Tessék ezt meglesni.. Ez zuglóban van, a Füredi lakótelepen. Szeretek itt lakni, mert mindig történik valami...

Hát Én...
Főnököm feldobott ma egy kis játékot... aki összerakja a maradék hétfői tárgyalásokat a kollégáknak, annak az a nyereménye, hogy ma hamarabb hazamehetünk. Phandika belehúzott, gyorsan összepakolta a hétfőt, bedorombolt az összes embernek telefonon keresztül és nyert... Fél három előtt picivel befejeztük a melót és takarítottunk. A szokásos 4 óra helyett ma negyed 4-kor indulhatunk el! Kicsit Ego-s bejegyzés, de kivételesen büszke vagyok magamra

Ma reggel nagyon hülye gondolat jutott az eszembe, fogalmam sincs honnan jött, vagy miért. Sokféle gondolat szokott megfogalmazódni bennem, de ez a mai kicsapta a biztosítékot. Már úton voltam, így mobilról írom le, remélem nem spórolja ki az ékezeteket.
Szóval:
Az jutott az eszmbe, hogy mi lenne, ha soha többé nem érhetnék hozzá, nem beszélhetnék a szeretteimmel. Nem látnának, nem hallanának, a megszokott kommunikációs eszközeim megszűnnének. Vajon hogy adnám tudtukra, hogy szeretem őket és hiányoznak?

Rám tört a retroláz... Ki ne emlékezne a régi rajzfilmekre?
De ha mégis van olyan elvetemült, aki nem, annak itt egy kis segítség...

Menő Manó
Szaffi
Ludas Matyi
VUK
A Nagy hohohorgász
Hupikék Törpikék
Gumimacik
Csipet Csapat
Kacsamesék
Mézga Család

PHandika csücsül a kertben és kihallatszik a szobai tv-ből a forma1 összes zaja. Nem igazán érti mi ebben a jó, leginkább a legutóbbi vb ricsajára emlékezteti a kiszűrődő zümmögés és a kommentátor lelkesedése. PHandika már nagylány, mégsem érti... Lehet, hogy a Forma1-es autók hangjai másodállásban vuvzela hangok?

Nem éppen vidám dolgok jutottak eszembe és úgy éreztem, le kell írnom, ki kell írnom magamból. Nem sajnálkozást szeretnék kiváltani, csak elmondani, ami évek óta nyomja a lelkem.

Az egész gondolatsor csak abból indult ki, hogy a rádiókabaré van a rádióban. A Papám imádta ezeket, nagyon szerette a kabaré bármely formáját. Évekkel ezelőtt halt meg, de még mindig nagyon hiányzik, nincs olyan nap, vagy olyan dolog, amiről ne jutna eszembe a mosolya, a hangja, vagy az égszínkék szemei, amivel úgy tudott nézni, mint egy földre szállt angyal. Gyakran hívott Mucinak, mindig nevetgéltünk és amikor kicsi voltam, orvososat játszott velem. Mindenféle szájhúzogatás nélkül hagyta, hogy vizes vattapamacsokat rakosgassak a hasára, nyomogassam, hallgassam a szívverését.
Aztán nagyobbacska lettem, akkor meg már fagyizni jártunk együtt, meg sétálni. Különleges kapcsolat volt köztünk, pedig hivatalosan, papír szerint nem az igazi Nagypapám volt. Nekem mégis Ő jelentette a világot, Ő volt A Nagypapa, csupa nagybetűvel.
Anyukám mesélte, hogy mikor megszülettem februárban, már az első nőnapon kaptam egy kis hóvirág csokrot, mert Ő úgy volt vele, hogy akármilyen pici vagyok, azért mégiscsak nőből vagyok és nekem is ugyanúgy jár a tisztelet. Mindig kitalálta a gondolataimat és nem csak a Nagypapám volt, hanem egy nagyon nagyon jó barátom. Minden gyereket imádott, kivétel nélkül, a ők iránt pedig különös tisztelettel volt, amolyan igazi úri nyugdíjas Katonatiszt. Akin tudott segített, bízott az emberi jóságban és a szeretetben, nem kételkedett.

Ebben a bejegyzésben a legzizzentebb szavakat, neveket és helységneveket szeretném összegyűjteni. Lehet segíteni, szerinted melyik a leghülyébb szó, vagy helységnév, esetleg név?

Tessék... Lehet Savazni!

E=mc2 Kedvéért :

És smink nélkül, ahogy mindig...

És sminkben, ahogy néha...

És íme a publikum elé tárom cicavasaimat

Balról jobbra haladva Safranek, alias Safika, majd rögtön utána a cirmos a Dömper, alias Dömpike

Nicknevem születését érdemesnek találom leírni, mivel mulatságos helyzetben kaptam a becenevet és a regisztrációm is érdekes módon született.
Mivel azt sokan tudják, egy kisebb társaság verődött össze ABE-nél sörözés címén, amiből tulajdonképpen traccsparti és ki tudja, talán barátságok születtek. Míg az este nagy részét a konyhában töltöttem a lángos elkészítésével (később bejegyzés lesz, hogyan NE csináljunk lángost), addig a srácok beszélgettek, neteztek és minden olyan dolgot csináltak, amit néha mosolygós hümmögéssel nyugtáztam, vagy éppen díjaztam. Szóval telt-múlt az idő, fogyott a sör és a lángos is, Klemens is hazament, majdan éjszaka már igencsak unatkozni kezdtek a srácok, ha olyasmi jutott az eszükbe, hogyaszongya: "Kataaaaaaaa (bociszemek tuning on)... Te mé' nem vagy regisztrálva? (kis hatásszünet) Regisztrálunk!"
Fáradt is voltam, meg nem is akartam ellenállni, mert régebb óta olvastam már a logoutot, így a multifunkciós IKEÁ-s hengerpandán pihentetve buksi fejem, igent rebegtem.
jöttek is a szebbnél szebb gondolatok mi is legyen a nickem. Ötletek szép számmal voltak, regnél fontosabb adatok már ki voltak töltve. Szóval mókás jelenetnek tartottam, ahogy ABE ül a gépnél, mellette áll balján Geri bátyó, jobbján meg nem_tom és számlálatlanul irogatják be a potenciális nickeket. Egymást túlkiabálva találgatnak, aztán szünetet tartanak, mert ugye a névválasztás nehéz szülés (és én én úgy döntöttem, nekem elég lesz majd a szülőszobán, ha arra kerül a sor ) és áttérnek az avataromra. Az egész jelenetet az ágyból fekve, fél szemmel figyeltem, de ez leírva kevésbé ütős, mint ahogy ez valójában megtörtént. Szóval az avatar választáson túlestünk, folytatták tovább a névvel. A lakásra legalább 1-2 perces néma csend borult és mindhárom fiú engem nézett, hogy mi illene rám, mivel lehetne leginkább jellemezni. Voltam a kiscicám után DömpikeDöpikeDömpike (de ebből csak a DömpikeDömpi fért ki), voltam lángos sütő mester, meg Bodri is, meg még a fene se tudja mi, de egymással versengve próbáltak nevet találni. Ismét ABE volt a gyorsabb, felpattant, odaszaladt az ágy széléhez és azt mondta: "HengerPanda leszel! Igen! Az! Nézzétek srácok! Gurul, Hengerkedik, meg így meg lehet forgatni!" Meghengergetett párszor az ágyon, amit visítással díjaztam, mert igencsak csikis vagyok és így lettem HengerPanda. A név kinézetével újabb öt perc telt el, nem tudták hogy írják, számtalan mód felvetült, majd ismét csatakiáltásként hangzott el nem_tom felől, hogy legyek HengerPHanda, PH-val, mer' az nekem jó. Minden szükséges adat beírva, kész a reg, már csak ok gomb.
Az elégedettség a három fiú arcán leírhatatlan volt, felettébb büszkék voltak magukra, hogy a logoutra szabadíthattak engem. Magam részéről az egész jelenetnek passzív résztvevője voltam, aztán mikor szabadon láttam a gépet, egyből aktivizáltam magam. Új lehetőségek nyíltak előttem, új embereket ismerhetek meg. Azt hiszem meg kell ezt köszönnöm Geri Bátyónak, nem_tomnak és ABE-nek.