Ma reggel 7:08-kor kimásztam az ágyból. Előbb felébredtem már, de csak fetrengtem és nem bírtam visszaaludni. Aztán inkább felkeltem teljesen. Először be akartam kapcsolni a gépet, hogy bootoljon, amíg a reggeli kisdolgom elvégzem. Azt mondtam: "mozdulj meg, nagylábujj!", amire a nagylábujj engedelmeskedett és rutinmozdulattal megnyomta a minőségi Codegen házamon a power gombot. Kimentem, elvégeztem folyóügyeimet, majd kezet mostam és a jóféle szarvasi kávéfőzőnket megtöltöttem kávéval meg vízzel, hogy amíg a megszokott oldalaimon a "fejleményeket" elolvasom, lefőljön a kávé. Le is főtt a kávé elég gyorsan, asszony is ébredezett, fogtam két poharat. Raktam beléjük cukrot, majd az én kávémba egy kis rumot is, meg mindkettőbe tejszínhabot.
Na, ezek voltak a rutindolgok, amiknek meg kellett történnie. Majd lefürödtem, hogy ne olyan szagom legyen, mint egy kéthetes dromedár hullának és meg is borotválkoztam. Mert hát családi ebédre megyünk. Vagymi? Asszony nevelőapjának az anyjának van a születésnapja+névnapja.
Itt kezdtek váratlan fordulatot venni az események: elindultunk virágot venni. Lesétáltunk a lépcsőházban, kimentünk az utcára, beszálltunk az autóba és elmentünk a kb. 200méterre levő virágboltig. Ott kiszálltunk és elkezdtük nézegetni az üzleten kívül elhelyezett virágokat. Én néztem és eszembe jutott, hogy nem olyan szépek, mintha egy "névtelen" (nem akarok konkrétan nevet írni, nehogy felismerhető legyen a logout-os kolléga és utána elárasszák a fórumozók a mindenféle virágápolási tanácskérésükkel) fórumozó kezelte volna őket. És ebben a pillanatban a szemem sarkából mozgást vettem észre. És mi volt az??? Hát egy kifejlett mókus, ami leugrott az egyik tölgyfáról és elkezdett szaladgálni/ugrálni a parkoló autók között. Óriási mókust láttam. Nagyobb volt, mint egy vadászgörény és talán egy csivava méretét is elérte. Első gondolatként az jutott eszembe, hogy előrántom a zsebem mélyéről az N97-em és lefotózom. De rá kellett jönnöm, hogy csak egy sz@r Samsung L700-am van, ami elég későn exponál és esélytelen lenne a jó fotó. De ez sem érdekel igazából, mert az emlékezetemben megmarad az, hogy a mai szent napon "óriási mókust láttam" és talán ha lett volna nálam egy óriási dió vagy mogyoró, azzal magamhoz tudtam volna csábítani. (a saját 2db termetes diómat nem akartam beáldozni)
Komolyan szörnyű. Szobrot nem akarnak még emelni a tiszteletükre?
