Munkából adódóan két hónapos kiküldetésre megyek Montrealba, gondoltam megosztom a nagyérdeművel a tapasztalataimat. A munkával kapcsolatos részek itt nem fognak megjelenni, de az úgysem érdekel senkit igazán, akit mégis, az sajnos így járt :)
A képek nagy része (főleg az elején készültek) "technikai okokból" elég ócska minőségűek, az ezután következők már szebbek lesznek, becsszó.
Az írás első része egy "realtime napló" az utazásról, utána jön az hogy milyennek is látom én Montrealt.
Az utazásk
Budapest -> Zürich
Mivel reggel 7-kor indul a gép, korán kell kelni :( 4:45-re van állítva az ébresztõ, valamivel korábban kelek, ekkor jövök rá a foglalásra újra ránézve hogy valójában 7:40 az indulás. Annál jobb, legalább idõben kint leszek, kérhetek ablak melletti ülést :) Nem sokkal 5 után indulok a metróhoz. Természetesen az összes csatlakozást pont lekésem, így a piros metró/kék metró/busz hármason való utazás (átszállójegy helyett sima vonaljeggyel, mivel a csodás automata nem tud átszállójegyet adni, két vonaljegyet meg nem vagyok hajlandó venni a BKV balféksége miatt) eltart közel másfél óráig, nem sokkal fél 7 előtt érek a 2A terminálra. Itt olyan őrült tömeg van, hogy teljesen esélytelennek látszik a boardinging becheckolni. Azért hősiesen beállok a sorba, majd pár perccel azelõtt, hogy az elõttem álló 30-40 japán öregasszony lerohanna egy pultot, egy hölgy előrehívja a zürichi utasokat, halleluja. A pultnál szólok hogy ha lehet mindkét gépre ablak melletti helyet adjon, de a kanadai járatra még nem tud checkolni, azt mondja azt intézzem el Zürichben. Fingom sincs azt hogy kell a tranzitváróban, de majd kiderül :)
Egyelõre boldog vagyok hogy eddig minden rendben, nem jártam úgy mint kollegám, akinek a londoni gépe nem indult, majd hosszas ide-oda szaladgálás és ügyintézés után végül is intéztek neki másik gépet és hotelt Londonban, aztán mire végre elér Montreálba, kiderült hogy a csomagjai még úton vannak. Azért nem akarom elkiabálni, még megeshet hogy Zürichben éjszakázom.
Alighogy odaérek a kapuhoz, kezdődik a beszállás, a foglalásnál ígért Fokker helyett egy Boeing 737-be. Felszállás percre pontosan, hiába, ez nem Germanwings :D Érzésre mintha picit erõsebb lenne a gép a 319-es Airbusoknál, legalábbis kicsit jobban nyom az ülésbe. Vagy csak nehezebb a kapitány "lába"...
Az utazás kimondottan rövid, alig több mint egy óra, és mivel útközben (nem fapados járat lévén) szendvicset és innivalót is adnak, gyorsan eltelik. Az ülések feletti kis kijelzõkön nyomon követhetõ hogy pontosan merre járunk, azt is megtudom hogy a kinti hõmérséklet -54 fok; nem semmi, pedig csak 12 km magasan vagyunk. Piszkosul hideg lehet a Mount Everest tetején is :D Útközben elhúz alattunk egy masik gép olyan közel hogy ha nem menne olyan baromi gyorsan, ráadásul majdnem pont szemben velünk, még az utasok arcát is láthatnám.
Akartam fényképezni néhány szép felhõt, de az elsõ kép után a másodikhoz már nem tudtam bekapcsolni a gépet, lemerültek az elemek. Még jó hogy elfelejtettem venni... na majd Zürichben. Hülyét kapok ha nem sikerül lefényképezni az óceánt... Mondjuk így jár aki kölcsöngéppel jár, anyámtól kértem kölcsön a fényképezõgépet mivel az enyém alighanem egy másik repülõn vagy egyéb jármûvön maradt (kár érte, imádtam az aprócska de nagyon ügyes Casiot).
Ja, a Malévos stewardess-egyenruha borzalmas.
Az italválasztékuk meg elég gáz, jön a stewardess hogy mit iszok, de sem barack-, sem körtelé nincs, kiderült hogy van alma meg narancs. Amennyivel drágább a Malévos jegy a fapadosnál, abba igazán beleférhetne a körtés Sió is. De a szendvics legalább finom volt.
)
