtanulni. Ezek közül volt néhány könnyű tárgy, amire alig kellett tanulni (pl: Mikroökonómia), volt néhány könnyű, amire sokat kellett tanulni (pl: Operációs rendszerek), és volt néhány nehéz, amire iszonyat sokat kellett tanulni (pl: Analízis).
A legjobban a Fizikától (6 kredit) és a Villamosságtantól (4 kredit) félek, de majdcsak meglesznek valahogy.



Ami abszolút megvetendő:

Rengetegen nem tanulnak a főiskolán/egyetemen. A társaság nagy része puskahegyekkel érkezik a viszgákra, de az sem érdekli őket igazán, ha nem sikerülnek, mert újra felveszik a tárgyakat. A legrosszabb, hogy ilyenkor ugye az állam fizeti a tárgyújrafelvételt is, na meg a pótvizsgadíjakat (UV díj: 6000, tárgyújrafelvétel: 5500 Ft/kredit, tehát egy 5 kredites tárgy 27500 Ft!).
Őszintén, én örülök a kötelező tandíjnak, talán akkor jobban megbecsülik az iskolát egyesek és kevesebbet költ az állam az adónkból a naplopókra. Ja, meg az sem tisztességes, hogy rengetegen állami pénzen tanulnak, aztán elhúznak külföldre dolgozni, így Magyarország egy kicsit sem profitál a tanultatásból.

Nem szeretem. A héten lesz 5 vizsgám.

1. Analízis II
2. Számítógép architektúrák I.
3. Programozási alapok
4. Makorökonómia
5. Jogi és államigazgatási ismeretek


(képzeljetek ide egy remegő fejű smiley-t)

Biztos lesznek olyanok, akiknek nem fog tetszeni az angol cím, de sebaj, nem nyílvános cikk készül. :-)

Elsősorban magamnak írok le néhány ismert - vagy épp kevésbé ismert - hibát, és a javításuk, egész pontosan a megkerülésük módját, hiszen előbb-utóbb elfelejtem :-). Ez amolyan tudástár akar lenni, és természetesen ha valakinek értelmes javaslata lesz, felveszem a listába. :-)

DRAGON AGE ORIGINS

Modok telepítése kézzel: \Dragon Age\bin_ship\daupdater.exe
Hivatalos modok letöltése: DLC-k

Hogyan játszunk a fizetős DLC-inkkel, ha megszakad az internet (authorization required):
* \My Documents\BioWare\Dragon Age\Settings\AddIns.xml fájlt kell megnyitni (notepad++).
* az összes RequiresAuthorization="1" -et át kell írni "0"-ra

Ez a cikk nincs kész és nem is lesz! Már 2 hónapja húzom az írását, de nincs kedvem hozzá. Viszont nem akarom, hoyg elvesszen az info, ezért olvasható marad a blogomban.
------------------------------------------------------------------------------------------------

Prohardveres pályafutásom során sokszor találkoztam olyan fórumtagokkal, akiknek sok kérdésük volt a frissen vásárolt hardverükkel kapcsolatban. Sokszor triviális, sokszor kevésbé triviális dolgokról volt szó. Ezen cikk - ill. az első része - azért született, hogy megkönnyítsem a fórumozók életét, megválaszolva néhány triviális és kevésbé triviális kérdést.

1. rész - Catalyst blues

Immáron 4 éve élvezem az ATI Radeon videokártyák nyújtotta előnyöket. Az ezen kártyákhoz fejlesztett drivercsomagot Catalystnek nevezte el a gyártó.
Nézzük előszőr a szoftveres beállításokat.

Ma volt a nagymamám temetése.

Nem vagyok feldobva... :-(

Gyere el véradásra most vasárnap. Mindenképpen egyél és igyál előtte, de utána kapsz enni és innivalót a helyszínen.


Időpont:
2007.05.06. 11:30-15:00 óráig


Helyszín:
XX. ker. Török Flóris u. 70.


Megközelítés:
23-as busszal: Boráros térről az Erzsébet térig
66-os busszal: Határ úti metrómegállótól az Erzsébet térig
52-es villamossal: a Határ útról a Kossuth Lajos utcáig