Legutóbb egy durvának szánt processzorteszttel jelentkeztem. A visszajelzésekből már akkor kiderült, hogy lehetett volna még durvább is: sokan hiányoltak különböző processzorokat (én is). Ez eltelt időben sikerült befűtenem még néhány vasnak, és fórumtársak is besegítettek két szerverrel.

Frissítés: Sikerült egy TL-52-es Turiont megmérni. Ennek az eredményei közelebb állnak a várthoz. A TL-60-as kivettem - a kollégám meg majd derítse ki maga, hogy mitől ilyen hátrányos helyzetű a laptopja. Megmértem még egy egymagos Athlon64-et is.

Az első menetben leírt tesztek, a szigorúan kocka szemlélet, és a fűrészporszerűen száraz adatok nem változtak, a résztvevők annál inkább:

A mezőny mindkét irányban kibővült: a felsőházban új, 45 nm-es Intelek és egy Opteron, az alvégen pedig már-már muzeális darabok, hét évvel ezelőttről. Most már mindkét gyártótól van asztali, notebook és szerver processzor is a listában.

A táblázatba nem vettem fel, de fontos megemlíteni, hogy a két X2-es Athlon közül a 3800+ AM2 foglalatú volt, DDR2-800-as memóriákkal, míg a 4200+-os még S939-es, DDR400-akkal. Bár ez utóbbi processzornak magasabb az órajele, a memóriák és vezérlők közti eltérésnek később még lesz következménye. Az Opteron melletti DDR2-667-ek 4-4-4-12-re voltak húzva. A TL-52 és a T9300 mellé csak 666-os memóriák voltak szerelve 5-5-5-15-ös késleltetéssel, ez némileg visszafogta a teljesítményüket. Az E5440 mellett 667-es FBDIMM-ek jártak.

Volt, aki megkérdezte, hogy miért ilyen nyomi teszteket futtattam, miért nem valami közismertet. Nyers teszttel (memória-sávszélesség, MIPS stb.) tele a háló. Szintetikusból meg nehéz olyat találni, ami az összes rendszeren lefut. A szerver alaplapokon nincsen 16x PCIe foglalat (AGP sem), úgy meg nehéz valamelyik menő játékot ráereszteni. A tömörítős/videokódolós teszteknek is más szituációban van értelmük, mert azokat a sebességeket a háttértár sebessége is erősen befolyásolja. Itt most kifejezetten a processzorok (és szűk környezetük) sebessége érdekelt; de lehet, hogy valamikor majd mérek olyanokat is. És ne felejtkezzünk meg a kőkorszaki modellekről: a teszteknek Celeron 800-on is életképesnek kell lenniük, ami nem igazán egy HD ready gép.

Memória írás

A bemelegítő tesztről készült grafikonokon a sötétebb csík a Microsoft könyvtári változatát jelzi, míg a világosabb az optimalizáltabb verziót. Továbbra is FPS-ben van az összes eredmény, azaz minél nagyobb, annál jobb (még ha a lányok ezt szeretik is tagadni).

Az optimalizált változat a cache kikerülésével dolgozik (movqnt és társai), azaz megmondja a procinak, hogy a kiírt adatokra nem lesz szükség a közeljövőben (innen az assembly utasítások végén szereplő "nt" - non temporal), így ne fáradjon a cache-be, majd egy újabb lépésben a külső memóriába írással, ha jobban fekszik neki, egyből kirakhatja a buszra a memóriának. Olvastam róla, hogy bizonyos esetekben lassítást eredményezhet, ha a processzort erre kényszerítjük, és nem bízzuk rá, hogy a cache-ből saját ízlése szerint írja ki a külső memóriába. Megmértem így is, úgy is az összes tesztet, és a mi esetünkben segít az "nt", mert tényleg nem használjuk fel rögtön a számítások eredményét.

Nyers erő, ez a Canada Dry, meg a Core2 architektúra. Nincs is mit ragozni többet, kéremkapcsojjaki.

Mivel ez egy alap teszt, az eredmények könnyen összevethetőek más programokkal, és ellenőrizhetőek. Emlékeztetőül: az összes tesztben 32 bites, fullHD-s képekről van szó, és a kiírt értékek FPS-ben értendőek. Így például az E6850 eredményét átszámolva 34,4 Gibit/sec jön ki.

A Xeon E5440 sajnos nem az enyém, hogy kinyomozhassam, mit tud a Microsoft, amitől ennyivel gyorsabbak, illetve az optimalizált rutin miért maradt el a várakozásokhoz képest. Esetleg idővel majd kiderítem, mert én is olyan gyors akarok lenni. :)

Read-modify-write

Az írásnál órajel-arányos régi Xeonoknak nem tetszett ez a fajta üzemmód, be is húzódtak a lista aljára. Az eddig nagyjából egyforma AMD-k (Athlon64 és Opteron) közül is egyedül az AM2-es foglalatú oldotta meg a feladatot az Intelekhez hasonló arányú lassulással, a másik kettő sebessége közel felére esett vissza. Az eddig gyengélkedő T9300 itt már kezd valamit megmutatni magából.

Ami még izgalmas lehet itt, hogy az egyes processzorok arányában mennyit lassultak a csak íráshoz képest. Egyrészt van egy dupla mennyiségű adat (egyszer olvas, egyszer kiír). Másrészt meg ha most írunk valahová, az egy egész cache-vonalat érvényteleníthet, ami mondjuk a 64 byte-tal későbbi adatok olvasásánál lesz kellemetlen. Az arányokat tekintve azért nagyságrendi eltéréseket nem kapunk az egyes processzorok között, a múzeumtól eltekintve.

Másolás

A dupla adatmennyiség itt is megvan, mint az előző tesztben, de itt másik memóriaterületet írunk. A sötétebb csík ismét a Microsoft könyvtári változatát jelzi, míg a világosabb az optimalizáltabb verziót.

A másolásnál meg az Opteron villant egy kicsit, és mellette virul az AM2-es Athlon is. Az asztali Core-ok hozzák a formájukat. A notebook procik lemaradva egy blokkban, utánuk a régi Xeonok, lassú memóriával.

Alfázás

Itt a két fajta alfázást (rá- illetve össze-) összeraktam egy grafikonra, mert bár ez utóbbi természetesen jóval lassabb, közel ugyanazt a sorrendet hozzák a processzorok. A sötétebb csík itt a lassabb összealfázást, a világosabb rész a "csak" ráalfázás sebességét jelöli.

A favágó, lebegőpontos számítás az AMD-nek fekszik; még az őskori 1700+ is veri a mai drága Inteleket. A múltkori teszt óta bekerült két felsőházi szereplő viszont megmenti a nagyobbik processzorgyártó becsületét. Látszik, hogy másfél-kétszeresére turbózták fel a lebegőpontos végrehajtási sebességet.

De persze ki az a hülye, aki favágó módon számolja ezt, amikor előre kiszámított táblázatok segítségével sokkal gyorsabb? A második grafikon ezeket az eredményeket mutatja. Itt megint a címszámító egységek, a cache és az egész műveleti egységek számítanak. Ennek megfelelően az AMD-k teljesen lebőgnek, a Core2 meg rulezik.

Itt osztanám meg a nagyérdeművel az egyik fórumtárs összeesküvés-elméletét. Eszerint a Microsoft fordítói (amivel a nem optimalizált tesztek készültek a C kódból) erősen az Intel prociknak kedveznek - ezért ez a visszaesés az AMD részéről itt a végefelé. Abba nem folynék bele, hogy ez mennyire szándékos stratégia a nagy, gonosz megabirodalmak részéről, az azonban tény, hogy egyes kódrészleteket dissasemblálva (szép magyar szó) valóban lehetett olyasmit látni, amit az AMD-knek jobban fekvő módon is meg lehetett volna oldani. A következő ráérős időszakban lehet, hogy majd a különböző fordítókat hasonlítom össze ebből a szempontból.

Konklúziók

Az előző cikkhez képest bővült a versenyzők tábora. Ezekre a feladatokra a Core2 architektúra lényegesen jobb választásnak tűnik, és ezen belül is a minél magasabb órajel. Így fordulhat elő, hogy az E6850 desktop sokkal jobban a szívembe lopta magát, mint az E5440-es Xeon. És akkor még az egyes rendszerek áráról még nem is beszéltünk.

45 nm-es Intel prociból csak laptopot tudtam tesztelni, az viszont igen impresszív javulást hozott elődeihez képest.