Tegnap este ráálltam a mérlegre és meg szeretném mutatni az eredményt:

(a képminőségért sorry, ennyit tud az l700-as...)

Ezeket az achievement-eket értem el eddig életem során, a zárójeleseket el szeretném még érni (lehet, hogy bővülni fog a bejegyzés, ha eszembe jut pár kiegészítés időközben)

Tanulmányok:
8 általános - 10P
érettségi - 25P
diploma - 50P
középfokú szóbeli nyelvvizsga (német) - 10P

Otthon:
külön szoba - 10P
külön lakásba költözés (nem saját) - 25P
saját lakás (hitelre) - 50P
(lakás kifizetése, később családi ház - 100P)

Kapcsolat(ok):
első kapcsolat/csók - 10P
szüzesség elvesztése - 25P
összeköltözés lánnyal - 50P
(házasság, gyerekek - 100P)
(unokák - 250P)

Munka:
nyári idénymunkák - 10P
bejelentett diákmunkák - 25P
fix munkahely (határozatlan időre szóló szerződés) - 50P
(munkahely megtartása - 100P)
(normális nyugdíj - 250P)

Be szeretném mutatni egy jóbarátomat, a söröspoharam. (A másik barátom a medvesajt, de róla nem tudtam képet készíteni, mert nagyon szégyenlős.)

Íme, "ő" lenne az:

És teljes pompájában (barna dreher-rel töltve, megfogyatkozva):

30 éve született Michael Owen, előtte szeretnék tisztelegni ezzel az írással. Több, mint 10éve a kedvenc játékosom és hiába nem a 'pool színeiben játszik már, még mindig szeretem nézni a játékát. A történelembe ezzel a góljával kezdte beírni magát.

Nektek ki a kedvencetek?

Most akadtam erre a gyöngyszemre:

The Sims Horror Movie

Ennyi Ha egész estés mozifilmet csinálnának belőle, tuti megnézném.

Eljött a céges nagy leltár ideje megint, így rövid hétvégénk van. Reggel felkeltem, nézem, hogy 01:50-kor (éjjel) keresett főnököm 3szor... Elkezdett erre derengeni valami, mintha felébredtem volna a telefon rezgésére, de ránéztem és visszanyomtam a fejem a párnába, majd aludtam tovább. 6 után hívnám, kinyomja. Benn a cégnél kiderült, hogy 2 munkatárs ment volna ma 7-re debrecenbe leltározni, csak az egyiknek begyulladt a szeme és nem megy, rám is gondolt, hogy menjek helyette, de miután engem se meg a raktárosokat se érte el, így 1 ember lett küldve. Hurrá. Pont hiányzott volna egy pár órás út így gyomorrontással, meg amúgy is kómás vagyok.
Na, megy a leltár, ellenőrizgetem a tételeket, hogy minden rendben van-e, aztán szabadidőben meg pihentetem a fejem ph-val meg ezzel-azzal. Kezdett furcsa lenni, hogy nincs új cikk még 10 órakor sem. Most délre már felettébb gyanús volt, de szerencsére rájöttem az okára: szombat van (ide ilyen homlokon csapós szmájli illene)

1.5év együtt élés... eljegyzés... ma reggel pedig vége 10órakor mindenestől elköltözött... most üres a lakás, egyedül a fájdalom tölti ki a levegőt... nincs kedvem semmihez... legszívesebben ugranék pár hetet előre az időben... mi vezetett ide? sok apró dolog, amiben változtatni kellett volna mindkét oldalon és a változtatás/kompromisszumkötés sajnos csak az egyik oldalon működött... legszívesebben most beülnék valahova haverokkal és 1-2 sör mellett elbeszélgetnék velük, csak az a gond, hogy haverok sincsenek... akik "igazi barátnak" tűntek, azok soha nem voltak azok, mert velük is egyoldalúan működött már az utóbbi időben a kapcsolat... azért írok ide, mert egyszerűen nincs kivel megosztani a fájdalmat... szüleimmel előbb beszéltem fél órát telefonon, de rajtuk kívül igazából mást nem is kereshetek... étvágyam sincs, pedig már kezdek szédülni az éhségtől... valamit enni kellene, de napok óta nincs már íze sem az ételeknek... olyan érzés, mintha fűrészport rágnék és közben csak fojtogat... nagyon rossz... idő kell... napok? hetek? esetleg hónapok? úgy érzem főleg én hibáztam, tehát ilyenkor nem szokott könnyű lenni a felejtés... túl sok még bennem a fájdalom és nem nagyon akar múlni, hiába készültem már napok óta erre, hogy ez megtörténhet... bíztam azért benne, hogy mégsem fog... még most is várom, hogy visszajöjjön, de ez nem fog megtörténni... ez végleges... igazából soha nem gondolt arra, hogy milyen következményei lehetnek a tetteinek... ismerem: napokon belül a felszínre tör benne is minden elfojtott érzés, amit most még le tudott gyűrni... de már lassan 1 órája nincs visszaút... le kellene valamivel foglalnom magam, de semmihez sincs kedvem... csak ülök és nézek ki a fejemből... próbálok enni valamit és utána elszívok egy cigit... kis nikotinnal talán könnyebb lesz...

Vajon miért van az, hogy amikor úgy néz ki, minden jól alakul és még egy kicsit jobbá akarja tenni az egészet az ember, akkor dől össze az egész, mint egy kártyavár és akkor vagy újra elkezdi építeni a nulláról, vagy pedig félredobja és másba kezd. Az a "más" az lehet, hogy jobban fog menni, de ott is akadhatnak problémák, viszont a kártyavárnál már tapasztalatokat gyűjtött és ezt felhasználva építgetheti anélkül is akár évtizedekig, hogy újra összeomlana, de jöhet akár egy fuvallat, ami megint összeborítja az egészet. Mindenhol lesznek idővel úgyis nehézségek, amit vagy megold az ember, vagy pedig feladja. Hogy kicsit konkrétabb legyek, egy bizonyos személlyel való kapcsolatomról van szó. 1.5év alatt eljutottunk a 2. olyan pontra, ahol a bizonytalanság tört felszínre. Az első ilyen ponton nehezen (de utólag visszagondolva már könnyen) túljutottunk és minden jobb lett. Azóta pont egy év eltelt és újra jöttek a problémák, nem ugyanazok, mert amik 1éve a problémát okozták, azok nagyrészt megszűntek (mindkét oldalról kompromisszumokat kellett kötni... részemről jóval többet). A mostani problémák olyanok, amik szerintem csak fel lettek fújva. Rengeteg dologban változtattam: nincs alapból káros szenvedélyem (nem iszok/dohányzok rendszeresen), nem drogozom, nem járok el csavarogni nélküle, stb. Egyetlen komolyabb hobbim van, a gép: de otthon napi szinten már max. csak 1 órát ülök előtte. Azt is akkor, ha épp nincs otthon, vagy ha épp semmit nem kell csinálni és őt sem zavarja. (2órával előtte végzek mindig a munkahelyen és amíg hazaér, főleg addig szoktam gép előtt ülni) Erről a "hobbimról" (szenvedélyemről?) nem is vagyok hajlandó lemondani, mert végtére ez a végzettségem és szeretek vele foglalkozni. Szerintem sokkal normálisabb elfoglaltság, mintha eljárnék csavarogni/kocsmázni/nőzni. El is járunk otthonról szerintem elég gyakran, ahogy időnk/pénzünk engedi. Mégis besokallt, mert úgy érzi háttérbe szorult (wtf?) pont akkor, amikor szerintem épp fordítva van. Mindig halottaknapja környékén jön az életemben valami mélypont. Nem nagyon hiszek ilyenben, de lehet, hogy azok a dolgok miatt, amik a múltamban történtek, ilyenkor hiába vagyok boldog/vidám, mégis valami ritka "antiszociális kisugárzásom" lehet és taszítom ilyenkor az embereket? Nem akarom ilyen hülyeséggel magyarázni az egészet, de rühellem, hogy egyik nap még minden szépnek és jónak tűnik, aztán másnapra elromlik az egész. És most már bennem is ott van a gondolat, hogy: "kell nekem ez az egész?" Vagy inkább hagyjam a kártyavár építgetését és térjek vissza a puzzle-höz, esetleg keressek valami újat? (persze mindezt átvitt értelemben)
Egyenlőre arra vágyok, hogy hazaérjek, megigyak 1-2 vodkát és elszívjak egy kézzel sodort cigit. Aztán tiszta fejjel végiggondoljam én is az egészet. Pár napja még idegesített a dolog, de most már kezdek totál nyugodt lenni és lehet, hogy csak sodródnom kellene az árral. Aztán a végén még lehet, hogy magától megoldódnak a dolgok és újra felépül a kártyavár...

Ma délelőtt Rob Zombie-s hangulatban vagyok. A '98-as albumát rengeteget hallgattam anno és most előkerestem a kedvenc számaimat youtube-on, azokat nézem/hallgatom/linkelem. Rob Zombie-ról annyit kell tudni nagy vonalakban, hogy '85-'98-ig a White Zombie nevű bandában tevékenykedett és onnan vált ki, majd kezdett szóló-karrierbe Rob Zombie név alatt. (Wiki-n többet is lehet a munkásságáról olvasni, ha valakit igazán érdekel.)

A kedvenceim tőle: (a Hellbilly Deluxe-ot vagy 500szor végighallgattam, de az újabb zenéi közül elég kevés tetszett)

Dragula (a Matrix-ban volt hallható egy feldolgozása)
Living Dead Girl (a Holló3-ban szerepelt filmzeneként)
Superbeast
Return of the Phantom Stranger
Meet the Creeper (nem eredeti videóval)
Demonoid Phenomenon (ehhez sincs sajnos klipp, pedig elég jól szól a zene)

2007 tavaszán hajtottam végre egy komolyabb gépfejlesztést, amikor is a 750-es Duron-omat és a Geforce 2 Mx200-asomat nyugdíjaztam. Lényegében az új rendszer egy 3800+ X2-ből, 2x1GB 800mhz-es DDR2-es ramból és egy 7300GT DDR3-ból állt. A proci ekkor még bőven elég volt a VGA-hoz, de 1éve a 7300GT helyett lett egy 9600GT. (AGP-s volt az előző rendszerem és a 7300GT-t egy HD2600XT-re akartam cserélni, viszont az nForce chipsetes alaplapommal ez a kártya ütközött és így PCI-E-re váltottam... utólag végiggondolva felelőtlenül, mert a laphoz nem jöttek újabb bios-frissítések) Itt már kevésnek bizonyult a proci néhány játékban. Én csak vártam-vártam, hogy a 6000+ X2-k jó áron jöjjenek, de ez nem következett be. Időközben kapott a hálókártya oldaláról egy jó kis túlfeszt is a lapom és garanciális időn belül szerencsére ki is cserélték. Ekkor nem akartam hetekig gép nélkül maradni és megvettem a mostani lapomat, már körültekintőbben, direkt figyelve, hogy fogadja-e az újabb procikat. Most jutottam el odáig, hogy tényleg cserére érett a CPU és ki is néztem az utódot: egy Athlon II 250-est, 2x3.0GHz-es alapfrekivel. (Ezúton is köszönöm alázógyík fórumtársnak a procit, meg, hogy beszámította a 3800+ X2-t.)
A tesztem lényege az lenne, hogy alapfrekin lemértem 3D Mark-okban és néhány játékban is a rendszer teljesítményét még a régi, majd az új processzorral és táblázatokba rendezve bemutatnám, ez mennyit jelentett.