A minap olvastam egy cikket a helyi újságban, ami nagyon megindított. A cikkben egy közúti balesetről számol be az író. Úgy érzem a reális nézőpont megteremtéséhez ismerni kell a cikkben leírt baleset körülményeit.
A tragédia Szalkszentmárton és Dunavecse között történt, amikor is egy Audi A6-os megcsúszott a kanyarban és egy kerítést kidöntve egy ház udvarán állt meg. A szerencsétlenül járt autóban 4 ember utazott, hárman könnyebb sérülésekkel megúszták az esetet, nem úgy mint az autó negyedik utasa egy négyéves kisfiú. Ő ugyanis a szerencsétlenségben életét vesztette. A sors iróniája, hogy a halálát tulajdon édesapja okozta, hiszen ő vezette a járművet. Ha ez nem lenne elég, a legszörnyűbb az egészben az, hogy az apa feltehetőleg ittasan ült a volán mögé!
A helyieket megrázta az eset és különböző fórumokon tárgyalták meg a baleset körülményeit. Én mivel tanulmányaimat töltöm, csak az újságból értesültem a tragédiáról. Édesanyám ajánlotta a figyelmembe, mivel eléggé egy véleményünk van az ilyesféle dolgokról. Mikor a cikk végére értem teljesen a hatása alá kerültem. Találkoztam már ilyen és ehhez hasonló esetekkel, akár a médiában akár a közvetlen környezetemben, és szerintem mindenki más is. De ez valahogy különösképp megfogott. Az édesapa ilyen fokú felelőtlensége, valamint annak a további 2 személynek a lélekjelenléte aki vele utazott, döbbentett meg ennyire.
Milyen szülő az olyan, aki saját maga, de elsősorban gyermeke testi épségét kockáztatva ittasan ül az autóba?! És az a két további utas akik szintén felnőtt emberek, hogy tudták megengedni a férfinek, hogy ezt tegye. Jómagam is vezetek, de egyszer nem jutott az eszembe úgy autóba ülni úgy, hogy akár egy kortyot is ittam. És ez még a zéró-tolerancia előtti időre is vonatkozik nem csak az azt követőre. Természetesen mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy mit kezd a saját életével, de a más élete feletti ítélkezéshez senkinek nincs joga!
Vajon mi játszódhat most le az apa fejében? Vajon felfogta már tette jelentőségét? Hogy mit követett el? Szerintem semmiképp sem. Erre majd csak akkor fog rájönni, amikor egyszer hazatér a megmaradt családtagokhoz és a házban nem harsan fel a gyermek nevetése, kedves szavai. Akkor tudja meg mit is jelent felelősséggel viseltetni egy másik ember sorsa iránt.
De lehet- e ennél nagyobb büntetés az embernek? Jobban megviselheti- e a jövőben kirovandó és letöltendő börtönbüntetés? Ha nem őrül bele teljesen a fájdalomba, akkor soha nem fogja elfelejteni amit tett, és semmi más sem fogja feledtetni vele a történteket. Álljon ez az eset tanulságul mindenki előtt, aki ezek után a volán mögé ül. Gondolkozzon el mindenki, aki ezt olvassa, hogy volt- e már olyan, amikor kísértette a sorsot. Megérte?
