Örülök hogy az elõzõ írásom tetszett, most következik a második rész, természetesen képekkel.
Időjárás
Azt hiszem, kissé megfáztam. Legalábbis remélem hogy az esténkénti köhögés nem a sertésinfluenza tünete (amiben egyébként 900-an megbetegedtek Kanadában, 29-en bele is haltak, bár most már szépen készülnek a kórházak a problémásabb esetekre, pl. új, speciális lélegeztetőgépekkel). A megfázást egyébként nem nehéz összeszedni, főleg amikor meleg van. Kint a szabadban van több mint 30 fok, aztán az ember bemegy valahova, és orrba vágja a teljes erővel dübörgő légkondi jó esetben 20 fokos "hűs" levegője (a szállodában a megérkezésemkor 19.5 fokra volt állítva, az első mozdulatom az volt hogy feljebb toltam pár fokkal). Szóval a hőségből a jéghidegbe és vissza egy idő után nem valami jó szórakozás... Aztán mire nagy nehezen megszoktam volna, megjött a rossz idő, egy hete minden nap esik az eső.
Minap úgy gondoltam, a metrótól gyalog megyek vissza a szállodába, legalább megnézem a városnak ezt a részét is. Nagyon szép, tipikus amerikai kertes házas környék, a fejem felett nagyon közel elhaladó leszálló repülőkkel :) Sétálás közben elkezdett csöpögni az eső, aztán egyszer kicsit komolyabban is rákezdett. Mikor a két baseball-ozó gyerekcsapat (rendesen beöltözve, edzőkkel, ami jár) villámgyorsan összepakolt, kezdett gyanús lenni a helyzet... Pár perccel később úgy nekiállt zuhogni, amiben a legsűrűbb fa alatt is pillanatok alatt bőrig ázik az ember gyereke. Szerencsére nem volt messze a 202-es busz megállója. Legalábbis azt hittem hogy szerencsére... Sikerült ugyanis szembesülnöm egy rettentő idióta és nehezen érthető kanadai szokással: a buszmegállókhoz gyakran nem építenek kis várót, még egy nyamvadt kis tetőt sem, ahova beállhat az ember felhőszakadás alatt. Azóta mindig hordok magammal esernyőt.
Állatok
Nem, nem a kanadaiakkal van gondom, ők változatlanul rettentő kedvesek, imádom őket. Annak ellenére, hogy Montreal hatalmas város (a lakossága mintegy 3.6 millió fõ), a rengeteg parknak köszönhetően szép számmal élnek itt állatok is. A városi galambok szerepét nagyrészt a sirályok töltik be, de azért galambot is látni itt-ott. Mindenesetre a sirályok lényegesebben kulturáltabb lényként viselkednek, nem olyan szemtelenek mint a galambok, kicsit távolságtartóbbak is. A szintén viszonylag gyakran előforduló kis tavakat pedig vadkacsák vették birtokba.
Nagyon sirály
A parkokban, de még a járda melletti kis füves területeken is látni azonban - számomra - sokkal érdekesebb állatokat. Hogy pontosan mi ez, azt még nem tudom, mindenesetre imádni való kis dögök, föld alatti üregekben élnek, időnként két lábra állva nézelődnek, olyanok mint valami hatalmas mutáns ürge :) A múltkor jó darabig fényképezgettem egyet, de túlságosan közel ők sem engedik az embert, kb. 1 m-nél közelebb nem sikerült jutnom hozzá, akkor már nekiállt a házikója felé tolatni. Szeretnek szemetesek közelébe költözni, ami nem túl nehéz, mert lépten-nyomon (természetesen szelektív) szemétgyűjtőkbe ütközik az ember, a kanadaiak nagyon zöldek. Meg a fű is, mintha Írországban lennék :)
Ezmiez? (Leánykori nevén mormota)
Mint már említettem, nagyon sok a park illetve füvesített/parkosított terület, ezeken sok mókus is él. Az egyik legnagyobb park a Mont Royal, ami az azonos nevű hegy körül található, a belváros északi szélén, ugyanaz tervezte aki New York híres Central parkját. Maga a park hatalmas, a hegyen kívül egy kis tó is van itt. A hegyről gyönyörű kilátás nyílik a belvárosra, de a természetkedvelőknek is nagyon sok érdekességet tartogat. Az egyik ilyen, hogy az ember lépten-nyomon mókusokba ütközik, a hagyományos, Európában is megszokott mókusok mellett a pici amerikai csíkos mókusból is sok van. Vannak helyek, ahol az ember körül egyszerre akár 8-10 ilyen kis jószág is szaladgál. Jó kanadaihoz illően nagyon barátságosak, kézből is lehet etetni őket, bár a csíkosokkal nem árt vigyázni, hajlamosak kissé lelkesebbek lenni a kelleténél, ami óvatlan harapással vagy kis karmolással járhat.
Barátságos mókus
Éppen halálra enni készül magát
Kis vadóc
Mögöttem Montreal
Boltok
Pár érdekesség: minden játékboltban kapni Rubik-kockát, az élelmiszerboltokban pedig magyar kolbász is felbukkan, bár hogy valóban otthonról származik-e, azt nem sikerült minden kétséget kizáróan kideríteni. Ha már élelmiszereknél tartunk: alapvetően nagyon drága minden, bár az árak egymáshoz való viszonya más mint az otthon megszokott. A kenyereket leggyakrabban 65 dkg-s csomagokban, szeletelve árulják, egy ilyen csomag ára 3-4-5 dollár (vagyis 600-1000 Ft), és 15 dollárért (tehát kb. 2 kg kenyér áráért) már szép méretes tortákat is lehet kapni. Édességből nagy a választék, bár sok minden szokatlan, itt például gumimaci helyett gumipanda van a polcon :D Nagyon sokféle muffinból lehet válogatni, ahogy észrevettem a répás fordul elõ leggyakrabban. Ezt még nem mertem megkóstolni (bár ki azért nem hagyom), de a dupla csokis isteni finom. És ha már édesség, ideje megemlíteni Kanada egyik büszkeségét, a juharszirupot. A valódi juharszirupból egy fél literes vagy 650 ml-es adag 8-15 dollár között mozog, ami ennél olcsóbb azt alaposan meg kell nézni, sok szirup kukoricából és egyéb szörnyűségből készül. A 650 ml (gondolom valami birodalmi mértékegység származéka) amúgy elég általános egység, a Sapporo nevű kanadai sört is ekkora dobozban árulják (a doboz egyébként baromi kemény és merev, nem mérhető össze egy átlagos európai sörös dobozzal). Sörből sok mást is lehet kapni, rengeteg európai sör van a polcokon (belga, ír, német), de többnyire 6-os adagokban árulják mindet, szóval nem aprózzák el.
Érdekes, hogy a belváros közelében levő kicsi, "ABC"-jellegű boltokban gyakran olcsóbban lehet megvenni dolgokat, mint ugyanazt a nagy külvárosi szupermarketben...
A könyvesboltokban általában sok angol nyelvű könyvet kapni, és mindegyikben árulnak sokféle társasjátékot is.
Látnivalók
Mivel Montreal volt már otthona nyári olimpiának, ennek a nyomai látványosságok formájában még mindig megvannak. Olimpiai stadion, park, torony, úszómedence, mindenféle turistacsalogató. Ha már sportnál tartunk, Montrealban található a Gilles Villeneuve-ről elnevezett Forma-1-es pálya is, ami "szolgálaton kívül" két sávra van elválasztva, külön az autóknak és a törékenyebb oldalt képviselő kerékpárosoknak és görkorisoknak.
Olimpiai stadion; van magyar zászló is
Forma-1-es pályán sétálok
Az olimpiai stadion mellett található egy nagyon nagy és nagyon szép botanikus kert, ahova először csak azért mentem be, mert ezen belül van a nem túl nagy, de látványos Insectarium mindenféle rovarral, bogárral, csupa hátborzongató de nagyon érdekes állattal, az egyik levélformájú sáskaféle a kezemen is sétált. Szóval a botanikus kert hatalmas, és gyönyörű, itt is van két kis tó, és számos tematikusan csoportosított kis rész, pl. japán- és kínai kert, az őslakosok szokásait bemutató kert, és sok más érdekesség.
A japán kert egy részlete (sajnos a nagy látószög miatt kissé torzul a szélén)
Maga Montreal lényegében egy hatalmas sziget, bár a város egy ideje már kinőtte és a túlparton is terjeszkedik minden irányban. Mellette még több kisebb sziget is található, az egyik ilyenre épült a már említett Forma-1 pálya, az egyik szomszédos, teljesen parkosított szigeten pedig a Biosphere nevű, élővilággal foglalkozó létesítmény várja a látogatókat.
A Biosphere egy másik, kisebb szigetre vezető hídról
Ilyen kis golfautó szerű járgányokkal jár a személyzet
Egyebek
Az előző írás hozzászólásai között természetesen előkerült a lányok kérdése. Nos, azt kell mondjam aki csajozni akar, inkább otthon tegye :) A kanadai lányok között kevés az igazán szép, bár nem kimondottan csúnyák, nagy részük elég átlagos külsejű, de aki szereti az egzotikumokat, rengeteg fekete és ázsiai lánynak csaphatja a szelet.
Az emeleteket mindig legalulról (adott esetben a pincétől/földalatti parkolótól), 1-tõl kezdve számozzák, a liftekben a porta szintjét RC-vel jelölik, ennek hiányában esetenként elég nehéz lenne kitalálni hogy mondjuk a 2. szint a földszint.
Nem tudom hogy ez általános vagy csak a szállodára jellemző, de az álló- olvasó- és egyéb lámpák talpába elektromos konnektort raktak, ami így hosszabbítóként (esetenként még elosztóként is) működik, de a fürdőben még a mosdókagyló oldalában is van kettő.
Az autósok rendkívül előzékenyek és türelmesek, ha az megállok a járda szélén, a következő autó tuti megáll hogy átengedjen. Dudát talán kétszer ha hallottam a bő két hét alatt, ők már felismerték azt, amire a magyarok még mindig nem jöttek rá: az autóduda nem szünteti meg a dugót. Bár a rengeteg útnak és remek közlekedéskultúrának hála komoly dugót itt még nem láttam.
A buszon/metrón nem csak hagyományos jeggyel, hanem elektronikus kártyával (a neve Opus) is lehet közlekedni. Ugyanúgy kell használni mint a hagyományos jegyeket, vagyis a háromágú pörgős 'bigyó' (valaki mondja már meg mi az :D) melletti nyílásba bedugva az átenged. Feltölteni a jegyvásárló automatánál vagy a metrónál az utolsó szerelvényig (kb. éjjel fél egy-egy óra) ott levő jegyeladónál lehet, egyszerre legfeljebb 4 különféle típusú jegyet tud tárolni.
Minden metróbejáratot ilyen fura ajtók őriznek
Nagy város, nagy forgalom
Csónak :) Képen nem látszik, valójában mekkora
