Azt hiszem az egyik leghasznosabb cikk, ha az ember hardverről, vagy szoftverről ír egy ilyen beállítottságu portálon. Ezért én is úgy döntöttem, hogy általam is használt, kedvenc programjaim közül fogok néhányat ismertetni.

Lássunk hozzá!




GIMP bejelentkező képernyő


1. rész

The GIMP - GNU Image Manipulation Program


A GIMP egy professzionális képszerkesztő program. Szinte mindent meg lehet vele csinálni, amit a Photoshoppal, sőt némely dologban többet is tud. De a legnagyobb előnye ott van, hogy ingyenes, sőt nyitott forráskódu (open source). Nagyon jó alternatíva azoknak, akik csak hobbi szinten rajzolgatnak, illetve nem tehetik meg, hogy egy méregdrága rajzolóprogramot fizessenek ki. További előnye, hogy magyar területi beállítások alatt magyarul olvashatóak a menüpontok is.



A GIMP főablaka a rajzeszközökkel



De nézzük is nagy vonalakban mit is tud ez a program.

* rengeteg rajzeszköz, kezdve a klón eszköztől az ecsetig.
* al-pixel (sub-pixel) mintavételezés élmosáshoz
* profi átmenet (gradient) és blend szerkesztő
* egyedi minták és ecsetek
* a szerkesztett képek mérete és egyidejü mennyisége csak a lemezen levő szabad területtől függ
* alpha csatorna használata
* rétegek és csatornák használata
* az undo/redo mennyisége csak a szabad lemezterülettől függ
* szerkeszthető szövegrétegek
* átalakító eszközök (transformation tools), mint forgatás, méretezés, döntés és tükrözés
* kijelölő eszközök (selection), mint négyszög, ellipszis, szabadkézi, bolyhos és intelligens
* fejlett útvonal eszköz (path tool), bezier és poligon kijelöléssel is
* átalakítható útvonalak és kijelölések
* gyorsmask a kiválasztás festéséhez
* szkriptelés Python, Perl és Scheme nyelveken
* plugin-ek új fájlformátumokhoz és effektekhez, szűrőkhöz
* animációk szerkesztése
* GAP, vagyis GIMP Animation Package
* rengeteg fájlformátum (bmp, gif, jpeg, mng, pcx, pdf, png, ps, psd, svg, tiff, tga, xpm, stb.)
* SVG (Scalable Vector Graphics) útvonal (path importálás/exportálás.
* szinte bármilyen operációs rendszeren elérhető

Remélem ezzel felkeltettem sokak érdeklődését, főleg olyanokét, akik ingyenes, mégis professzionális rajzolóprogramot keresnek.



Egy plugin-el (Script-Fu) készült logo



Linkek:

[link] A GIMP hivatalos weboldala
[link] A GIMP-ből kifejlesztett, professzionális film/video retusáló szoftver
[link] GIMP portable (hordozható verzió)
[link] Wikipedia, angol cikk
[link] Wikipedia, magyar cikk

Magyar közösségi oldal:
http://www.gimp.hu/ [link]



Szerkesztőablak

Jól élünk mi?

Jó kérdés, mondhatnák sokan, és egyszerű rá a válasz. Nem nem élünk jól. Nézzük meg az USA-t mennyivel többet keresnek ott az emberek.

Viszont nézzük meg mi a helyzet a világra vetítve. Előszőr kezdjük egy kis számolással. Irány a globalrichlist.com [link].
Ezen az egyszerű weboldalon megtudhatjuk, hogy éves jövedelmünket tekintve hanyadikak is vagyunk a ''globális gazdagság listán''. Vegyünk előszőr havi, netto 100.000 Ft-os jövedelmet, mely szellemi munka esetén nem is számít olyan magasnak itthon. Bár azt gondolom, hogy a weboldal a brutto jövedelmek alapján számol, de sebaj, nézzük a nettót.

És igen, most jön a meglepetés...
Évi 100.000-es jövedelem mai árfolyammal számolva mintegy 4750 Euronak felel meg, amivel tutira bekerülünk a világ leggazdagabb 14,18%-ba. Megdöbbentő nem? A világ több mint 85%-a nálunk jóval szegényebb, és ha még azt is figyelembe vennénk, hogy Magyarországon a szellemi munkások átlagjövedelme ennél magasabb, még jobb (vagy rosszabb?) a helyzet.

De nézzük most a bérünket bruttósítva, hiszen a jövedelemnek a bruttó jövedelem számít. Ez kb. 7100 Euro évente, és máris benne vagyunk a leggazdagabbak 13,54%-ban. Ez azt jelenti, hogy mintegy 5,8 milliárd ember szegényebb nálunk. Azt hiszem ezt már lehet elég nagy számnak nevezni. Ne feledjük, hogy még mindig ''csak'' netto 100.000 Ft-is fizetésről beszélünk.

Ebből a - nálunk szegényebb - 5,8 milliárdból 2,7 milliárd ember él naponta kevesebb mint 2 dollárból. Ez is megdöbbentő, nem? A Világbank ezt a küszöböt hívja mérsékelt szegénységnek. Ez havi 30 dollár, azaz kb. 6000 Ft. Mi megelégednénk ennyi pénzzel? És most egy még megdöbbentőbb tény következik, az extrém szegény küszöb alatt 1,1 milliárd ember él, ami napi csak 1 dollárt jelent. Ráadásul ezek a küszöbök a maximumot jelentik, tehát az 1,1 milliárdból nem mindenkinek van 1 dollárnyi jövedelme. És ebből az 1,1 milliárdból 820 millió ember alultáplát, vagyis nem jut elég élelemhez.

Azt hiszem itt az ideje most beszélni egy kicsit az éhezésről. Ebben az évben a cikk megírásáig közel félmillióan haltak éhen. Igen, félmillióan. Naponta több tízezren halnak éhen, melynek a fele gyermek. És azt se feledjük, hogy az extrém szegénységben élők nagy része nem jut tiszta ivóvízhez sem.


Ezen tényeket ismerve remélhetőleg jobban átgondoljuk, mielött panaszkodni kezdünk, és többet teszünk a szegényekért.

A Halottasház

Egy álom. Egy deszkán fekszek egy halottasházban. Egy nevekkel teleírt oszlop. Koponyahalmok. Egy szimbólum. Egy nő. Egy szellem.
Egy deszkán fekve ébredek fel, mely látszatra, egy halottasházban van. Amint felemelkedek, mozgást látok a szemem sarkából. Egy lebegő koponya. Nem, ez beszél. Ez egy lebegő, beszélő koponya.
- Hé főnök, oké vagy? Csak játszod a hullát vagy becsapod a Porosokat? Azt hittem tutira feldobtad a talpad. - hadarta a furcsa jelenés.
Összezavarodtam és nehezemre esett figyelni arra, amit a koponya mondott.
- K..? Ki vagy te? - kérdeztem.
- Ááá... én ki vagyok? Mi lenne ha te kezdenéd? Ki vagy te?
- Én... nem tudom. Nem emlékszem. - Rádöbbentem, hogy semmire sem emlékszem magamról.
- Nem emlékszel a saját nevedre? Eh. Nos, legközelebb mikor egy éjszakát töltesz ebben a kégliben, ne igyál annyit. Nevem Morte. Én is itt rekedtem. - Replikázott a koponya.
- Itt rekedtél?
- Na igen, mivel neked még nem volt időd talpra állni, a következő a helyzet; minden ajtót megnéztem, és ez a szoba zártabb egy erényövnél is.
Muszáj volt kicsit tájékozódnom és megtudnom a koponyától, hogy hol is vagyok.
- Be vagyunk zárva... hova? Mi ez a hely? - érdeklődtem.
- Ezt Halottasháznak hívják. Egy terhes pók bájával bíró nagy fekete építmény.
Lehet hogy meghaltam? - gondoltam. Ez megindokolná az emlékezetem hiányát.
- A Halottasház? Csak nem... halott vagyok?''

Idézet a nem hivatalos Rhyss Hess, Planescape: Torment novellizációból
[link]


Planescape: Torment

Ez a cím valószínűleg keveseknek mond valamit.
A játék 1999 végén jelent meg (épp Karácsony előtt), és az ún. Infinity Engine-re épülő játékok között - a Baldur's Gate (továbbiakban BG) után - a második volt. A legendás Champions of Krynn - Dragonlance trilógia óta máig az egyetlen D&D alapokon nyugvó szerepjáték, mely nem a Forgotten Realms világában játszódik.
Emlékszem 2001 (vagy 2002)-ben, amikor egy barátom megmutatta a gépén a Baldur's Gate-et. Elsőre érdekesnek tűnt, ezért mikor legközelebb boltba mentem és megláttam ezt a játékot, gondolkodás nélkül megvettem.

Nos, nem bántam meg.

Elsőre egy kicsit furcsának tűnt az egész. Az interfész teljesen más, mint a többi Infinity motoros játékban, de könnyen megszokható. Itt jelent meg előszőr a radial menü, melyet legközelebb már csak az Neverwinter Nights (NWN)-ban láthattunk. Az akkori trendekhez képest hatalmasak voltak a sprite-ok, mintegy kétszer akkorák, mint a BG-ben. Ezen kívűl a játékmenet nagyon egyedi volt, mely elsőre is feltűnt. Nézzük sorban.


Karaktergenerálás

Minden szerepjáték ezzel kezdődik. Csak úgy, mint a BG-ben, itt is egy főszereplő van. De van egy kis bökkenő. Nem váltaszthatjuk meg a nevét, mely a játékban végig Nameless One (Névtelen), a nemét (férfi), a foglalkozását (harcos) és a jellemét (semleges). Egyedül a kezdőtulajdonságokat oszthatjuk el NWN módra, de ez akkoriban ugyancsak teljesen egyedi volt, hiszen az AD&D2E-ben kockával kellett kidobni a tulajdonságokat, nem pedig szétosztani előre meghatározott számú pontot, mint a D&D3E és 3.5E-ben.


''Mi változtat az emberi természeten?''

Ez a játék mottója. Hogy miért is, az a későbbiekből derül ki.
Nos, mint azt a bevezető sejteti, valóban halottként kezdjük a játékot. Illetve csak ex-halottként, hiszen épp feltámadtunk. A dialógusok teljesen könyvszerűek. Azokat olvasva az embernek olyan érzése támad, mintha egy hihetetlenül izgalmas krimit olvasna. Nem is érdemes nekivágni angol tudás nélkül, hacsak nem toljuk fel a magyarosítást. A dialógusokban kb 1 millió szó található, mely tetemes mennyiség, ez egy 300-400 oldalas regénynek felel meg. És nem túloztam, mikot azt állítottam, hogy hihetetlenül izgalmas.


Háttérsztori és játékmenet

Felébredünk a halottasházban, és fogalmunk sincs arról, hogy hol vagyunk, kik vagyunk, miért vagyunk itt, és még a nevünkre sem emlékszünk. Még azt sem tudjuk, hogy milyen vcilágban vagyunk, sőt a világról sincs sok elképzelésünk. A Planescape világa a D&D-ben gyakorlatilag a túlvilág összefoglaló neve. Világok sokaságából áll, melyek között átjárókkal (ajtók) lehet közlekedni. Itt található a pokol és a mennyország is (persze nem pont így hívják ezeket), és bármely D&D világba eljuthatunk (Forgotten Realms, Dragonlance, Greyhawk, stb). A világ maga amolyan sötét, gótikus stílusú. Mindenesetre nagyon bizarr. Az utcákon hemzsegnek a létsíkok különböző teremtményei. Lehet találkozni emberekkel, démonokkal, élőhalottakkal, és ezek keverékeivel is (pl tiefling, ami ember-démon hibrid). Itt nem ellenség csak azért valaki mert mondjuk zombi vagy démon. Szinte békésen élnek egymás mellett a különböző fajok.

Tehát, tudatlanként kezdjük a játékot, és ez teszi igazán érdekessé. A cél, hogy megtudjuk, hogy ki is vagyunk valójában, és különben is, mi a rákért vagyunk mi halhatatlanok? Igen, halhatatlanok, ugyanis minden esetben feltámadunk a halálunk után. És itt jön képbe a motto, ugyanis a cél az, hogy elveszítsük halhatatlanságunkat, mely mint azt látni fogjuk, nem lesz egyszerű.

A játék sztorija folyamatosan áll össze, és aki belemélyed, az egyszerűen nem tudja abbahagyni. Folyamatosan fedezzük fel a körülöttünk lévő világot, minden furcsaságával együtt. Itt nem a harc a lényeg. Sőt akár néhány csatával végig lehet játszani az egész játékot. Még a játék végső megoldása is történhet harc nélkül. Valójában nincs is főellenség, ami persze ilyenformán nem teljesen igaz. Sokkal több XP-t kapunk, ha az agyunkat használjuk. Persze ehhez nagy bölcsesség kell, ezért nem árt már a játék elején kimaxolni (18). Sok dialogus opció csak magas bölcsességnél jelenik meg, bónuszként több XP-t is kapunk.

Még egy jelentős újítása a játéknak a jellemünk és a foglalkozásunk alakulása volt. Ez eddig ismeretlen volt a D&D számítógépes szerepjátékok között. A jellemünk attól függően alakul, hogy mit teszünk és mondunk. Tudunk egy kérdésre úgy válaszolni, hogy ugyanazt mondjuk, de az egyik válasz igazság, a másik hazugság, és ettől függően változik a jellemünk. Pl.: valaki megkér, hogy segítsünk neki. Megígérhetjük, hogy segítünk úgy, hogy tudjuk, hogy soha nem fogunk segíteni, ill. úgy, hogy segíteni fogunk. A foglalkozásunkat ugyancsak egyedi módon többször is változtathatjuk. Ha úgy érezzük nem a harcos létre vagyunk teremtve, lehetünk varázslók vagy akár tolvajok is. Az egyedi benne, hogy többször is változtathatunk kasztot, és az addig szerzett tulajdonságaink megmaradnak (hasonló az AD&D dual class-hoz).


A következő pontokban megpróbálom összefoglalni, hogy mi is teszi olyan nagyszerűvé ezt a játékot:


* egyedi történet (semmit nem tudunk magunkról és a világról, nincs nevünk sem és halhatatlanok vagyunk)

* kasztváltás (harcos, varázsló, tolvaj)

* nincsenek páncélok és varászitalok (helyettük tetkók és egyéb tárgyak - tű, kötés, balzsam van)

* szinte minden megoldható harc nélkül (néhány csatával végig lehet játszani)

* hosszú, akár 60-70 óra játékidő mellékküldetésekkel együtt

* rengeteg párbeszéd , sok választási opció (igazmondás, hazugság), a dialógusok egyedi élményt adnak, ezeket nem olvasva, a játék elveszti a legegyedibb vonását, a történetet.

* jellemváltozás, és annak megfelelően alakuló történet

* a Planescape AD&D kampány, szürreális világában játszódik

* egyedi infinity motor interfész

* egyedi helyszínek Baator (pokol), Intellektuális Bujaságok Oltásának Bordélya, Negatív Anyagi Sík, Élőhalott város, stb.

* 2 egyedi darab kivételével nincsenek kardok! Néhány, nagy hatalmú tárgyat csak Lawful Good vagy Chaotic Evil jellemmel használhatunk.

* a maga idejében kivételes grafika és varázslat effektusok.

* rengeteg dolgot lehet megtudni/tanulni a társaktól, sőt velük beszélgetve őket is lehet fejleszteni.



Linkek

Magyar fordítás
[link] 4 év alatt készült el! (link javítva!)

A játékról
[link]
[link]
[link]
[link]

Planescape kampány
[link]

Képek
[link]


Igény szerint folytatom a cikket, de mindenkit bátorítok arra, hogy olvasgasson többet a játékról és próbálja ki! Feledhetetlen élmény lesz.

Nos, furcsa érzelmekkel vágok neki ezen írásomnak. Eredetileg folytatni akartam előző cikkemet, mely - elsősorban az internetes - függésről szólt. Aztán rájöttem, hogy annyira nem érdekli az embereket, hogy sok időt töltsek vele. Ezek után elkezdtem gondolkodni valami ''szakmaibb'' íráson. Kilyukadtam az egyik kedvenc témámnál, az ''ingyenes'' (freeware, public domain, open source, gpl/lgpl, stb) programoknál. Viszont ez a téma újabb gondolatokat öltött fel bennem, melyek nem hagynak nyugodni. Így hát megszületett ez a cikk, mely bár nem nevezhető kifejezetten szakmainak, a szoftverek világát is mélyen érinti.

Nos, kezdjük az elején.

Mi magyarok különös állatfaj vagyunk. Ott és abból próbálunk hasznot húzni, ahol és amiből csak lehet. Persze ez még nem lenne baj. A probléma ott kezdődik, hogy - tisztelet a kívételnek - nem törődünk másokkal. Kit érdekel, ha nem fizetem be az adóm, és e miatt még többet fognak beszedni attól, aki tisztességesen fizeti? Nos, ez a mentalitás uralkodik manapság kis Hazánkban.

De honnan is ered ez?

Egyszer volt hol nem volt egy kommunizmus uralta kis ország. A kis országban nem volt magán-, csak köz- és egy személyi tulajdonnak nevezett fogalom (ez utóbbi külön vicc kategória, de most nem ez a lényeg).
Nem volt hivatalos, csak cégen belüli munkanélküliség. Az emberek nem kerestek sokat, ha egy kicsit jobban szerettek volna élni, muszáj volt személyi tulajdonná varázsolni a köztulajdon egy részét. Ez időben az egyszerű polgár is a mesében érezhette magát, hiszen a Harry Potterek országává váltunk.
Most regélhetnék arról, hogy akkoriban milyen adók léteztek vagy esetleg nem léteztek, de nem szakértek ezen a téren, ezért inkább jobbnak látom, ha hagyom az egészet. De nem is ez a lényeg.

A lényeg...

Kis Hazánkban kialakult egy mentalitás, miszerint amit el tudsz venni úgy, hogy nem jönnek rá hogy te voltál, azt jogosan veszed el. Ugyanez a mentalitás az alapja a fekete munkának, az adócsalásnak, a szoftver/zene/film másolásnak, és még sorolhatnám.

Mi az eredménye ennek? Adóemelés, megszorító intézkedések, kórházbezárások, vizitdíj, gázáremelés, támogatások lefaragása...
Ó, persze könnyű a kormányra fogni azt, hogy ők rontották el, mi isszuk a levét, nehogymár befizessem az adóm! De kérem azért tartunk ott ahol, mert mindenki csal, lop és hazudik. A kormány megvon bizonyos támogatásokat, erre mindenki felhördül, mintha a levegőt vonták volna meg előlünk.
Tévedés ne essék. Nem vagyok rajongója kormánynak. Sőt, tudom, hogy sokkal jobbnan is vezethették volna az országot. De hol lennénk most, ha mindenki becsülettel befizetné azt ami az államé? Tudom, a politikusok is lopnak. Nyugaton is...

Ne reménykedjünk itthon jobb életben addig, amig mindenki csak a saját életével foglalkozik. Nem lesz jobb amíg úgy állunk a szoftverhez, hogy minek megvenni, ha úgy is lemásolhatom. Minek teljes bérre bejelentetnem magam, ha így többet kapok kézbe?

A realitás, hogy senki sem akar egy kicsit sem engedni az életszinvonalából ahhoz, hogy később jobb legyen. Sokan mutogatnak nyugatra, hogy de ott mennyivel jobb minden. Ott megfizetném a havibérletet, mert nem piszkosak a buszok. Ott megvenném a szoftvereket, mert több lenne a fizetésem. Hát kérem, a tapasztalat azt mutatja, hogy nem a jövedelem a mérvadó. És bizonyos helyeken börtönbe dugják az adócsalókat, tetszik tudni?

Vajh, mikor növünk már végre fel?

Az Internet öl, butít és nyomorba dönt?

Biztos sokakat felháborít ez a cím, bár a célom a figyelemfelkeltés, nem pedig a megbotránkoztatás volt. Az Internet is olyan, mint mondjuk egy kés. Lehet jóra - tanulás, tájékozódás, szórakozás, stb. - ill. lehet rosszra - lopás (pl. adathalászat), csalás, spam, pornó, stb. - használni. Ugyanakkor a határ a jó és a rossz között eléggé elmosódik, ezért nem lehet egyértelműen állítani pl. az internetes szórakozásról, hogy jó. Persze a késnél általában sokkal jobban elkülönül a jó és a rossz, a húst/zöldséget szeletelni vagy a kenyeret megkenni alapvetően nem rossz dolog, ugyanígy a késes gyilkolás rossz mivoltáról is eléggé megegyeznek a vélemények. De nézzük, hogy mi is a helyzet az Internettel.

Kezdjük ott, hogy a gyerekkoromban még nem volt Internet (legalábbis Magyarországon). Tizenévesen a 80-as években az egyetlen módja a kapcsolattartásnak a többi Commodore őrülttel a hagyományos postán feladott floppy lemezek voltak. Ezeken cseréltünk programokat, sőt még a levelet magát is a floppyn, egy ún. noter programmal írtuk meg. Persze így sokkal lassabb volt az információáramlás, általában több nap volt, mire egy levél eljutott mondjuk Hollandiába. A középiskola leckéihez sem volt más segítségünk, mint a tankönyvek, a könyvtár, és esetleg az osztálytársak. Mobilok sem léteztek akkoriban, helyette lehetett hagyományos telefonokat használni, már akinek volt (ej, ilyenkor milyen öregnek érzem magam). Emlékszem egyszer 15-16 évesen eltűntem otthonról 3 napra, és addig nem tudták, hogy mi van velem, amíg haza nem mentem. Manapság ha a feleségem egy kicsit késik, máris aggódva hívom mobilon, hogy megbizonyosodjak a felől, hogy semmi baj nem történt vele. Egy elkényelmesedett társadalomban élünk...