Kis kihagyás után ismét jelentkezik a Blog, és erre az alkalomra valami különlegeset hoztam nektek. Kis hazánk egyik nagy reménységét hallhatjátok majd ebben a részben, hiszen nemcsak külföldön, hanem idehaza is akad olyan zenekar, akik elérhetik a sikert. A mostani együttes tehát a Dalriada.

A zenekar stílusa folk metál, de jócskán hat rájuk a power stílusa is, így nem éreztem szükségét annak, hogy kitekintőként kezeljem a bandát. 2003-ig Echo of Dalriada néven futott a zenekar, azóta tértek át a rövidebb, de hatásosabb Dalriada névre. Annyit érdemes tudni róluk, hogy nem szakítanak a magyar hagyományokkal, magyarul énekelnek magyarokhoz. Gondolok itt arra, hogy a szövegeik erőteljes lírai hangvételűek, rengeteg magyar költő versét megzenésítették már, de a saját számok is tartalmas mondanivalóval bírnak.

Jelentkezem a Blog új számával, szintén egy kevéssé ismert, ám annál jobb bandával. Ismételten az északi régióba kalandozunk, a fjordok és a jóféle skandináv metál világába, nem is szaporítanám a szót, a mai alanyunk a Celesty.

A zenekar 1998-ban alakult Finnországban, első lemezük 2002-ben jelent meg a Spinefarm Records gondozásában. Zenéjükre jellemző a standard power metalos hangzás, sok egyéni stíluselem nem figyelhető meg benne. Ebből csak egy kivétel van az énekes Tony hangja, hiszen az nagyon karakteres, ugyanakkor ahol kell, ott kellően lágy, vagy éppen erőteljes. Lássuk a dolog technikai részét:

Jelenlegi tagok:

Tony Turunen (Ének)
Ari Katajamäki (Basszus)
Jere Luokkamäki (Dobok)
Teemu Koskela (Gitár)
Juha Mäenpää (Billentyű)

Kissé megszegve az előző részben tett ígéreteket, és ismét egy hosszabb kihagyás után, de újra itt van a Blog, és mivel vége a nyári nyaralós, melózós szezonnak, ezért remélem marad is. És hogy lássátok nem viccelek, a mai részben a Blog általam egyik legjobban várt része következik.

Igazi csemegét hoztam ma nektek, hiszen a mai bandánk a Cain's Offering.

A Gamestart ritkán emlegetik ezen a fórumon, de most nagyon igazuk van, és én sem tudnék mást írni bevezetésnek, ráadásul frappáns is. A lényeg ugyanis az, hogy a nevük lehetne akár Strato Arctica, vagy Sonata Varius, hiszen csupa-csupa olyan név alkotja a formációt, akik vagy a Sonata-ban vagy a Strato-ban megfordultak. Mivel ez a zenekar lehet a finnek új reménysége, ezért szánok egy kis időt a tagok bemutatására is. A képen balról jobbra fogok haladni, hogy legyen képzettársítás is a nevekhez.

Ahogy ígértem, az utánpótlás nem marad el, íme a következő rész. A lista alapján most az Angra és az Avantasia következne, de mivel ennek a blognak a célja elsősorban a kis bandák népszerűsítése, ezért most átugrunk pár nevet. A másik ok, amiért kihagyom most őket az az, hogy nagyon nagy repertoár áll már mögöttük, és ehhez kicsit nagyobb lélegzetvételű írás dukál, amire most nincs nagyon idő.

Tehát így a mai zenekarunk az Axenstar.

A banda szintén az északi régióból teszi tiszteletét, azon belül is Svédországból. A korábban Powerage néven futó zenekar töretlen sikernek örvend, olyan nevekkel koncerteznek, mint a Freedom Call vagy a HammerFall. Tehát igencsak szép jövő áll még előttük, kár lenne őket leírni. És nem is teszi ezt senki, hiszen most írtak alá egy lemezszerződést az új album miatt a Rock It Up Records-al, a korong az Aftermath nevet kapta, a banda Myspace oldalán található egy kis ízelítő valamint egy videó az új albumról, mindenképpen érdemes lecsekkolni. Az új album egyébiránt ez év decemberében kerül a polcokra, reméljük hasonlóan jó anyag születik, mint az eddigiek.

Hosszú idő után ismét van lehetőségem egy kicsit írni, szánom-bánom, hogy csak ennyi kihagyással tudtam folytatni, de nem lankadt a lelkesedés. Ezennel újraindul a blog, remélem az olvasókat nem vesztettem azért el.

A mai alanyunk különösen fontos a számomra, ugyanis a banda nem más mint az Altaria.

Meg is mondom miért áll nagyon közel a szívemhez. A banda alapítói között ugyanis megtalálható a kedvenc gitárosom Jani Liimatainen, aki ugye később a Sonata Arctica-ban teljesedett ki, most pedig - egy kis kihagyás után - visszatért a Cain's Offering nevű "szuper formációban", amiről természetesen olvashattok majd ezen blog hasábjain.

Jelenlegi tagok:

*Marco Lupenero - Ének, Basszus (2006–jelenleg)
*Juha Pekka Alanen – Gitár (2005–jelenleg) (korábban Celesty)
*Petri Aho – Gitár (2004 (élő segédlet), 2006–jelenleg) (korábban Terrorwheel)
*Tony Smedjebacka – Dobok (2000–jelenleg)

A mai számban az informatikusoknak kedvezek, hiszen aki régóta nyüstöli a gépet, annak lesznek ismerős dolgok a mai felhozatalból.

Ahogy azt sejthetitek a mostani is egy kis kerülőút lesz, hiszen a mai alanyunk a Machinae Supremacy.

Jelenlegi tagok:

* Robert "Gaz" Stjärnström - ének (2000–jelenleg), gitár (2000–2006)
* Jonas "Gibli" Rörling - szólógitár (2000–jelenleg)
* Andreas "Gordon" Gerdin - billentyűk (2000–2006), ritmus gitár (2006–jelenleg)
* Johan "Dezo" Hedlund - basszusgitár (2007–jelenleg)
* Niklas "Nicky" Karvonen - dobok (2009–jelenleg)

Albumok:

* Deus Ex Machinae 2004
* Jets'n'Guns Soundtrack 2004 (Internet)
* Redeemer 2006
* Overworld 2008
+ Webography

Ismételten jelentkezem egy újabb gyöngyszemmel.

Ezúttal azonban egy kisebb kitérőt iktatunk be, ugyanis a most következő banda nem teljesen a power metal kategóriába tartozik, de mivel sok hasonlóság fedezhető fel a stílussal ezért nem baj, hogy bekerült ide.

Az első bejegyzésben megírt lista szerint fogok haladni, ezért a mai kiválasztott az Alestorm.

Az együttes tagjai:

* Christopher Bowes – ének, keytar (2004–jelenleg)
* Dani Evans – gitár, háttér vokál (2008–jelenleg),
basszus gitár, háttér vokál (2006–2008)
* Gareth Murdock – basszus gitár, háttér vokál (2008–jelenleg)
* Peter Alcorn - dobok (2010–jelenleg)

Albumaik:

* Captain Morgan's Revenge (2008), Napalm Records
* Black Sails at Midnight (2009), Napalm Records

Amíg van egy kis időm, addig terjesztem az igét, legyen min rágódni az elkövetkező napokban. Felvezetés nélkül jöjjön a következő újonc banda, utána igyekszem majd magam tartani az előző bejegyzésben megfogalmazott listához.

A második feltörekvő együttes amiről szót ejtenék a Freedom Call.

A németek új reménysége 1998-ban alakult Chris Bay és Daniel Zimmermann közreműködésével. Azóta 6 albumon vannak túl, és töretlen a sikerük. Zenéjükben megtalálható a nagy elődök témái mellett a mai kor power zenéjére jellemző újdonságok is. Aki a történetükre kíváncsi, az az alábbi linken megtekintheti.

Kezdjünk is bele, hiszen zene nélkül nem ugyanaz...

Elsőként egy kis áttekintést szeretnék adni erről a stílusról, hiszen nem mindenkinek ugrik be egyből, hogy miről is szól. Mi is a metál? Erről sokáig és vérre menően lehetne vitatkozni, maradjunk annyiban, hogy mindenki döntse el magában, de azért igyekszem megfogalmazni. A Metál a rockzenei műfajok egyik jeles tagja, amely szakítva a hagyományokkal, szabadjára engedte az emberekben rejtőző nyers, haragos, állatias Ént, ami által olyan dolgokat is ki tudtak fejezni a zenészek, amit eddig nehezen, vagy egyáltalán nem tudtak. Hiszen valljuk be a Classic Rock és a korábbi divatos stílusok remek melegágyai voltak a szerelmetes, vagy éppen búskomor, alkoholmámorba taszított zeneszámoknak, amelyekkel a neves előadók emberek millióit érték el ugyan, de csak néhányan próbálkoztak keményebb, lázadóbb stílusú művek komponálásával, holott erre már akkoriban is volt igény.

Ebbe a miliőbe született bele a fiatalnak számító stílus a metál, a hosszú, tupírozott hajjal, a szögecses bőrcuccokkal, és a föld alá hangolt és torzított gitárokkal, valamint a sikoltozó lányokat megszégyenítő hangterjedelemmel megáldott férfiakkal olyan elegyet alkotva, amely gyökeresen megváltoztatta a zenei piacot. Ezek után aki kicsit másról akart zenélni, annak a Punk mellett ott volt az új alternatív megoldás is, a Metál. Teltek múltak az idők, a '70-es, '80-as évek Tolkien rajongása, valamint a hippi-éra elkezdte foglalkoztatni az emberek fantáziáját. Sorra születtek a jobbnál jobb Fantasy művek, amelyek inspirálóan hatottak a kor zenészeire. Ebből bontakozott ki tulajdonképpen az új válfaj, a Power Metal, ami a Heavy Metal egyik kistestvérének lehetne tekinteni. A linken rengeteg hasznos információt találtok összegyűjtve, erre nem is fecsérelnék több szót.

Tisztelt Feleim!

Régóta érlelődött bennem a gondolat, hogy indítok egy kisebb ismeretterjesztő sorozatot, amelyben eme gyönyörű stílus méltatlanul mellőzött zenekarait vonultatom fel, természetesen a teljesség igénye nélkül. Ez az idő most elérkezett, ugyanis ami a mai zeneiparban folyik az több mint elkeserítő. Ebbe nem mennék bele, hiszen nem flamelés a cél, csupán a számomra oly kedves stílus dicsérete, elemzése, és esetlegesen egy kisebb csoport verbuválása, akik vállvetve állnak ki a metál zene ezen gyöngyszemeiért.

Minden egyes bejegyzés tartalmazni fog egy együttest és azok - általam legjobbnak vélt - számait, és az esetleges olvasóktól azt várom, hogy tegyék közzé a kedvenc zenekaraikat, így közösen gyűjtsük csokorba az arra érdemeseket. Mivel rengeteg olyan banda van, amelyek iszonyat tehetséges zenészeket rejtenek, így nem lesz nehéz találni jobbnál jobbakat.

Íme a lista, ami szerint haladni fog a blog:
Timeless Miracle, Freedom Call, Alestorm, Altaria, Angra, Avantasia, Axenstar, Cain's Offering (Jani Liimatainen - Ex Sonata Arctica, kedvenc gitárosom - új bandája), Celesty, Dalriada, Dark Moor, Dawnless, Derdian, Dionysus, DragonForce, Dreamtale, Eluveitie, Elvenking, Equilibrium, Etherna, Fairyland, Gamma Ray, HammerFall, Heavenly, Highland Glory, Hibria, Kamelot, Korpiklaani, Machinae Supremacy (nem teljesen power, de nagyon faja), Magic Kingdom, Mago de Oz, Norther, Revolution Renaissance, Rhapsody of Fire, Running Wild (sajna már feloszlottak), Sabaton, Saint Deamon, Sonata Arctica, Spellblast, Stormwarrior, Trick or Treat, Trivium, Warmen, és a magyar élvonal Wisdom.