Bevezetés és első nap

Hol is kezdjem az egészet.... Talán ott, hogy szép volt a 2 Tátra-túra, de 2016 óta már kezdett hiányozni Erdély, a legutóbbi 2 Tátra-túráról már simán hazahozott az MZ, ezek után pedig újra itt volt az ideje egy Erdély-túrának. Az MZ-m mumusa Erdélyből hazajutni, tesztelni kellett, hogy idén hazahoz-e. Ezt a túrát tavaly szeptemberben kezdtem el tervezni, szólni a potenciális társaknak, hogyan készüljenek, lenne-e kedvük jönni, nagyvonalakban mi lenne a program, egyebek.
Ez a túra másképp lett tervezve, mint az eddigiek. Abban a tekintetben, hogy több fele mentünk, nagyobb távok voltak a különböző látnivalók közt, így most nem lehettünk egy szálláson. A túra 8 naposra lett tervezve, 4 szállással (időpontja 2019. augusztus 12-19.).
A motoromon a tavalyi Tátra óta annyi módosítás történt, hogy télen egy ismerősömnél Felsőörsön teljesen szét lett kapva, újrafestve a váz, újrafényezve a motor, valamint kapott új kábelköteget. A fékrendszer is fejlesztésen esett át: kapott egy eredeti új Brembo P08-as féknyerget egyenesen Olaszországból, fém fékcső lett hozzá készítve, valamint Törökországból lett rendelve Kanuni féktárcsa, és a hozzá való kerékagy.

Bevezetés és az előkészületek

Idén volt megszervezve a II. Tátra-túra, június 21-24 között. Az I. Tátra-túra 2017-ben volt, az 3 napos volt, idén 4 naposra lett bővítve. Az úticél nem más, mint a Magas-Tátra csodálatos vidéke, és egy kis Lengyelország is. A túrára 23 motorral és 29 fővel indultunk el. A tavalyiról nem írtam beszámolót, mert egyre kevesebb szabadidővel rendelkezem, ezt a beszámolót is kissé megkésve tudom megkezdeni.
Akkor hát... Előkészületként sikerült szereznem a motorra egy Krauser K1-es tartót és szép állapotú dobozokat, hogy adott legyen a felszerelés egy jó túrára. Valamint kapott egy PWK 32-es karburátort, miután a gyári csatos BVF-el kétszer megszorítottam a motort.

A cél Felsőtátrafüred (szlovákul: Horný Smokovec) üdülőtelepülés volt. Penzion Partizan, ide volt foglalva szállás, ez egy retro panzió. 3 éjszakára, reggelivel 65 Euro-ért. A 3 vacsora külön tétel volt, összesen 18 Euro-ért. A szállásköltség tartalmazta azt is, hogy egy szlovák barátunk szervizautóval „követett” minket az egész túra alatt, hogy legyen segítség, ha bármilyen nyelvi vagy műszaki gondunk akad. Természetesen a csapat finanszírozta az üzemanyag költségét.
Egyik MZ-s túratárs és ismerős (Tóth Zoli) a közelben lakik, Kiskundorozsmán, vele beszéltük le, hogy előző délután közösen motorozunk fel Sass Pali bácsihoz Ürömre, aki felajánlotta, hogy aludjunk ott, mert messzebbről érkezünk. Szerdán indultunk, én még 14.00-ig dolgoztam, a dobozokat előző nap bekészítettem, majd motorral voltam még dolgozni is. Vége lett a melónak, felraktam a dobozokat, és irány a megbeszélt találkapont, a TESCO Kiskunfélegyházán! Itt 4 óra környékére beszéltük meg az összeröffenést, itt én még vettem hideg innivalót.

Bevezetés, nulladik és első nap

Üdvözlök minden olvasót!
Tavaly írtam egy cikket az egyszemélyes Erdély-túrámról az 1989-es MZ-vel... Nos, nekem Erdély majdnem mindenéves dolog, így hát már a tavalyi túra után elkezdtem tervezni a következő évi, 2016-os Erdély-túrát.
Ezúttal viszont nem maradtam egyedül, ahogy tavaly történt, hanem hevizms kolléga csatlakozott hozzám, mint 110%-os résztvevő. Voltak többen is jelentkezők, de időközben elfogytak, ahogy tavaly is történt, utolsó előtti napon pedig a harmadik fél szólt, hogy műszaki problémák miatt nem meri vállalni az utat. Így hát, ahogy hevizms a tervezés elején megmondta, úgy történt: ketten leszünk a túrára.
Sebaj, ez nem állít meg minket!

Bevezetés és az első - második nap

Üdvözlet minden olvasónak! Van egy ETZ 251-es motorkerékpárom 2015. január óta. Ezt én a hónapok alatt szépen fejlesztgettem, javítottam a kisebb hibáit. Egyszer csak úgy gondoltam, hogy ideje a motornak is megmutatni Erdélyt, készen áll rá, én meg szerettem volna kimenni, most motorral, és közben meglátogatni erdélyi ismerőseimet. Így felkerekedtem, és útnak indultam a negyedliteres egyhengeres kétüteművel...

Szerintem minden motoros álma egyszer bemotorozni Erdély szebbnél szebb helyeit. Engem az is motivált, hogy vannak Erdélyben 3 éve nem látott ismerőseim, akikkel jó kapcsolatot alakítottam ki régebben.
Adott volt a motorom, egy 1989-es MZ ETZ 251-es, amit idén januárban vettem. A motor alapvetően rendben volt, de én úgy gondoltam, hogy van még mit csinálni rajta, így 6 hónap alatt ennyit változott a motor.

Idén (2015. január utolsó hetében) vettem meg rég vágyott motoromat, egy MZ-t! Egy jóbarátomé volt a motor, aki sajnos már nincs köztünk
1,5 évig állt a motor az eset óta, így én megvettem.

Egy 1989-es MZ ETZ 251-esről lenne szó. Sokan összvérnek mondják, ami lényegében igaz is rá: nagyvonalakban a 250-es és a 125/150-es ETZ-t gyúrták össze egy motorrá. Minimális eltérés van a blokkban az eredeti 250-es-hez képest, de teljesítményben ez nem mutatkozik meg.
Amit tudni illik, hogy ebből a típusből igen keveset gyártottak (a 250-es ETZ-hez viszonyítva), mindössze kb 68.000 példány készült belőle.

Akkor az én motoromról pár szót:
A motoron eredeti DDR 250-es ETZ dob van, mivel az első gazdája olyan ügyesen kiégette a 251-es saját dobját, hogy elcsöppent a belseje....
Csomagtartó nélkül vettem a motort, de mivel viszonylag sokat motorozok, nyáron pedig megjárom majd vele Erdélyt, így kell felület, ahová pakolom a cuccokat. így hát vettem rá egy Krausert, és hátsó dobozt rá... Ám mivel ez nem egy 250-es ETZ, a hátulja rövidebb annál, az irányjelzőket át kellett alakítani, konkrétan lecserélni kisebbekre, mert nem fért volna el a csomagtartó az eredeti indexektől...
Hátsó dobozt is dobtam rá, így el tudom zárni a bukómat, kesztyűmet és még pár apróságot (elsősegélycsomag, láthatósági mellény, gyertya + gyertyakulcs)

Bevezetés és külső

Mindig is ThinkPades figura voltam, az első, ami a kezeim közé került, egy T40-es volt, akkoriban az volt a csúcs, remek masina volt, masszív, erős hardverrel (akkoriban), a masszivitása nagyon megtetszett. A melóm mellett notebookokat és PC-ket javítok és telepítek, így szinte minden típus és márka járt nálam, de a ThinkPadeken kívül más nem nyerte el a tetszésemet, nem tudták megközelíteni azt a minőséget.
Ezután elég sok T60-as és T61-es megfordult nálam, volt is ismerősöm, akitől rendszeresen szereztem be ismerőseimnek T60-asokat. Megtetszett! :)

Első notim egy IBM ThinkPad T60p volt, abből a legerősebb hardverrel szerelt, minden téren /Itt elérhető a konfig/. Egy évig volt meg, addig remekül kiszolgált, viszont pár dolog kezdett kevés lenni:
- 3 GB RAM, amit nem lehetett tovább bővíteni
- ATI Mobility FireGL V5250 GPU --> Hiányzott a hardveres HD gyorsítás (DXVA), a T7600 izomból tolta a FullHD-s anyagokat, ami folyamatos 90%-os terheléssel járt, emellett 75-80 fokos CPU hővel
- digitális videokimenet szintén kellett, D-Sub nem mindig volt elég minőség miatt