Utálok kuncsorogni, de ez most Fontos lenne számunkra...
Kb. 1,5 hónappal ezelőtt találtunk a munkahelyemen egy kiscicát. Az egyetlen túlélő volt, anyja nem hajlandó szoptatni. Sajnos egyikünk sem tudja befogadni, a kiscica kint van az udvaron és jönnek a hidegek. Meg tudná védeni magát, de nem akar nőni, kb 15 centis még mindig. Nagyon hálás jószág, ha már hozzászólunk dorombol és minden szünetben mászik be az ölünkbe. Kérlek Titeket valaki fogadja be, nem szeretnénk, ha baja lenne.

Íme Vinike:

[link]
[link]
[link]
[link]
[link]
[link]
[link]
[link]
[link]
[link]

Szuper buli van itt... Van vodkás dinnye, fő a paprikás krumpli és már szomjasak se vagyunk.... Igyekszem értemesen írni, bár újdonság., hogy a billentyűk is tudnak táncolni nem csak mi. Megy a ping-pong ezerrel, és valaogy mindenki a szobában termett... Nah.. gyűjtök egy kis folyékony, alkoholtartalmú bizonyítékot hogy kerületek ide...

21:29
ABE kanapét takarít, mert a nagy hülyeségben összefoltoztuk a hófehét huzatos kanapét...

Egészségetekre!

Forrás: [link]

Reggel nagyon nehezen keltem ismét, de valahogy csak kikászálódtam az ágyból. Alig tudtam nyitva tartani a szemem, de szerencsére a kávém meglett, majd indulhatott a nap. Ugorjunk egyet az időben...

Fürdés, miegyéb után lejött velem Anyukám is, elkísért a trolimegállóba, kicsit beszélgettünk, majd épphogy rágyújtottunk, jött is az agancsos busz. Utolsó ajtón, utolsó utasként szálltam fel, előttem egy szegény, öreg bácsi cincálta a húzós kocsiját (kevésbé ismert nevén banyatank ), megsajnáltam és alulról megtámogattam egy kicsit a kerekes szörnyet. A bácsi gyorsan helyet foglalt, nem győzött hálálkodni, majd fiatalos fürgeséggel elkapta a kezem és kezet csókolt... (Hiába.. az igazi Úriemberek már kihalóban vannak... ) A kézcsók után elkezdte csóválni a fejét, nagyot kacagott és azt mondta sose legyek 80 feletti, mert ő bizony az és nem szeret így élni. Rámutatott a hallókészülékére, felemelte a botját, lemondóan megrázta a fejét és legyintett. Nem sokkal később leszállt, azt mondta, az már megy egyedül is. Mikor az ajtóban állt visszanézett és csak annyit mondott:
-Majd ha megéri a nyolcvanat, gondoljon a süket Pista bácsira... arra, hogy azt mondta nem jó...Minden jót
Mosolygott és leszállt. Különös érzés kerített hatalmába, de igazából nem értem, hogy mi lehetett. Mosolyogtam én is, jólesett, hogy azért vannak kedves emberek... ismét jól indult a reggel

Kedves Partizó és nem Partizó Barátaink!

Elkészültek a képek, videók. Sokmindent nem fűznék hozzá, íme:
Képek
A videók hsz formájában

Jó szórakozást

_______________________________________________________________

Mélyen tisztelt Balátaim és Jeluzsálem, akalom mondani Blogout népe!
Baláti gesztusként Misztel Csizmás meghívott bennünket egy pofa sölle

Nah.. komolyra fordítva a sót... izé... szót
Szervezés alatt áll egy logout találkozó, amelyre minden Versenyző és Nem Versenyző fórumtársunk is hivatalosan meg van hívva.

Hurrá és ováció, megérkeztünk épségben Kenesére. Útinapló hamarosan, lesz Abe szemszögéből is Szerintem kalandos út volt...

20-as éveit taposó, ápolt, főzni, háztartást vezetni tudó, viszonylag jó humorú, sokat beszélő, szeretnivalóan ügyetlen csajszi kihasználtság és helyhiány miatt megkímélt állapotban eladó vagy renault típusú személygépjárműre cserélhető.

Műszaki adatok:

Fogyasztás: Változó, városban kevesebb, vidéken megjön az étvágya
Légzsák: vaaaaaaaan...
Futóművek: Futni nem szeret...
Blokkolásgátló: Néha ráférne...
Teljesítmény: Szexmániás... nevelésre szorul ilyen téren
Környezetvédelmi besorolás: Ártalmas saját környezetére, sokat füstöl
Csomagtartó: 30... 300 ezer litér

Budapesten vagy Székesfehérváron személyesen megtekinthető, illetve átvehető, előzetesen megtekinthető a termék itt

Igazából nem tudom miért született meg ez a bejegyzés, de megpróbálom leírni, hátha a szívem kiöntésével jobb lesz.
Saját meglátásom szerint az élet örök küzdelem, folyamatosan küzdünk másokkal és önmagunkkal, csak nem mindegy hogyan. Van aki szemtől szembe megy rá a másikra, van, aki alattomos módon, kígyó módjára kúszik fel az ember lábán és szép lassan fojtja meg. Igazából csak azt akartam ebből kihozni, hogy furcsa világban élünk. Sokszor nyújtanak segítő kezet, de az emberek mindannyiszor csak a kéz emelését veszik észre, amitől megijednek és behúzódnak a saját kis csigaházukba, ahogy én is teszem most. Épp a legrosszabb korszakomban vagyok, senki társaságára nem vágyom, senkire nem vagyok kíváncsi és nekem ez most pont jó. Nem ártok senkinek (szerintem) és ugyanezt várom el másoktól. Talán sérülékenyebb vagyok a kelleténél, ami valószínű, mert sajnos mostanában túl sok mindenen mentem keresztül.
Alapvetően nagyon közlékeny és beszédes ember vagyok, de most valahogy nincs kedvem beszélgetni, kevesebbet mosolygok és nem tudok pozitív lenni.
Végignéztem a Nagypapám leépülését anno és most hasonlóan megyek keresztül. Ugyan már mosolyog a Nagyim, ha meglát, de nem akar felkelni, nem sétál, nem mozgatja meg magát és egyre jobban aggódunk érte. Ma kerek perec kijelentette, hogy az az érzése, ő már nem fog elmenni a szívszanatóriumba. Ő is fél, ahogy mi is, de ettől függetlenül erősödik, van színe és végre sokat eszik.
Mindezen pozitív jelzések ellenére úgy egy hete nem érzem magam a réginek, nem csacsogok annyit és tehernek érzem magam mindenki számára. Ellődörgök a lakásban, bemegyek a munkahelyemre, a kórházba, de mindenhol azt érzem, hogy nem kéne ott lennem. Egyedül nem tudnék meglenni, de ugyanakkor a kommunikációra meg nem vagyok hajlandó, úgy érzem csak magamhoz láncolom az embereket, akiket szeretek azzal, hogy hozzájuk szólok.
Azt hiszem kicsit le kéne eresztenem, el kéne mennem valahova, gondolkozni egy kicsit ezeken, mert ez így nem fog jóra vezetni. Talán megint csak túlaggódom....

Ami valójában nem igaz, mert a fiúkat, khm bocsánat, csak egyet szeretek, de úgy gondoltam indítok egy mozgalmat, hogy ki szerint az...
Várom a véleményeket, legyen ez egy felmérés...

Update 08.10.
Kicsit módosítottam a bejgyzésen, hátha így már nem fujj-fujj... Fogyasszátok egészséggel...

Azt hiszem nem kell ide írnom semmit