[link]

Legutóbb egy durvának szánt processzorteszttel jelentkeztem. A visszajelzésekből már akkor kiderült, hogy lehetett volna még durvább is: sokan hiányoltak különböző processzorokat (én is). Ez eltelt időben sikerült befűtenem még néhány vasnak, és fórumtársak is besegítettek két szerverrel.

Frissítés: Sikerült egy TL-52-es Turiont megmérni. Ennek az eredményei közelebb állnak a várthoz. A TL-60-as kivettem - a kollégám meg majd derítse ki maga, hogy mitől ilyen hátrányos helyzetű a laptopja. Megmértem még egy egymagos Athlon64-et is.

Az első menetben leírt tesztek, a szigorúan kocka szemlélet, és a fűrészporszerűen száraz adatok nem változtak, a résztvevők annál inkább:

Milyen ateistának lenni?

„Egy barátom kért meg” , hogy rakjam fel ezt a fordítást.

Még régebben futottam bele egy cikkbe az ateizmusról. Ja, nem is. Még régebben futottam bele két cikkbe az ateizmusról. Guga írásait olvasva egyre fokozódott bennem a kényszer, hogy valamiféle válaszképp le kellene fordítani Darkside postját. Aztán a helyzet fokozódott, és a Logouton sorra jelentek meg az ilyenolyan vallásos, istenélményes írások, amikre már muszáj volt lépnem. A sors különös fintora, hogy már majdnem készen voltam a fordítással, amikor megjelent itt egy másik ateista írás is (aki olvasgat errefelé, az tudja, melyikre gondolok). De ha már lefordítottam, hát közreadom. Elnézést, hogy ilyen hosszú.

[Tudom, hogy Mikulás az december 6-án van, és nem karácsonykor. Az eredeti szövegben szereplő Santa Claust mégis egyszerűbb volt ennek fordítani. A mifelénk megszokott karácsonyi „Jézuska” ebben az írásban most nem lenne túl nyerő. – a ford.]

A rokonságot vittem ma el múzeumba. Egy kisebb szakmúzeumról van szó, gyerekekkel kiváló időtöltés ilyen takony időben. Félig jutottunk a kiállítás megnézésében, amikor érkezett egy görög házaspár. A férj szakmabeli; mi több, a görög hasonló múzeumhoz is köze van.

És itt jött a ciki: minden csak magyarul volt kiírva, a kiállítást felügyelő (amúgy lelkes) úr meg legfeljebb oroszul tudott a magyar mellett. Ugye ismerős helyzet? Beálltam tolmácsnak, és nagyjából sikerült is elmagyarázni nekik a dolgokat. Elképzeltem, hogy különben milyen benyomásaik lettek volna: ideutaztak párezer kilométert, aztán egy kukkot sem értenek az egészből.

És akkor ott végiggondoltam, hogy tulajdonképpen ugyanez a helyzet szinte az összes múzeumban, még a nagyokat is beleértve. Idejön valaki a világ túlfeléről, veszi a fáradságot, hogy megismerjen minket (ahelyett, hogy a Mátyás pincében alkoholizálná szét az agyát), csak épp nem hagyjuk.

Úgy saccolom, hogy a fenti kiállítás összes szövegét le tudnám fordítani angolra egy délután alatt; még egy óra lenne a szövegek tördelése, nyomtatása, kivágása. Aztán kicsit jobban általánosítva felmerült bennem, hogy mi lenne, ha más is "örökbe fogadna" egy-egy, szívéhez közel álló múzeumot, és elkészítené az angol feliratokat. Na, mit szóltok hozzá? Elég bevállalósok vagytok? Pár menettel kevesebb játék, pár órával kevesebb webezés, kettővel kevesebb film bámulása, vagy (hogy kicsit elvigyem politikai irányba) eggyel kevesebb tüntetés, hogy "monnyonle!". Az ilyenektől jut előrébb az ország, nem az árpádsávos ordibálástól, nem?

"Will code Java for food." (felirat egy funpic-es hajléktalan előtt)

Még régen dolgoztam egy nagy magyar szoftvercégnek. Dobozos szoftvereket árultak szerte a világon. A termék ára legyen mondjuk 4000 dollár. A cég ebből a felét, 2000-et kapott, amiben benne van a termék kifejlesztése, tesztelése, terméktámogatása, a nyelvi verziók előállítása, dokumentálás, maga a kézzelfogható termék (CD, könyv, doboz) gyártatása, és a központi termékreklám költségei. A másik 2000 dollárt az értékesítő kapta, akinek ebből mindössze a leendő vevőket kellett látogatnia/végigspammelnie, és az ehhez szükséges közvetlen marketinganyagokat kifizetnie, esetleg helyi kisebb vásárokon megjelennie. Már akkor felmerült bennem, hogy furcsa értékrend ez: ha nem lennének a fejlesztők, akkor az értékesítőnek sem lenne mit árulnia. (Valamilyen szinten ez az összes többiekre is igaz: akkor nem lenne szükség lokalizálókra, tesztelőkre; ugyanakkor lokalizálók, tesztelők - ab ovo, értékesítők - nélkül sem lehetne eladni a terméket, bármilyen szuperre is csinálják a fejlesztők.)

Holnap Kritikus Tömeg. Hogy ne akadályozza az autósokat, rövidített útvonalon, mellékutcákba terelve. Mindezt az Autómentes napon. Egyetlen félnapon az év 365 napjából.

Mindeközben a vele összemérhető Fidesz-nagygyűléssel gond nélkül le lehet zárni Budapest legnagyobb forgalmú autóbuszvonalát, a Kiskörutat, és a Belváros felől Kelet-Pest fő elérhetőségét. [Tavalyi adatok szerint a Critical Masson 50e ember volt, az Astoriánál pedig forrástól függően 50-60 vagy 80.] Hangsúlyozom, hogy most nem az adott politikai társasággal van a problémám. Gyűljenek, lobogtassanak! Az zavar, hogy a kerékpárosokat már megint sikerült bedarálni, és a szőnyeg alá söpörni.

Más. Még mielőtt valaki rámsütné az elfogultság vádját: az is zavar, hogy ha már ennyi kerékpározó embert összehoznak egy helyre, a néhány kilógatott molínónál nem folyik intenzívebb bringásnevelés. ''Vegyél lámpát! Világos?'' Vagy hogy ha van kerékpárút, akkor talán nem a 3 sávos úttesten kellene tekerni. Bukósisak? Járdán max. sebesség? Piros lámpa ugye a bringásra is vonatkozik? Stb.