Hirdetés

Megbocsáthatatlan bűn

A minap olvastam egy cikket a helyi újságban, ami nagyon megindított. A cikkben egy közúti balesetről számol be az író. Úgy érzem a reális nézőpont megteremtéséhez ismerni kell a cikkben leírt baleset körülményeit.

A tragédia Szalkszentmárton és Dunavecse között történt, amikor is egy Audi A6-os megcsúszott a kanyarban és egy kerítést kidöntve egy ház udvarán állt meg. A szerencsétlenül járt autóban 4 ember utazott, hárman könnyebb sérülésekkel megúszták az esetet, nem úgy mint az autó negyedik utasa egy négyéves kisfiú. Ő ugyanis a szerencsétlenségben életét vesztette. A sors iróniája, hogy a halálát tulajdon édesapja okozta, hiszen ő vezette a járművet. Ha ez nem lenne elég, a legszörnyűbb az egészben az, hogy az apa feltehetőleg ittasan ült a volán mögé!

A helyieket megrázta az eset és különböző fórumokon tárgyalták meg a baleset körülményeit. Én mivel tanulmányaimat töltöm, csak az újságból értesültem a tragédiáról. Édesanyám ajánlotta a figyelmembe, mivel eléggé egy véleményünk van az ilyesféle dolgokról. Mikor a cikk végére értem teljesen a hatása alá kerültem. Találkoztam már ilyen és ehhez hasonló esetekkel, akár a médiában akár a közvetlen környezetemben, és szerintem mindenki más is. De ez valahogy különösképp megfogott. Az édesapa ilyen fokú felelőtlensége, valamint annak a további 2 személynek a lélekjelenléte aki vele utazott, döbbentett meg ennyire.

Az emberi életpályát átfogó döntések

Ezt az esszét egy egyetemi feladatnak szántam és gondoltam bepróbálkozok vele itt a Logoutban, hátha lesz valaki olyan elvetemült hogy elolvassa. Nem rövid, ez tény, de ha valaki veszi a bátorságot hozzá, akkor szerintem egy kicsit elgondolkozik. Várom a negatív és (esetleg) pozitív visszajelzéseket hiszen ez a debüt anyag. Ha rossz lett ígérem megszűnök. Az olvasáshoz mindenkinek jó szórakozást kívánok!

Nehéz szívvel fog hozzá ez ember egy ilyen horderejű feladathoz. Felmerül a számos kétely az írás első pillanatától az utolsóig. Sok kérdésre lehet választ keresni egy ilyen esszé során, de ez már magában felvet egy döntési problémát. Rögtön az első gondolat, ami megfogalmazódik tudatunkban: miről is írjak?

Természetesen ezt általában a legnehezebb eldönteni, ugyanis ha valakibe egy kicsinyke kis alkotói véna is szorult – természetesen nem arra gondolva, hogy mindenki regényírónak született – az innen már valamelyest elboldogul. Hiszen az életben nincs egyetlen olyan nap, amikor ne kényszerülnénk döntéseket hozni.